„nem tunik ugy hogy a jezusi tanitasok arrol szolnak hogy el kell erni az isteni szintet. ez nem realisztikus kivanalom - meg minek is? ne kelljenek hidak, meg kozvilagitas?”

Az Isten teremti az embert saját képére és hasonlatosságára. Egy dolog nincs meg az emberben, ez pedig az ismeret. Egy üres edény tulajdonképpen az ember. Hogyan lehet tapasztalatot adni tapasztalás nélkül? Sehogy. Lehetőséget kell tehát adni az embernek a tapasztaláshoz. Ott az a fránya „fa” a tudás fája, és egyszer csak jön egy gondolat (kígyó, fordítási hiba, eredetiben suttogó, sugalmazó kifejezés van, nem beszélve arról, hogy a kígyó a bölcsesség szimbóluma, ahogyan a gyógyszeripar is előszeretettel használja Hermész botját a gyógyszereken, amin ugye két feltekeredett kígyó szimbolizálja az egész-séget (egészség, testben, lélekben, szellemben)) jön tehát a gondolat, hogy jó lenne az a tudás nekem, és bele kostól, majd jön a férj, Ádám, és azt mondja, hú ide nézz ez tök jó, fogyasszunk belőle többet és többet… És elindul az ember kálváriája…

Majd azt mondja Isten egy helyen: Én vagyok a kezdet és a vég, ami tehát Istentől indult, az hozzá is fog vissza érni. Mi történik? Az történik, hogy Isten képe és hasonlatossága vagyunk, és mire visszakerülünk Istenhez, Ismerni fogjuk a teljességet, ahogyan Isten ismeri. Az Istenné válás nem pusztán törekvés, hanem Isteni törvényszerűség!

Semmi olyan kívánsága nincs az embernek amit ne kellene megtennie. Ez határozza meg az ember döntéseit, hiszen a karmája mindenkinek csak így teljesedhet be, ha olyan helyzetekbe kerül, amibe kerülnie kell. Ha valakinek ölni kell ölni fog, ha halni kell halni fog. Nem ismerjük a mögöttes mozgatóerőket, egyet tehetünk: Elfogadjuk a világot és benne mindent és mindenkit olyannak amilyen! Az istenné válás kívánalma tehát nem az ember irányítása alatt áll, legalább is nem a testi/egó ember irányítása alatt. Krisztus azt jelenti: kiáradó végtelen szeretet, Jézus azt mondja, az atya és Én egyek vagyunk, és azt kövess engem, járd be az utamat válj azzá ami Én vagyok: Válj szeretetté… Jézus semmi mást nem tanít csak ezt. Válj szeretetté, Krisztussá, Istenné… Ez a Jézusi tanítás magva, erre épül minden más!

----------------------------

Többször is olvastam a Tao Te Kinget, többféle fordításban, érdekes összevetni a különböző fordításokat. A Weöres Sándor féle verziót találom a legkifinomultabbnak, de vannak részek amik más fordításokból jobban érthetők… Minden tanár másként magyaráz Az egyiktől megértem a másiktól nem. Ez természetes!

Van is egy kedvenc részem a Tao Te kingből: … A bölcs alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el sem veszíti!

Ez a rész tökéletesen kifejezi, a keresztényi Krisztus-képet, aki átadja magát a világnak, és arra sarkall, hogy az ember is tegyen így, legyen bölcs, adj, és ne kérj érte semmit, ne kötődj a világhoz „ cselekszik, de nem ragaszkodik”. Váljatok mindannyian bölcsekké, önátadókká… Pontosan azt tanítja a Tao Te King, amit a Biblia

„"A teljes önátadás alapveto követelmény, ezt elengedhetetlennek tartom."
te megis alkudozol. oke isten, elhiszem neked jezust HA cserebe nem kell elhinnem a "beszelo kelgyot" mert az nem illik bele az en elkepzelesembe (kifogas1, kifogas2 etc)”

Én ezt másképp látom. Egyáltalán nem alkudozok. Azonban Te is ragaszkodsz az íráshoz, pedig nem is vagy keresztény
Én felállítok egy útitervet magamnak, amelyről úgy hiszem Istenhez vezet. Mindemellett minden út Istenhez vezet, csak vannak kerülő utak is, meg zsákutcák, és ez hosszadalmassá teheti az utazást (Ahogyan a Tao tanít: Az utazás célja maga az út!), ami persze lehet karmikus feladat is, hogy valamit tapasztaljak meg, mondjuk azt, hogy milyen zsákutcába kerülni. Hol tudnám ezt megtapasztalni, ha nem egy zsákutcában? Az önátadás, belépőszinten, ez: Elfogadni ami eléd kerül. Dolgozni a megoldáson, nem megpróbálni kikerülni az adott feladatot, felelősséget vállalni önmagadért, a tetteidért, tudomásulvenni a hibákat és törekedni a kijavításukra. Tehát ember, tedd rendbe magadat. A következő lépésben segíts ezt megtenni másoknak is… Vesd ki a magad szeméből a gerendát, azután mond atyád fiának, hadd szedjem ki a tiédből a szálkát… Tedd rendbe magad, aztán fordulj segítő szándékoddal mások felé…

„tanitas: nem ertunk egyet az erofeszitessel kapcsolatban. tanitani nem lehet. a tanar nem tanit.
a tanar utat mutat es tamogatja a tanulo fejlodeset. tanulni a diaknak kell.”

Ez világos. De nem tudunk egyformán tanulni. Tudom, mert sok tapasztalatom van arról, hogy az egyiktől nem voltam képes megérteni egy dolgot, míg egy másik úgy magyarázta, hogy a második mondatánál megvilágosodtam adott kérdésben

„a tanulas erofeszites. ez nem rezges kerdese hanem segg kerdese.”

A tanulás akkor erőfeszítés, ha nem érdekel a téma, vagy rád van kényszerítve, akár saját magad által, vagy szarul van elmagyarázva… Egyébként ha érted amit tanulsz az eredmény azonnali. Erre a viccek a legjobb példák. Egy oldal szöveget alig tudsz megjegyezni, de egy oldalnyi jó viccet azonnal vissza tudsz mondani… Mi a különbség? Ja még az is, hogy a viccnek van logikája, tematikája, ha a tanulandó anyagnak nincs, alig lehet megérteni…

Figyelem a tanítványaimat. Ha túl bonyolult egy mozgás, felbontom apró részletekre, és egyiket a másik után gyakoroljuk, és összekötjük a mozdulatokat, mígnem komplex mozgássá alakul. Ez mentális gyakorlatoknál ugyan így van. Itt a tanár szerepe, hogy észreveszi-e, hogy nehéz és bonyolult az anyag, szét tudja-e bontani megfelelően kis „falatokra”, hogy emészthető legyen, vagy csak leosztályoz és lehülyéz… Tényleg mindegy, hogy milyen a tanár? Szerintem nagyon nem mindegy!

Teremtsd meg az okokat, az eredmények pedig majd természetes módon következnek! http://hajdufighting.blogspot.com/