Szakkönyvből...
(ezeket a köröket már megfutottad)

"Szerintem."

vallásszabadság:
A "keresztény morál" működik Isten nélkül is? Úgy néz ki a legtöbbje igen. Nem hiszem hogy "le akarják tagadni", csak egyszerűen nincs értelme a vallási gyökerekre hivatkozni, ha a moralitásban sem kell Istenre hivatkozni.
Viszont amikor már Istenre hivatkoznak, akkor sérül a vallásszabadság.
Hiszen miféle legitimitása van egy ilyen törvénynek, ha az emberek abban sem tudnak megegyezni Isten mit akar?

A szekuláris államban az állam nem szólhat bele a vallásos ügyeidbe. Nyugodtan imádkozhatsz ahol akarsz (amíg nem sértesz törvényt).
De ha az állam kivételezni kezd valamelyik vallással (akár a történelemre hivatkozva), akkor a többi már hátrányt szenved. Ez még különböző keresztény felekezetekre is igaz.
Azzal, hogy nem engedünk vallási dogmákat törvénybe, minden egyházat védünk minden másiktól. A vallási alapú diszkrimináció tiltása pedig biztosítja, hogy szabadon gyakorolja mindenki a hitét (vagyis az államtól véd).
Azt még hozzá kell tegyem, hogy a "szekuláris államság" is egy spektrum: minél több vallási kérdésben foglal állást az állam, annál kevésbé szekuláris.

Ha szerinted a demokrácia a többség diktatúrája, akkor gondold végig, mi a célja az államnak. Ha a kisebbség úgy érzi hogy vele bármit megtehet a többség, akkor nincs érdekében betartani a szabályokat. A közösség kohézióját súlyosan rombolja a mediáció hiánya.
A demokrácia meg csak akkor működik, ha a nép zöme úgy gondolja hogy a hatalom legitim.

Az lmbtq-törekvések meg semmiben nem másak, mint a polgárjogi mozgalmak.
Bele lehet látni zsarnokságot, de a problémát inkább a szólásszabadságot fenyegető PC-kultúra jelenti.

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Mi lenne ez a szakkönyv?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

"Hiszen miféle legitimitása van egy ilyen törvénynek, ha az emberek abban sem tudnak megegyezni Isten mit akar?"
Hiszen miféle legitimitása van egy ilyen törvénynek, ha az emberek abban sem tudnak megegyezni mit akarnak?
+ "A demokrácia meg nem a többség diktatúrája (ahogy a kisebbségé sem)."
+ "Dehogynem"

"A szekuláris államban az állam nem szólhat bele a vallásos ügyeidbe. Nyugodtan imádkozhatsz ahol akarsz (amíg nem sértesz törvényt)."

"De ha az állam kivételezni kezd valamelyik vallással (akár a történelemre hivatkozva), akkor a többi már hátrányt szenved."
A szekuláris állam találkozik egy külső erővel (iszlám bevándorlók milliós tömegeivel + többedik generációs iszlám hitű "európaival"), amely akként kezeli a dolgot, ami: konkurenciaharc, értékverseny (identitásharc).
Ki fog nyerni? A szekuláris állam ,amely egy mesterséges álvalóság szabályai szerint tesz-vesz-matat, miközben a valóság püföli, vagy az iszlám (stb.), ami a természetes, ösztönös csoportmegmaradás, identitás, érdek mentén teszi a dolgát és területet, teret, harcot nyer...?
Az meg másik kérdés, hogy te mit értesz szekuláris államon (mit vársz el működésében) és mások mit értenek alatta (miket várnak el)...

"Azzal, hogy nem engedünk vallási dogmákat törvénybe, minden egyházat védünk minden másiktól. A vallási alapú diszkrimináció tiltása pedig biztosítja, hogy szabadon gyakorolja mindenki a hitét (vagyis az államtól véd)."
Baromság.
Az egyházak /vallások/tömegek megütközhetnek az állami törvényhozás keretein kívül is - no go területek, ahonnan kiszorul a szekuláris állam (pl. covid - Párizs külvárosi részei, rendőrség - szabályok betartatása...stb., stb.), vagyis valóság és technokrata-bürokrata álvalóság nem találkozik.
Másrészről, ha nincs immunrendszere a szekuláris államnak (=minden vallás, minden hit, minden közösség szent és sérthetetlen, mert egyenlőség, elidegeníthetetlen jogok, stb. blabla), akkor elbukik azzal szemben, ami tesz a szek. állam saját magára vonatkoztatott szabályaira, és a hagyományos/természetes metodikával bedarálja azt (pl. iszlám a szek. államot - vagy polgárháború tör ki az őslakos megcsömörlött nép, mely fellázad az áruló vezetése és a betörő, beilleszkedni nem, teret nyerni viszont akaró idegen tömegek közt).
Miről szól a történelem évezredeinek tanulsága, ha nem erről? (Nagyhatalmi politikai reflexek=Katalónia/Minority Safe Pack kuss; no go területek=menekülő őslakosok (település-szociológiai folyamatok, kivándorlás, stb.); erős (vallásos) identitás vs. önfeladás=népességcsere, új államok alakulása; stb.)

"Ha szerinted a demokrácia a többség diktatúrája, akkor gondold végig, mi a célja az államnak."
Állam feladata kezdettől fogva a már kezelhetetlen méretű közösség életének megszervezése, rendszerben, gyarapodásra optimalizált célzattal. (Kinőtte a tömeg a család, törzs méretét.)
Az állam hierarchikus. A vezető(k)nek erős, stabil támogatottsága kell, hogy legyen (=(többségi) aktív támogatottság + passzív elégedettek + kisebbségi elégedetlenek).
Amikor a kisebbség diktál, akkor a csendes többség addig fortyog, míg végül rendet nem tesz. Ha a kisebbség elég erőszakos/félelmetes/elszánt-gátlástalan, akkor megzabolázhatja (terror alatt tarthatja) a tömegeket (=kommunizmus, nemzetiszocializmus - bárki bármikor áldozat lehet, így kushadnak).

"Ha a kisebbség úgy érzi hogy vele bármit megtehet a többség, akkor nincs érdekében betartani a szabályokat."
Vagy a hatalmat akarja, vagy más okból, de =lázad=forradalom (győz vagy bukik).

"A demokrácia meg csak akkor működik, ha a nép zöme úgy gondolja hogy a hatalom legitim."
Vagyis a nép zöme (=a többség) adja az állam legitimációját (=öngól, cáfolod saját magad).

"Az lmbtq-törekvések meg semmiben nem másak, mint a polgárjogi mozgalmak."
A 'polgárjogi mozgalmak' egy gyűjtőfogalom, minden is beletartozik...
Polgárjog/demokrácia: ókori görögök vagy Ryszard Legutko – A közönséges ember diadala/A demokrácia csúfsága

"a problémát (...) a szólásszabadságot fenyegető PC-kultúra jelenti."
Valóban probléma.

Szakkönyvek...

"Szerintem."

Megint több részletben, mert külön gondolatok:
Természetesen az emberek nehezen egyeznek meg, de legalább meggyőzhetőek.
Ha viszont Isten hivatkozol, akkor:
1. Tekintéllyel érvelsz.
2. Közel nulla az esélye hogy meggyőzd a vitapartnered ha másféle Istenben hisz (vagy egyáltalán nem hisz).
Ezen kívül ha komolyan is gondoljuk, akkor megint Isten szempontjait helyezzük az emberek elé. Amit megint el kellene magyarázni, miért is lesz jó bárkinek.
(lásd az ősöreg vitát: mitől lesz jó valami - attól mert Isten mondja, vagy attól független tulajdonság, és Isten csak felismeri.)

Szerinted az állam feladata a közösség életének megszervezése? Hmm.
Akkor a tekintélyelvű, totalitárius rendszerek biztosan nagyon sikeresek. Vagy nem?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Azt írod, a szekuláris állam egy mesterséges álvalóságot erőltet.
De a valóságban nem lehetséges különböző etnikumú, kultúrájú és vallású népcsoportok békés együttélése.
Ezért fel kell adni a szekuláris szemléletet és kisebbségek védelmét, és inkább legyen cél egy minél egységesebb lakosságot létrehozni.
Jól értettelek?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

De ez a lényeges különbség: a hívő úgy tekint a világra, mint a létező Isten alkotására (van Isten), a nem hívő meg nem (nincs Isten, vagy nem érdekli, nem tudja, mindegy neki).
A hívő részéről a kiindulási pont - megkerülhetetlen szereplője a képletnek: Isten
A nem hívő meg egy 'x' változót lát a képletben, amivel nem tud mit kezdeni.
Valóban problémássá teszi az egyezkedéseket.

A vezetéshez jó tulajdonságok kellenek. Rövidítem: hozzáértő, megfelelő, alkalmas, vállalható, megbízható figurák = vezető testület (kormány).
Nem kell minden csipcsup francot népszavazással megoldani (sose indulnánk munkába, mert minden időt az összes kérdés megválaszolása (szavazás) vinné el.
Nem tartom sokra a demokráciát (kemény cenzus kéne, a potenciális politikusi felhozatal minőségét is javítani kell - minden hülye ne pofázzon bele/ne legyen politikus).

Szekuláris állam annyiban fontos, hogy ne az iszlám vallásjogi életmód legyen meghatározó.
Esetünkben (Európa) a kereszténység mint etikai forrás csapódjon le a jogban (ne tagadjuk meg, ne üresítsük ki, stb.), legyen közös, megbecsült (=nem támadott, semmibe vett) kultúrhagyományunk, DE ne legyen kötelező a hit (aki nyitott rá, az elérheti a vallást, akit nem érdekel, az gond nélkül élhesse az életét), a templomba járás, stb.
A 'vallás' alapvetően van (elérhető távolságban létezik), de többnyire toboroz (reklámozza magát). Ezzel szerintem semmi gond nincs, mivel minden más is reklámozza magát (kólától a kölcsönig rengetegféle minden). Gond a kötelezőséggel és a tiltással/megvetéssel van.

A 'mesterséges álvalóság' alatt egy olyan falanszteri idillt (megálmodott képet) értek, ami egy kitűzött távlati célnak még csak-csak elmenne (ha van rá konszenzus), de aktuális jogszabály-rendszernek botrányosan alkalmatlan. Kvázi 'erőltetett ideológia a gyakorlatban'.
Lehet békés együttélés (vannak rá példák), de csak ha evidens minden fél számára, hogy eddig és ne tovább, és ezt következetesen betartatja ez az állam, illetve maga az állam nem erőltet valamit, ami "beleszólást" jelent a részéről (az együtt élő közösség mindennapjaiba). A mai valóság úgy néz ki, hogy az európai szekuláris ("nyugati") államok deklarálják, hogy ilyen-olyan jogokat maguknak követelnek meg, illetve ilyen-olyan elvárásokat támaszt, de a következetes, rendszeres, igazságos gyakorlati beváltása e deklarátumoknak hiányzik (no go zónák / ballib vs. keresztény-konzi harc / korrupció / stb., stb.), ezért teljesen hiteltelen, érdektelen (bohóc) az állam - a "saját lakókból" bicskanyitogató érzéseket kiváltva emiatt, a jövevények számára könnyű prédát jelentve (ingyen élet, könnyű földszerzés).
A szekuláris állam jelenleg a gyengeséget és az önfeladást jelenti. Semmi többet (ahhoz túl ellentmondásos, következetlen, trend-meghatározott).

Az 'egységes lakosság' tehát 1. szervesen és nagyon lassan létesülhet feltételek mentén (pl. nemzettudat), 2. progresszív cél-ideál, melyet a gyakorlatba ültetnének, ettől várva a csodát (de épp az időtényező és az egységesülésre csábító hatások híján ez csak kudarc lehet). Az 'egységes' alatt tehát közös értékek, célok (közös minimum) általi meghatározottságot kell érteni (nem 100%-os mértékű - kisebb részközösségek családi/nemzeti hagyományai, stb.), nem egy mesterkélt masszát.

(Ha a "transzgender 90 árnyalata" cél/érték szerinted be tudja tölteni pl. a ~10 milliós országunk közös minimumának szerepét, akkor elfogadom, hogy ennyire fontos neked ez, de szerintem ez egy eszköz a szétbomlasztás-újraalkotás folyamatához - "kevert fajeredetű, multikulti identitású (bér)rabszolga népesség kikeverése".)

"Szerintem."

Nem kell ezt ennyire hívő-nemhívő ellentétre kihegyezni. Mi van ha több hívő van, és mindegyik tévtanozza a másik vallását?

Mi a falaszteri idill?
Hogyan biztosítható, hogy az állam ne szóljon bele a közösség mindennapjaiba, de ugyanakkor megszervezze a közösség életét?
Hogyan képzeled el a békés egymás mellett élést a kisebbségek szempontjából?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Mi lenne: "a mindennapok"

"Hogyan biztosítható...": sehogy. Ha a szabályokra hárítod, az ember mindig kijátssza/felülírja/megszegi majd. Ezért olyan ember kell oda, aki nem akar majd "beledumálni": ez a "gordiuszi csomó".

"együttélés": élnek, nem zsörtölődnek-konkurálnak, stb. Házasságból is van idilli meg borzalmas: az embereken múlik. 'Nevelés' kérdése. Erre nehezedhet rá egy 'politika' (rossz esetben).
Nem rakétatudomány, csak a sok bunkó ember túlbonyolítja, mert hatalom, okosságok, stb....

"Szerintem."

Azt hittem hogy a falanszteri idillel valami olyasmire utalsz, ahol a szekuláris állam mindenkinek megmondja hogy mit csináljon, és nem is csinálhat mást.

Szóval szerinted a "bele nem szólás" csakis a személyes garanciától függ. Hogyan lehet ilyen személyeket találni és biztosítani, hogy nem változnak?
Esetleg meg lehet szervezni úgy a rendszert,hogy a szabályok betartása a résztvevők érdeke legyen (ne csak a karakteren múljon)?

Ha jól értem, az együttélés csak az emberek hozzáállásán múlik, ami a nevelés által biztosítható.
Hogyan biztosítható ez a nevelés?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Falanszteri idillbe olyan apróságok tartoznak bele, mint a "törzsies felfogás kriminalizálása/démonizálása", miközben minden létező alaptermészetéhez hozzátartozik a (természetes) kötődés, bizalom, felelősség.
A családi és baráti kapcsolatok - melyek az alapját jelentik a nagyobb közösségi létnek - "maguktól" fejlődnek, nem kell pl. brüsszeli migráns-/lmbtq-terv, ami felülírja (így a családot, hazát is)...

"Szerintem."

Ha valaki meg tudná neked mutatni, hogy a törzs kiterjesztése szélesebb közösségre nem írja felül a hagyományos értékeket, de mérsékli a konfliktusokat, akkor változna a véleményed?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Hiba a rendszeredben: mindig egyoldalúan közelíted a témát - esetünkben (mostani felvetésed) a "törzs kiterjesztése" KÉTOLDALÚ szándékot követel meg. Pl.: migránsok-téma. Aki a világ egy távoli pontján úgy dönt, hogy egy távoli - számára kedvesnek tűnő - országban szeretne új életet kezdeni, és ezért útra kel (szervezve - tehát eleve lesz melója, lesz szállása - vagy nem szervezve) és legális (jogilag rendezett) módon intézi ezt a folyamatot (engedélyek, vizsgák, stb., stb.), és így végleg letelepedik, netán állampolgárságot is nyer, és beilleszkedik amennyire lehetséges (szándék és tettek adottak), akkor semmi baj nincs ezzel. Jöjjön, legyen a "törzs tagja" ő is.
Aki viszont "rendezetlen" (tudjuk jól, hogy az ngo-k szervezett keretek között "mentik" és hurcolják az eu.-i partokra a tömegeket, ámde ez nem a 'hivatalos út') módon áramlik be és esze ágában sincs beilleszkedni (hozza a maga kultúráját, amivel felülírja a helyit, nem olvasztja össze a kettőt "magában"), viszont a bűnügyi statisztikák (szemben a munkával kapcsolatos bármely statisztikákkal) megugranak (és ezt a helyzetet a média és a politika is elnyomva manipulálja - egyébiránt "vicces" ez az elhallgat(tat)ási kísérlet 2021 körül), az nem lesz része soha a "törzsnek", mert ő a konkurens törzs, mellyel a helyi törzsnek szembe kell néznie mint jelenséggel (itt van, és követel, birtokba vesz, küzd - ellene).

Ha tehát kölcsönös a közeledés, nincs gond. Ha egyoldalú (és felülről kikövetelt nyomásgyakorlással: politika-média) az elfogadás, akkor ez egy tragédia nyitánya (kihalás, (polgár)háború, gazdasági és egyéb katasztrófák kezdete).

Ez a (különbség) nem mindegy.

És ez egy példa volt, de az lmbtqip+ ugyanilyen: elfogadás (egyoldalúan), aberrált, sehová nem vezető kisebbség erőszakos nyomulása (ráadásul különválasztandó a politikai-gazdasági érdekű lobbi és a konkrét kisebbség, melyre előbbi hivatkozik).
A keresztény-ellenesség ugyanilyen (EU-ban), akár az abortusz-tüntetések minőségét (erőszakos, obszcén, undorító-gátlástalan) akár a pofátlan egyoldalúságot vesszük.
Stb. (ezeket a témákat már tárgyaltuk, így elég ennyi).

"Szerintem."

Tehát te azt sérelmezed, hogy a bevándorlók elnyomják a helyi kultúrát és saját behozott kultúrájuk veszélyezteti a békés együttélést.
Lehetséges az, hogy a mi, helyi kultúránkban is vannak olyan elemek, amik veszélyeztetik az együttélést (bevándorlás nélkül is)?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

"Tehát te azt sérelmezed, hogy a bevándorlók elnyomják a helyi kultúrát és saját behozott kultúrájuk veszélyezteti a békés együttélést."
Nettó értetlenkedés...
1. SENKI ne várja el, hogy feladjam önmagam.
Ez a mondat mit jelent? Azt, hogy ide születtem. (Esetünkben magyarnak Magyarországra, Európába, 20-21. sz. fordulóján, éldegélve itt az életemet. Meghatározott a környezet: épített, megismerhető, megélhető körülmények - múlt, jelen, jövő, stb..) Se Brüsszelben, se Budapesten (se máshol, a távolban egy 'nekem senki') ne találja ki egy "okoska", hogy "fúj, mi vagyok, felejtsem el azt amibe, akiként születtem, amiként élek, hogy majd egy idetelepített horda a saját jellemzőivel felülírja az identitásomat és az életemet, és ennek még tapsikoljak is". Ha Merkel (vagy más(ok)) néptömegeket (több milliónyi külső, idegen, eltérő, szándékában már láthatóan nem integrálódó 'közösséget') akar a saját hazájába telepíteni, meccselje le a saját 'honfijaival'. TALÁN ÉRTHETŐ (ne kelljen már betűnként a szádba rágni!).
2. Ugyanez máshonnan közelítve: akár migráns, akár szexuálisan aberrált valaki, ha be akar illeszkedni, akkor meghúzza magát az új közegében, mint (új - ez esetleges) beilleszkedő elem, mint tagja a közösségnek, és éli az életét bántódás nélkül. (Ha bántják, menjen rendőrségre, bíróságra.)
Ha nem akar 'beilleszkedve élni', hanem - kimutathatóan (=tapasztalatok) - kisebbségként olyan életmódot akar ráerőltetni a többségre (buzulás, iszlám, akármi), amely többség ebből nem kér, akkor evidens lenne, hogy a többség helyre teszi: "élj, de ne akarj uralkodni". (Ergo nem esik bántódása, de kutyát nem érdekli a saját 'hozadéka').
Itt van a vitapont köztünk: te pl. a(z őshonos) kereszténységet kukáznád ("lejárt, elavult, haszontalan régi holmi"), én meg azt mondom, lehet rá még igény (erről a magyar néptömeg döntsön, ne egy kis lobbi vagy a távoli bürokraták).
Miért?
2021-et írunk: van olyan fejlett a politikai kultúránk, hogy el tudjuk dönteni (pl. választások, népszavazás, stb. keretében).
Továbbá, ha igaznak fogadod el azt, hogy az ilyen-olyan tömegek (=kisebbségek) elvitathatatlan joga az önmeghatározottság, akkor ez ugyanúgy igaz a másik brancsra is (=ránk, akik nyakába szakadt ez a migráns/lmbtabcdefg+ szarság). Ha kérünk belőle, kiderül, ha nem akkor az is kiderül.
Ennyi. Mi ezen a nem érthető??
"Tehát te azt sérelmezed, hogy a bevándorlók elnyomják a helyi kultúrát és saját behozott kultúrájuk veszélyezteti a békés együttélést."
IGEN. Párizs külvárosai, berlini negyedek, angol nagyvárosok mutatói, Stockholm gettósodása, olasz állapotok, stb., stb.
Továbbá van saját megoldandó dolgunk (lemaradás, pótlás, stb.), nem kell plusz teher. Ld: "Lehetséges az, hogy a mi, helyi kultúránkban..."

[ Szerkesztve ]

"Szerintem."

Tehát mindenki ragaszkodik körömszakadtáig a saját kultúrhátteréhez.
Hogy tudnánk civilizáltan eldönteni, hogy ha valakinek engednie kell, akkor ki legyen az?
Döntsön a többség, a helyi kultúra, vagy valami más?
Lehet ezt úgy megoldani, hogy a másik félnek se kelljen olyan dologról lemondani, ami aránytalan sérelmet okoz?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Miért kell engednie? (ne kérdéssel felelj, fejtsd ki a véleményed)

"Szerintem."

Ha békés egymás mellett élést szeretnénk, akkor legalább egynek engednie kell.
Ezt még akkor is követelmény, ha homogén csoporton belül merül fel vita.
Nem tudom ez így érthető-e...

Te azt mondod, hogy engedjen más, mert az az erőszakos, aberrált, undorító. Mi alapján döntötted ezt el?
Teszem azt egy keresztény társadalomban egy buddhista aberráltnak számít, mert nem hisz a bűnben? Vagy az ókori római társadalomban az a keresztény, aki megtagadja az esküt a császárra?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Heterogén csoportok (=multikulti):
Békés egymás mellett élés: mindenki otthon. Aki nem akar beolvadni, maradjon otthon, ne mászkáljon-költözködjön, vagy tisztességgel jelentse be a háborús szándékát ("elfoglalom a földedet").
Ezzel együtt a turistáskodás, üzletkötés nyugodtan működhet.
A multikulti nem működik, csak világos keretek közt, adott mértékben. Minél többen, minél kevésbé (nyíltan) megfogalmazott elvárások/határok mentén élnek egymás mellet, annál inkább nő a konfliktus lehetősége.

Homogén csoportok:
Világos szabályok, hagyományok, rend(szer) - kb. ugyanaz, mint a másik esetben, csak nincsenek nagy eltérő kihívások (vallási, stb. eltérések).
Ma nem nagyon jellemző a homogenitás (még azonos kultúrkörben is eléggé szórt a közösség (ízlés, szokások, stb. tekintetében - kinyílt a világ, na!).

"Mi alapján döntötted ezt el?"
1. Én vagyon itthon. (migráció)
2. A homók is megszülettek, ergo egyikből lesz élet (heterók), másikból nem (homók). A közösség fennmaradásának záloga az új élet. (lmbtqip+)

"egy keresztény társadalomban egy buddhista"
pocsék kérdés (példa)
buddhisták max felgyújtják magukat, más "felfordulást" nem szoktak jelenteni. Mit akartál kérdezni valójában (miközben kértelek, hogy ne kérdezz, hanem érvelj...)

"ókori római társadalomban"
2021, jóreggelt!
(add meg a császárnak, add meg Istennek - a császár mint világi uralkodó egy dolog, az istencsászárság megint más dolog...)

"Szerintem."

Szóval ha jó értem, szerinted aki nem akar vagy nem tud a többségi társadalomhoz igazodni, az vonuljon ki a társadalomból.
Biztos hogy minden esetben igazságos ez?

Mik ezek a világos szabályok, hagyományok ami alapján eljársz? Mi van ha változnak a szokások és a szabályok?
Akkor hajlandó lennél változtatni, vagy ragaszkodnál a saját szabályaidhoz?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Ööö, izé: kicsit egyoldalú, hogy te kérdezel, én meg válaszolok (amúgy is hol van mindenki?)
Érvelés-patthelyzet: én abban látom a problémát, hogy - akárcsak én - te (is) mereven-magabiztosan állsz a dologhoz (saját igazadhoz), vagyis nincs sok "mocorgás".
Egy másik - sokkal inkább zavaró - mozzanat, hogy durván félreértelmezve, terelve "forgatod ki"/használod a mondanivalóm - itt is a példa:

"Szóval ha jó értem, szerinted aki nem akar vagy nem tud a többségi társadalomhoz igazodni, az vonuljon ki a társadalomból."
Már miért kéne kivonulnia? (itt hiányzik a kifejtésed, ehelyett barkochbázzam ki, mire gondolsz...)
1. migráció - ne is jöjjön, ha nem tud/akar alkalmazkodni (kétirányú elfogadás, kompromisszum)
2. lmbt+++ - szex magánügy (ki kivel dug pluszmínusz törvényi dimenzió (pl. pedofília, nekrofília, erőszakos támadás, stb.)), tehát 'a lobbi' érdektelen. /Nem, nem kettős mérce, mert a közösség természetes (ösztönös) érdeke az önfenntartás, aminek az elsődleges, természetes forrása a heteroszexuális alapú életkapcsolat (házasság-->család)/
Szóval éljen a társadalomban (sértetlenül, boldog párkapcsolatban), de ne legyen már sikk, pozitív, (hovatovább) kötelező így-úgy b. És, amibe nem fér bele (pl. kereszténység, ker. közösség), abba ne erőltessük bele, vagy akkor legyen másrészről kötelező pl. a gyónás mindenkinek, mert ha ezt ide erőltetjük, akkor azt meg oda....
3. egyéb, amire gondoltál?

"Mi van ha változnak a szokások és a szabályok?"
1. van egy természetes változási folyamat (most leegyszerűsítve), amely a történelem folyamán tetten érhető.
2. van egy természetellenes (erőltetett, nem a tömegek által kívánt) változási folyamat, ami szintén tetten érhető.
Az egyik szervesen adja magát (megérik), a másikat idejekorán (vagy eleve mindenkor feleslegesen) erőltetik.

"Mik ezek a világos szabályok, hagyományok"
Az 1-es-kategóriába tartozók.

"Szerintem."

Csak akkor egyoldalú, ha teljesen biztos vagy benne hogy tökéletesen ismered a saját indokaidat, és hogy mire alapozod a meggyőződéseid.
Egyébként olyan kérdéseken lehet gondolkodni, amik közelebb visznek önmagad megértéséhez is.

"Aki nem akar beolvadni, maradjon otthon..." - szerintem ezt értettem félre. De akkor te csak a bevándorlásra értetted.

Igazából az érdekel, szerinted mi legyen a többi helyivel, akik konformitástól eltérőek.
A válaszod, hogy amíg durván nem tolakodnak be mások életébe, csinálhatnak amit akarnak. Jól értettem?
Hogyan kezelhető az, amikor az zavartalan élethez szükséges, hogy a többség elviseljen kis kényelmetlenséget?
Mint például a fogyatékkal élőknél az épületek akadálymentesítése.
Másik példa: ha egy vallási közösség (pl. krisnások) hite szerint jár el, és mindenkit meg akar téríteni? Mikortól számít durvának a beavatkozás?

"...van egy természetes változási folyamat..."
Értem.
Hogy lehet elkülöníteni a természetes és a mesterségesen lezajló változásokat?
Ha csak a változás sebessége szerint különítjük el, nem lehet az, hogy mindkettő természetes, csak a tömegből egyesek hamarabb felismerik a változást?
Teszem azt, a terjedés sebességét befolyásolhatják technológiai vívmányok, mint pl. a könyvnyomtatás.

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Egyrészt tök jó, hogy tanítómesterként szánsz rám időt... másrészt az "akkor ezt értettem félre" tétel is arra mutat, hogy egyoldalú a dolog: te saját elgondolás mentén irányítva kérdezgetsz, én meg a saját elgondolásom szerint elsétálok melletted (nem megértesz, hanem kiforgatsz)... Erre próbáltam utalni az előbb.

A "mindenki csináljon, amit akar, amíg nem zavar" kb. ugyanaz mint keresztényeknél az egyéni felelősségvállalás (dönthetsz, és vállalod annak következményét). Ez általánosságban.
Viszont megint nem értem minek kerül elő az akadálymentesítés? Kinek van azzal baja? Hogy kerül az eddigi képbe?

Megint a másik vesszőparipád: a hirdetés (marketing) és az erővel térítés két külön dolog.
Lehet nemet mondani a krisnásoknak (vagy a keresztényeknek). De te eddig is arra utaltál, hogy eleve ne is hirdethessenek.

Változás: nem a sebeségről írtam... Olvasd újra.

"Szerintem."

Bocsánat, a mondandódat csak a saját elgondolásom mentén tudom értelmezni.
Nyilván a saját elgondolásom alapján tudok kérdezni is.

A kérdésem az volt, hogy mi számít durva beavatkozásnak?
Az akadálymentesítést azért hoztam fel, mert ez ugye több, mint egyszerű tolerancia: külön energiát, pénzt kell befektetni a többségnek egy kisebbség kényelmének kiszolgálására.
Ha egy iszlám közösség akarja elérni hogy a nők mind hordjanak fejkendőt, az miben más?

"...nem a sebeségről írtam..."
A változás igénye nem egyszerre, magától merül fel mindenkiben, hanem terjed a társadalomban.
Szóval az a kérdés: ha valaki ilyen "pionír", akiben természetesen merül fel a változás igénye, ezt a nézetét terjeszti (amit egyre gyorsabban megtehet), az miben különbözik a "természetellenesen erőltetett" változástól?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Node egy diskurzus közben igyekszel a másikat kiismerni/megérteni/és így hat rád az interakció végül (nem meggyőzés de új szempontok, megközelítés - ami vagy elfogadható vagy nem).
Tehát más nézetek is vannak az enyémen kívül, legfeljebb nem meggyőzőek. Ha így érthető(?).

Akadálymentesítés: hehe, itt is szép a haszonelvűség buktatója - téged tényleg zavar, mert pénzt és energiát követel? Szerintem teljesen más dimenzió ez mint a "trendi pusztulatdömping", amiről eddig vitáztunk...

Az iszlám pl. elnyom, kötelez valami nem kötelezőre - az akadálymentesítés józanul beláthatóan eltérő "figyelmesség"-kategória(?)...

A többire később indul a meló

"Szerintem."

"A változás igénye"
No igen...: van igény rá?
Pl. gender esetében csinált divat (=termék - új, izgi "bármilehetek feeling", ami majd kifullad - de addig is ki tudja, milyen károkat okoz: sérülések, elvesztegetett idő, stb.) vagy valós "hiánycikk", mely a fejlődés révén révbe érhet?

A "terjed a társadalomban" is lehet marketingelt hatás eredménye (pl. gender) vagy természetesen lappangó (elnyomott) igény, mely mindinkább megfogalmazódik, felszínre tör (pl. szavazati jog).

A legfőbb különbség: a 'cél-okság'
(mi célból, milyen okok mentén).
Ha a saját hülyeségét erőlteti rá a sokaságra, miközben nincs többségi igény rá (ez idővel kiderül+történelmi tapasztalatok+logikai következmény-felmérés), akkor társadalommérnök (nem kívánt manipulátor).
Ha egy létező (többségi) igényt fogalmaz meg (vállalva a konfrontációt is), akkor (pozitív értelemben véve) aktivista, aki kiáll a jó ügyért.
Ez így érthető? (Közelebb vitt?)

"Szerintem."

Oké, akkor szerinted a vízválasztó a haszonelvűség, a józan belátás.
Akkor ha meg lehetne mutatni egy témáról (pl. hogy nem kivételezünk egyik vallással sem) megfelel ennek a kitételnek akkor elfogadnád? Akkor is ha valamelyik vallás ellenzi?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Megpróbálom másképp:
Egyszer valamelyik előember lejött a fáról. Biztos voltak akkor is akik ezt hülyeségnek tartották. Pedig lehet hogy előrelátó volt.
Ahhoz meg hogy valami többségi igény legyen, meg kell ismertetni a többséggel.
A többségből meg mindig lesznek ellenzők.

Szóval mi alapján döntöd el, hogy ez egy igény ráerőltetése a közösségre, vagy lappangó igény, amit ki kell bontakoztatni?
Mi alapján jelented ki hogy valamire nincs többségi igény?
Egyáltalán a többség igazolja hogy ez helyes álláspont? (lásd: mozgássérült rámpára sincs a többségnek igénye)

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

"Akkor ha meg lehetne mutatni...akkor elfogadnád?"
Ezt a sablont felejtsd már el: mutasd, érvelj, fejtsd ki!!
Beszélgetünk vagy barchobázunk?

"Szerintem."

"Egyszer valamelyik előember lejött a fáról. Biztos voltak akkor is akik ezt hülyeségnek tartották. Pedig lehet hogy előrelátó volt."

Bocs, de 1. bizonyítsd!, 2. az evolúció progresszív belátástól függ (bátor aktivista merészelt kiegyenesedni?)?, 3. pontosan melyik volt az, és a többi miért nem?
Ez a gondolat sehová nem vezet az előzőek viszonylatában (releváns példával illusztráld, mit akarsz)...
"Ahhoz meg hogy valami többségi igény legyen, meg kell ismertetni a többséggel."
Ezt mondom én is: mondja, és ha van rá igény (nem mikroszázalék, vagy kamuzott érték), akkor a "piac eltartja". Ha meg nincs, akkor keressen olyan témát, ami kell is.
A kettős mércéd alapján: a vallás kussoljon, senkit ne terrorizáljon a véleményével (de inkább a jelenlétével se), az lmbt+++ meg miért ne aktivkodhatna, hát jogok meg anyámkínjazié...?
A kérdéseket válaszold meg vagy tedd fel annak ,aki kéri ezeket.

"Egyáltalán a többség igazolja hogy ez helyes álláspont? (lásd: mozgássérült rámpára sincs a többségnek igénye)"
Ha annyi belátás vagy szolidaritás nem szorult beléd, hogy belásd: a rámpán/lifttel te is tudsz közlekedni, de valakinek csak ez járható út, akkor izgi lesz a fejlemény...

"Szerintem."

A "kamuzott érték" kijelentésből arra következtetek, hogyha ki lehetne mutatni hogy a gender/melegjogok/akármire jelentős igény van a lakosság körében, akkor kétségbe vonnád a kimutatás hitelességét. Jól gondolom?
Ergo valami más miatt gondolod, hogy az adott téma "erőltetett".

"...a vallás kussoljon, senkit ne terrorizáljon a véleményével..."
Ezt nem mondtam. Véleménye mindenkinek lehet, el is mondhatja. Törvényi erővel másra erőszakolni (ahogy az iszlám példánál te is beláttad) nem kéne...

"Ha annyi belátás vagy szolidaritás nem szorult beléd..." - példa volt, nem azt mondtam hogy ellenzem. Nem kellene ok nélkül sértegetni...
Akkor azt mondod, hogy mindenkinek hasznos a közlekedés befogadóbbá tétele?
Ha egy hasznos lehetőséghez többen férnek hozzá, az jó, nem?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Ennek a kérdésnek semmi értelme ("ha így (de hogy?) akkor elhiszed?" Ja, hogy ha megmutatod, ahogy várnám, de ehelyett csak kérdezel, áthárítva mindent a másik félre...)

Nem addig felelseges haszonelvűséggel érvelned, hanem eleve érvelsz, aztán vagy meggyőz vagy nem, de megpróbáltad…

A "kamuzott érték" általános utalás volt a kamuzott statisztikákra: (vagy konkrétan) megcáfolhatók - pl. gyermekbántalmazást bűnügyi statisztikák szerint is (nemzetközi viszonylatban is általában) nők többször követnek el, mint férfiak, s ezekből látható az elkövetések fajtája is, pl. verés (női), nem fizikai bántalmazás (=lelki terror) (női), szexuális erőszak (férfi), stb. -, vagy legalábbis komolyan vehetetlenek (a 68. gender mennyivel gyakoribb mint a 35. gender?).
Szóval itt csak ezekre a "viccértékekre" utaltam.
Ami konkrétan a meleg/transz témában bosszant (részben már kifejtettem), külön tárgyalható - szeretnéd különvenni?

"Véleménye mindenkinek lehet, el is mondhatja. Törvényi erővel másra erőszakolni (ahogy az iszlám példánál te is beláttad) nem kéne…"
Nade ez ugyanaz (illetve kettős mérce nálad) mint az abc++ jogok törvényi (meg egyéb) erőltetése, csak míg a vallást "okézod", az abc++ trendet meg véded mint állat…

Nem ok nélkül sértegetlek, hanem az általad (ismétlődően) leírt példád alapján konklúziót vontam le, ahogy te is szoktad az én válaszaimmal…(progresszív túlérzékenység?)

Azt hoztad fel (példának), hogy "az akadálymentesítés drága, energiaigényes, miközben a nagy többségnek felesleges" (egyébként nem: idős korúak, lebetegedettek is kihasználhatják a kerekesszékesek rámpáját/liftjét a lépcső helyett, amit meg a "fitt/sportos" lelkületűek preferálhatnak…), ergo nincs annyi haszna, hogy érdekes legyen.
Mindezt a korábbi egyéb minoritásokból "levezetve"/idehozva párhuzamként...

"Ha egy hasznos lehetőséghez többen férnek hozzá, az jó, nem?"
1 igen
2 a 'hasznos' a kulcs

"Szerintem."

Tehát egy témában vannak azt igazoló és cáfoló statisztikák. Akkor az egyik fajta statisztikák kamuk, vagy komolyan vehetetlenek. Ezt miből szűrtük le?

"...a vallást "okézod", az abc++ trendet meg véded mint állat…"
1. Hordjon minden nő kendőt, mert ezt mondja a vallásom.
2. Az is hordhat kendőt, aki nem muszlim, és nem csak nők.
Nem tudom, világos-e a különbség. Az abc++ jogok szerinted miért az 1. pont?

Ha már itt tartunk: ha szerinted egy lehetőség hasznos a többségi társadalomnak, akkor hasznos lenne a kisebbségnek is?
Pl. ha van olyan jog, ami csak heteróknak hozzáférhető (házasság, örökbefogadás, akármi), akkor jó lenne-e ha nem heterók is hozzáférnének?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

"Tehát egy témában vannak azt igazoló és cáfoló statisztikák."
És ez neked újdonság? Meglep? Nem tudtál, nem hallottál még erről?

"Ezt miből szűrtük le?"
Cogito, barátom...
Adott 'téma', adott 'bizonyítékok'/'érvek', és a 'megélt valóság' összevetése a 'saját horizonttal' --> eredményhirdetés.

"2."="akadálymentesítés", aztán mégis kifogásolod, pedig itt pozitív példa a "2-es"...(?)

Az "1-es" meg azért problémás szerintem (pl. az abc+++jogok témakörben), amiért szerinted is problémás az "1-es" pont.

"ha szerinted egy lehetőség hasznos a többségi társadalomnak, akkor hasznos lenne a kisebbségnek is?"
Ez így "laborpatkány-szemlélet", kint a valóságban (ahol nem csak kiválasztott/vegytiszta, elméletileg meghatározott változók/állandók szerepelnek a steril térben) a sok nem kalkulált változó miatt is bonyolultabb a kérdés, mint ahogy itt fel van téve.
Röviden: adott téma, konkrétum függvénye, stb.
Aztán megfordítva: egy kisebbség számára talán hasznos (ez sem egzakt) lehetőség mennyiben lehet bizonyára hasznos a többségnek? (Márpedig ezt az abc+++ témát pont így prezentálják - pl. Leyen emberiességi kritériumok-beszéde, stb., stb.)

"Pl. ha van olyan jog, ami csak heteróknak hozzáférhető (házasság, örökbefogadás, akármi), akkor jó lenne-e ha nem heterók is hozzáférnének?"
Ez jó példafelvetés (konkrét és releváns).
A helyzet az, hogy első körben nézőpont függvénye a válasz: én így gondolom, te úgy gondolod, ő amúgy gondolja...
Második körben elméletibb (egyéntől elvonatkoztatott, stratégiai megközelítés) indokolt: a közösség szempontjából mi a válasz (és itt jönnek az elágazások: közösségek meghatározása, arra épülő nagyobb közösségek meghat., történelmi tapasztalatok, legfrissebb kutatási eredmények, narratívák, érdekek, logika, stb. számbavétele).
Harmadik körben - tehát ha a vitákon "túl vagyunk" (a véleményt formáló egyén) - jöhet a konklúzió, és annak kifejtése: állásfoglalás.
Na most, hányan, mennyire tudatosan (kritikai megfontolások után) foglalnak állást akármely témákban? (csak úgy mellékesen kérdezem)

1. A személyes válaszom (már részben ki lett fejtve), hogy pl. a házasság intézményét (és itt az is mindegy, hogy monogám (pl. keresztény) vagy poligám (pl. iszlám) házasságról van szó, mert mindkét esetben konkrét 'szerepek' és 'funkciók' vannak meghatározva és alárendelve az intézmény - közösség jövőjének szempontjából hasznos - céljának) minden esetben a család (mint stabil alapközösség) és a reprodukció (jövőnk reménységei a gyermekeink) számára foganatosították (itt most az isteni-szakrális alkotást és az ateista-emberi jogalkotást mint nézetkülönbséget hagyjuk figyelmen kívül, bár talán indokolt lehet az érvelés miatt számolni ezzel is...), tehát a nem heterók számára irreleváns ez az intézmény: családféle közösséget más néven is alkothatnak, de ha a 'családot' tekintik célnak, akkor nem tölthetik meg mással, mint ami a 'család' lényege - ez viszont heteró műfaj.

2. Örökbefogadás: amíg a statisztikák és más beszámolók, megfigyelések, példák szerint is minimum kérdéses, hogy a nem heteró örökbefogadók plusz problémákat generálnak az örökbefogadottak életében (több molesztált gyerek a nem heteró párok "családjaiban" és nagyobb mértékű pszichés zavarok/öngyilkossági mutatók detektálhatósága a nem heteró párok "gyerekeinél"), szemben a széles körben bevett (konszenzusos, alátámasztott) gyermek- és fejlődéspszichológiai szakmai eredményekkel (melyek szerint a normalitást, és így a gyerek egészséges fejlődése számára a heteró, teljes család kereteit jelenti), addig személy szerint ellenzem ezt a könnyelmű gyakorlatot (ti., hogy bárki örökbe fogadhasson bárkit).
2.a A jogok a gyerekeket is megilletik: nekik is joguk van a legteljesebb mértékben maximálisan jó körülmények között élni/felnőni.
Ehhez adalék: a témában nincsenek megnevezne felelősök - propaganda megy, iparág kiépült, de senki felelősséget a tönkretett életekért nem vállal. Ez miért megengedhető?
2.b Analógia: amikor a "tudományra hivatkozva" azzal érvelve hoznak jogszabályt, hogy "mivel a tudomány jelenlegi állása szerint nem tudhatjuk, hogy éreznek-e fájdalmat a 7 napos csibék, ezért tekintettel a lehetőségre, kímélni kell őket", akkor a kimutatható problémákra tekintettel egyértelműen tiltani kell a káros procedúrákat (pl. ezt a megengedő-hanyag örökbefogadási modellt), hogy kíméljük a gyerekeket.

"Szerintem."

Mi ez a saját horizont és a megélt valóság? Arra gondolsz, hogy milyen a világszemléleted (azaz milyen feltevéseid vannak a világról), illetve mik a személyes tapasztalataid?
Alakítható ez a szemlélet bizonyítékok és érvek mentén?
Mennyiben fogadod el a szakértők által adott bizonyítékokat, ha ellentmond a nézetednek (vagy személyes tapasztalataidnak)?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

A Tao miért nevezik materializmusnak?
Nem tagadja a lelket, sőt, nem zárja ki, hogy a halál után lehet élet, nem állítja, hogy az ember állat. (vagy az állat ember)

Én amúgy humanista volnék, legjobban a Védikus megközelítés vonz (az utolsó ember aki elérte az alapállást Rámakrisna, sajnos ma már a Jógi nagymesterek is elfogytak), de a kereszténységből maradt ránk a legteljesebb hagyomány (Jacob Böhme). Szívesen olvasok az ausztrál őslakosok által ismert Álomidőről, természetfilozófiát, ókori mitológiát: Egyiptom, Skandináv, Magyar.

Manapság egy előnye van ha nem vagy szegény, színvonalasabb ellenségeid lehetnek

Előre is elnézést, ha túl nagy hülyeséget írok, csak felületes információim vannak.
Ha jól tudom taoizmusban nincs ortodoxia, kánon vagy egységes rituálék szóval helytől és közösségtől függően változik hogy mit tekintenek a vallás részének.
Lehet hogy azért nevezi valaki materializmusnak, mert ami nyugatra eljutott már egy olyan változat, aminél minimális a természetfeletti szerepe.

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Értem. Köszönöm!

Amúgy a szcientifizmus is érdekes, csak nincs egy kanonizált, egységes irányzata, de a reinkarnáció is ilyen. Temérdek Piaci papjai, hitnézetei vannak a szélrózsa minden irányában, nem lehet kiindúlni egykönnyen.

Manapság egy előnye van ha nem vagy szegény, színvonalasabb ellenségeid lehetnek

A Károli féle Vizsolyi első biblia olvasásához valami jó segédlet van? Ezt olvastam, de így sem megy 500 év ugye: Nyelvelmélet és dialektológia 4: A Károli-biblia nyelve.
[egy oldal]

Manapság egy előnye van ha nem vagy szegény, színvonalasabb ellenségeid lehetnek

Sziasztok!

Bár elsősorban egy ének szerzőjéről/címéről szeretnék információt kapni, mivel az erre szolgáló topicban nem kaptam választ, és vallási énekről van szó, ezért bepróbálkozok itt is, hátha ismeri valaki. Végső soron kiindulásnak a felekezet neve is több a semminél.

Pár éve egy túra során a salföldi pálos kolostorromnál futottam bele egy vallási közösségbe, a videón hallható énekről szeretnék információt kapni. Köszönöm.

Egész életemben azon gondolkodtam, hogy kéne valamit dolgoznom. Ezért aztán a végén nem is maradt rá időm.

Narratívák, avagy Stephen Hawking nagy tervének kritikai elemzése (kitekintéssel) - dr. Legéndy Kristóf, Nagy Gergely

"Szerintem."

Olvasom Assisi Szent Ferenc-et, Szent Ágostont.
Bűnbe esésről ír, de ellentmondásos is lehet. Mert ha Ádám (és Éva) nem volt birtokában a rossz tudásának, hogy tudta volna isten tilalmát értelmezni, illetve ezért felelősségre vonni sem lehet konkrétan.

Nem hivatalos zsidó írások közelebb lehetnek az első ember (Ádám Kadmon, vagy hindu: Manu) "leszállásának" mikéntjéhez, legalább is a mi szemszögünkből, fájdalmas lecke, igaz a lényeg (üdvösség) adott, csak kevésbé boldogít, ahogy az ember túl öntudatossá válik, illetve isten érvénye is nehezebben fedezhető fel, követhető.
Az ember a fókusz súlypontját az isteni énjéről (lélekről) a testire (tárgyiasultra) az érzékeken keresztülire helyezte át és helyezi most is egyre jobban. (létezőről a nemlétezőre a külső világot is magával rántotta, az egyet számokra, sokra törte szét, az abszolút időből a történelmi időbe kerül át) Az egészt, a "magasabbat, tökéletesebbet" (kész teremtésről az egy lelket) a testivel lefokozottal, (aminek a lényege csak ennyi: kevésből, az véges mennyiségű anyagokból a végtelen sokszínűsége: az élet) léttel összetéveszti, álmosságban, kábaságban , "Avidja fátylában" van.
Lett: elmúlás, Halál, Viszály, Szükség, Kevélység, Lázadás. Az átvitel a világ egyensúlyát megbontotta, a teremtés egy része leszakadt, különvált és önmagában lezárult. Az egység megszűnt. A világ kettétört.
Az első az ősi ember, Adam Kadmon, az égi ember (Toth, Zarathusztra, a brahman - Hénok Felvigyázónak mondja) A második az anyagba süllyedt, kába lény, legnagyobb katasztrófája az özönvíz amit okozott. A harmadik ember az, aki az anyagból felébredt: Ádám. Az égi ember és a természeti ember Egy maradt, csak az Egység olyan mélyre süllyedt, hogy a legtöbb anyagi emberben sohasem világosodik meg. (pedig a lényege, szikrája benne van, sőt a szikrájának a csírája)

Böhme közelíti meg legjobban a teremtést, mikor az érzékek és a világ egyszerre egymásból keletkezik, mint a faág és a gyökérág.

[ Szerkesztve ]

Manapság egy előnye van ha nem vagy szegény, színvonalasabb ellenségeid lehetnek

A bűnbeesésnél (is) valóban vannak látszólagos ellentmondások (szent rejtélyek), így pl. "ha nem esznek a fáról, nem tudhatják (tehát nem áll módjukban megítélni) mit cselekszenek, ergo nem felelősségre vonhatók".
De ez nem stimmel, hiszen 1. Isten szólt (elmondta, mit, és a következményeket is), 2. belegondolva: figyrlmezteted a gyereket, hogy ne nyúljon a forró tárgyhoz, mert... és amikor mégis hozzáér, a következmény is jár e tettel (hiába "érvelne" azzal, hogy "még nincs tapasztalata, nem tudhatta, nem elég az intő szó".
Itt bicsaklik ki az ember érve, panasza: az intést figyelmen kívül hagyta, de a következményt nem akarja.

Tehát röviden: a bűn tk. az eredendő isteni renddel való tudatos szembehelyezkedés.
A "jó és rossz tudás" a "mindentudás, minden feletti hatalom, a mértéktelen önzés" megfogalmazása retorikailag.
Az ember szembemegy Istennel, meg is tagadja (el is felejtené), és önmaga akar mindenható kényúrként létezni.
Ennek következményeit (hibák, rosszak, stb) viszont nem kéri. Helyette perlekedik Istennel...

"Szerintem."

Isten igazságos, nem kíván értelmetlen dolgot. Valamit ok nélkül tiltani őrültség. Ez előtt is ismerniük kellett a jó-rossz tudását, különben káosz lett volna az egész. Miért akarna egy olyan tilalmat megszabni, aminek lényegét, okát az ember nem ismeri. Jó hogy nem csak indiánszökdelésben mehetnek, mert csak.
Mondok egy értelmes tilalmat: böjtölj minden vasárnap, egészséges, értelmes is és hátrány, mert meg kell maguktól tagadni valamit.

Manapság egy előnye van ha nem vagy szegény, színvonalasabb ellenségeid lehetnek

Nem értettem ebben a történetben azt, hogy Isten miért várja el az embertől hogy felfogja tettei súlyát, ha még nincs birtokában annak a tudásnak, ami ehhez kell.
Mi célt szolgált a fa az ember életterében?
Ha Isten a jövőbe lát, és azt akarja hogy senki se kárhozzon el, miért tette oda?
És ha Isten tényleg azt mondta az embereknek hogy meg fognak halni ha esznek a fáról, akkor Isten hazudott?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Isten tudása úgymond kiadja az időben történő dolgokat, de szabad akaratot adott az embernek és mindig van másik választás. Különben nem figyelmeztetne egyes embereket sem, pl az Apostolokat Jézus, a Gecemáni kertbenhogy elárúlják kakasszóig.

[ Szerkesztve ]

Manapság egy előnye van ha nem vagy szegény, színvonalasabb ellenségeid lehetnek

A 'fa' a 'szabad akarat' metafórája (lehetőség).
A 'tiltás' a szándék szerinti 'megóvás'.
A 'bűn' tk. az 'önhitt fegyelmezetlenség/lázadás a jó rend ellen', melynek következménye a 'rossz, melyet tapasztalhatunk' (ökológiai válság, háborúk, stb.)

A Gen. története etiológia, tehát ok-meghatározó, értelmező magyarázat a "miért?"-ekre.

Az Isten által teremtett mindenség rendje az alaphelyzet, melyet felborított a lázadó ember ("majdénjobbantudom"), és az eredmény tapasztalható.
Itt jön a duplacsavar-visszahatás: Isten nélkül mi jobban csináljuk, de ha mégsem, az az Ő hibája.

"Szerintem."

Szerintem Jézus a történetben nem figyelmeztetett, hanem jövendőt mondott: mintegy bizonyságul isteni mivoltára. Egyben utalás arra, hogy önként vállalta az áldozatot.
Elég furán festett volna ha Jézus megmondja hogy Péter meg fogja tagadni, aztán Péter fogja magát, és büszkén vállalja hogy Jézus tanítványa.

"What is bravery, without a dash of recklessness!"