Te azért tanmesének nevezed, hogy degradáld, kisebbítsd a súlyát. Ezt hadd ne fogadjam el, és nem is szeretnék belemenni ebbe a játszmába.
Hol írtam én olyat, hogy ha valamit tanmesének nevezünk, akkor az hülyeség? Vagy hogy ezzel degradálom az adott történetet? És mégis miért kisebbítené a történet lényegét, ha tanmesének titulálom?

Nekem a zen tanmesék nagyon tetszenek, hiszen frappánsan és viccesen magyarázzák el a lényeget. Pont olyanok, amilyenek kell hogy legyenek, hogy megértsd a zen lényegét.

Te is félreértettél ahogy látom.

Igen, vannak történetek, amik hemzsegnek szimbólumokkal. Ez fura? Ahány szerző, annyi leírás mód. Neked ezzel az a bajod, hogy ha szimbólumok, nem lehet csámcsogni rajta, hogy mekkora hülyeség. Olvasd el, és olvasd úgy, hogy próbálod kitalálni, mit is akart mondani a szerző.
Hasonló probléma, mint az előző:
Mondtam én olyat, hogy egy szimbólumokkal teli történet hülyeség?
Szerintem nem.
Viszont nem lehet egy szimbólumokkal teli valóságos, csak a valósághoz kapcsolódó.
Fontos a különbség.

Az, hogy szimbólumok segítségével mondunk el valamit, nem egyenlő azzal, hogy mesét találunk ki. Neked lehet, hogy nevetséges, mert azt akarod, hogy az legyen.
Nekem nem az nevetséges, hogy szimbólumokat használnak, hanem az, hogy egyes emberek úgy tekintenek rá, hogy ezek valóban megtörténtek.
Itt sem mindegy, hogy miként fogalmazol!

A zsidó nép történelméről írtak kevésbé szimbolikusak, hiszen konkrét történéseket mondanak el, amik az ő idejükben épp aktuálisan történnek.
Én nem tértem ki a zsidó történelemre...
Akkor meg minek kevered bele?

De ehhez tényleg kell egy "Isten" nevű lény?
Kérlek, ne fárassz. Igen, kell. Te gondolhatod másképp, szabad a döntés.
Fárasztalak, mert talán ez az egyik legfontosabb kérdés a keresztény vallás tekintetében.
Ha te ledegradálod a kérdést, akkor talán nem veszed elég komolyan ezt az egész vallás dolgot.

[ Szerkesztve ]