A bűnbeesésnél (is) valóban vannak látszólagos ellentmondások (szent rejtélyek), így pl. "ha nem esznek a fáról, nem tudhatják (tehát nem áll módjukban megítélni) mit cselekszenek, ergo nem felelősségre vonhatók".
De ez nem stimmel, hiszen 1. Isten szólt (elmondta, mit, és a következményeket is), 2. belegondolva: figyrlmezteted a gyereket, hogy ne nyúljon a forró tárgyhoz, mert... és amikor mégis hozzáér, a következmény is jár e tettel (hiába "érvelne" azzal, hogy "még nincs tapasztalata, nem tudhatta, nem elég az intő szó".
Itt bicsaklik ki az ember érve, panasza: az intést figyelmen kívül hagyta, de a következményt nem akarja.

Tehát röviden: a bűn tk. az eredendő isteni renddel való tudatos szembehelyezkedés.
A "jó és rossz tudás" a "mindentudás, minden feletti hatalom, a mértéktelen önzés" megfogalmazása retorikailag.
Az ember szembemegy Istennel, meg is tagadja (el is felejtené), és önmaga akar mindenható kényúrként létezni.
Ennek következményeit (hibák, rosszak, stb) viszont nem kéri. Helyette perlekedik Istennel...

"Szerintem."