khm...hát igen.
Én nagyon próbálok egyensúlyozni. Kétséges, hogy sikerül-e.

Nem tudom, miért ítélném el pl. Ceasar-t, annak okán, hogy több isten hívő volt. Nincs rá okom. Ugyanakkor elég macerás elfogadnom a világ és a mindenség ilyen rövid időn belüli kialakulását. Ennyi idő alatt csak selejtes munka születhet, és ahogy elnézem a fajunkat, nem lőtt nagyon mellé az Öreg.

Ugyanakkor görcsbe rándul a gyomrom, mikor tudósokat hallgatok, ahogyan megmagyaráznak olyan dolgokat, aminek a közelébe sem jártunk. Az lenne a minimum, ha minden nyilatkozatot ezzel a két szóval kezdenének: "Feltételezésünk szerint..."
Az ember már csak olyan, hogy ha a világegyetemnek lenne egy be/kikapcsoló gombja, az ember akkor is teleaggatná a szoba falát rengeteg színes és villódzó kapcsolóval/kütyüvel. Megnyugtat minket az a tudat, hogy irányíthatunk bizonyos dolgokat.

Vagy mint az Idő.
Fogalom, melyet körbeírtunk, majd különböző módon, számokkal illetünk nap és időszakokat. Most speciel a 10-es számrendszerben. De biztos, hogy ez a jó? Logikusnak logikus, kétségtelen. De tökéletes megoldás? (ki tudja, lehet, hogy az Alfa Centauri rendszerben a 64-es számrendszert használják...)

Jó ez a topik, csak átsiklunk egy csomó minden felett. Isten nem lehet mindig jó, a hívők szintén. A hitetlen sem hitetlen, és nem mindig rossz, ahogyan a plutónium sem.

Mindent mi teszünk jóvá, vagy éppen rosszá.
Természetesen vannak kivételek: ilyenek példának okáért a delfinek vagy a vörös-csőrű szövőmadarak.

Viszlát: igen, pontosan erre gondoltam. De a szimbolika veszélyes tudományág is lehet. Mindent nem lehet ezzel magyarázni, lásd a tudósokkal szembeni kételyeimet. Egy ideig/darabig lehetséges.
Tudás. Igen, persze, át akarjuk adni. Hiszen valamivel el kell ütni az időnket... Ha így volt akkor, el is fogadom, hiszen Istennek temérdek ideje volt. de nekünk nincs.

[ Szerkesztve ]

"Semmi ok nincs rá,hogy a jó miért ne diadalmaskodhatna éppolyan gyakran,mint a rossz. A győzelem mindig szervezés kérdése. Ha vannak angyalok,remélem,úgy szervezkednek,mint a maffia." K. Vonnegut