Hirdetés
- sziku69: Szólánc.
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- GoodSpeed: Segway-Ninebot F3 E elektromos roller.
- vrob: Az utolsó DOS játékok 1996 - 1997-ben, egy korszak lezárul
- Brogyi: CTEK akkumulátor töltő és másolatai
- mefistofeles: Az újkori csalók...
- Victoryus: Rapoo VT9Pro egér
- Gurulunk, WAZE?!
- Elektromos rásegítésű kerékpárok
Aktív témák
-
álomvilág
csendes tag
Kicsit hosszabbra sikeredett a szünet mint gondoltam. De nem egyszerű az élet 4 gyerek mellett... Ott tartottam hogy megszületett Boldizsár. Miután átkerültem osztályra néhány óra múlva már hozták is. Annyira édes volt. Negyedik gyerek lévén sok újat nem tudtak mondani és mutatni. Talán a tisztába rakásnál volt fura hogy ott lóg valami ami a lányoknál nem volt.
Majd jött a napi rutin. Gyermekorvos aki meghallgatja és megvizsgálja. Azt mondta hogy Boldinak van egy kis szívzöreje de ez egy néhány órás babáknál előfordulhat. Biztonság kedvéért csinálnak egy szívultrahangot. Nem aggódtam mert szinte minden szülésrmnél volt ilyen eset az adott szobában és végül senkinek nem volt problémája. Kicsit sokáig tartott a vizsgálat már kezdtem türelmetlen lenni. Jött a nővérke hogy menjek vele mert a doktornő beszélni szeretne velem. Na itt kezdtem pánikolni. A doktornő nagyon kedves de határozott volt. Nem kertelt. Boldinak egy ritka nagyon súlyos szívrendellenessége van. Elmondta érthetően de abban a pillanatban sokkot kaptam. Műtéttel korrigálható. Ezt kB. 3-4 hónaposan végzik. A diagnózis: Truncus arteriosus communis. Elmondott mindent. Meg is értettem de fél perc múlva nem emlékeztem semmire. Csak zokogtam és folyton azt kérdeztem hogy ugye életben marad e. Erre nem kaptam biztos választ. Évente kB. 4 ilyen eset van az országban. Leültettek és csak néztem milyen békésen szuszog. Gyönyörű volt. A kérdések zakatoltak bennem. Miért pont mi? Túl éli? Elvették tőlem. Szinte magamhoz sem ölelhettem még igazán. Intenzív és monitorozás. Ez várt rá. Én pedig 3 óránként láthattam max 1 óra hosszára. Etettem de nagyon lassan evett. Elfáradt hamar. Sajnos 2 nap múlva el kellett kezdeni a gyógyszerezését. Vérnyomás csökkentő. Romlott az állapota. Megpróbálom lejegyezni a betegségét érthetően. A normál szívnek 2 artériája van. Az egyik a friss vért, a másik az elhasznált vért szállítja. Boldinak 1 közös artériája van. Ugye mindkét artéria billentyűvel van ellátva. Boldinak így eleve eggyel kevesebb. Ráadásul társult hozzá egy tágabb jobb szívfél nagy nyomással. Szóval aggasztó volt a helyzet. Zokogva hívtam életemet. A mai napig nem tudom mit mondtam neki pontosan mert magamon kívül voltam. Itthon Sári nagyon nehezen viselte a hiányom. Még kicsi volt. Apukámék is haza mentek a 3. napon. Életem egyedül próbált megdolgozni az itthonléttel és a 3 lánnyal. Közben kiderült hogy a doktornő aki a kardiológusunk lett egy angyal. Nagyon segítőkész. Úgy rendezte hogy amikor engem kiraknak az osztályról akkor azonnal tudjunk Pestre menni Boldival az országos kardiológiai intézetbe. Későbbiekben goki... Megrendelte a mentőt. Szerencsére mehettem én is. A gokiból nem engedtek minket haza. Pedig a kórházban is vártak vissza minket hogy egy kis evés tanulás után a gyógyszerekkel ugyan de haza mehetünk. Sajnos nem. Súlyosabb volt a helyzet. Boldi pontosan 2 hetes volt amikor a sebészek kezébe adtam sírva kérve hogy vigyázzanak rá. Ezt a pillanatot nem kívánom senkinek. A műtét úgy zajlott hogy elaltatták és a vérkeringését átvezették egy motoros szívbe. Majd elvégezték a műtétet és próbálták megkeresni a magas nyomás okát is. A műtét után nem varrják vissza a mellkast ha úgy gondolják hogy 24 órán belül akadhat valami probléma. Életem telefonon keresztül tartotta bennem a lelket. Beültettek neki egy homograftot. Ez egy műartéria. Hosszú percek majd órák teltek el. 6,5óra elteltével végre nyílt az ajtó. Remegtem az aggódalomtól. Sikerült a műtét. De sajnos a nagy nyomás a jobb kamrában továbbra is fenn áll. Műtét után sajnos nem lehet látogatni. Csak másnap. Azt hozzá kell tennem hogy én minden nap este miután elaludt és a látogatás véget ért én hazamentem mert a családnak szüksége volt rám. Reggel hajnalban pedig indultam vissza hogy mihamarabb Boldival lehessek. Neki is szüksége volt rám. Egész úton reggel sírtam mert a kórházban nem lehetett. Nem láthatta és érezhette az aggódalmat. Csak erőt érezhetett mert neki arra volt szüksége. Éreznie kellett hogy érdemes küzdenie hiszen szeretetbe várjuk. Hazafelé végig telefonon beszéltünk a családdal hogy mire hazaérek lehiggadjak. Felkavaró egy helyzet. Sajnos volt olyan kisgyerek akit senki nem látogatott. És volt olyan ahol Telefonálni kellett a szülőnek hogy ugyan fáradjon már be a műtéti engedélyt aláírni mert meghalhat a gyerek. Szívszorító volt. Viszont rengeteg sorstárs szülővel hozott össze a sors. Velük a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Van akivel facebookon és van akikkel találkozunk is. De folytatom a műtét utáni nappal. Először léptem be a postoperatív intenzív osztályra. Steril ruha és sok fertőtlenítés után oda vezettek Boldihoz. Életem legnyomasztóbb helye volt. Mi életemmel csak úgy mondjuk mindig hogy a hely ahol érezni a "kaszás" jelenlétét. De ez komoly! Boldi ott feküdt nyitott mellkassal. Le volt takarva de tudtam. Rengeteg cső mindenfelé. Orrán, száján, karjában, nyakában, lábában... Több mint tíz óriási fecskendőből érkeztek a gyógyszerek. És a pittyegés. Egyszerűen leírhatatlan aggódás. Felpuffadt kisfiú pihegett előttem. Mintha nem is ő lett volna. Teltek a napok és nem akart javulni az állapota. Nem tudták levenni a lélegeztető gépről. Alacsony volt a szaturációja. Jártam hozzá és csak simogattam. Beszéltem hozzá. Fejtem neki a tejet mert tudtam az a legjobb neki. Mivel altatva volt az orrán keresztül adták neki a szondán. 10 nap után végre levették. Nem volt túl magas a szatja de végül levehető volt. 2 hét után levitték a sima intenzív osztályra. Végre magamhoz vehettem. Igaz csak óvatosan mert oxigént még adni kellett neki. Sajnos nem akart enni sokat mert elfáradt. Így a maradék tejet amit az üvegben hagyott azt szondán adták neki. Nagy nehezen lekerültünk arra az osztályra ahol egész nap vele lehettem. Csak éjszakára nem. Ilyenkor is mint mindig hazamentem. Sári nagyon nehezen viselte hogy nem vagyok otthon. Sokat sírt. Szegény életem nagyon igyekezett. Tudta hogy nincs más megoldás. Nekem Boldi mellett a helyem. Hétvégente jött velem a kórházba egy pár órát. Ha a gyerekek ott voltak akkor felváltva voltunk bent Boldinál. De volt olyan hogy apuéknál leraktuk őket mert a közelben laknak. Ilyenkor ketten együtt mehettünk be. Persze sírtunk. Ezt nem is lehet másképp. Egyszer megengednék hogy a kicsik megnézzék a folyosón. Katica úgy nyúlt hozzá Boldihoz mint egy igazi anya. Nagyon megható volt látni. Sári egyelőre nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Adri nem akart bejönni mert pánikolt. Nem tudta kezelni a helyzetet. Sajnos Boldi kamra nyomás nem akart javulni. Ezért csináltak egy szívkatéterezést. Ott sem találták meg a problémát. Csomó gyógyszerrel végül visszavitték Boldit a Fehérvári kórházba ahol született. Itt már nem mehettem a mentővel. Külön kellett Oda mennem. Meg kellett tanulnia enni. Az volt a baj hogy keveset és lassan evett. Bevallom volt hogy kiöntöttem a maradék tejet a cumisüvegből mert tudtam hogy otthon nem 3 óránként adok enni neki. Itt tartották. Amit nem evett meg azt belenyomták szondán. Azt meg persze kihányta. Otthon szépen akkor és annyit eszik amennyit akar. Hamar elfáradt és elaludt. Meg kellett tanulnom fecskendőből gyógyszert beadni. Sajnos volt mit...
37 naposan végre eljött a pillanat! Haza mehettünk! Nagy volt az öröm de az aggódás nem hagyott alább. Be kellett szereznünk egy szaturáció mérőt. Mivel gondok voltak ezért javasolták. Mellettünk aludt mert néztem minden lélegzet vételét. Sok időnek kellett eltelnie hogy megnyugodjak. Nagyon sok időnek. Sári is az ágyban aludt velünk. Mivel nem akartam eldobni hogy most már ez nem a te helyed így egy darabig velünk aludt ő is. Lelkileg nagyon megviselt őt is ez az időszak. Sőt ez mindenkit megviselt. Viszont ez a tragédia jobban összekovácsolt minket életemmel. Egymásra tudtunk csak támaszkodni. Hogy a család mit szólt Boldi betegségéhez? Háát... Apósom az aki a legjobban velünk érzett és érez. Apukám összetört de nem segítettek sokat. Anyukám pedig tudomásul vette és olyan érzésem van mintha csak dicsekedne a körülötte lévőknek hogy neki egy szívbetegen unokája van. Ez lehet túlzás de sajnos így érzem.
Később folytatom.... Sajnos van mivel... -
álomvilág
csendes tag
Nos... Megpróbálkozom a folytatással.
Szóval megszületett Sári. Ő egy nyugodtabb baba volt mint Katica. Őt nem kellet ringatni viszont Ő nagyon szerette a pocakját és sajnos sokszor túltöltötte magát. Picit nehezen bírtam bele rázódni a 3 gyermekes anya feladatba. Mivel az egyik kicsi a másik pici volt akadtak ideg őrlő pillanatok. Adri addigra már iskolás nagylány lett. Nagyon jó tanuló volt. Szerették a tanárok és barátai is akadtak. Szépen éldegéltünk immáron 5 tagú családként. 2015 április elején végre kimondták a válásom a volt férjemmel. Májusban pedig hivatalosan is össze kötöttük az életünket Életemmel. Teljes volt a boldogságunk ami azóta is tart. Anyukám és párja voltak a tanúk. Őket tudtuk csak s.o.s ben megkérni. Ünneplés nem volt mert ez csak egy bensőséges kis ceremónia volt. Júniusban apukámat meglátogattuk a Mátrában a szanatóriumban és egy hosszú hétvégét eltöltöttünk ott fent Parádsasváron. Nagyon jól éreztük magunkat. Ott már erősen sejtettük hogy talán bővül a család. Hazaérve egy pár terhességi teszt is így mutatta. Ezt sem terveztük de nyilván tudtuk hogy mivel járhat a házas élet. Egyáltalán nem bántuk bár én megijedtem picit hogy hárommal is nehezen bírok sokszor így mi lesz 4 gyerekkel. A 3 lány után biztosak voltunk abban hogy Ő is kislány lesz. Fiú nevekben nem is nagyon gondolkodtunk. Félidő környékén kiderült kisfiú. Mindenki meglepődött. Én mindig rettegtem attól hogy ha kisfiam lesz akkor valami betegsége lesz. Persze próbáltam hessegetni hiszen itt van 3 gyönyörű egészséges lány. Hosszas gondolkodás után végül a Boldizsár névben maradtunk. Ez valahogy belülről jött nekem és Életemnek is megtetszett. Elszaladt az idő. Katica ovis lett. Az első pillanattól kezdve imádta és sok barátja lett. Ő olyan kis anyáskodó. Már most látszik hogy csodálatos anya lesz belőle. Mivel anyukám volt bent a szülésnél Sárinál és Katicánál így logikusnak tűnt volna ha most is ő van ott. De Sári születésénél Adri már elég nagy volt ahhoz hogy elmondja hogyan viselkedett anyukám párja így inkább apuékat kértük meg hogy jöjjenek el segíteni Életemnek abban a pár napban. 2 héttel a kiírt időpont előtt úgy éreztem eljött az idő. Reggel elvittük Adrit suliba Katicát pedig oviba és Sárival karöltve bementünk a kórházba. Én maradtam Életem pedig Sárival elmentek Pestre apuért és párjáért. Itt megjegyezném a választás okát. Anyukám reakciója arra amikor kiderült hogy jön a 4. unoka az volt hogy te jó isten. Rá volt írva hogy minek szülök már megint... Apukám pedig nagyon boldog volt. Szóval én a szülőszobán vártam hogy végre találkozhassak az én csöpp kis fiammal. Sajnos elhúzódott nagyon. Rám nem illett hogy minél több gyereket szül egy nő akkor egyre könnyebben megy. Á! Éjszaka megszületett Boldizsár. Gyönyörű és azonnal tudta mi a dolga. Mivel nagyüzem lett a szülőszobán így 3 órát együtt lehettünk. Hol rajtam hol mellettem pihegett. Annyira édes volt. Aztán sajnos el kellett vinni mert az első éjszakát mindig az őrzőben töltik az újszülöttek. Vártam a reggelt hogy végre együtt lehessünk.
Most nézem milyen hosszú lett a bejegyzésem... Hamarosan innen folytatom. -
álomvilág
csendes tag
Kedves naplóm és olvasó!
Tegnap eszembe jutott hogy megnézem mikor és mit írtam utoljára. Megdöbbenve láttam hogy 7 éve volt az utolsó bejegyzésem. Azóta annyi minden történt hogy nem is tudom hol kezdjem. Valószínű egy írásból meg sem lesz. Természetesen Katicánk megszületett. Gyönyörű egészséges kislány. Csodálatos érzés volt újra babázni. Ráadásul Ő egy igazi szerelem gyermek lett. Anyukám volt bent velem a szülésnél mert Életem rosszul lett volna. Augusztus 8-án pontosan anyukám szülinapján született meg. Adri nagyon jó testvére volt picinek. Sokat babusgatta. Sajnos volt néhány álmatlan éjszakánk mert rossz alvó volt. Sokszor csak Életem tudta elringatni. Adri akkor szeptemberben kezdte meg az iskolát. Nagyon jó gyermek volt így mindenki szerette. Lettek is barátai. Szeretett nagyon suliba járni. Katica is szépen cseperedett. Gyönyörű szőke, kék szemű kislány. Elmúlt egy éves és kiderült ismét babát várunk. Én picit aggódtam mert nem terveztünk újabb gyermeket. Annyira nehezen jött Katica hogy nem gondoltuk hogy ennyire könnyen teherbe esek újra. Természetesen tudtuk hogy be következhet de nem tettünk még ellene. Úgy voltunk vele hogy a sorsra bízzuk. És milyen jól tettük. Az aggódalmak ellenére nagyon boldogok voltunk. Ez a terhesség zökkenőmentesen zajlott le. Én picit nehezebben viseltem mert Katica még kicsi volt. Ott volt Adri is aki hiába volt már nagyobbacska akkor is foglalkozni kell vele. Egyre nehezebben vált el tőlunk amikor elvitte az apukája. Már 100% ban ide tartozik. Imádta a kistestvérét. Érdekes hogy anyukám annak ellenére hogy ő volt bent velem a szülésnél nem mélyedt a kapcsolatunk. Szereti a gyerekeket de érezteti a mai napig hogy Adri az igazi unoka. Még mindig nem fogadja el hogy elváltam és mással kezdtem új életet. Apukám viszont nem tesz különbséget az unokák között. Egyformán szereti őket. Visszatérve a terhességhez... Kiderült újabb kislánnyal bővül a család. Annyira de annyira boldogok voltunk. Életemmel csodálatos szerelemben élünk! 2014 május 17-re voltam kiírva. Aznap már Fehérvárra kellett bemenni vizsgálatra. De semmi. Másnap újra. Akkor azt mondták bent kell maradnom mert elkezdődhet a szülés. Ez volt reggel és éjfél után megszületett Sári. Igazi kis husigombóc volt. Szintén anyukám volt bent. Addig Életem és anyukám párja vigyázott a lányokra. Sajnos Adritól hallottam vissza dolgokat anyu párjáról így biztosak voltunk abban hogy nem nagyon kell segítséget kérnünk majd tőlük. Ez olyan szomorú hogy a saját szüleire sem számíthat az ember. Érdekes hogy egy egy ilyen húzások biztosítanak minket arról hogy mi nem akarunk ilyen szülők/nagyszülők lenni. Egy szülőnek mindig a gyermeke mellett kell állnia. Életemmel sokszor megrökönyödünk hogy a szüleink generációja mennyire hibásra sikeredett. Tisztelet a kivételnek! Sári születése után némi gondok jelentkeztek. Katica még javában szopizott így hirtelen kellett elvenni tőle. Ez rettenetesen megviselte őt is és engem is. Mivel mindig cicin aludt el így nehezen teltek az esték és éjszakák eleinte. Együtt sírtunk sokszor. A 2 szőke csajszi után Sári barna hajú kék szemű kislány lett. Szerette a pocakját és ez látszódott is rajta. Nagyon nagyon boldog család lettünk. Teljesnek éreztük magunkat. Életem munkájában akadtak hullám völgyek. De túléltünk mindent. Töretlen szerelemmel éljük életünket. Egy-két durca beesett néha de igazából elhanyagolható. Leginkább miattam alakultak úgy a dolgok hogy keveset beszéltünk egy rövid ideig. A kapcsolatunk már több mint 13 éves és 10 éve élünk együtt. Még mindig lángol bennünk a szerelem. Ezen még mi magunk is meglepődünk. A mi szerelmünk tényleg örök. Voltak olyan nehéz pillanatok az életünkben ami csak megerősített minket. Vannak olyan érzéseink amikor azt gondoljuk hogy elértük a csúcspontot. Aztán hirtelen még mélyebb szerelemben találjuk magunkat. Sokaknak ez nyálasan hat de mi büszkék vagyunk rá! Sőt a szex terén is folyamatosan fejlődünk. Pedig azt mindig is tökéletesnek gondoltuk. Olyan intimitás van közöttünk amiről sokan csak álmodnak. Ezt csak is a szerelemmel lehet karban tartani. Csodálatos vele/velük az életem! Persze az életünk története koránt sem ért véget. Sőt! Ezután még sok mindent kellett tanulnunk mindannyiunknak... A sors néha adott néha pedig elvett... Folyt...
-
álomvilág
csendes tag
Kedves naplóm!
Nem mostanában jártam erre. Pedig nem épp unalmas az életünk. Másfél év alatt történt ez-az velünk. A legfontosabbakat írom le. Nem is tudom hol kezdjem. Mivel kezdjem...
Talán velünk. Igazi boldog családként élünk együtt lassan már 3 éve. A szerelmünk pedig megélt már több mint 6 évet! Magunk is sokszor elcsodálkozunk hogy még mindig lángol a szerelmünk egymás iránt. Csodálatos érzés! Adri is teljes értékű a szerelmünkben. Igazi boldog család vagyunk. Sokan irigyelnek minket. Természetesen ezek inkább jó indulatú irigylések. Sok anyukával nagyon jó a kapcsolatom az oviból és ők mondogatják hogy mennyire jó látni bennünket együtt. Mi ugyanis mindig együtt mentünk oviba ha Életem is itthon van. Sok anyukánál csak álom hogy az apukával együtt kézen fogva sétáljanak. Mi pedig el sem tudjuk képzelni hogy csak úgy lődörögjünk egymás mellett az utcán. Adri is olyan hogy folyamatosan a kezünket fogja és ez nagyon jó érzés. Hányszor hallottam az anyukáktól hogy nézd Adri milyen ügyesen fogja anyukája kezét. Ilyenkor nagyon büszke és boldog vagyok. Büszke arra hogy jó gyermekem van. Boldog meg azért mert ennyire szoros a kapocs közöttünk. Adri nagyon sokat változott. Változik. Már nagylány. Egyre kevesebb a hiszti ami amúgy sem volt annyira vészes. Inkább csak időszakonként volt. Március óta nem dolgozom (erről majd később) és érezni rajta hogy jót tesz neki az hogy sokat együtt vagyunk. Sajnos az ovi véget ért számára. 7 éves és irány az iskola. Az év elején még egyáltalán nem várta a sulit de ahogy cseperedett egyre inkább érezte ő is hogy neki már komolyabb feladatokra van szüksége. Nagyon sok barátja lett az oviban és az óvónénik is nagyon a szívéhez nőttek. Az óvónénik szívébe pedig ő is becsempészte magát. Nagyon is. Már farsangon érezhető volt hogy az óvónénik sajnálják és az egyik legkedvesebb gyermeket indítják útjára. A 6 ballagó gyermek közül egyedül Adrinál mutatták be úgy a szülőknek hogy jövőre sajnos ez a kislány már nem itt fog szerepelni. Bevallom nagyon megható volt számomra. Mindig jó érzéssel hagytam ott az oviban. Tudtam a legjobb helyen van a legcsodásabb óvónénikkel. Lassan 1 hónapja megtörtént a ballagás is. Előtte törtük a fejünket mit is adhatnánk az óvónéniknek. És egyszer csak kipattant az ötlet. Saját készítésű dolgot csinálunk amiben Adri szíve is benne van. Valami igazán személyeset szerettünk volna. Azt hiszem ez sikerült is. Kartonból szívet vágtunk ki. Kívül az óvónénik és a dadus neve volt kivágott kis virágokkal és strasszkővel díszítve. A felső szív belső oldalán egy szöveg volt amiben megköszöntünk mindent és elbúcsúztunk. Az alsó szív belsejében egy fénykép volt Adriról ami mellé mindenkinek rajzolt bele valamit. Sajnos amikor átadtuk őket akkor rengetegen álltunk sorba így nem volt sok idejük nézegetni de a visszajelzések igen pozitívak voltak. Sok sok mély öleléssel vettünk búcsút az óvónéniktől és a dadustól. Kérték hogy amikor csak tehetjük látogassuk meg őket. Ez egészen biztos így lesz. Adrinak volt egy szerelme is. Marci. Marci adott neki ballagási ajándékot. Egy babát amivel azóta alszik együtt. Ehhez pici történetet is fűznék. Ballagás előtti hétvégén volt Marci szülinapja. A csoportból 2 fiút és Adrit hívta el. Gondoltam szegény lány egyedül lesz a zsúron majd. Hát nem így lett. Marci végig fogta a kezét és együtt játszottak. Amikor Adri elment egy másik fiúval hintázni Marci féltékeny lett. Igazi ovis szerelem. Egy békás párnát vittünk neki ajándékba amit azután minden nap cipelt Marci az oviba és azzal aludt. Sajnos az útjaik elválnak mert mi iskolába megyünk. Marci pedig még marad egy évet. Most nyári szünet van. Ősszel változások lesznek. Adri suliba megy és történik még valami... Az iskola választása viszonylag könnyen ment. 2 iskola közül szerettem volna választani neki mert a harmadik messze volt. És annyira nem is volt szimpatikus. A másik kettőben voltunk nyílt napon és ADri választott. Illetve ketten választottunk. Nekem maga az iskola is szimpatikusabb Adrinak pedig a tanítónénik. Ami nagyon fontos. Reméljük rendben lesz minden. Már nagyon várja. Szerencsére a suli itt van közel nem úgy mint az ovi. A végén már a világ végének tűnt felmenni oda. Adri most az apukájánál van. Holnap lesz 2 hete. Vasárnap megyünk érte. Rettenetesen hiányzik már. Másnaponta beszélek vele telefonon. Érezni rajta hogy jól esik neki. Sajnos néha még úgy érkezik haza hogy sírdogál de reményeink szerint ez hamarosan megváltozik.
Életem 2 nagy gyermeke is elballagott. Ők most mennek középiskolába. Nagyon ritkán jönnek hozzánk. Karácsony óta egyszer voltak csak itt nálunk. Akkor jönnek amikor csak akarnak. A nagylány idejár majd suliba a nagyfiú pedig Bodajkra. Az ajtónk mindig nyitva áll előttük.
Életem dolgozik. Hála az égnek van munka. Milliókat nem keres de megélünk. Télen szerencsére a tartalékunkból eléldegéltünk és nem éltük fel az egészet. Tavasszal volt egy munkája amiből tudtunk pótolni már a következő télre. Sok kiadásunk volt már idén. Autót is vizsgáztatni és Életemnek is sok gépet kellett vennie. Idén nyáron pihi van. Mármint nem tervezünk semmi kiruccanást. Helyette végre eljön a pillanat amire 6 éve várunk. Tavaly sajnos a sors elvette de most megadja nekünk. Megküzdöttünk érte! Tavaly decemberben kiderült újra babát várunk. Izgultunk az előtte lévő tragédia miatt. Szinte remegve léptem be ugyan ahhoz a dokihoz a rendelőbe akihez tavaly jártam. És végre! Elhangzott a várva várt mondta. 8 hetes kismama vagyok és jó a szívműködés. Csodálatos érzés volt! Életem kint várt és figyelte az ajtót ami nyílik. AZt mondta az arcomat fogja nézni mert rám lesz írva minden. Így is lett! A mosoly után tudta rendben vagyunk. A tünetek ugyan azok voltak. Esti rosszul lét, cicifájás, hát és derékfájás. És sajnos Életem bánatára a szex undor. Amint megtudtuk babánk lesz ki irattam magam a 12. hét végéig. Nem akartunk még egy vetélést megélni úgy hogy most minden rendben volt. Itthon szépen kivártuk az időt. Letelt a 12 hét. Persze folyamatosan izgultunk hogy minden rendben legyen. A mostani alkalomnál anyukám már nagyon örült a hírnek. Velük szorosabb lett a viszonyunk így ők is velünk örültek. Apukám is örült de nem olyan kitörő örömmel fogadta mint régen Adriennt. Ehhez az is hozzá tartozik hogy nem tőlem tudta meg. Mivel a 12. hétig nem is nagyon akartunk róla beszélni tanulva a tavalyiból. De Adri és apukája ellátogattak hozzá a téli szünetben és ők elmesélték. Igazából annyira nem is érdekelt. Adri nagyon büszke nagy testvér már az elejétől fogva! A vizsgálatokon minden rendben ment. Akihez elkezdtem járni doki kezdett unszimpatikus lenni. Mivel nem vagyunk tehetősek így nem tehetjük meg hogy anyagilag támogassuk őt minden vizsgálat után. És ez nem tetszett neki. Így inkább itt helyben folytattam az orvosi vizsgálatokat. Egy nagyon rendes dokihoz járok. Fogadott orvosom nincs mert nem nagyon ismerem erre az orvosokat. És bevallom úgy vagyok vele hogy a baba akkor jön amikor ő akarja. Ezt nem lehet előre tervezni. Így is úgy is megszületik bárki fog segíteni akkor. Sajnos élvezni nem tudom a terhességet. A rosszullétek a 16. hétig tartottak. Közben kaptam egy ízületi gyulladást mindkét bokámba amitől nehezen tudok menni. Erre sajnos nincs gyógyír a terhesség alatt. Pedig mindent kipróbáltunk már. Ha megszülök elvileg elmúlik. Bízunk benne. A terhességet nem élvezem de nagyon büszkén viselem a pocakot. Rengetegen megállítanak és érdeklődnek irántunk. Sőőőt sok segítséget is kapok ami nagyon jól esik. A 20. heti ultrahangra anyukám kísért el. Ott kiderült kislányt hordok a szívem alatt. Ennek mindhárman nagyon örültünk. Ha kisfiú lett volna is boldogok lennénk de a szívünk mélyén mindhárman kislányt szerettünk volna. Most 34 hetes terhes vagyok és nagyon várjuk már Katicát. Mert hogy Katica lesz a neve. Néhány apróság kell még és szülésre készen állunk. Van némi komplikáció ami arra utal hogy a végéig nem húzzuk ki. Nem is bánjuk. Már nehezen viselem. Március óta nem dolgozom mert már nem bírtam. Azért ott csak emelgetni kellett és nem szerettünk volna kockáztatni. Már törnek elő belőlem a félelmek hogy vajon hogy lesz mint lesz a szülés. Ez természetes dolog ilyenkor. Elvileg anyukám lesz bent velem. Életem nem jön be ő kint fog izgulni. Boldogok vagyunk! Nagyon! Megértünk arra hogy újra szülők legyünk. Nem csak mi hanem a szerelmünk is annyira mély hogy nem is lehet kérdés hogy mi örökké egymásé leszünk. Csodálatos érzés hogy minden nap azzal az emberrel élhetek aki életem szerelme! Sok ember álmodik az igaziról de csak kevésnek adatik meg hogy együtt is élhetnek. A mai napig úgy öleljük és csókoljuk egymást mint az elején. Mostanában akadnak nehézségek mert a terhesség közbeszól néhány dolognak. De tudjuk hogy minden a régi lesz nemsokára. Boldogan várjuk már Katicát. Adri csodálatos testvére lesz neki. Rengeteget simogatja és beszél hozzá. A telefonban is azonnal őt kérdezi. Büszke anyuka leszek hogy 2 gyönyörű gyermekemmel élhetek egy igazi mesébe illő szerelemmel. Köszönöm a sorsnak hogy ezt megteremtette számomra!
Pár képet felteszek a mostanában készültek közül. Legközelebb akkor fogok írni amikor 4 tagú család leszünk. Már nagyon várjuk a pillanatot.
Kellemes nyarat kívánok!
Katicával a pocakban
Életem a ballagó gyermekeivel
A család
Coci a tengeri malackánk
Nagylányunk -
álomvilág
csendes tag
Hónapok teltek el de valahogy nem tudtam rávenni magam a naplóírásra. Most van időm meg kedvem is. Meglepetés lesz Életemnek. Húúú mennyi minden történt velünk november óta. Nem is tudom hol kezdjem. Az a dolog amiről az utolsó bejegyzésemben írtam hamar megoldódott. Életem néhány perc után oda jött hozzám és megbeszéltük a dolgot. Azt hittem hogy elolvasta a naplót de reggel kiderült nem. Velünk minden a legnagyobb rendben. Egyre szorosabb a kapcsolatunk. Ez mindhármónkra igaz. Adri végre úgy jön haza az apukájától hogy örül. Végre nem szégyelli hogy mindkét helyen jól érzi magát. Boldogan mesél az ottani életéről. Ehhez szerintem hozzá tartozik az is hogy a férjemnek új párja van. Már nem csak Adri van a középpontban és rájött hogy mennyire ragaszkodunk hozzá őszinte szeretettel. Életemmel olyanok mint apa és lánya. Senki nem mondaná meg róluk hogy nem édesapa és lánya. Van hogy Adri jobban ragaszkodik bizonyos dolgokban Életemhez mint hozzám. Pl. az öltözködésben. Külön kéri hogy Életem öltöztesse őt fel. Nagyon szoros közöttük a kapocs és egyre szorosabb úgy érzem. Életemmel is egyre mélyebb szerelmet élünk meg. Hihetetlen hogy ennyi idő után is még borzongással töltenek el pillanatok minket. Nagyon tudunk hiányozni egymásnak pedig minden nap találkozunk. Nem is tudom mi lenne ha pár napig nélkülöznöm kéne Őt. Belebetegednék. Pedig lehet szoknom kellene a gondolatot mert ha nagyon megszorulunk Életem külföldön próbál szerencsét a munkájában pár hónapig. Nagyon keveset találkoznánk. Sajnos a munkája elég ingatag. Amit tavaly év végén ígértek neki az huss elszállt. Egyre szegényebbek vagyunk de még tartjuk magunkat. Elsősorban anyagi problémák ostromolnak minket. Erre még rátetéz az is hogy a napokban volt egy 20ezer forintos hiányom. Senki nem tudja hogyan keletkezett. Én biztos vagyok benne hogy nem adtam vissza rosszul. Az utóbbi időkben végig nullás kasszáim voltak. És én nagyon oda szoktam figyelni a pénznél. És ha belegondolunk rosszul sem adhattam vissza mert nálunk forró gombok vannak a címletekhez. Meg visszanézem a pénzt amikor visszaadok. Úgy voltam vele inkább kifizetem azonnal mint hogy rajtam csámcsogjanak hogy biztos hónap vége van és szükségem volt a pénzre. Máskülönben a fizetésemből vonják le. Nálunk sokan csinálják ezt. A sors egyre kegyetlenebb velünk és nem értjük az okát. Csúszunk a lejtőn és nem tudunk belekapaszkodni semmibe. Egyenlőre. Az ünnepek alatt hagyott minket békében és boldogságban ünnepelni. December elején kiderült megérkezett az életünkbe a várva várt csoda. Beérett a szerelmünk gyümölcse és terhes lettem. Hihetetlenül boldogok voltunk. Minden jel adott volt. 3 pozitív terhességi teszt, Cicinövekedés és a rosszullétek is jöttek. Életem bánatára a szextől szinte undorodtam.
A pocakom is szépen kerekedett. Nem volt nagy de olyan kismamás volt. Két ünnep között elballagtunk az orvoshoz hogy megerősítést kapjunk és elkezdődjenek a vizsgálatok. Még korai terhességnek vélték és azt mondták valóban terhes vagyok a petezsák szépen növekszik de embrió sajnos nem látható. Pedig már 8 hetes terhes voltam. Egy hét múlva kontroll. Ugyan azt elmondta a doki. Kérdeztem mennyire normális ez hogy 9 hetesen még nem látható baba amikor már elvileg szívműködése is van. Mondta ez még belefér. Másnap Életem összefutott egy ismerősével akik szintén babapróbálkozáson vannak de már évek óta. A lánynak két olyan terhessége volt hoyg üres petezsák volt és a 12. héten abortuszt kellett végezni. Összetörtünk. Még volt 1 hét a kontrollig de összetörtünk. Én elkezdtem elhagyni tudat alatt a terhes jeleket. Nem tettem a kezem a pocakomra és az ülésem sem volt már az a kimondott kismamás. Egy hét múlva mentünk a kontrollra. 10 hetes voltam. Az embrió látszódott de a szívverés nem. És ráadásul a petezsák is húzódott össze. A doki közölte sajnos vetélést kell alkalmazni. Nagyon rendes volt mert látta összeomlottam teljesen. Átérzéssel beszélt és Ő maga utánajárt a műtét időpontjának. Másnap! Talán jobb is volt így hogy azonnal volt a műtét mert nem rágódtunk rajta sokat. Utólag is nagyon hálás vagyok a dokinak mert akikkel együtt feküdtem a kórházban nekik saját maguknak kellett a műtét időpontja után járkálni és heteket kaptak. Én meg azonnal. Amikor kijöttem a hírrel Életemhez léptem és kitört belőlem a sírás. Azonnal tudta mi van. Rohantunk vérvételre és hazajöttünk. Csak csendben bújtunk egymáshoz. Azt sem tudtam Adrinak hogyan fogom elmondani. Ő várta a legjobban. Amint megtudta hogy kistestvére lesz azonnal újságolta az oviban. Sokszor puszilgatta a pocakom és beszélt a kistestvérhez. Már azt is kitalálta milyen játékokat fog neki odaajándékozni. Jól viselte a rossz hírt. Picit nyűgös lett de megértette. Másnap reggel hamar bevittük az oviba és irány a kórház. Ott sokat kellett várni. A bosszantó az volt hogy éhgyomorra kellett menni a műtét miatt és ehhez képest nem kapkodtak. 7 re kellett ott lenni de a szobát csak fél 10 kor kaptuk meg. A műtét pedig fél 1 kor volt nekem. Nem voltam éhes mert abban az állapotban nem kívánja az ember inkább attól féltem rosszul leszek hiszen újabb vérvételen kellett átesnem. Érdekes volt mert a többi lány akik ugyan ezzel a problémával voltak bent ők nem emlékeztek semmire. Elvileg altattak minket de én végig fent voltam. Amolyan éber kóma lehetett mert a szemem nem tudtam kinyitni csak hallottam ahogy beszélgetnek körülöttem és éreztem ahogy műtenek. Szörnyű volt. Szerencsére fájdalom nélkül megúsztam. Lelkileg fájt nagyon. Aztán elaludtam és amikor felébredtem elmentem mosakodni majd közölték fél 5 körül hazamehetünk. Ez volt fél 3 kor. Kérdeztem de ha én jól vagyok nem lehet e előbb menni. Mondták ha jól vagyok persze. Hívtam is Életem aki elugrott Adriért az oviba és fél 4 körül már ott is voltak. Kicsit szédelegtem 2 napig de fájdalmaim nem voltak. Szerencsére a munkahelyemen is mindenki együtt érző volt és kiírtak 1 hétre. A műtét csütörtöki nap volt de hétfőn vissza kellett mennem. Komplikáció lépett fel és azonnal bent akartak fogni egy újabb műtétre. Kézzel lábbal tiltakoztam mert nem készültem úgy és a gyerek meg az oviban volt. Mondták menjek vissza másnap addig intézzem a vérvételt. Másnap újra kórház ahol kiderült még sem kell újabb műtét. Távozott belőlem minden olyan anyag ami miatt újabb műtét kellett volna. Azóta helyre álltunk lelkileg is és én testileg is. Érdekes volt látni és érezni hogy a műtét után pár nappal visszatértem a régi énembe. Életem nagy örömére újra kívántam Őt.
Most pár hónap pihi kellene a szervezetemnek és újra próbálkozhatunk. Azt hittük egy problémamentes terhesség és szülés után ilyen nem fordulhat elő. Hát itt vagyunk. Most biztos hogy rettegni fogunk az elejétől a végéig ha végre sikeres terhességem lesz. Érdekes hogy senki nem fogadta kitörő örömmel amikor bejelentettük hogy terhes vagyok. Se az én családom se Életem gyermekei. Azt mondták genetikai probléma állhat a háttérben. Ha ezt nézzük még örülhetünk is hogy ez most történt meg és nem egy beteg gyermeket kell felnevelnünk. Természetesen Őt is ugyan úgy imádtuk volna hiszen a miénk lenne. De ez mindenkinek jobb így... Bizakodva készülünk a következőre.
Életemnek még pár nap munkája van aztán ki tudja mi lesz. Elmegy munkanélkülire és hátha ott tudnak valami állást biztosítani neki. Vagy hátha addig akad valami. Meglátjuk.
Pénteken farsang lesz az oviban. Lázasan készülődik Adri. Hogy mi is lesz Ő? Hááát pontos megnevezést nem tudnék adni. Amolyan igazi csajos jelmeze lesz. Hercegnő-királylány-menyasszony... Lesznek majd képek.
Addig is egy pár kép a közelmúltból:
Móri bornapok-alma együttesre várva
Móri bornapok-dodgem
Márton nap az oviban-teknős csoport
Márton nap az oviban-körjáték
Fadíszítés 1.
Fadíszítés 2.
Itt járt a jézuska
Gyermekeim az új játékokkal
Boldog karácsonyunk volt
Életem és gyermekei
El van a gyerek ha játszik
Gyermekeink
Készül a séró![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
-
álomvilág
csendes tag
Szokatlan időpont. Ez amolyan végső kétségbe esés jellegű. Mivel nem tudom másképp kiadni magamból ezért ide menekültem. Tulajdonképpen minden legnagyobb rendben velünk. Vagyis a mai nap nem igazán. Nem arra kell gondolni hogy véget ért a szerelem vagy ilyesmi mert NEM!!! Napról napra mélyebb a szerelmünk.
Mivel ritkábban írok ezért mindig jól össze kell sűríteni a mondanivalómat. Mennyivel egyszerűbb volt amikor még hetente írtam. De most hogy együtt élünk elvesztegetett időnek tartom azt amit nem velük töltök. Amikor meg egyedül vagyok van más dolog amit tennem kell. Nekem a naplóírás sok időt vesz el. Már jó ideje készülődöm magamban egy képekkel teli bejegyzéshez. De a képek közt is mazsolázgatni kellene. Lehet elkezdem majd aztán szép lassan összeáll. Meglátjuk. Szeptemberben újrakezdődött az óvoda. Mivel a szomszéddal már nem vagyunk olyan hú de jó viszonyban magunk oldjuk meg Adrinak az oviba és oviból járását. Mondhatni zökkenőmentesen tudjuk tartani. Életemnek újra fix munkája van. Már már nagyon kilátástalanok voltak helyzetek és épp az utolsó pillanatban a sors kegyelmet adott nekünk. Most úgy néz ki sok sok hónapra előre ha el nem kiabáljuk még jövőre is van munkája. Sajnos voltak pillanatok amikor hol én hol Életem kicsit magunk alatt voltunk azért hogy mi i lesz velünk. Jön a karácsony és egyáltalán tudunk e ajándékot venni Adrinak. Ez most megoldódni látszik amitől mindketten megnyugodtunk. Minden rendben velünk. Adri nagyon szeret oviba járni. Vannak új kiscsoportosok akiket a szárnyai alá vett. Olyan kis anyacicus lett belőle. Mivel ő már nagycsoportos ezért végeztek egy felmérést vele. Nagyon büszkék voltunk r mert egy minimális pontszám kellett ahhoz hogy maximális legen feladat sor. Szülői értekezleten a kezembe nyomták és teljesen meghatódtam annyira büszke voltam rá. Nem is kell neki külön foglalkozásra járni mert teljesen rendben van. Elvileg mehetne suliba jövő szeptemberben de inkább hagyjuk még 1 évet oviba. Még csak 6 éves lesz jövő nyáron és nem érzem hogy bármiről lemaradna ha 7 évesen kezdi az iskolát.
Én még elvagyok a pennyben. Változatlanul szarul érzem magam. Volt egy jó kis sztori a múlt hónapban. A főnökség kitalálta megrendezi a hónap pénztárosa versenyt minden hónapban. Ez inkább amolyan ösztönzés féle a lassabb pénztárosoknak. Mit ad Isten én lettem a hónap pénztárosa. Örültem neki de csak egyetlen napig. Az ebédlőben el van helyezve egy faliújság. Oda ki volt függesztve a papír amin a nevem az A/4 es papír egész hosszában pompázott. Alatta lógott az ajándék hozzá. Egy tábla finom mogyorós csoki. Nyami. Pár napig szabin voltam akkor épp és amikor visszamentem dolgozni elkezdtek húzni bent egyes irigy kollégák. Épp a pénztárban dolgoztam és kettő be állt hozzám fizetni. Majd amikor odaértek hozzám jó hangosan elkezdték mondogatni egymásnak hogy nem e jutalmazzák e meg egymást csokival és nem e függesztik ki a faliújságra. Bunkók... Persze ők jót röhögtek saját magukon. Mint megtudtam a következő napokban naponta viccelődtek ezzel a hátam mögött is. Szerencsére sokan a védelmemre keltek és ezzel jól megutáltatta magát a főbunkó. Szerencsére pár hét alatt ez lezajlott. A következő eredményre még egy hetet várni kell. Nem gondolom hogy most én leszek az. Remélem ha mégis én lennék akkor nem az lesz mint a múltkor. Mondjuk azóta kilépett a a csaj aki ezen lovagolt napokig. Egyébként ő nem más mint a szomszédunk akivel jóban oltunk ugye sokáig. Nagyon megváltoztak és szinte mindenki rossz szemmel néz rá itt a környéken. Megjegyzem nem alaptalanul. Kiderülnek dolgok amitől tátva marad a szánk. Például Életem teljesen véletlenül megtudta valakitől hogy gipszben volt valamije. Csak épp mi nm tudtunk róla. Ezt is a szomszéd terjesztette. Hihetetlen!
Sajnos nagy bánatunkra még közös baba nincs a láthatáron. Az elmúlt hónapban 9 napot késett és most is 1 hete késik a vérzésem de mégsem érzem úgy hogy terhes lennék. Várok még pár napot és ha addig nem jelentkezik csak megpróbálkozom egy teszttel. Nagyon boldogok lennénk. Így is azok vagyunk. Bár Életem nagyon neheztel rám ma. Illetve tegnap este óta. Az a baj hogy nem tudom az okát. Illetve nem pontosan tudom. Tegnap este arra számított hogy összebújunk este lefekvéskor de én elaludtam. Fáradt voltam mert dolgoztam. Erre megharagudott rám. Nem rtem mert volt már rá példa hogy elmaradt az összebújás de ilyen probléma még nem adódott belőle. Reggel próbáltam kérdezni de nem nagyon válaszolt. 1 mondatban elmondta de semmi több. Teljesen leblokkoltam és nem tudtam mit tegyek. Ő ma elment dolgozni és amióta hazajött nem beszél velem. Úgy érzem csak zavarom őt ezért távol tartom magam. Odaültem hozzá amikor evett de rám sem nézett. Reggel megölelt de mintha egy idegen ölelt volna meg. Amikor meg hazajött egy gyors szájra puszi de az is olyan érzelmek nélküli volt. Most nem tudom mi lesz. Félek odamenni hozzá félek hozzá szólni. A gyomrom 1 csomóban áll amióta hazajött és a sírás fojtogat. Illetve fojtogatott mert most előtört belőlem. Még szerencse hogy a kisszobában vagyok így nem látja. Pocsék egy érzés ha nem érzed a szerelmét annak akiért élsz. Akiért megőrülsz. Biztosan szeret mert egy nap alatt nem múlhat el de akkor is. SZERELMES VAGYOK BELÉ!!! Annyira szenvedek most. Ha nem oldódik ma meg akkor alvás sem lesz. Nem is tudom mit tegyek. Félek ha én megyek oda akkor ellők magától azt pedig nem viselném el. El is búcsúzom mert már remegek teljesen. Szorítsatok kérlek hogy minél előbb megoldódjon...
Jó éjt! -
álomvilág
csendes tag
Régóta tervezgettem hogy írnom kellene de egyszerűen vagy időm vagy energiám nem volt hozzá. Azért egy hozzászólás nekem nem 2 percbe kerül.
Hirtelen ötlet volt ez most részemről hogy belevágok az írásba ezért még azt sem tudom hol kezdjem. Azon a napon írtam utoljára amikor kereken 4 éve voltunk 1 pár. Azóta eltelt pár hónap. Életünk változatlanul csodálatos. Illetve lehet hogy inkább azt kellene mondanom hogy napról napra csodálatosabb. A szerelmünk mindenképp így van de az életben adódnak sajnos dolgok amik megnehezítik a boldogságunkat. Itt nem arról van szó hogy valaki vagy valakik rossz szemmel nézik a kapcsolatunkat. Annak már vége. Ha valakinek nem tetszik akkor már nem igen veszünk róla tudomást. Úgy tűnik én is túlléptem már azon a ponton teljesen hogy azon törjem magam belül hogy jaaj csak mit szólnak hozzánk. Mi hárman vagyunk a legfontosabbak és ennyi. A családommal milyen a viszonyom? Nem tudnám megfogalmazni. Anyukámmal és apukámmal beszélünk de nem úgy mint régen. Mindenki ígérgeti hogy majd jön aztán kész. Ha jönnek szívesen látjuk őket de erőszakkal nem kérleljük őket. Anyukámmal volt nem rég egy kisebb összeveszésünk. Valamiért Adri nem nagyon csípi anyukám barátját és amikor anyukám megkérdezte tőle hogy eljössz e a mamához elmondta hogy nem mert a Karcsit nem szereti. Ez persze anyumnak rosszul esett amit meg is értek. Nekem esett hogy miért mond ilyet a gyerek. Már belém akarta magyarázni hogy én vagy Életem mondunk neki olyasmit amikor mondtam neki fejezzük be és leraktam a telefont mert nem akartam megbántani jobban. Majd később visszahívtam akkor meg a szomszéd csajt kezdte szidni hogy biztosan ő az aki belemagyarázza a gyerekbe. Pedig nincs igaza. Végül is megbeszéltük de tudom és éreztem is rajta hogy nem hisz nekem. Azóta beszéltem vele mert felhívott a szülinapomon és mintha mi sem történt volna. A távolságtartás érezhető de már nem emésztem magam. Nem érzem hogy tettem is bármi rosszat neki.
Mi hárman már egészen egy család vagyunk. Sok sok bújással és puszikkal. Adri is abszolút egy velünk. Hozzánk tartozik. Sajnos néha távol kerül tőlünk de ilyenkor külső ráhatással. Nyár elején elvitte az apja 1 hétre Olaszországba. Kellett pár nap mire visszatért hozzánk. Hideg volt velem is de legfőképp Életemmel. Pár nap után teljesen a miénk volt újra. Sajnos eljött a nyár és feleződtek az itthon létek. 2 hét itt 2 hét apukánál. Mit ne mondjak. Egy borzalom volt az első 2 hét után mikor haza jött. 1 napig folyton csak sírt és utált minket. Ő apánál van otthon és ő oda fog költözni. Utál itt lenni és minket nem is szeret. Az nap amikor haza jött és a konyhában Adri meg a szobájában sírtunk. Nagyon fájt amiket mondott és ahogy velünk viselkedett. Szerencsére tudtuk a megoldást és hagyni kellett hogy magától térjen vissza hozzánk. Ráadásul mikor hazajött másnap ovi volt mert én dolgozom. Joggal érezhette akkor hogy ő nem is igazán kell hisz azonnal bedobjuk őt az oviba. Szép fokozatosan végül magától vissza tért hozzánk. Ezt nem lehetett erőltetni. 1 hét kellett mire újra itt volt velünk. Végre egyek lehettünk újra mi hárman. Sajnos pont akkor ment el újra amikor egészen közel kerültek újra egymáshoz Életemmel. Taktikát váltottunk. Megbeszéltük hogy minden nap én is felhívom őt és elmondom neki hogy mennyire hiányzik nekünk. Nem hagyjuk hogy vissza csússzon újra oda ahova 2 hete kerültünk. Tegnap volt az első nap hogy hívtam. Boldog volt hogy beszéltünk és ami még nagyobb boldogság volt számomra az az hogy megkérdezte Életem mikor ér haza. teljesen magától rákérdezett. Annyira boldog lettem abban a pillanatban és bevallom el is érzékenyültem.
Történtek még itt változások... Túl vagyunk egy mandula műtéten is. Adrinak másfél éve vették ki az orrmanduláját mert folyton beteg volt. És többnyire a fülére is mindig ráhúzódott neki. Akkor a műtéttel egybekötve beletettek mindkét fülébe egy tubust is ami segített neki abban hogy tiszta legyen a füle és ne gyulladjon be neki mindig. Akkor sajnos 5 hónap után begyulladt a tubus neki és felszúrták neki. Nehezen állt helyre de utána semmi baja nem volt. Egészen a mostani télig. Nem értettem hogy miért kezd megint beteges lenni és a füle is begyulladt. Kiderült visszanőtt a mandulája ráadásul szép nagyra és a füle is csúnyán gyulladt volt. Így most nyáron kivették neki újra és újra tubust tettek a fülébe. Egy éjszakát kellett bent lennünk. Nagyon bátor és ügyes volt. Semmi sírás és nyöszörgés. Az előző mandulaműtét egy rémálom volt. Erre készültem most is. Ehhez képest minden rendben volt Adrival. Apukája is bejött de el is ment hamar. Úgy volt hogy bent alszik de érezte hogy felesleges. Azóta Adri nem volt beteg és a hallása is újra jó neki. Be kellett szerezni egy füldugót ami pofátlanul drága volt. Csináltatni kellett és 7000 forint volt. Nem mehet víz a fülébe ezért muszáj volt. Na de ennyiért?
Életemnek az idei nyáron sajnos nem sok munkája van. Épp hogy eléldegélünk. A szomszéd fiúval már nem dolgozik együtt. Azóta nyugodtabbak vagyunk mert az utóbbi időben rengeteget bosszankodtunk miattuk. Csúnyán átverték Életemet és ezáltal minket is. Nem megyek bele a részletekbe mert ez már a múlté... Ez egyben azt is jelenti hogy vége az egymás gyerekére vigyázós korszaknak. Mivel a lánnyal egy munkahelyen vagyunk váltásban így mindig úgy volt hogy egyikünk viszi a másikunk hozza a gyerekeket oviból-bölcsiből. A lány most 2 hónap szabin van. Most adták ki neki a szabadságát ami a szülés miatt fent maradt neki. Ovi nem volt 1 hónapig így nem is nagyon kellett egymásra bízni a gyerekeket mivel Adri sem volt nagyon itthon és én is voltam 1 hétig itthon. Na de most lejár neki a szabi és elkezdődik az ovi. Mi itthon Életemmel megbeszéltük eltudjuk rendezni Adrit. Ha kell előbb végez a munkahelyén és érte megy ha én délutános vagyok. Reggel meg eltudja ő is vinni munka előtt. Épp tegnap kérdezte a lány hogy mi legyen szeptembertől. Mondtam mi megoldjuk. Ezzel ugye utaltam arra hogy nem kívánok vigyázni a továbbiakban a 3 gyermekére. Azért volt érdekes szitu is. Mert a szétválás után megbeszéltük egyik nap hogy végül is a gyerek vigyázós dolog attól még működhet hiszen nem haragban történik az elválás. Erre pár nap múlva felad egy hirdetést egy közösségi oldalon ahol bébiszittert keres a 3 gyerekének. Hát erről ennyit... Véget vetettünk a közös dolgoknak. Mivel szomszédok vagyunk nem haragszunk rájuk mert sokat segítettek de azért a 3 lépés távolságot tartjuk. Érdekes hogy Életemmel elég bunkó módon viselkednek pedig nem tett semmi rosszat. Velem csak néha bunkók de ezt már megszoktuk. Néha azt gondoljuk fáj nekik hogy mi boldogan élünk.
A szerelem az egyre csak forr bennünk. Csodálatos érzésekkel ébredünk nap mint nap. Csak úgy tudunk elaludni ha érezzük egymás testét egészen közelről. Átölelve alszunk mint a cicák. Minden reggel forró öleléssel indul a napunk. Most lesz 1 éve hogy együtt élünk és még mindig napról napra mélyül bennünk a szerelem. Ebben Adrinak is komoly szerepe van. Sajnos a közös gyermek még mindig várat magára. Mi várjuk a csodát...
Sokszor azt érzem nem tudom eléggé kimutatni Életemnek mekkora is bennem a szerelem iránta. Úgy érzem életem legcsodálatosabb pillanatait élem át naponta VELE! Velük! Nem múlik el nap hogy ne írjunk egymásnak több szerelmes üzit ha dolgozunk. Szükségünk van arra hogy éreztessük a másikkal hogy nem szunnyadnak az érzelmek a szívünkben. Most várom haza és remélem örülni fog ha meglátja jegyeztem pár sort a naplóba. Mondjuk jó pár sort.
Biztos vagyok benne ha elolvassa azonnal át fog ölelni és szerelmesen megcsókol. Csodálatos mellette az élet. Számomra Ő maga az Élet! -
álomvilág
csendes tag
Nagyon régen készültem már hogy újra írok de hogy Életem nem dolgozott inkább minden pillanatot Vele töltöttem. Úgy éreztem minden olyan perc amit nélküle töltök itthon az elvesztegetés. Még 4 év után is nagyon ragaszkodunk egymás közelségéhez. 4 év! Bizony, bizony. Egészen pontosan ma 4 éve törtek ki belőlünk az érzelmek és nem bírtuk tovább magunkba fojtani. Ezelőtt minden év március 20-án el sem tudtuk képzelni milyen lehet ha együtt élünk és úgy ünnepelünk. Most tudjuk. Igazság szerint mi minden nap rengeteget öleljük és csókoljuk egymást. Ezt egyszerűen nem tudjuk fékezni. Na nem is akarjuk. Több mint fél éve élünk együtt és még mindig úgy tudunk egymáshoz bújni mintha ezer éve nem találkoztunk volna. Gyönyörű az életünk! Pé manó is egyre simulékonyabb. Egyre olyanabb mint mi. Érezni rajta hogy már egészen itthon van. Itthon érzi magát velünk. És egy családnak tekint minket. Amíg Életem itthon volt mert sajnos munkában nem dúskálhatott, addig pé manóval Ő volt. Ő vitte és hozta az oviból amikor én dolgoztam. Összecsiszolódtak. Amikor közösen vittük oviba Életemtől bensőségesebben búcsúzott el mint tőlem. Én csak egy röpke puszit kaptam míg Életem egy mély ölelést puszival egybe kötve. Nekem ezt nagyon jó érzés volt látni. Mint apa és lánya. Életem mesélte egyik nap hogy amikor Ő ment érte a gyerekek néha mondogatják pé manónak hogy: jött érted az apukád. Semmi tiltakozás hogy Ő nem az apukája. Még ha nem is mondja neki hogy apa mégis teljesen úgy viszonyul már hozzá. Sajnos amikor az édesapja elviszi és haza hozza picit tartózkodó. Volt egy idő hogy napok is kellettek ahhoz hogy újra "haza találjon". De most 1-2 óra múlva már önfeledten ténykedik velünk itthon. Az apja és én köztem a viszony változatlan. Alap dolgokról higgadtan beszélgetünk de semmi más nem kerül szóba. Picit távolságtartóak vagyunk. De legalább érezni hogy elfogadta a helyzetet és nem akarja megnehezíteni az életünket. Úgy volt hogy 1 hétre elviszi pé manót síelni de meggondolta magát. Őszintén szólva örültem is neki mert nagyon aggódtam volna. Viszont már meg van beszélve hogy a nyár elején Olaszországba viszi. Legalább eljut oda ahova velünk nagy eséllyel soha nem juthat. Egyáltalán nem irigykedünk vagy ilyesmi. Nem az a fontos szerintünk hogy hova juthatunk el vagy sem hanem a szeretet ezeknél sokkal fontosabbak. Persze ez nem azt jelenti hogy egész nyáron itthon fogunk ülni. Életem munkájától függően mi is szeretnénk kimozdulni majd. Néha egy-egy kirándulás biztosan csodálatos lesz majd. Végre jó az idő és közeledik amikor az ember szívesen lép ki a szabadba. Életem is elkezdett dolgozni újra. Reméljük ez már állandósulni fog mert a pénzünk el fog fogyogatni. Valamennyi tartalék van még és vannak lehetőségek kölcsönre is de én nagyon szeretném ha önerőből mindent meg tudnánk oldani. Szerencsére mindketten tudunk tartalékolni így nincs nagy költekezés. Így picit azért könnyebb megtartani a vésztartalékokat.
Sajnos én változatlanul sokat dolgozom így most hogy Életem is újra munkába állt még kevesebbet találkozunk majd. Persze valahol örülök hogy van mit dolgoznunk. Csak az a baj hogy az én munkahelyemen változatlanul rosszul érzem magam. De már legalább annyira látványosan nem utálnak. Néha még dicséretet is kapok.
Amíg nem írtam addig lezajlott egy farsangi mulatság is. Nagyon jól érezte magát pé manó. Érdekes helyzet volt mert az apukája is ott volt. Ő az egyik sarokban mi meg a másikban voltunk. Picit aggódtunk hogy esetleg pé manót megzavarjuk lelkileg ezzel a helyzettel de nagyon ügyesen megoldotta. Néha itt néha ott de leginkább a barátokkal volt. És amikor hozzánk jött akkor is inkább hozzám bújt. Az oviban minden a legnagyobb rendben van vele. Egyik nap beszélgettünk az óvónénivel is és mondta hogy pé manó nagyon jó kislány. Semmi gond nincs vele. Sajnos ebben a csoportban is van egy vadóc fiúcska aki 2 hete úgy megrúgta pé manót hogy sebes lett a lába. Az óvó nők szóltak az anyukának mert állítólag nem pé manó volt az egyetlen áldozat. És én is beszéltem az anyukával de úgy igazából nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Azt mondta beszélt már vele de nem hallgat rá. Igazság szerint azért szóltam hogy tudjon róla. Nem szeretném ha sűrűn előfordulna mert azt már nem finoman fogom vele közölni.
Pé manónak van pár barátnője. Jó érzés látni amikor viszem vagy hozom őt és a barátnők köszönnek neki és játszanak vele. Ha visszük és bemegy a csoportba azonnal rácuppanak a barátnők. Különösen az egyik kislány. Tegnap a szomszéd kisfiúért mentünk az oviba. A Balázsért. Pé manó most beteg így nem jár oviba tegnap óta. Mivel én dolgoztam a szomszédból a Vera vitte doktornénihez. És amikor mentünk a Balázsért az összes csajszi odarohant és köszönt pé manónak. Ő meg csak szégyenlősen mosolygott. Kérdezték mikor jön. Az óvónéni is azonnal ott volt és kérdezgette hogy van Adri. Nagyon jó érzés volt ezt mind látni. Látni hogy szeretik őt. Így teljes biztonságban tudom őt az oviban. Tudom hogy nem szomorkodik egyedül a sarokban hanem játszik a lányokkal.
Nem is tudom még mi történt velünk. Éljük a magunk csendes boldog és szerelmes életét.
Talán még annyi említésre méltó dolog hogy találkoztam pár hete az egyik volt kolléganőmmel. Pesten dolgoztunk együtt a tescoban. Iwiwen tartjuk a kapcsolatot és úgy alakult hogy egyik pénteki nap korábban mentem Pestre pé manóval és így tudtunk találkozni. Ő jósolt nekem még az összeköltözésünk előtt. Ő jósolta meg hogy nagy eséllyel mi fog történni. Eddig gyakorlatilag minden úgy történt ahogy ő elmondta. Most is jósolt nekem. Volt benne jó és kevésbé jó. Ami jó az az hogy kiolvasta belőle hogy életem nagyon szeret engem és sokat foglalkozik velem és fontos neki a lelkem. Jó érzés volt hallani azt amit nap mint nap érezhetek. Nem mintha eddig kételkedtem volna Életemben. A szerelmet nem lehet erőltetni. A kevésbé rossz az az volt hogy addig nem lehet közös gyermekünk amíg az én lelkem le nem csillapodik. Azt látta hogy bántanak engem dolgok. Ezek olyan dolgok amikre azt gondolom megoldódtak vagy nem érdekelnek. És itt elsősorban a családom viszonyáról van szó. Azt gondolom rendben vannak a dolgok és nekem az elég ami most van de ez belül koránt sem így van. Viszont ezzel nem tudok mit kezdeni mert úgy érzem én mindent megtettem hogy helyre hozzam a kapcsolatomat a családommal. Meglátjuk...
És amit még kiolvasott az az hogy sok pénzünk biztosan nem lesz.
Ezt azt hiszem már megszokhattuk... Együtt vagyunk és szeretjük egymást. A pénz nem befolyásol minket.
Most elbúcsúzom és odabújok lassan Életem mellé. Addig addig várt rám míg elaludt.
Pár képecske:
hintáznak a gyermekeim
imádják egymást
életeim a farsangon
Szép tavaszi napot nektek! -
álomvilág
csendes tag
Hetek teltek el...
Az élet még mindig csodálatos. Bárki bármit mondott a szerelem nálunk nem elmúlóban van hanem egyre erősebb és mélyebb. Pé manó is változik. Ha én dolgozom akkor Életemmel van itthon. Mivel sajnos az elmúlt 1 hónapban Életemnek nem igen van munkája így sok időt töltenek el együtt. Emlékszünk amikor eleinte délutános voltam és Ők itthon voltak. Húúú szinte minden napos volt a hiszti. De mostanára ez lényegesen csökkent. Szinte alig van egy-egy nap amikor valamiért neki áll nyunnyogni a kisasszony. Sokat közeledik Életemhez teljesen önszántából. Nagyon nagyon jó érzéssel tölt el ez engem. Reggelente ha nem dolgozom akkor együtt visszük oviba. Majd elolvadok amikor látom hogy pé manó mennyire boldogan öleli és puszilja Életemet. Csodálatos érzés tör rám ilyenkor. Annyira boldog vagyok!
Ha minden igaz holnap felszaladok apukámhoz. Ez még nem biztos de nagy az esély rá. Én viszem fel holnap pé manót az apukájához mert most egész hétvégén dolgozom és megbeszéltük az apukájával hogy amikor egész hétvégén munka van akkor nála legyen és inkább akkor legyen itthon ha nem dolgozom. Életem is támogat abban hogy meglátogassam aput. Sajnos azzal hogy múltkoriban felugrottam hozzá nem változott semmi. Úgy tűnt minden rendben van vagy legalábbis elkezdődött egy folyamat ami ahhoz vezet hogy újra minden a régi legyen és ne haragudjon rám. De ehhez képest fel sem hívott egyszer sem. Karácsonykor és újévkor is csak üzit küldött vagyis válaszolt az enyémre. Szerintem biztos a barátnője nyomja neki a dumát amivel próbálja távol tartani tőlem. Amikor múltkor fent voltam akkor is minden jó volt de amikor megjelent a nője teljesen más lett apu is és a hangulat is. Remélem holnap nem lesz otthon.
Múlt hétvégén levágattuk pé manó haját. Egy hirtelen ötlete volt ez Életemnek. Picit meglepődtem de aztán hamar belementem. Most az álla alatt ér véget neki. Elöl is picit vágtak belőle így legalább normális lett a frufruja mert eddig én vágtam neki. Nagyon aranyos lett. Olyan csajos. A fodrásznál is olyan kis aranyosan ült. Izgatott volt és büszke. Egy édes kis aranyköpése azért volt. Megbeszéltük hogy fodrász után visszamegyünk játszani a legoházba. Ez a plázán belül volt. És ahogy végeztünk a hajvágással elindultunk a legohoz. És Ő megkérdezte hogy de anya ugya nem nő meg addig míg odaérünk. Biztosítottam róla hogy nem. De azért félénken még azt is megkérdezte hogy ugye az oviig sem fog megnőni. Majd meg zabáltam. Természetesen másnap az oviban olyan kis szégyenlősen lépett be a csoportba. Az óvónéni megdicsérte.
Az életünkkel minden rendben van. Csodálatosan telnek a napjaink. Mivel Életem itthon van így rengeteget vagyunk együtt. Mégis ha pár percig valamit egymás nélkül teszünk már hiányzik is nekem. Lehet hogy most telhetetlennek tűnök de nekem a nap 24 órája is kevés lenne ahhoz hogy Vele lehessek. Nagyon nagyon szeretem ŐT! Egy igazi álomvilág továbbra is az életünk. Sokan gondolták biztosan azt hogy na beleugrottunk fejet az ismeretlen kapcsolatba. Lakva ismeri meg egymást az ember. Eltelik egy kis idő és rájövünk lehet jobb lett volna ha maradunk a seggünkön. Hát jelentem: minden a legnagyobb rendben. Boldogabbak és szerelmesebbek vagyunk mint eddig valaha. Tökéletes az életünk! Minden nap köszönettel tartozom a sorsnak hogy rá találhattam az Igazi szerelemre. RÁ!
Most ennyi jött így hirtelen. Amint tudok jövök.
Kellemes napot nektek! -
álomvilág
csendes tag
Most eljutottam oda hogy beszúrom az ígért képeket.
Azért megemlítem a tegnapi napot az év első napját. Sajnos nem úgy alakult ahogy igazán szerettem volna. Anyukámékhoz voltunk hivatalosak egy ebédre. Szerencsére az úton rendben ment minden. Mondjuk Életem segítségére szorultam néha mert maga a helyzet idegen volt nekem. Még évekkel ezelőtt jártam először és utoljára olyan úton ami elég meredek volt és ügyeskedni kellett a sebességváltással. Most is ilyen úton mentünk és még nem szoktam meg az autót. Életem nagyon türelmes volt és segítőkész. Mégis nagyon izgultam,. Néha olyan erősen markoltam a kormányt az izgalomtól hogy a kezem is elfehéredett. És arról nem is beszélve hogy szakadt a víz rólam ilyenkor. Nagyon jól elvoltunk anyuéknál bár pé manó (ahogy Életem nevezi a lányunkat ) nehezen oldódott. Utána viszont csacsogott megállás nélkül és szinte el sem mozdult anyukám mellől. Szó volt róla hogy esetleg a téli szünet alatt náluk alszik de nem akart így most sem készültünk neki rucival mert itthon mondta nem akar ott aludni. Mivel nagyon jól érezte magát indulás előtt átbeszéltük és mondta Ő mégis inkább ott aludna. Anyuék is örültek neki. De amikor búcsúztunk elkezdett sírni. Mondtam neki jöjjön velünk haza de nem akart. Ő a mamánál akar aludni. Gondoltam jó. Úgyis megnyugszik pár perc alatt. Hazaértünk és azonnal felhívtam őket. De anyu mondta hogy azóta is sír és semmivel nem tudják megvigasztalni. Mondtam azonnal visszamegyek érte. Életem elkísért aminek nagyon örültem. Nagyon ideges voltam és örültem hogy felajánlotta hogy visszajön velem. Visszaértünk de akkor már minden rendben volt megint mondta hogy Ő inkább ott alszik a mamánál. Na erre nagyon bedühödtem mert nem jó kedvemben autókáztam el érte a sötétben és olyan körülmények között ami nekem még nehezen megy. Kijelentettem azonnal autóba szálljon és indulunk. Persze sírás jött. Vagyis inkább hiszti. Szinte egész úton hallgattuk. Kivéve amikor egy negyed órára elaludt. Itthon szerencsére nem volt gond. Lehiggadt. Persze a lelkem megint romokban mert tudom hogy anyu engem fog hibáztatni érte. Mármint a helyzet miatt. Nagyon rosszul esett neki a történtek és előre tudom hogy én leszek a hibás mert azt beszéli majd bele magába hogy pé manó azért változott meg mert új kapcsolatba vittem bele. Majd lehet hónapok múlva mer majd velem beszélni megint mint a múltkor. Lehet újabb távolodás köszönt be anyukám és köztem. Ez van. Lassan tényleg nem marad senkim a családból. Azért ez nagyon fáj.
Ma minden a legnagyobb rendben zajlott eddig. Sajnos nekem el kell mennem dolgozni. Semmi kedvem hozzá. Életemmel szeretnék inkább lenni. Ma pé manó is egész használható. Reménykedem este nem lesz gond itthon. Ha délutános vagyok mindig aggódom mi lehet itthon velük.
És az ígért képek.
Életeim
Mi -
álomvilág
csendes tag
Az év utolsó napja van. Mégis picit visszakanyarodnék előbb a karácsonyhoz. Csodálatosan teltek az ünnepek. Egy apró szomorúság azért volt bennünk mivel kislányom nem volt velünk. Szenteste elvitte az apukája és csak kedden hoztam Őt haza. Teljes nyugalom szállt ránk az ünnep alatt. Minden pillanatot együtt töltöttünk. 24.-én reggel már megérkezett hozzánk a jézuska mivel Adri este elment. Már vártuk hogy ébredjen. Ébredés után azonnal felöltözött és már jött is ki. Picit szégyenlősen bújt be a nappaliban ahol az ajándékok sorakoztak a fa alatt. Bontogatta és látszott az őszinte öröm az arcán. Ettől mi is nagyon boldogok voltunk és meghatódva figyeltük Őt. Olyan ajándékokat kapott ami a szíve vágya volt. Csodálatos érzés ekkora örömöt felfedezni rajta ráadásul úgy hogy az örömöt mi okoztuk neki. Sajnos hamar eljött a délután és már indulnia is kellett. Karácsony első napját kettesben töltöttük Életemmel. Valami elképesztő hangulat uralkodott rajtunk. Bennünk. Rengeteg bújás volt és minden pillanatban sugárzott belőlünk a szerelem. Valami gyönyörű érzés volt a szívünkben és ezt ki is mutattuk. Éreztettük minden érintésünkkel. Karácsony másnapján Életem gyermekei voltak itt. Délelőtt a szép időre való tekintettel bementünk Fehérvárra sétálni majd a megbeszélt időpontban felvettük a gyerekeket. Be kell valljam kellemes csalódás volt nekem az itt töltött idő velük. Picit aggódtam mert most tinik és voltak néha negatív megnyilvánulások. De most éreztem először igazán hogy elfogadtak engem és az új helyzetet. Adri kapott egy társasjátékot. Egy végtelenül egyszerű játék kisgyerekeknek. Azzal játszottunk.
Elképesztő jó hangulat volt. Egyre többet beszélgetnek velem és hívtak is hogy tartsak velük a játékban. Képek is készültek de csak holnap fogok képeket felrakni. Már késő van és Életem vár már az ágyikóban... Biztos furcsán hangzik szilveszter estéjén hogy fél 11 kor késő van de mi hozzá vagyunk szokva a max 9 körüli fekvéshez. Már ha nem dolgozok... Bevallom nekem a szilveszter olyan nap mint a többi. Kinőttem már a bulizásból.
27.-én délután hazavittük a gyerekeket. A nap további része és a másnap újra csak a miénk volt. Folytattuk ahol abba hagytuk. Sok bújás és maga a szerelem. Kedden reggel korán keltünk mert hajnalban indultam Adriért. Délre itthon is voltunk. Adri mesélt a karácsonyról és ami történt vele az ünnepek alatt. Sajnos én szerdán már dolgoztam. Ma is. Délután hazajöttem és gyorsan összeütöttem egy kis ennivalót. Majd elmentünk megtankolni az autót mert holnap utazunk anyukámékhoz. Egy picit tartok az úttól. Izgulok nagyon. Még nem szoktam meg az új autónkat. Nem régóta van jogsim és csak 1 autót vezettem eddig életemben. Ez most teljesen más és még nem érzem úgy a dolgokat benne. Hihetetlenül izgulok. Tudom hogy meg kell szoknom de még félek tőle. Remélem minden rendben lesz.
Ma este 7 körül áthívtak minket a szomszédba. Évzáró bulira.
Na nem olyan buli volt. Semmi extra. Én kólát ittam a fiúk meg sört. Én szinte végig a gyerekekkel játszottam. Majd hazajöttünk Adrit lefektettem és összebújtunk Életemmel. Nagyon megható számomra ez az este mert Életem csupa gyönyörű dolgokat súgott a fülembe. Az év első fele olyan volt mint az elmúlt évek összessége. Semmi különös. Éltem a megszokott életem. A második fele az ami teljes fordulatot hozott az életemben. Nyár vége felé már erősen érezni lehetett hogy valami készülődik. Egyszer úgy éreztem hogy közel vagyunk már Életemmel ahhoz hogy együtt élhessünk néha meg azt éreztem hogy soha nem jön el a pillanat. Aztán a régi munkahelyemen jósolt az egyik kolléganőm. Azért megemlítem én nem hittem ezekben. És megijesztett. Megijesztett mert túl közelinek tűnt amit megjósolt. Megjósolta a jövőmet ami valóra vált. Szinte mindent elmondott ami megtörtént most az elmúlt 4 hónapban. És jött Életem hogy Ő most tiszta vizet önt a pohárba és leül megbeszélni a dolgot az akkori párjával. Viharos gyorsasággal történt a változás. Pár nap múlva már együtt is éltünk. Miközben a fellegekben kellett volna járnom én helyette padlóra kerültem lelkileg. Életem legnehezebb hetei következtek. Ré kellett döbbennem hogy a családom nem érdeklem és nem áll mellém. Azt gondoltam eltelik egy kis idő és rendeződnek a dolgok. Nem így lett. Félig rendbe jöttek de csak félig. Én már nem is hiszem hogy valaha megoldódik az ügy. Ezt nagyon sajnálom de mégis úgy érzem már túlléptem rajta. Hiányoznak de elfogadom a döntésüket. Én úgy érzem megtettem amit tehettem.
Most úgy érzem én vagyok a világ legboldogabb embere. Itt élek az imádott férfival akibe szerelmes vagyok és viszont érzem a szerelmét. A napokban meglepett aprócska ajándékokkal amitől teljesen elérzékenyültem. Aprócska kézzel készített szívecskéket rejtett el. Annyira szeretem ŐT!!! Remélem érzi Ő is. Kislányunkkal minden a legnagyobb rendben. Látszik rajta hogy elfogadta Életemet mint apukát. Ez nekem csodálatos érzés. Igazi boldog családként élünk. Remélem a következő év is olyan érzelmekkel lesz teli amiben most élünk. Az a baj hogy nem tudom megfogalmazni és leírni az érzést. Mert túl gyönyörű! Köszönöm Életemnek hogy rám talált és velem tartott éveken keresztül. És köszönöm neki hogy Vele élhetem a minden napjaimat. Soha életemben nem voltam ennyire szerelmes és boldog mint most mióta vele vagyok. És érzem hogy ez még fokozódik. És azok az emberek akik látnak minket és azt kérdezik hogy "de mi lesz ha elmúlik a szerelem?".... nos azok még nem voltak igazán szerelmesek. Csak azt hitték... Reménykedünk benne hogy az új év végre valahára megáld minket egy gyönyörű gyümölccsel ami a szerelmünkből születik. Nagyon nagyon várjuk már.
Most odafekszem az alvó szerelmem mellé és szorosan összebújva lépünk át az új évbe.
Kívánom mindenkinek hogy legyen boldog az új éve és váljon valóra az álma úgy mint a miénk...! B.Ú.É.K! -
álomvilág
csendes tag
Karácsony napja van. Nagyon vártuk ezt a pillanatot. Igazság szerint nekem minden nap a szeretetről szól. Azaz a szerelemről de ma mégis picit több bennem az érzelem mint eddig valaha. Boldog vagyok hogy Életemmel tölthetem végre ezt a csodálatos ünnepet. Évek óta álmodoztunk erről. Most itt vagyunk és várjuk hogy Adri felébredjen mert itt árt a jézuska.
Ő még kicsi és hisz benne. Este már lázasan faggatózott hogy hogy jön be és hogy csomagolja be az ajándékot. Máskor mindig akarja hogy ott legyek az ágya mellett még egy picit amikor lefekszik de tegnap elzavart. Várta hogy mielőbb reggel legyen már. Csupa olyan ajándékot kap amiről biztosan tudom hogy szíve vágya. Remélem nagyon boldog lesz. Van nálunk fényképezőgép így biztosan készül a mai napról kép. Sajnos délután már nem lesz velünk Adri mert az apukája jön érte és 4 napig nála lesz. Ezért is reggel lesz ajándékbontás. Tegnap délután együtt díszítettük a fát. Annyira lelkes volt. Igazi boldog gyermek volt. Utána még segített kókuszgolyót gyúrni.
Sajnos Életem beteg lett. Remélem a pár nap alatt rendbe tudjuk Őt hozni. Most 1 hétig nem dolgozok így rendesen tudom majd Őt ápolgatni. Mindenhogyan...
Mivel most úgy alakult hogy anyagilag össze kell rántani magunkat így nem ajándékoztuk meg egymást. Úgy érzem nincs is rá szükség. Nekem Ő a legcsodálatosabb ajándék. Amit tőle kapok az mindennél többet ér! Én azért megleptem egy levélkével. Tudtam hogy örülni fog neki és jelezni szerettem volna így is hogy nekem Ő mennyire fontos. Azt hiszem sikerült...
Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok! -
álomvilág
csendes tag
Ismét nagyon rég jártam itt. A múlt hetem szerencsésebben alakult munka szempontjából mert elvileg délutános hetem volt ehhez képest egyszer voltam délután. Nem is bántam nagyon mert ilyenkor nem találkozom a családdal csak napi 2 órát max. Édes kevés. Viszont 6 napot voltam ami agyilag lemerített teljesen. Esténként úgy zuhantam az ágyba. Sajnos ez nem azt jelenti hogy aludtam mint a bunda. Nem értem mi a baj velem de a múlt héten szinte minden nap éjjel sokszor fent voltam. Csak fel-fel ébredtem és visszaaludtam de akkor is rossz volt mert ezt óránként ismételtem meg. Ma viszont olyan jól aludtam hogy csak na. Óracsörgés előtt ébredtem 20 perccel és persze sikerült visszaaludnom. Na ezt nem kellett volna mert így nehéz volt az óra után felkelni. Viszont egy nagyon kis aktív reggelre sikeredett a mai.
Tegnap óta van valami a levegőben nálunk...
Éldegélünk csendben, békében és nyugalomban. Néha amikor már tényleg feloldódik bennünk minden lelki eredetű görcs akkor kapunk egy hideg zuhanyt. Ez a múlt héten is így volt. Ezt megelőző hétvégén itt voltak Életem gyermekei. Ez nem volt baj csak minket viselt meg lelkileg. Sajnos ők már nagyok és nem igénylik annyira a törődést. Nálunk nem nagyon tudnak mihez kezdeni. A lányom picike hozzájuk képest és nem tudnak együtt játszani. Mi Életemmel mindent megteszünk hogy jól érezzék magukat de mégsem tudnak oldódni. Én általában a főzés miatt vagyok kiborulva. Szeretnék a kedvükbe járni nem nem engedik. Szinte semmit sem esznek még akkor sem ha megkérdezem mit ennének. Én elkészítem de aztán nem esznek belőle. Picit olyan hatása van mintha dacolnának ellenem. Lehet ez a tinikor ezzel járója. Nem tudom. Jó viszonyban vagyunk mert néha kijön hozzám a leány beszélgetni de a másik pillanatban elutasító. Remélem változik a helyzet. Szívesen látom őket és szeretnék jó kapcsolatot teremteni velük. Az a hétvége megviselt minket picit de aztán másnap újra önfeledt boldogságban úsztunk. És akkor felhívtam anyukámat. Végül 1,5 után kibökte hogy vannak problémák Életemmel. Néhány dolgot nem néznek jó szemmel. Puff neki. Azt hittük anyukámék az egyetlen családtagjaim akik megértenek és elfogadják a döntésemet és erre tessék. Nem is az bántott hogy voltak apróbb dolgok amik nem tetszettek nekik hanem az hogy a szemünkbe azt mondták jól érezték magukat és Életemet is nagyon kedvelik minden rendben van vele és közben meg belehazudtak az arcunkba. Amikor itt voltak október elején úgy tűnt rendben van mindenki. Beszéltünk is azóta többször és nem említett semmit. Ezért fájt most hogy 1,5 hónapot várt ezzel. Ráadásul egy félreértés is volt ebben amit anyukám mondott de nem álltam le neki megmagyarázni mert nem akartam hogy azt hidje szépíteni akarom a helyzetet. Már tényleg csak a barátaim vannak akik kiállnak mellettem. Egyszerűen nem tudják elfogadni a döntésemet a családom. Nem öltem meg senkit nem követtem el bűncselekményt. Egyszerűen boldog akartam lenni. Ez lehet az ő szemükben bűn? Bűn ha az ember a boldogságot és a szerelmet választja a boldogtalanság helyett? Nem értem... A gyerek is jó helyen van. Mindene meg van. Szeretjük őt. Hozzánk tartozik. Persze tudom... elszakítottam az apjától és ezáltal rossz ember vagyok. Ők így látják. Meg sajnálják az apját is. Ezt is megértem. De akkor is miért kell elfordulni tőlem teljesen? Az a baj hogy nagyon a lelkemre veszek mindent. Már gyógyulgatok és kezdem elfogadni hogy lassacskán nem lesz családom. Bele kell törődnöm hogy nem számítok nekik. Azért ez fáj.
Mára már nem gondolkodom annyit ezeken mert boldog akarok lenni egészen. Azt akarom ha valaki rám néz lássa rajtam hogy én vagyok a világ legboldogabb embere. A sors megajándékozott egy olyan szerelemmel amiről eddig csak álmodtam. Megismertem Életemet és ezzel új élet kezdődött el bennem. Amiről eddig azt hittem szerelem az mára kiderült nem az volt. Vagyis nem őszinte szerelem volt. Életem előtt nem voltam önmagam így nehéz lett volna egy őszinte szerelmet átélnem. A szívem az első pillanatban jelezte hogy megtaláltam! Nekem Ő az igazi!!! Ez a jelzés napról napra erősebb. Elég csak rágondolnom Életemre vagy ha itthon van elég csak egy pillantást vetnem rá máris borzongok. Annyira de annyira szeretem ŐT!
Csodálatos apa is. Picit vajszívű de neki nem lehet ellen állni. Nem lehet rá haragudni mert ő mégis megengedi a gyereknek amit én nem. Jó őket látni együtt. Ha dolgozom és este jönnek látogatóba nem mondaná meg az ember hogy nem apja-lánya. Imádom őket nézni. Egy-egy gyors ölelés és egy gyors puszika azért elcsattan a boltba ha nincsenek éppen vásárlók. Szükségünk van erre. Esténként összebújva alszunk el. Soha nem gondoltam volna hogy képes leszek egy párnán és egy takaróval aludni mással. De most már elképzelni nem tudom hogy ez valaha másképp lesz. Szükségünk van arra hogy egész éjjel érezzük a másik testét. Ez ami megnyugtat minket. Régebben ha rosszul aludtam csak forgolódtam éjszakánként. Most felébredek és megérzem Életem közelségét és azonnal vissza alszok. Csodálatosan szép az életünk. Igazi álomvilág...
Szerintem a héten még írok...
Kellemes napot nektek! -
álomvilág
csendes tag
Hetek óta nem írtam. Sokszor gondoltam hogy írni kellene de valahogy sosem volt időm rá. Nekem minimum 1 órát jelent a naplóírás és teljes nyugalom kell hogy legyen. Na ez az ami hiányzott. A héten délutános vagyok de csak ma tudok írni. Egyedül vagyok itthon. Múlt héten őszi szünet volt az oviban a héten pedig beteg volt a csajszi. Igazság szerint kedden már kutya baja nem volt de az orvoshoz szerdán vissza kellett vinni. Ő viszont úgy látta hogy a héten már ne menjen oviba. Vasárnap betegedett le. Pontosabban szombat este a fürdetés előtt vetkőztettem és éreztem hogy forró a kis teste. Fürcsi után megmértük a lázát és bizony lázas volt. Kapott lázcsillapítót. Elaludt de éjjel felébredt mert hányt. Utána mellénk fektettem és ott aludt. Egész éjjel éreztem hogy meleg a teste és reggel is lázzal ébredt. Délelőtt ágyban volt és visszaaludt. Délutánra lement a láza és kicsit ki is mozdultunk. De végig érezni lehetett rajta hogy olyan kis bágyadtka. Este újra lázas lett. Hétfőn reggel mintha semmi baja nem lett volna de azért elvittem orvoshoz. A torka állítólag nagyon ronda volt neki. Mivel a hétvégén az apjánál lett volna így megbeszéltük hogy előbb elviheti. Másnap korán reggel már jött is érte. Természetesen előbb Életemmel beszéltem meg a dolgot. Mivel ez a hét egy utálatos hét a munkám szempontjából ezért gondoltam arra hogy talán elmehetne előbb az apukájához. Ilyenkor ugyanis Életem van itthon esténként Adrival és bizony néha nagyon nehezen vannak meg. Adri esténként már elfárad és nehezebben kezelhető. Életem pedig még picit rutintalan és nehezebben kezeli. Nem mer határozott lenni a lánnyal szemben. És természetesen Adri néha vissza is él ezzel. Ha én itthon vagyok akkor kezelem a helyzetet vagy legalábbis könnyíteni próbálok a nehezén. Ezért is gondoltam arra hogy megkönnyítem ezt a helyzetet azzal hogy esetleg előbb elviheti az apukája ha gondolja. Persze gondolta. Nagyon örült neki. Picit bűntudata volt Életemnek a történtek miatt mert azt gondolta hogy felmerült bennem hogy esetleg neki teher lehet ez az esti herce-hurca neki. De erről szó nincs. Nagyon sajnálom hogy nem tudok velük lenni esténként. Mindenki sokkal nyugodtabb lenne. De hát ez a munka... Jövő héten délelőttös leszek. Ez a jobbik műszak.
Ma nem dolgozom így én várhatom haza Életemet. Már nagyon várom hogy hozzá bújhassak. Hiányzik nekem. Volt 2 este is hogy megvárt amíg hazaérek. ÓÓÓ hogy én mennyire örültem neki. Nagyon sokat jelent nekem az hogy esténként úgy bújhatok oda mellé hogy szorosan átölelve alszunk el. Ilyenkor sokkal jobban alszom az éjjel. Tudom hogy minden rendben van. Tegnap este elaludt mire haza értem. Nem mertem felébreszteni. Csak odakucorodtam mellé és odasimultam. Arra ébredtem fel később hogy magához ránt és csak szorít és szorít... Minden rendben van. Aludtunk tovább.
A lelkem úgy érzem rendben van. Már nem nagyon foglalkoztatnak a családi drámák. Itt élünk boldogságban, szeretetben és elsősorban mindent elsöprő szerelemben. Mi lehet ennél fontosabb? Semmi! Vannak pillanatok amikor közbeszólnak dolgok de 1-2 nap és elmúlik minden felettünk. Egy valami nem múlik és ez a szerelem. Egyre mélyebb és csodálatosabb. Hihetetlen hogy mennyire boldog vagyok Életem mellett. Néha eszembe jut hogy amikor még csak ábrándoztam arról milyen szép lenne együtt az életünk. Hát bevallom sokkal szebb megélni mint elképzelni. Az hogy mindenről beszélni tudunk ez az alapja a kapcsolatunknak. Nem szabad szégyelni vagy titkolni semmit. Nincs titkunk egymás előtt. Várjuk nagyon hogy bővüljön a szerelmünk egy újabb gyermekkel de még várat. Míg eddig magunkba roskadva szomorkodtunk minden egyes alkalomnál amikor kiderült nincs ég velünk addig most semmi fájdalmat nem érzünk amikor kiderül várnunk kell még. Most már nincs jelentősége hogy mikor érkezik meg. Tudjuk hogy lesz és ráérünk még. Van időnk bőven. Egy egész élet... Mert mindketten ugyan azt érezzük. Ez örökké tart bennünk...Kellemes hétvégét nektek!
-
álomvilág
csendes tag
Most pirulok picit hogy ennyire régen írtam naplót utoljára. Egyszerűen nem volt rá alkalmam. Múlt héten délelőttös voltam és végre hétvégén egyáltalán nem dolgoztam. Nagyon jó volt végre hétvégén itthon lenni. Cuncika is velünk volt és Életem gyermekei is itt voltak.
Én egyre boldogabb vagyok de bánt hogy ezt nem tudom teljesen kimutatni. Van pár dolog ami remélhetőleg a közeljövőben rendeződik és akkor teljes lesz a nyugalom a lelkemben is. Múlt héten Életem picit összeszólalkozott a férjemmel. Az az igazság hogy mindkettőjüket megértem. És nem elfogultságból de Életem mellett álltam. Neki adtam igazat mert tényleg az lenne már a legjobb ha a saját életünket élhetnénk. Egyedül. Hárman!!!Ez nem azt jelenti hogy elakarnám tiltani és teljesen venni az apjától. Nem. Csak szeretnénk végre a mi életünket kialakítani.
Életem és cuncika egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ha mindhárman itthon vagyunk akkor az esetek 99%-ában Életemet kéri cuncika. Nagyon ritkán hív kimondottan engem. Ez nekem nagyon jó érzés. Persze rafinált a kisasszony mert tudja ha valamit én nem engedek meg neki akkor rohan Életemhez és a cicaszemeivel és dorombolásával azonnal megkapja. Persze ilyenkor kérdőn nézek Életemre hoyg ez akkor hogy is van. De szavak nélkül is megértjük egymást. Én ilyenkor nem haragszom. Ránézek Életere és elolvadok tőle. Ahogy néz bocsánatkérően és büszkén hogy cuncika mennyire jól érzi magát ettől mert Ő segített neki.... háááát ezekre a pillantásokra képtelenség haragudni. Nagyon szeretem ŐT!!!
Érdekes mert a minap összefutottunk lent a szomszéddal és épp egyedül volt Ami nagyon ritka hiszen nekik 3 gyermekük van és nem nagyon látni a lányt a gyerekek nélkül. Legalább egy gyerkőc mindig vele van. És nagyon vidám volt amikor találkoztunk. Elmondta hogy olyan jól esik neki néha egyedül kimozdulni egy kicsit. Eddig nekem fel sem tűnt de régen én is ilyen voltam. Felpezsdített egy-egy órácska egyedül. Persze ebből néha randi volt. És most tudatosult bennem hogy én mennyire nem vágyom arra hogy egyedül legyek. Minden pillanatot Életemmel akarok tölteni. Reggel már 5 perc után nagyon hiányzik és várom az estét hogy hozzá bújhassak. Ilyenkor amikor délelőtt egyedül vagyok csak ténfergek. Nem találom a helyem. Ezer dolgot tehetnék mert lenne mit de csak apránként teszek-veszek. Hiányzik nekem és folyton RÁ gondolok. Most itt ül az ölembe a macija. Sajnos a délutános műszaknál csak reggel találkozunk. 2-2,5 óra amit együtt töltünk és kész. Este lejönnek hozzám egy csokira de akkor nem beszélgethetünk. De láthatom Őt és ettől máris nagyon boldog vagyok. Most hogy együtt élünk már egyáltalán nem halványultak az érzelmeim. Sőőőt!!! Borzongok szerelmesen ha csak eszembe jut Ő. Az Életem!!!
Ma épp 43 hónapja annak hogy kimertük mondani mit érzünk egymás iránt. Csodálatos Vele az élet! És nagyon boldoggá tesz hogy cuncikát a saját gyermekeként szereti. Ez nekem nagyon jó érzés. Soha nem volt téma közöttünk hogy engem a gyermekemmel együtt kell elfogadnia ha elakar fogadni. A születése óta velünk nevelkedik. Olyan mint mi. Kicsit cicás és néha hisztis. A hiszti természetesen rám vonatkozik.
Most hétvégén itt voltak Életem gyermekei is. Sajnos nem úgy alakult ahogy gondoltam. Picit megviselt lelkileg a tinikorszak.
Mivel cuncika még csak 4 éves és körülöttem nem nagyin volt mostanában tini gyerkőc így nem készültem fel rá. A múltkor is már tapasztaltam hogy nem könnyű egy tinédzserrel de a mostani kifejezetten rosszul esett. Persze tartottam magam de néha legszívesebben elsírtam volna magam. Úgy éreztem egyszer-egyszer hogy én váltom ki belőle az ellenszenvet és az fájt. Hiszen úgy éreztem mindent megteszek hogy jól érezzék magukat. Tulajdonképpen a két gyerek közül a kislány volt akivel nehezebben jöttem ki. Nem is nehezebben jövök ki hanem nehezebben közeledek felé. Remélem hamar eltelik ez a dackorszak és akkor lehetünk majd igazán jóban is. Természetesen nem haragudtam rá inkább csalódott voltam hogy nem tudom kezelni magamban. Én is voltam tini én is éltem a dac korszakomban. De én csak a szüleim felé docoskodtam. Majd alakul... az biztos hogy elzárkózni nem fogok. Szeretettel várom őket amikor csak jönnek.
Jövő héten őszi szünet. Meglepő módon az oviban is őszi szünet van. Tavaly még nem volt... Így most cuncikát előbb viszi el az apja és később hozza vissza. Csütörtökön viszi el délután és kedden kapjuk vissza. Lesz pár kettesben napunk Életemmel. Említettem neki hogy szeretnék egyszer egy olyan napot amikor csak fekszünk összebújva. Szinte csak enni kelünk fel. Nem zárkózott el tőle és lehet a vasárnapunk ilyen lesz. Már nagyon várom. Húúú micsoda összebújások lesznek... Na nem mintha nem bújnánk össze naponta.
Hááát nem is tudom mikor jövök legközelebb. Igyekszem...
Kellemes napot nektek! -
álomvilág
csendes tag
A múlt hetünk jobban telt mint az előtte lévő. A délelőttös műszak jobban tetszik mint a délutános. Ilyenkor nem csak reggel de este is együtt lehetünk. Pénteken este jöttek anyukámék. Anyukám és a barátja. Picit aggódtam hogy mi lesz. Abban biztos voltam hogy Életemet szereti fogják. Ez így is lett. Inkább azon görcsöltem hogy Életem vajon nehezen fogja e viselni anyukám barátjának a sajátosságait. Viszont hihetetlen jó lelkű. Rá mindig számíthat az ember és mindenkinek szeretne a kedvébe járni. A férjem mindig látványosan szenvedett ha beszélgetni akart vele és ez volt bennem. Mi lesz ha Életem is nagyon unni fogja és inkább a későbbiekben kerüli majd a társaságukat. De minden remekül ment. Életem is és anyuék is kölcsönös szimpátiát mutattak egymás iránt. A szívem megnyugodott mert láttam is hogy minden rendben van. Sajnos pénteken nagyon későn értek ide így mindenki aludt már. Én mentem le hozzájuk és amikor feljöttek még beszélgettünk. De Életem is felébredt és kijött hozzánk. Még picit beszélgettünk aztán lefeküdtünk mert mi korán indultunk dolgozni. Persze még előtte szorosan összebújtunk ha már fent voltunk...
Szombaton anyuék vigyáztak cuncikára amíg mi dolgoztunk. Életem korán hazaért így amikor én is megérkeztem mindenki itthon várt. Ebéd után elsétáltunk a móri bornapokra. Cuncika lovagolt és felült néhány körjátékra is. Volt hogy közösen a szomszéd srácokkal ment be egy légvárba ahol sok sok mászókázás és ugrándozás várt rájuk. Rendesen elpilledtünk mire hazaértünk. Vacsi és beszélgetés volt még este. Magunkhoz képest újra későn feküdtünk le. Anyuék aludtak a nagy ágyon cuncival. Mi Életemmel pedig a kisebbik szobában a szivacson. Érdekes hogy egész jól aludtunk a múltkori szivacsos alváshoz képest. A reggel csodálatos volt. Hajnal 4 kor Életem ébresztgetett öleléssel és csókokkal a hátamnál és a nyakamnál. Imádok így ébredni. Érezni őt egészen közelről és érezni a szerelmét. Gyönyörű ébredés az ilyen. Felkeltünk és kávéztunk majd visszabújtunk az ágyba. Szeretgettük egymást majd elfeküdtünk egymás karjában és visszaaludtunk egy órácskára. Álmaimban mindig is szerepelt szinte gyerekkorom óta hogy egyszer az imádott férfival majd aludhatok így. Egymással összebújva. Hihetetlenül csodálatos érzés volt. És ezt mindkettőnk nevében mondhatom. Majd felébredtünk és elmentünk reggelit vásárolni. A többiek még aludtak. Mire visszaértünk mindenki fent volt. Megreggeliztünk közösen és összekészülődtünk. Majd elindultunk újra a bornapokra. Cuncika kapott egy sípoló hosszú lufit és egy szélforgót. Hazajöttünk ebédelni és indultunk is vissza mert megnéztük az alma együttes koncertjét. Nagyon nagyon jól éreztük magunkat. Nekem volt már szerencsém még év elején egy alma koncerthez és akkor is jól éreztem magam. tetszett nagyon az előadásuk. És most is élveztem az egész időt. Szerintem szuper egy koncert volt. Életemnek is nagyon tetszett. Cuncika is ugrált, énekelt és táncolt. Néha bátorítani kellett de egész belejött. Sajnos a környéken nagyon ritkán vannak pedig szívesen mennénk máskor is megnézni őket. A koncert után Életem felült cuncival a dodgembe. Én nem akartam mert nem szeretem. Még pár körjátékra felcsücsült aztán hazajöttünk. Anyuéknak menniük kellett. Miután lekísértük őket picit elpilledtünk aztán takarítottunk. Csodálatos hétvége volt. Igazi családi hétvége volt.
Múlt héten elfelejtettem írni a lelkemről. Később jutott eszembe hogy nem írtam le hogy mi újság oda bent. Hát azért nem írtam mert nincs semmi. Minden rendben van. Azokkal nem törődöm akik nem álltak mellettem. Beletörődtem hogy nem vagyok fontos nekik. Teljes nyugalomban élek Életemmel és cuncikával. Néha háborgatnak de tulajdonképpen lenyugodtam. Tegnap a volt férjem bosszantott fel ami nagyon megviselt abban a pillanatban de mára már túl tettem magam rajta is. Egy apró szívességre kértem meg de hajthatatlan. Gúnyos és pökhendi volt velem. Majd megoldom másképp a dolgot. Nélküle.
Tegnap amúgy is elég rossz napom volt mert valamiért cunci kezelhetetlen volt. Nem értettem hogy előző nap minden gyönyörű volt akkor most hogy lehet hogy ennyire másképp viselkedik. Persze lefekvés előtt már ment a hízelgés. Tiszta nő...
Sajnos a héten újra délutános vagyok. Tegnap nem voltam és csütörtökön is itthon leszek. De a többi nap dolgozom. Nagyon fog Életem hiányozni nekem. Már most hiányzik. Nagyon nagyon szeretem ŐT! Várom hogy végre odabújhassak mellé az ágyba és érezzem ŐT!
Jövő héten újra jelentkezem. Minden jót nektek -
álomvilág
csendes tag
Mostanában kis szüneteket tartok az írásban. Nem sok időm van. Sajnos a múlt héten Életemmel és cuncikával nem sokat tudtam találkozni. Reggel Életemmel ébredtem korán hogy legalább láthassuk egymást. Mert este mikor hazaértem Ők már aludtak. Jaaj annyira aranyosak voltak. Beléptem és egy ágyban aludtak a nagy ágyon. Életem fogta cuncika kezét és óvta Őt még álmában is. Sajnos volt olyan este amikor nem voltak meg jól egymással. Cunci picit na jó nem is picit hisztis volt. Kevés nagyon kevés volt belőlük az a pár óra. Max 2 óra. Hétvégére már lelkileg is kiborultunk mert hiányoztunk egymásnak. Az életünk egyre szebb és szebb. Csodálatos!!! Maga az érzés is csodálatos ami bennünk van. A szívünkben. Én még most is úgy érzem hogy ez az érzés örök!!!
Kifestettük a gyerekek szobáját. Életem gyermekeinek lesz a szobája. Valami elképesztő szuper lett. Cuncika eperkés szobája után nem gondoltam volna hogy ennyire fog tetszeni nekem ez is. Felül világos kék és alul sötétebb kék. De nem sötét hanem inkább olyan király kék féle. Nagyon szuper lett. Elmegyünk a szoba mellett és vonzza a tekintetet. Picit izgultam hogy tetszeni fog e a többieknek ugyanis én kevertem ki a színeket. A bordűrt a gyerekek választották. Nagyon szép lett. Izgalmam eloszlatták mert hétvégén itt voltak a gyerekek és őszintén látszott rajtuk hogy tetszett nekik. Most itt is aludtak. Nagyon jól érezték magukat aminek nagyon nagyon örültem. Izgultam hogy megfeleljek picit mint pótanyuka de úgy tűnt ez nem nehéz feladat. Nagyon aranyos gyerekek. Ők már nagyok így meg lehet velük beszélni hogy mit is szeretnének csinálni. Legfőképp játszottak. Cunci játékaival és a szomszéd kisfiúval. Hol nálunk hol a szomszédban. Néha én is bekukkantottam hozzájuk és nem vették zokon ha beleszálltam a játékukba. Pedig úgy mentem be hogy jaaj csak meg ne zavarjam Őket. És kedvesen beszéltek hozzám majd közösen játszottunk egy picit. Cuncika nem volt itthon. Az apjánál volt hétvégén. Hiányzott nekünk. Nagyon vártuk Őt haza. Mivel a gyerekek szobájában még nincs ágy így a gyerekek aludtak a helyünkön mi meg cuncika szobájában a földön. Persze előtte azért összebújtunk. Gyerekek ide vagy oda....
Vasárnap délelőtt felragasztottuk a csíkot a gyerekek szobájába. Ők addig eljátszottak. Ebéd után lementünk a szomszédainkkal tankozni és amikor a gyerekek elmentek közösen sétáltunk. ÓÓÓ mennyire csodálatos volt. Az első igazi kéz a kézben hosszú sétánk volt. És nagyon nagyon boldogok voltunk. Néha megálltunk és megöleltük megcsókoltuk egymást. Nagyon büszkék voltunk a szerelmünkre. És azok is vagyunk. De nekünk még külön öröm hogy ezt mindenki láthatja is rajtunk. Közben telefonált a férjem hogy nemsokára indul majd cuncival. Így hazaértünk összebújtunk. Vagyis inkább egymásnak estünk. Még délelőtt nem tudom mi történt velünk de az egyik pillanatban egymásra vetődtünk. Szinte felfaltuk egymást olyan kis vadak lettünk. De itt voltak a gyerekek így gondoltuk majd délután befejezzük. Ez így is lett. Kaptam néhány karmolást is olyan kis vad tigris lett Életem. Na engem sem kellett félteni. Mindketten beleszédültünk a játékba. Ilyenbe még nem volt részünk. Még mindig rengeteget szeretkezünk. Azt hittük hogy pár nap alatt majd csillapodik bennünk a hév de nem hogy csillapodik még erősebb az étvágyunk. Az a jó hogy ezek nem eltervezett szeretkezések hanem maguktól jönnek és alakulnak ki.
Mikor cunci hazajött olyan kis csendes volt és távolságtartó. Úgy tűnt estére rendbe jött de másnap megint olyan kis fura volt. Mivel és ezen a héten végig délelőttös vagyok így nem én ébresztettem és vittem oviba. És a többiek Életem és a szomszéd mondták hogy olyan mintha mondogattak volna cuncinak dolgokat a hétvégén az apjánál. Ezt el tudom képzelni. Mára ha minden igaz rendbe jött. Sőőőt már tegnap este is nagyon aranyos volt és közeledett is. Reméljük ez marad is most már. A hétvégén marad nálunk. Jönnek anyukámék. Picit izgulok hiszen Életemmel most találkoznak először.Nem lesz gond de mégis izgulok.
Ma az oviban gyümölcs vásárt rendeznek. Gyümölcsöket és zöldségeket bizniszelnek egymással a csoportok. Úgy megnézném őket. Énekelnek is ha jól tudom. Piac napot tartanak. Remélem délután mesélni fog majd.
Életem nagyon hiányzik. Még mindig nehezen viselem hogy nem lehetek vele nappal. De mégis könnyebb a szívemnek hiszen tudom hogy én várhatom haza Őt.
Csodálatos az életünk. Nem találok benne hibát. Mindent megtudunk beszélni ha olyasmi van amit másképp csináltunk mindketten és hozzászoktunk dolgokhoz. Megbeszéljük és megegyezünk hogy akkor így lenne a helyes. Nem is tudom elképzelni hogy nézeteltérés lenne közöttünk. Abszolút nyíltan tudunk beszélni bármiről. És ez egy nagyon fontos dolog szerintem.
A szerelmem amit Életem iránt érzek az egyre mélyebb és mélyebb. Nem stagnált azzal hogy összeköltöztünk. Még mindig beleborzongok ha csak rám néz vagy hozzám ér. Még mindig izgatott vagyok amikor üzit küld és még mindig zavarban vagyok ha telefonon beszélünk.Mesés ez a szerelem!!! Hihetetlenül szerelmes vagyok!
Sajnos a munkám nem változik. Gyomorgörccsel indulok útnak és csak akkor érzem jól magam ha a kasszában vagyok. Ez az én világom. A munkatársak kedvesek bár nem sokat érintkezünk. Mindenki teszi a dolgát. Most hogy délelőttös vagyok több időm jut itthon mindenkire. Ennek örülök.
Most megyek és intézem a dolgaim. Jövő héten jelentkezem. A hétvégén móri bornapok lesznek és kíváncsi vagyok milyen lesz. Vasárnap közösen megyünk anyukámékkal. Majd beszámolok róla...Kellemes napot nektek!
-
álomvilág
csendes tag
Újra itt és most folyt köv...
A családi béke nem állt helyre apukám és köztem. A nővérem az aki beszámol nekem a fejleményekről és ezzel megmutatja hogy várnom kell még. Lehet soha többé nem áll szóba velem az apukám. Én úgy érzem kezdek ebbe beletörődni. Tulajdonképpen ha ő is mellém állna és elfogadná az új életemet talán sokkal könnyebben viseltem volna az elválást. Nagyon csalódtam apukámban mert most ő eljátssza a szentet miközben ő sokkal csúnyábban viselkedett anyukámmal még anno. Biztos vagyok benne hogy apu barátnője áll a háttérben és ő az aki teletömi a fejét mindennel. Ez van. Hátat fordított nekem és nem tudok tenni hogy visszanézzen rám. De már nem is dolgozom rajta. Boldog akarok lenni és nem hagyom hogy külső benyomások megzavarjanak ebben.
Nagyon jól meg vagyunk. Csodálatos az életünk. Teljesen más mint amikor régebben ábrándoztunk arról vajon mi is lesz, hogyan is lesz?. Régen ha elképzeltem a közös életünket akkor folyton az volt előttem hogy minden pillanatban Életemhez akarok érni. Minden pillanatban érezni akarom Őt. Akkor még csak álom volt most viszont valóság. És tényleg így van. Nem tudok elmenni mellette úgy hogy ne érjek hozzá. Nem tudok úgy ránézni hogy a kezemmel is és ne csak a szememmel simogassam Őt. Szerelmes vagyok Belé! És ezt ki szeretném mutatni neki minden formában és pillanatban. Persze ezért a napokban kaptam is tőle. Mondta hogy ha dolgozik valamin akkor ezt ne tegyem mert kizökkentem a munkájából. És percekbe telik mire észhez tér hogy mit is csinált, hol tartott. Persze ez nekem jól esett. Most figyelek az ösztöneimre és próbálom fékezni magam. Természetesen még gyakorolnom kell.
A minden napjaink még nem alakultak ki. Sajnos cuncika 3 nap ovi után újra beteg lett. Most is itthon van és még szuszog az ágyikójában. Szombaton befejeztük a szobáját. Át is lett pakolva neki minden játék és bútor. Tegnap este már a saját szobájában hajtotta álomra a fejét. Pénteken eljött érte az apja és elvitte hétvégére. Érdekes egy szitu volt. Telefonált a férjem hogy itt áll a ház előtt. Mondom jó viszem a gyereket. Lemegyünk, bepakolunk és bezárja az ajtót. Mondja mehetünk akkor? Kérdem hova? Hát feljön megnézni hogy hol lakik a lánya. Ehhez joga van. Mondom tessék? Nem akarom hogy felgyere. Jó körülmények között él most készült el a szobája a többi helyiség még készül. Perceken át győzködtük egymást. Majd amikor elindult a kapu felé mondtam neki várjon meg feljövök és Életemmel megbeszélem. Feljöttem de nem tudtunk mit kezdeni a dologgal. Csak álltunk és vártunk. Mire azt nem tudjuk. Beakart kopogni a szomszédba hogy addig ellegyen ott mert nem szívesen találkozott volna a férjemmel de nem voltak itthon. Végül lejött és a másik oldalán a háznak megvárt. Feljöttünk de körül sem nézett. Csak cuncika szobájába nézett be és ennyi. Nem értettem minek ez a hiszti. Az egész szitu egy lehetetlen helyzet volt. Olyan volt mintha megakarnánk futamodni pedig erről szó sem volt. Amikor leértünk Életem pont akkor fordult ki a ház oldalától hogy odajön mert nem hagy engem magamra. Egymáshoz tartozunk és mellettem a helye. De épp nagyon magyarázott valamit a férjem így csak bebújt az ajtón és ott várt rám. A végén a férjem közölte hogy mondjam meg neki hogy ha már volt mersze elvennie a családját tőle akkor merjen is a szemébe nézni. Tiszta ideg voltam ettől az egész találkozástól. Amikor végre Életem karjába bújhattam elszálltak a gondok. Kettesben töltöttük az estét. Másnap mindketten dolgoztunk. Én elkezdtem az első napomat. Bevallom őszintén rettenetesen éreztem magam az eső nap. Világ életemben pénztáros akartam lenni. Ebben a körben érzem jól magam. Imádom ezt a munkát de sajnos itt csak ritkán kell majd beülnöm a kasszába. Itt a hangsúly a pakolás. Mindent. Az én súlyom többszörösét kell cincálnom naponta és ez nekem elég megerőltető. Az én 46 kilómmal picit nehézkesen emelgetem, tologatom és húzogatom a nehéz raklapokat, ládákat, dobozokat. Ráadásul egész nap a hűtöknél pakoltam és a torkom is megfázott. Viszont amikor a kasszában voltam nagyon élveztem. Ez az én világom. Ezt szeretem csinálni. Nem estem kétségbe hogy ha valami nem működött. Próbálkoztam és ha nem ment segítséget kértem. Mivel nem válogathatok a munkában itt ezért hozzá kell majd szoknom. Igazság szerint attól félek nagyon hogy nem fog megtapadni majd a picurkánk és nem tudok majd teherbe esni. Évek óta tervezgetjük de eddig sikertelenül. Nehezen tudtuk összehozni havonta azt az egy esélyes napot. Most hogy együtt élünk nincs szükségünk a számolgatásra de ha ennyire erőltetem majd magam így nem biztos hogy megmarad majd. Reménykedem benne hogy mihamarabb velünk lesz és jövőre végre négyesben tölthetjük a minden napjainkat. Én már most is igazi családnak tekintem magunkat hiszen ha valaki ránk néz ezt láthatja. Egy boldog család vagyunk. De egy aprósággal még bensőségesebb lenne a családi képünk. Tegnap reggel később ébredtünk. Picit pakolgattunk és elmentünk vásárolni. Délelőtt én főztem, Életem pedig a netet vezette egyik szobából a másikba. Ebéd után pedig elmentünk Életem apukájához mert kölcsön kaptuk az autót hogy hazahozhassuk cuncikát. Természetesen férjem morgott miért ilyen korán megyünk érte. Kettesben mentünk fel cunciért Pestre. Életem is kiszállt az autóból és kézen fogva fogadtuk cuncit. Biztos vagyok benne hogy a férjemnek nehéz volt látni hogy együtt vagyunk de nem bújkálhatunk. Mi már egy pár vagyunk. Cunci azonnal nyújtotta Életem felé a kezét ami szintén fájhatott férjemnek. De jó volt hogy láthatta jó kezekben van és nem kell félnie hogy nem érzi jól magát. Nem beszélgettünk mert mennünk kellett. Vendégségbe voltunk hivatalosak. Életem apukája hívott meg minket és örömmel látogattuk meg. Most találkoztam vele először. Nagyon aranyos bácsi. Cuncika is nagyon barátságos volt. Volt két kutyus. Egy nagyobb meg egy kisebb. A pici bent volt a házban a nagy pedig kint. Cunci nagyon félt a nagy kutyustól pedig nem bántotta. Igazi játékos kutyus volt de cunci félt tőle. Bárki jött vagy ment megkérte hogy az ajtót feltétlenül csukják be nehogy beszökjön. Kellemesen csalódtam cunciban. Annyira bátor és barátságos volt. Azt hittem majd belénk fog bújni de nem így lett. Büszke voltam rá. Pár rokonnal is össze futottunk és mindenki nagyon kedves volt. Örülök hogy örömmel fogadnak bennünket.
Cunci tegnap látta először kész állapotba a szobáját. Sajnos most hogy beteg picit más hangulata van. Látszott hogy tetszik neki hiszen tátott szájjal lépett be de nem tudott nagyon velünk örülni. Lassabban fog ez kialakulni. De tetszik neki és ez a lényeg. Már ott aludt és nem volt ellene kifogása.
Sajnos éjjel sokat köhögött. Holnap kellene visszavinnem az orvoshoz de lehet átkérem az időpontot szerdára. Holnap dolgozom és nem tudnám elvinni. És mivel nagyon köhög így oviba sem mehet. Még nem tudom hogy oldjuk meg. Remélem rendeződnek a dolgok hamarosan.
Életem már 1,5 órája elment dolgozni. Hihetetlenül hiányzik már most. Egy gyönyörű reggelünk volt a mai. Álomszép az érzés hogy mellette ébredhetek és mellette alhatok el. Nagyon nagyon szeretem Őt és egyenlőre tökéletes az életünk. Mármint az összhang és az hogy milyen csodálatos szerelemben és szeretetben élünk.Ennél már csak szebb lesz ha a lelkek megnyugszanak és velünk lesz egy apró cicuska is....
Most megyek mert ébredezik egy cicus.
Kellemes napot nektek! -
álomvilág
csendes tag
Nagyon régen nem írtam már. Volt is okom rá. Az utolsó bejegyzés óta teljes fordulatot vett az életem. Az utolsó írásom után pár nappal fény derült a szerelmünkre. Életem mindent elmondott párjának mert olyan volt a helyzet. Ott mindketten erre készültek. Mindketten megtalálták a szerelmet csak épp más oldalán. Attól az estétől kezdve nem aludtam. Jó ha 2-3 órákat aludtam ráadásul dolgoztam is. Enni sem nagyon sikerült mert a gyomrom egy picike csomó volt. A 47 kilóból sikerült 44 et csinálni. Lelkileg teljesen összeomlottam. Két véglet volt. Eljött a mi időnk amire 3,5 éve vártunk. Boldog voltam. Viszont... ott volt a férjem aki nem is sejtett semmit. El kellett mondanom neki mert Életemmel akartam élni tovább a napjaimat. Rettenetes pár nap következett. Persze ezek részben őröltek fel. Lelkileg... Péntek este Életem leült és az Ő párjával megbeszélték hogyan tovább. Örültem hogy gond nélkül lezajlott náluk. Nagyon izgultam és aggódtam Életemért. A beszélgetés után írt nekem hogy minden rendben van. Reggel beszéltünk és megegyeztünk hogy vasárnap megnézünk egy albit. Ezt már tervezgettük egy ideje de magunk sem gondoltuk volna hogy egyik pillanatról a másikra fog bekövetkezni. Én közben már belül összeomlottam mert tudtam pár napon belül lépnem kell. Életem nem sürgetett de én meg nem akartam várakoztatni. Vele akartam élni hiszen ez volt minden vágyam. Ő minden vágyam. Életem barátja és annak családja segített nekünk. És segítenek minket mindenben a mai napig. Az Ő szomszédaik lettünk. Eljöttünk megnéztük és kivettük. Nincs annyira jó állapotban de együtt vagyunk és próbáljuk kipofozni hogy minél otthonosabb legyen. vasárnap megnéztük és kedden már Életem beköltözött. Én 3 napig még őröltem magam lelkileg és végül a férjem elé álltam. Hazajött a munkából mit sem sejtve és összeestem teljesen. Csak zokogtam mert tudtam hatalmas fájdalmat okozok neki ezzel. Elmondtam neki hogy én mást szeretek már 3 éve. És szeretnék Vele élni ezentúl. A nehezebb része ezután jött. A lányunk. Foggal-körömmel ragaszkodott hozzá. Imádja a lányát és a gyerek is nagyon szereti őt. Vérzett a szívem de mellettem a helye. Egész éjjel és másnap könyörgött nekem hogy ne vegyem el tőle és ne hagyjam el. Próbáljuk meg újra. Én hajthatatlan voltam mert tudom magamról hogy nekem nem menne. És nem is akartam. Én már Életemhez tartozom. A kislányom is ismeri és tudom hogy nagyon jó helyen lesz itt velünk. Természetesen a férjem ebben egyáltalán nem biztos. Reménykedem benne hogy amikor nála a van a lány akkor érzi rajta hogy minden rendben van. Szeretjük őt és óvjuk mindentől.Életem rajong cuncikáért (mert mi így hívjuk magunk között) és úgy törődik és gondoskodik róla mint a saját gyermekéről. Ha itthon vagyunk hárman akkor többet megy Életemhez mint hozzám.
Szóval... hétfőn én is elmondtam férjemnek mi van bennem. Egész éjjel fent voltunk. Én másnap összeszedtem pár cuccot és elhoztam az albiba. Este meg már itt aludtam Életemmel. Az első közös éjszakánk volt. Igen igen sokat szeretkeztünk... de most a beszélgetések és a lelkek ápolása nagyobb szerepet töltött be az életünkben. Én naponta jártam meg a közel 300 kilométeres távokat. Pár nap múlva már nagyon nehezemre esett minden mert szinte összeestem a fáradtságtól. Késő esténként értem haza ide Életemhez. Apránként lehurcolkodtam és véglegesen múlt héten vasárnap költöztünk le cuncival. 1 hete lakunk együtt egy családként. Régebben 100× elképzeltük milyen lehet a közös életünk. Akkor mindig úgy gondoltunk rá hogy csodálatos lesz. De most hogy valójában megéljük sokkal szebb és gyönyörűbb minden. Leírhatatlan érzés hogy az mellett ébredhetek akibe szerelmes vagyok. Hogy hazavárhatom. Sőőőt cunci minden este a folyosón várja Őt boldogan. Reggel amikor felébred a lány első kérdése hogy hol van pocica (cunci így hívja Életemet). Tegnap cunci lerajzolt engem majd azt mondta hogy oda rajzolja pocicát is. Szaladt ki boldogan és mutatta hogy kézen fogva lerajzolt minket. Vissza szaladt és még magát is mellénk rajzolta. Lerajzolt egy mosolygós családot akik mi vagyunk. Érezni rajta hogy jól érzi magát és boldog ebben a családban. A szomszédok nagyon sokat segítenek nekünk. Még le sem költöztünk egészen de már szereztek ovit nekünk ráadásul abba a csoportba járhat a kislányunk amibe az Ő kisfiúk jár. És munkám is van már nekik köszönhetően. Nagy valószínűséggel a héten már kezdhetek is. Nagyon nagyon hálás vagyok nekik amiért ilyen segítő készek. Kedvesek és aranyosak. A gyerekek is nagyon jól kijönnek. Akivel cunci egy csoportba jár Ő Balázs. Nagyon jól összebarátkoztak már és örülök hogy nem lesz egyedül egy idegen oviba. Hiszen nagyon szégyenlős. Sajnos a sors fintora hogy múlt héten már mehetett volna oviba és pont beteg lett cunci. Mától járhat oviba de Balázs beteg így egyedül kell megbírkóznia egyenlőre. Amíg itthon volt Balázs minden nap jött és itt játszottak.3 kisfiú van a szomszédban. Cunci az egyetlen lány. Élvezik egymás társaságát.
El kellett telnie pár napnak hogy lelkileg felszabadulhassak. Sajnos a családom teljes támadását kellett átélnem. Anyukám szerencsére megértett és pár nap után elfogadta a helyzetet és már velem örül. Apukám viszont egyenlőre szóba sem áll velem. Egyedül a nővérem az aki mellém áll és mindenben támogat. Az a baj hogy mindenki példás családnak tartott minket. Nem veszekedtünk csendben neveltük a kislányunkat. Senki nem sejtette hogy nincs köztünk már szerelem. Most mindenki azt gondolja hogy én hirtelen beleszerettem valakibe és csapot-papot ott hagyok és lelépek. De ez nem így van. 2 ember érti meg hogy ez egy hosszú folyamat ami több mint 4 éve kezdődött. Ez nem egy fellángolás hanem egy érett, komoly és hihetetlenül erős szerelem. Egyetlen koleganőm volt akivel mindent megbeszéltem. Ő segített elindítani a boldogság felé. Mondta hogy ne adjam fel a boldogságom egy belefáradt házasságba. Még fiatal vagyok szükségem van a szerelemre és arra hogy boldog lehessek. Igaza lett. Mindenki azt gondolja nekem könnyű mert én egy másik kapcsolatba léptem és nem törődöm azzal mi volt eddig. De ez nem igaz. Nem tettem meg könnyen mert van bennem érzés és bűntudat. Tudtam hogy a férjem ki fog borulni és ettől féltem a legjobban. De persze ezt senki nem érti meg. Életem sokat segített az első napokban. Ápolgatta a lelkem és elmondta csak magammal törődjek mert különben teljesen elemészt a dolog. Igaza lett. Próbáltam csak hármunkra figyelni és éreztem hogy egyre boldogabb vagyok. Tegnap Életem meg is jegyezte hoyg látszik rajtam a boldogság. Mégis ami sokkal jobban esett az az volt amikor a szomszéd pár megjegyezte hogy Életem teljesen más. Látszik rajta a boldogság. Ennek nagyon nagyon örülök. Végre büszkén sétálhatunk kéz a kézben akár kettesben akár hármasban. Volt egy idő amikor attól tartotta hogy ha már nem titokban randizunk picit alább hagynak az érzelmeink. Erről szó sincs!!! Boldogabb vagyok mint eddig valaha. És hát a szeretkezések... na igen. Most hogy már nem időzítve van így még csodálatosabb. Soha nem szeretkezünk előretervezve. Amikor úgy érezzük hogy vágyunk egymásra vagy vágyunk az érzésre akkor... Éhezni nem éhezünk.
Még az első héten Életem kifestette a fürdőt és a wc-t. Majd az előszobát is picit közösen. Cuncika is besegített. A héten megpróbáljuk cunci szobáját is elkészíteni. Rózsaszínre, mi másra . Igazi csajos lesz. 
Életemmel nagyon boldogok vagyunk. Volt már közös kirándulás és az Ő gyermekeit is megismertük. De erről azt hiszem később bővebben mesélek.Mára elég lesz ennyi is.
Köszönöm a sorsnak hogy éveken át segített nekünk az egymásra találásban és úgy látta eljött a mi időnk. És köszönöm Életemnek hogy Vele élhetem minden napjaimat. Köszönöm Neki hogy egy családként boldogan élhetünk. Örökké szeretni foglak!
Aki rendszeres logoszféra olvasó az ismerheti is Életemet. Ő nem más mint bim. AZ ÉLETEM!Kellemes napot nektek! Hamarosan jelentkezem...
-
álomvilág
csendes tag
Megtörtént a randi. Húúú de csodás volt!!!
Picit előbb érkeztünk a kelleténél ami ritkaság. Megbeszéltünk egy helyet hogy onnan rátelefonálok Életemre és megmondja nekem merre kell tovább mennem. De nem volt rá szükség mert úgy alakult hogy egy régebbi helyen beugrik hozzánk a kocsiba. Amíg vártunk rá beszaladtunk egy kis nasiért az ottani üzletbe. Majd megálltunk az üzlet mellett mert ott árnyék volt és leskelődtünk mikor jön Életem. Nem is kellett sokat várni láttam hogy felénk siet. Mi is elindultunk felé. Nem voltam annyira fesztelen ugyanis egy rövid szoknyában voltam és én nem vagyok hozzá szokva. Inkább nadrágos vagyok. De Életem rábeszélt hogy sokkal könnyebb lenne benne szeretkezni és ráadásul még jól is áll. Na ez az. Én nem ezt látom de elfogadom tőle még ha nehezen is megy. Tulajdonképpen sovány vagyok csak én úgy érzem itt-ott vannak plusszok. Ezért nem túl nagy az önbizalmam a külsőmmel kapcsolatban. Életem felkapta picinyamit és megölelgette. Persze én is odabújtam és egy csodálatos családi ölelésben volt részünk. Már mindketten vártuk ezt a pillanatot hiszen régen volt velünk picinyami. Beültünk az autóba és amíg eljutottunk a leparkolt részhez már az autóban félig egymásnak estünk. Az én kezem is és Életem keze is elkalandozott. Főleg amikor megálltunk egy piros jelzésnél a sorompónál. Na ott aztán csúszkált a kezünk. Amikor megálltunk picit összeborultunk de utána hátraültünk picinyamihoz. Ő finoman hagyott minket szeretkezni. ÓÓÓ micsoda menet volt. A szoknya tényleg praktikus volt. Semmit nem lehetett látni. Érdekes szeretkezés volt. Csak úgy repkedett a sok gyönyör... Én valami oknál fogva éhesebb voltam a szokásosnál. Na nem ennivalóra kell gondolni. A vágyaim valahogy elszabadultak és folyamatos ingerben voltam. Nem tudtam betelni Életemtől. Annyira szép volt Vele. Valahogy előtört bennem a vadmacska de sajnos mivel ott volt a gyerek bennem is maradt egy része. Ez a randi a szexről szólt most. Szinte végig szeretkeztük. A sok menet közé beszorítottunk egy kis meseolvasást. Életem mesélt 2 mesét picinyaminak. Mesélt volna többet is de szó szerint kitéptem a kezéből a könyvet és neki estem. Hihetetlen vágyak tomboltak bennem. Azt hiszem ha most lettünk volna a házban akkor igazi vad szeretkezéseink is lettek volna. Lemaradtunk most pár dolgoról amit reggel elterveztünk. Én nem bírtam magammal és Életemet is írányították a benne lévő hormonok. Viszont kaptam olyan kényeztetéseket mint még soha. És ezentúl kötelezővé teszem. Imádom a finom mozdulatokat mindenfele. Fincsi egy randi volt. Néha picinyamival is foglalkoztunk hogy ne érezze magát kiszorítva de főleg egymással voltunk elfoglalva. Sajnos mint mindig az idő most is hamar elszaladt. Visszavittük Életemet oda ahol beszállt hozzánk és elbúcsúztunk. Picinyamihoz is odament és elköszönt. Majd mi is öleltük és csókoltuk egymást. Amikor beszálltam picinyami maga elé merengve cuppogott. Kérdem mi a baj? Kérdezte miért csak engem ölelget Életem. Őt miért nem? Hozzá teszem Életem ölelgeti és többször is ölelné de nem engedi mindig. Idő kell hozzá. Ha eljön az idő hogy feloldódott akkor lehet ölelgetni. Életem már messze járt ekkor és nem tudtam visszahívni. Pedig biztos voltam benne hogy visszajönne egy ölelésre. Minden vágya az hogy öleljen minket. Nem hagyta volna ki. Ezt este meg is beszéltük. Meseszép randi volt. Köszönjük Életem! Egyre jobban Életembe szerelmesedem. Annyira de annyira csodálatos Vele az élet!Szépséges napot Nektek!
-
álomvilág
csendes tag
A hét eleje eseménytelen volt. Mármint randi szempontjából hiszen minden nap Életemmel kelhettem. Ezért a napjaim is boldogan és nyugodtan teltek. Már kezdtük szervezni a hétfői randit. Ha minden igaz holnap találkozunk. Izgatottak vagyunk mindketten hiszen ez egy családi randi lesz. Miközben készülődünk ezalatt még nagyon mélyen él bennünk a pénteki nap. Egy hihetetlenül csodálatos randit éltünk át.
Valami csoda volt! Sok időnk volt ráadásul végre nyugodt körülmények között egy házikóban lehettünk egymással. Elmondani nem tudom mennyire szép volt minden pillanata. Amikor megérkeztem és beléptem még egyedül voltam mert addig Életem kinnt elrendezett még valamit. Amint lepakoltam a cuccaimat megakadt a szemem a csokikon. A kedvenc csokijaim. Elolvadtam ott helyben. Életem bejött utánam és a nyakába borultam. Picit hevesebben csókoltuk egymást. Olyan régóta vágytunk már erre a pillanatra. Felmentünk az emeletre és megcsináltuk a helyünket. Alig beszélgettünk. Nem tudtunk várni. De ez ránk jellemző. Picit szokatlan volt a helyzet. Nagy volt a felfordulás és ráadásul üres ház volt. Azért egy ajtólap jól jött hogy ne a kemény és koszos földön szeretkezzünk. Ajtólapon még úgysem csináltuk. Én persze zavarba jöttem és elpirulva mosolyogtam csak az elején. Na de ennek később nyoma sem volt. Én elhelyezkedtem a lapon Életem pedig már kényeztetett is. Élveztem minden ízét. Rengeteg mindent kipróbáltunk és rájöttünk hogy egy ágyban sem tennénk sokkal többet mint itt az ajtón. Igaz picit kemény volt. Fáj is még itt-ott de ez mind édes fájdalom. Azok a kényeztetések. Húúú nagyon fincsi volt. Minden pillanatot megragadtunk és mindent megadtunk a másiknak amire mindketten vágytunk. Csodálatos egybeolvadás volt. Majd beszélgettünk közben Életem tett-vett. rengeteget beszélgettünk és nagyon sok olyan dolgoról amiről máskor nehezen tudunk. Még gépen keresztül is. Jó volt hogy nem egymással szemben ültünk mert sokszor zavarba jöttünk volna egy-egy kérdéstől vagy választól. Természetesen mostanában egyre többször kerül elő a közös jövőnk. Mindketten úgy érezzük közeledik az idő. Alakulnak körülöttünk a dolgok és úgy tűnik számunkra kedvező módon. Én mégis néha elbizonytalanodom. Néha úgy érzem Életem még nem áll készen rá. de most bebizonyította azzal ahogy beszélt róla hogy de igen. Ő is készen áll és akarja. Nehezen tudunk erről beszélni még mert nem tudjuk mire számíthatunk. Csak azt tudjuk hogy mindketten ugyan azt akarjuk. A közös életünket. és ha lehet a legnagyobb békében elválni mostani párjainktól.
A nagy beszélgetés után visszatértünk az ajtónkhoz. Csábított minket. A második szeretkezésünk érdekesen alakult. Csak úgy repkedtek az élvezetek. Ilyet még soha nem éltünk át. Új póz, új élvezetek.... mesés volt az biztos. A mai napig nem tudtuk még feldolgozni és folyton azon törjük a fejünket hogy miként is valósíthatnánk meg a kocsiban. Mert hogy többnyire ott tudunk összebújni. De ahogy magunkat ismerem nem lesz gond ezzel. Készültek fotók is. Nem is kevés. Életemből előbújt a kisördög és perverz fotókat is készített. Na persze engem sem kellett félteni. Igaz én csak egy szólíd képet készítettem az egyik kényeztetésemről.
Ez a randi teljesen olyan volt mintha együtt élnénk. Ahogy Életem jött-ment én csak álltam és csodáltam Őt. Néha odahajoltunk egymáshoz és váltottunk egy gyors csókot esetleg simogatást. Egyszerűen nem tudtam megállni hogy ott volt a közelemben és elment mellettem ne érjek hozzá. Érezni akartam minden pillanatban. Tudom ha együtt lennénk ugyan ilyenek lennénk. Folyton érintkeznénk valamilyen módon. Mert erre vágyunk. Egymásra! Csodálatos Vele az élet. Nagyon nagyon szeretem ŐT! És ha minden jól megy holnap újra együtt lehetünk. Már nagyon várom...Az idő szomorú de Ti ne legyetek azok! Kellemes napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Az utolsó bejegyzés óta kétszer is randiztunk. Az egyikről épp most értem haza.
Valami elképesztő csodálatos volt. Gyakorlatilag a mai randit reggel Életem találta ki. Annyira meglepődtem amikor megemlítette hogy nem tudtam megszólalni. Nem tudtam írni egy betűt sem. Az előző randi szombaton volt. Igazság szerint megakartam írni a napokban de történt valami ami lelkileg meggátolt benne. Picit összeomlottunk mindketten mert csalódott bennem Életem. Akaratomon kívül történtek a dolgok. Azóta megebszéltük és fokozottan figyelek arra hogy minden reggel Vele lehessek. Mert attól borultunk ki hogy egyik reggel nem jöttem ki beszélgetni hozzá. De megbeszéltük a dolgot és túlléptünk rajta. A szombati randi is meseszép volt. Nagyon régen találkoztunk előtte és szükségünk volt már egy élénkítő találkozásra. Természetesen túlfűtött szeretkezésekkel. Jó meleg volt így csurom vizesek lettünk egy-egy szeretkezés végére. Sok időnk nem volt de mégis határtalanul boldog voltam. Kellemesen csalódtam abban a randiban. Azt gondoltam hogy Életem gondolatai másfelé fognak járni mert épp dolga volt az nap de minden pillanatot rám szentelt. Éreztette velem hoyg én vagyok neki a legfontosabb. Mesélt is és én örömmel hallgattam. Picit a mostani randival halványultak az emlékek ezért inkább a mai randiról írok. Igazság szerint ez egy ajándék randi volt mindenféle szempontból. Mostanában kicsit össze kell húznom magam anyagilag és nagyon sokat segített eddig is Életem. Elmeséltem neki hogy sajnos akadnak olyan pillanatok amikor nem adhatom meg gyermekemnek a napi picike adagját. Minden nap kap valai apróságot (fagyi, túró rudi, gumicukor...) és néha előfordul mostanság hogy nem tudom neki megadni. Életem pedig úgy döntött majd Ő gondoskodik rólunk. Természetesen kézzel-lábabl hadakoztam mert nehezen fogadom el az e fajta segítséget. Ezen picit mindig vitatkozunk. Persze nem komoylan csak Ő nem érti miért nem akarom elfogadni amikor jó szívvel adja. Ezt én tudom is és nincs rá magyarázat miért vagyok pénz segítségben ennyire visszautasító. Talán azért mert tudom hogy milyen értéke van. Míg más picit jobban kiköltekezik magából addig én inkább szeretem félrerakosgatni a nehezebb időkre. Életemtől most kaptunk gyermekemmel számomra jelentős összeget. Megkért rá hogy kettőnkre költsem. A napi apróságokat ebből fedezzem. A megbeszélt összegen felül persze még cseles módon rámsózott egy 50%-ot. Igazság szerint ami nagyon bánt az az hogy nem tudom neki viszonozni. És ami még bánt hogy nem tudtam eléggé megköszönni Neki. Annyira zavarban voltam és meghatódtam hogy nem is emlékszem rá hogy egyáltalán megköszöntem. Tudom hogy nem haragudna érte ha egy szót sem szóltam volna de én fontosnak tartom. Jó volt mert randi előtt már megbeszéltük hogy támogat minket de akkor úgy volt hogy csak 1,5 hét múlva találkozunk. Viccesen megbeszéltük hogy majd ledolgozom. Természetben...
Ma tudtuk hogy nagyon kevés időnk lesz. A megbeszélt időben ott voltam a megbeszélt helyen. Életem szólt hogy késik. Nem baj. Mindig örülök ha inkább én várok Rá mert ha Ő érkezik előbb akkor úgy érzem elvesztegettünk időt. Amíg várakoztam egyszer csak hallom közeledik egy hang. Fűnyíró... Jöttek a fűnyíró emberkék nem is kevesen. Nem messze tőlem nyírták a füvet. Mondom hurrá. Lesz nézőközönség is? Egyszer csak látom a síneken túl hogy ott megy Életem autója. Akkor szinte biztos voltam hogy nincs egyedül. Aztán nem sokkal később látom közeledik. Többen ülnek benne. Hűha... gyorsan elfordítottam a fejem mert rólunk nem tud más... Illetve aki tud az még nem látott engem és nem is akarjuk. Elhajtottak mögöttem majd néhány perc múlva jött Életem. Gyalog. Megbeszéltük elgurulunk egy másik helyre. Ott egyedül voltunk és azonnal egymásba habarodtunk. Húúúú de rég vágytam már RÁ!!! Olyan kényeztetésben volt részem amit régen kaphattam már meg. Mindig úgy alakult hogy nem lehet. De most!!! Úristen! Valami álom volt. Gyönyörű volt. Persze néha jött arra egy-egy autó de az csak fokozta az izgalmakat. Picit beleájultam a gyönyör ízébe. Miután felébredtem Életemmel teljesen összeforrtunk. Ez az érzés igazán mámorító. Ehhez nem fogható egyetlen más érzés sem. Amikor szerelmesen összeolvad két ember. Amikor eggyé válunk. Csodálatos érzés. Nem a megszokott helyen ültünk és nem volt valami kényelmes egyikünknek sem de azért maradtunk. Életem rávett egy új dolgora amit régen emlegetett. Vicces volt de nem volt olyan hatása amit vártunk volna tőle. Illetve nem is tudom hogy vártunk e egyáltalán valamit. Picit beszélgettünk még de aztán menni kellett. kaptam megint a kedvenc csokimból egy jó párat. Hazafelé mind megettem pedig megígértette velm Életem hogy ebből egyet mindenképp adnom kell picinyaminak. Hááát nem maradt. Megette a cica. Nyami.
Amikor kiszálltunk és búcsúzni kezdtünk mutattam Neki a telefonomban valamit és közben elkalandoztam Életemen. Egy lopott csók ide-egy lopott csók oda... egy finom harapás ide-egy finom harapás oda... Életem meg alig bírta tartani magát. Közben a kezem is kalandozott majd amikor nem bírta tovább bevezette a kezemet a nacijába. Jelezve nincs ellenére a kényeztetés. Életem már ment volna mert mennie kellett de meginvitáltam még egy pár percre a hátsó ülésre. Húúú micsoda pár perc volt. Igazából ösztönből jött hogy én elkezdtem Őt kényeztetni. Ott állt előttem a szerelmem és nem tudtam nem hozzá érni. Képtelenség. És különben is. Minden randin minimum 2 szeretkezés van. Na nehogy már ma csak 1 legyen. Igaz a 2 között nem telt el 20 perc sem. De kívántuk egymást. Kívántuk az érzést ami a szerelemmel jár. Miért hagytuk volna veszni?
Gyönyörű randi volt az biztos! A legcsodálatosabb szerelemben élünk Mi! Szerelmes vagyok Belé! És végre ma is áttudtam adni ebből az érzésből Neki. Kimondani nem tudtam de biztosan érezte. Ez biztos...
1,5 hét múlva ha minden úgy alakul akkor újra Vele lehetek. Már most várom.További kellemes napot Nektek!
-
álomvilág
csendes tag
Kihasználva a jó időt nyaraltunk egy kicsit. A gyerek jól érezte magát de én kevésbé. Előre tudtam hogy magam alá kerülök mert nem lehet majd Életemmel akkor amikor csak akarok. Ez már elutazás előtt látszódott és érezhető volt rajtam. Kicsit kiborultam ami hisztiként jelentkezett rajtam. Érzékenyen érintettek bizonyos dolgok. Jeleztem is Életemnek napközben a nem tetszésemet. Este amikor hazaért üziben megbeszéltük a dolgot. Örülök hogy nem haragudott rám. Finoman letolt engem aminek köszönhetően észhez tértem. Feleslegesen aggódom dolgokért. Néha van ilyen.
Indulás előtt reggel még beszéltünk is aminek külön örültem. Így tényleg nyugodt szívvel indultam az útnak. Az úton végig olyan helyeket érintettünk ahol randizni szoktunk. Húúú micsoda érzelem viharokat éltem át. Főleg akkor amikor odaértünk arra a helyre ahol Életem dolgozott. Akár meg is pillanthattam volna az utcán. Sajnos sokkal kevesebbet tudtam Életemmel lenni mint ahogy azt gondoltam. Folyton valaki ott legyeskedett körülöttem amikor leültem géphez. A reggeli beszélgetések lehetetlenek voltak. 5 napig nélkülöztük egymást. Ez borzasztóan hosszú idő volt. Én minden reggel a szokott időpontban felébredtem és csak bámultam a falat. Gondolkodtam vajon mit csinálhat Életem?. Vajon gondol rám? Az üziváltások megmaradtak. De néha elég meredek volt amit műveltem. Viszont megérte a sok sok kockázat mert ilyenkor az én szívem megenyhült. Elmondhattam hogy mit érzek iránta és ettől könnyebb lett a szívem. Piszok lassan telt el az a pár nap. Pár nap mégis időtlen időnek tűnt. Szinte heteknek vagy néha már hónapoknak. Iszonyú volt. Néha gyermekem vígasztalt. Talán érezhette hogy hiányzik nekem valaki. Jól tudja hogy ki. Ölelgetett és puszilgatott. Ilyenkor meghatódtam mert tudtam hogy Életem nagyon boldog lenne ha látna minket. Pár mondatokat tudtam levélben írni Neki. Az utolsó nap már mindketten izgatottak voltunk. Végre otthon... Képeket is tudtam küldeni ami remélem picit enyhített az Ő érzelmein is. És írtam is pár sort. Igaz még mindig titokban de legalább már nyugodtabb körülmények között. És végre eljött a pillanat!!! Tegnap reggel hosszú idő után végre beszélhettünk!!! Húúúú de vágytunk már egymásra. Csodálatos volt. Olyan izgatott voltam mint az első randin. Korábban felébredtem és már be voltam jelentkezve amikor Életem megjelent. Azt aaa!!! Micsoda kalapálásba kedett a szívem!!! Érdekes volt mert azt gondoltam elmesélem majd Neki teljes egészében a nyaralást de nem így lett. Sokkal szebb beszélgetést éltünk át. Amit úgy gondoltunk elmeséltünk egymásnak. Aztán napközben megleptem őt egy nagyon hosszú levéllel. Ott mindent megírtam neki.
Ma reggel is beszéltünk de sajnos Életemen éreztem hogy nincs rendben. Oylan kis bágyadt és hallgatag volt. Holnap esélyes lett volna egy randi de nem sikerül megvalósítanunk. És már annyira hiányzunk egymásnak hogy kétségbeesetten gondolunk arra vajon mikor jön el a pillanat hogy újra átöleljük egymást. Próbálom vígasztalni a szívét de nehéz. Mivel ugyan úgy érzek mint Ő. Ugyan úgy vágyom arra hogy megérintsen és megcsókoljon mint Ő. Még várnunk kell a pillanatra. Várunk...
Addig is itt vagyunk egymásnak és nem engedjük el egymás kezét. Egy pillanatra sem. Nagyon szeretem ŐT! A világon mindenkinél és mindennél jobban akarom ŐT!Kellemes szép napot!
-
álomvilág
csendes tag
Múlt héten elhamarkodottan jelentettem ki hogy az a hét lesz az amikor nem randizunk. Életem egy meglepi ünnepi randit szervezett nekünk. Tulajdonképpen már csütörtökön fixáltuk de mint mindig most is az utolsó pillanatig megdölhetett volna a tervünk. Szerencsére a sors ismét kegyes volt hozzánk és egy álomrandival ajándékozott meg minket szombaton. Nagyon korán kellett indulnom de ez egyáltalán nem számított. A megbeszélt időben ott voltunk mind a ketten. Amint leállítottam a kocsit megjelent Életem is. Jót mosolyogtam magamban hogy ennyire egyek vagyunk. Kiszálltunk de az ölelés előtt Életem mindenképp elakarta rendezni a segítséget és a meglepit. Ugyanis szülinapom volt és kaptam tőle ajándékot. A kedvenc csokimmal lepett meg.
ÓÓÓ annyira meghatódtam és boldog voltam! És jött a várva várt forró szerelmes ölelés egy szenvedélyes csókkal egybekötve. Lesétáltunk a parkba. Kéz a kézben. Erre mindketten vágytunk már. Sajnos nekünk nincs alkalmunk sétálni mert többnyire icipici időnk van és inkább kiélvezzük a lehetőségeket. Most viszont volt 3,5 óránk!!! Nem is emlékszem mikor volt ilyen sok időnk. Persze mi még tudtunk volna mit kezdeni több idővel is de örültünk hogy ennyi is adódott. Büszkén vállalva a szerelmünket sétálgattunk a parkban. Kár hogy senki nem látott minket. Mondjuk a sétálgatás is inkább hely keresés volt hogy hol tudnánk megbújni egy kicsit. Végül megtaláltuk a helyünket. Ott picit egymásba habarodtunk és végül beszálltunk a kocsiba. Én piszkosul fáztam pedig fel voltam öltözve. Később élvezettel megettem a csokikat. Persze nem egyszerre. Ez a csoki egy kincs! Nem lehet csak úgy megenni!!! Élvezettel ettem minden egyes falatot. Persze tudományosan. A töltelék volt benne a pláne.
Életemnek mutogattam picinyamiról videókat. ÓÓÓ öröm volt a szívemnek ahogy láttam rajta mennyire tetszik. Imádja picinyamit és viszont is igaz. Ma többször is emlegette Életemet ami annyit jelent hogy régen találkoztak és hiányzik neki. Nekem is... de én nem mondhatok ilyet hiszen szombaton találkoztunk. A kocsiban folytattuk azt amit elkezdtünk a parkban. Önfeledt szeretkezésbe kezdtünk. Volt egy pillanat amikor úgy éreztük talán már hárman vagyunk ebben a csodálatos szerelemben. De tegnap kiderült mégsem. Ott a randin a felismeréstől hogy esetleg már velünk lehet szerelmünk gyümölcse is egy pillanat alatt meghitté varázsolta a további időnket. Nagyon sokat beszélgettünk ami már hiányzott nekünk. Azért élőben mégis más mint gépen keresztül. Szükségünk volt már arra hogy kibeszélhessük magunkat egymásnak és hallhassuk a másik hangját. Csodálatos pillanatokat éltünk át. Kétszer is szeretkeztünk. Egy álom volt! Szóba került milyen lenne az életünk ha együtt élhetnénk. Csak szép dolgok kerültek elő. Tegnap óta picit merészebben gondolunk a közös jövőre és egy pillanatra úgy tűnt lehet nincs is olyan messze. Most már tudjuk bármikor következik be holnap vagy akár évek múlva mi akkor is egy gyönyörű családként tudnánk élni a legmélyebb szeretetben és szerelemben. És nem számítana milyen körülmények között mert a lényeg az érzés. Abban pedig nincs hiány. Tegnap kiderült mégsincs közös gyümölcs egyenlőre és ez engem letört. Életem könnyebben viselte aminek örültem mert mindig aggódom érte hogy maga alá kerül. Nekem nagyon fontos hogy rendben tudjam a lelkét. Szerencsére a reggelek úgy alakulnak hoyg tudunk beszélgetni. Mostanában volt olyan nap amikor nem ébredtem fel időben és pocsék egy napom volt. Ingerült és szomorú voltam. Életemmel akarok ébredni minden nap! Szükségem van rá! SZERETEM ŐT!
Nem tudom mikor tudunk találkozni legközelebb. Ha minden igaz a következő randin picinyami is velünk lesz. Kell nekik is az együtt lét. És nekem is mert ilyenkor elolvadok attól ahogy elnézem őket játék közben. Bízom benne hogy hamarosan újra ölelhetem...További szép délutánt!
-
álomvilág
csendes tag
Hosszú idő után ez az a hét amikor nem randizunk. Viszont nem vagyok magányos hiszen minden nap együtt vagyunk. Minden reggel együtt ébredünk és ettől máris boldog vagyok. Picit az bosszant hogy elcsúszott a biológiai órám. 1 órával később kelek reggelente és így van hogy csak keveset tudunk együtt lenni. Lehet így tör ki rajtam a fáradtság. Mivel éjszakánként kb. 3 órákat alszom lehet így jön ki rajtam. Ha nem dolgozom akkor meg van az 5 órai alvás is. Érdekes megfigyelést tettem a napokban. Ha nem dolgozom sokkal rosszabbul alszom.
Életemmel minden a legnagyobb rendben. Mármint a kapcsolatunkkal. Minden nap picit egymáshoz tudunk bújni innen a távolból is. Az utolsó randinkon készült kép annyira szíven talált hogy minden nap gyönyörködöm benne. Magunkban. Tegnap nézegettem több randis képet is rólunk és meg kellett állapítanom hogy még mindig hevesen dobog a szívem amint meglátom. Hiányzik nekem... nagyon szeretem ŐT!
Most hogy pár napja egyedül vagyok itthon picit nyomasztó a magány. Életemnek hála üziket is tudok írni ami picit enyhít az egyedüllétemen. Csend és nyugalom van itthon és eleinte azt hittem jól is fog esni. De nem! Szükségem van a gyerekzsivajra és arra hogy néha összebújhassak gyermekemmel. És persze most azt sem bánnám így hirtelen ha rosszalkodna és rákellene kiabálni. Csak itt legyen... Tegnap beszéltem kicsikémmel telefonon. Életem győzködött hogy hívjam fel. Én picit tartottam tőle. Magam miatt is és gyermekem miatt is. Esetleg felborítom az ő kis vidámságát és azonnal jönni akar. Ha így lett volna azonnal vetem magam a kocsiba és hozom haza. Magam miatt is tartottam hogy megvisel majd lelkileg a beszélgetés. És amire nem számítottam az az hogy Életemet is pontosan annyira viselte meg mint engem. Amikor megmondták gyermekemnek hogy a telefonnál vagyok, egy nagy örömteli sikoltás hallatszott. A szívem hevesen dobogott annyira izgultam. És ahogy beszélt teljesen meghatódtam. Életemnek közben írtam hogy mi is zajlik pontosan. A telefonbeszélgetés vége volt az ami könnyekig hatott minket. Éreztette a kincsem hogy hiányzom neki. Abban a pillanatban úgy éreztem vágyik az összebújásra. És én nem tudtam megadni neki. Picit összeomlott a lelkem. Magamhoz akartam ölelni és óvni. Pedig ő csak jól érezte magát és nem akart hazajönni. Csupán éreztette hogy anya, jó helyen vagyok de hiányzol. Életemmel megbeszéltük hogy ma reggel felhívom és a gyermekre bízzuk hogy megyek-e érte vagy sem. De nem akart jönni. Állítólag még este mondták neki hogy mikor megyek érte és majdnem sírva fakadt. Hát mit ne mondjak. Én is. Picit reménykedtem benne hogy ma már együtt lehetünk. De Életem is támogat mindenben. Megbeszéltük hogy picinyamira hagyjuk a döntést. És mindketten belátjuk önzőségből nem hozhatom el ha egyszer jól érzi magát. Nem szabad önzőnek lennem. Nehéz... Én egy olyan anya vagyok aki él-hal a gyermekéjért. Néha kiborul a bili de utána jobban fáj nekem ha őt megbántom. Ő már rég túllépett rajta de én még sokáig emésztem magam még akkor is ha rákiabálok. Amit soha nem tennék meg az az hogy megüssem. Néha elkel a kézi figyelmeztetés is de ezek inkább legyintések a popsira. Fájdalmat soha nem okoznék neki. Életem és gyermekem a legféltettebb kincseim. Vigyázok rájuk!
Tegnap Életemmel a kezdetekről beszélgettünk. Még mielőtt vállaltuk volna egymás előtt az érzelmeinket, sőőőt még magunk előtt is, volt egy olyan beszélgetésünk amiben megpróbáltuk vázolni ki mit jelent a másiknak. Én rettenetesen zavarban voltam mert már tudtam és éreztem hogy szerelmes vagyok. De nem mondhattam el Neki. Még nem. Ehelyett azt mondtam hogy Ő a legjobb barátom. A mai napig ha eszembe jut ez szégyellem magam. Szó szerint lekicsinyítőnek érzem ezt a kifejezést Életemre. Ő mindig is sokkal többet jelentett nekem egy barátnál. Pedig Ő volt az egyetlen és a mai napig Ő az egyetlen aki mindent tud rólam. MINDENT! Ha együtt élnénk sem tudnám úgy bemutatni valakinek hogy Ő a barátom. Ő sokkal több! A társam egy életen át. Testileg és lelkileg is a tökéletes társam. Életem igazi párja! A szerelmem... akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek!Kellemes napot Nektek!
-
álomvilág
csendes tag
Erőtlenül ülök itt a gép előtt. Minden energiám elszállt. A mai randi teljesen kivette az összes energiámat.
Elképesztően csodálatos volt a mai nap. Reggel még mit sem sejtve kijöttem hogy beszélhessek Életemmel. Így is történt. Egész hétvégén alig tudtunk kommunikálni és már rettenetesen hiányzott. Egyszer csak felvetődött hogy mi lenne ha ma találkoznánk. Annyira meglepődtem hogy alig tudtam megszólalni. természetesen ne mlehetett erre nemet mondani. Itt volt egy remek lehetőség mert ma kettesben lehettünk. Még ha nem mondtuk ki akkor is szerintem tudat alatt mindkettőnkben benne volt hogy az előző randit kellene lelkileg helyreállítani. Ez meg is történt.
Életemnek nagyon bizonytalan volt a mai napja. De reménykedtünk. Egyszer csak jött az üzi. Randi!!! Neki álltam készülődni. Természetesen pici késéssel de útnak indultam. A megbeszélt időpont előtt így is 22 perccel előbb érkeztem. Vártam Életemet és amint megpillantottam heves dobogásba kezdett a szívem. Még reggel megbeszéltük hogy szeretkezés előtt jó lenne picit beszélgetni mert hiányzott a múltkor is. Életem felvetette mi lenne ha kiülnénk ott a közeli parkba. Persze a keze már a szoknya alatt volt... és mondta hogy már nem is biztos hogy beszélgetni akar mert Ő már tettre készen áll. Lesétáltunk kéz a kézben a parkba és volt ott sok pad de én inkább egy fa alá szerettem volna csücsülni. Mindketten tudtuk ha ott leülünk akkor ott azonnal szex lesz. Kérdeztem is hogy ez baj? Jót nevettünk majd én nyertem és a fa alá ültünk. Egy icipicit valóban beszélgettünk de hamar rágerjedtünk egymásra. Húúú micsoda szeretkezés volt. Picit az is segített a hangulat fokozásában hogy nem volt olyan nagyon meleg mint a kocsiban. Egy csodálatos szeretkezést éltünk át. Olyan igazi érzéki és lassú volt. Régebben ilyenekről álmodtam. Még Életem előtt sokszor ábrándoztam arról milyen lehet igazán egybeolvadva szeretkezni és úgy elérni a gyönyört. Azt gondoltam soha nem fogom ezt megtudni. De megtudtam. Most már tudom hogy csak az IGAZIval lehet ezt átélni.
Miután gyönyörtöl ittasan elhevertünk picit beszélgettünk. Meséltem neki picinyamiról. Elmondtam Életemnek hogy mi volt az amitől éreztem hogy most nagyon élvezem. Fontosnak tartjuk hogy elmondjunk egymásnak minden apró dolgot a szeretkezéssel kapcsolatban is mert ez is segít nekünk. Mindketten szeretnénk mindent megtenni a másiknak a gyönyör fokozása végett így nem hallgatunk el semmit. Picit viccesre sikerült az első szeretkezés vége. jaa mert hogy több is volt. Ma nagyon sokat nevettünk ami szintén fontos egy kapcsolatban. Csodálatos napot töltöttün kel ma. 2 órát voltunk együtt mégis most valahogy hosszabbnak tűnt az idő. Igazán fesztelenek voltunk. Teljesen más ha kettesben vagyunk. Lehet önző dög vagyok de nekem ezek a randik gyönyörűbbek.
Ma olyan képet készítettün kamitől teljesen elolvadtam. Van egy képünk amit egyszer én küldtem Életemnek. És Ő azt rakta be magának msn be. Ezen a képen nem mi vagyunk de rólunk szól. Főleg ha az egyikünk vígasztalásra vagy bújásra szorul. Akkor vagyunk igazán mi. És ma olyan kép készült rólunk mint ez a kép. Ebben mindketten egyet értettünk. Mától ez a kedvenc közös képünk. Mindig készül újabb és újabb kép ami meg fog engem. Az elmúlt randin az ölelős képtől hatódtam meg minden alkalommal ahányszor csak ránéztem. Minden nap megnéztem és erősen borzongtam mert újra és újra átéltem Életem szerelmes ölelését. A mi szerelmünk egy álom! Egy valóra vált álom!
Szóval a randi...
Miután megpihentünk újra erőre kaptunk és vágytunk az érzésre amit a szerelem nyújt nekünk. Nekem picit nehezebben ment de nagyon hamar elérkezettnek láttam az időt egy újabb gyönyörhöz. Életem is csatlakozott hozzám. Nem akartuk hogy lemaradjon. Érdekes volt mert neki másodszorra könnyebben ment mint gondoltam. És nem is úgy élvezett el ahogy gondoltam. Meglepett rendesen. Mindketten élvezzük ahogy érezni lehet a másikon hogy közeledik a csúcshoz. Ez mindkettőnknek ad egy kis pluszt. Na nem mintha nélküle nem menne... Kipurcanva feküdtünk még picit egymás karjába. Majd jött egy olyan pillanat amire nagyon régóta vágytam. Egy hosszú mély és szoros ölelés. Valami mámorító érzés volt Életemet érezni egészen közel és szorosan magamon. Mondtam is neki hogynem tudok betelni Vele...
Még alig ocsudtunk fel az előző szeretkezéstől de Életem már a harmadikon gondolkodott. Persze én támogattam ŐT. Jót nevettünk az éhségünkön.
Felmentünk és beültünk a kocsiba. Forróság volt. De mit számított... Érdekes volt hogy újra éreztem magamban a gyönyör lehetőségét. És nem is hagytuk veszni. Úgy éreztem elérkezett aztán Életem keze máshova kalandozott amitől szó szerint bevadultam picit. Olyan ingert talált el hogy elkezdtem vadul csókolózni és mozogni. Állítólag... én a szeretkezéseink nagy részére nem emlékszem mert egy idő után elvesztem a fejem és teljesen átadom magam a gyönyörnek. Csak Életemtől hallom sokszor hogy ez történik-az történik. És végül ezzel a vadsággal éreztem igazán teljesnek a 3. gyönyört. Na ilyen még nem volt. Végül abban maradtunk hogy nekem 2,5 volt. Életem pedig mindent megkapott amit szeretett volna. Illetve az első félig-meddig. Csodálatos érzés megajándékozni a szerelmed olyannal amit mindketten élveztek. Ebben a 2 órában mi csak ajándékoztunk. Egymást ajándékoztuk a másiknak. Sajnos az idő letelt. Életemnek mennie kellett. Szinte vánszorogtunk. Azért ennyi gyönyör 2 óra alatt... kiveszi az ember energiáját. És még dolgoznunk is kell. De megérte. Édes fáradság ez. Minden nap elviselném. Ma már boldog napom lesz a továbbiakban is. Senki nem tudja elrontani. Reménykedem benne hogy holnap reggel megtudjuk majd beszélni. Igazán így leszteljes a randink.Kellemes délutánt és estét mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Eseménytelenül telt a hét. Véget ért a szabadság így menni kellett dolgozni. Már hiányzott is. Nem vagyok az az otthon csücsülős. Hiányzik az ovi. Nekem is és a gyereknek is. Sajnos ez az idegeimen látszódik meg főleg. Néha picit kiborulok és elvesztem a türelmem. Mint ma is... pedig ma egy csodálatos randin voltunk!!!
Már pénteken megbeszéltük. Sőőőt már a múlt héten szinte minden nap tervezgettük. Így nagyon lassan telt el a hét. Tegnap már rettenetesen erős volt bennem a vágy Életem után. Hiányzott nekem. Ma már tilos volt reggel szexről beszélgetni mert nem bírtunk magunkkal. Persze mindig oda terelődött a szó. Véletlenül...
gyerek tiszta nyűgős volt ma reggel. Nem örültem neki. Amikor útnak indultunk picit lehiggadt. Hamar odaértünk a megbeszélt helyre így kiszálltunk a forró autóból és elmentünk egy játszótérre. Nemsokára Életem is csatlakozott hozzánk. Egy örökkévalóságnak tűnt az a hosszú idő mióta nem láttam Őt. Pedig 1 hete volt. Végre átölelt és megcsókolt. Erre vágytam! RÁ!
Visszasétáltunk az autóhoz mert már ott a parkban majdnem egymásé lettünk. Icipici kényeztetés után történt valami ami észhez térített minket és értetlenkedtünk. De nem szegte annyira kedvünket hogy megálljt parancsoljunk vágyainknak. Ez nálunk lehetetlen.
Végre egybeforrtunk és egy gyönyörű szeretkezéssel pecsételtük meg ezt a randit. Picinyami néha belezavart. De hát gyerek... azért figyeltünk rá. Sajnos épp menet közben elszakadt nálam a cérna és rákiabáltam. Majd leöntöttem egy pici vízzel. Életem megijed és bár azt mondta nem haragszik de tudom és éreztem hoyg nem tetszik neki amit lát tőlem. Nagyon ritkán vagyok iylen türelmetlen. Sok minden összejött azokban a percekben és nem bírtam tűrtőztetni magam. Szégyeltem magam de nem tudtam visszafordítani. A legjobban az bántott hogy életem kedvét lohasztottam ezzel a húzásommal. Illetve nem is a kedvét hanem...
Mikor ezen túlléptem minden rendben volt. Egy álom randi kerekedett. Sajnos beszélgetni nem tudtunk. Arra már nem jutott idő. Viszont képekre igen. Gyönyörű képek lettek.
Egy kicsike szünet után újra ott álltunk egymásbahabarodva. Életem kényeztetni kezdett és próbáltam jelezni neki hogy ez nem ér így. mert általában abba szokta hagyni amivel kínoz. Túl finoman csinálja ahhoz hogy csak úgy befejezze és ne legyen folytatás. De most nem hagyta abba. 2:1 re vezettem. Ez az egyetlen olyan játék amiben úgy érzem jól magam hogy döntetlen vagy Életem nyer. A végeredmény 2:2 lett. Másfél óra alatt végülis kiéltük a vágyainkat. Mégha akadtak nehéz pillanatok is. Csodálatos randi volt!!! Már most akarom a következőt.
Reménykedem benne hogy Éltem a kiborulásom ellenére érezte hogy mennyire szeretem Őt. NAGYON SZERETEM!
Már nagyon várom hogy Ő is beszéljen a randiról. Sajnos írni nem tud de reggel ha minden igaz beszélhetünk. Addig is innen ölelem ŐT...Szép délutánt Nektek!
-
álomvilág
csendes tag
Szabadság, nyaralás... Ezek álltak a háttérben hogy nem tudtam eddig írni. Nem volt olyan alkalom hogy teljes nyugalom vegyen körül. Mondjuk szeptemberig nem is nagyon lesz erre alkalmam de azért kerítek rá sort hogy csend legyen néhány órára.
A múlt héten elutaztam gyermekemmel. Nagyszülőhöz mentünk. Itt hagytuk a nagyvárosi nyüzsgést. Ez nem is a nyaralásról szólt hanem egy kis pihenésről. Délelőttönként szuper meleg nyári idő volt. Esténként voltak viharok. Sajnos tegnap épp akkor kezdett a legjobban esni amikor hazaindultunk volna. Így még elidőztünk és viszonylag nyugodt időben indultunk útnak.
Amikor elindultunk a múlt héten hogy kipihenjük magunkat (vagyis csak én )aznap reggel Életem felvetette mi lenne ha megállnánk nála és egy öleléssel megajándékozna minket. ÓÓÓ hát lehetett nemet mondani rá? Hihetetlenül izgultam. Neki nagyon kérdéses volt hogy eltud e szakadni a munkehelyéről. Megbeszéltük hogy egy adott helyen rátelefonálok. Szinte remegtem már annyira izgultam. És igen! Eltudott jönni hozzánk. Gyermekem nagyon boldog volt. Ő is örömmel fogadta hogy velünk lesz. Épp akkor ébredezett és picit megijedtem hogy nyűgős lesz. De nem. Sőőőt őszinte vidám mosollyal fogadta Életemet. Az időnk kevés volt. Életemnek is és nekünk is mennünk kellett tovább. Fél órácskánk volt. Azért egy élvezet belefért Mindketten tudtuk hogy egy öleléssel nem elégedünk meg.
Csodálatos rövid randi volt! Mindenkin ott látszódott és érezhető volt a boldogság. Életemenről és rólam pedig sugárzott a szerelem. Gyönyörű képeket is készítettünk amiben a nyaralás alatt folyton gyönyörködtem. A randi az elejétől a végéig tökéletes volt. Gyermekem le sem szállt Életemről. Folyton Őt akarta. Én pedig néha közbeavatkoztam hogy "én is itt vagyok ám". Majd eljött hamar a búcsú ideje. Nem tudtunk betelni egymással és a helyzettel. Egy álom volt!
Én picit görcsöltem azon hogy nehezen fogok tudni majd írni Életemnek. És az is benne volt hogy lehet nem tudunk beszélni jó pár napig. De a sors mellénk állt. Minden reggel együtt ébredthettünk. És volt alkalmam írni is elég sokszor. Így mindent megoszthattam Életemmel és képeket is tudtam Neki küldeni.
A nyaralás jól sikerült. Gyermekem nagyon boldog volt. Nem volt veszekedés és nézeteltérések a nevelés miatt. Csupa csupa nyugalom vett körül minket. Igaz én bosszankodtam egyéb okok miatt. Sajnos az utolsó nap nagyon feszült voltam. Az apró cseszegetések betelítették nálam a poharat. De nem akartam megbántani senkit így inkább nyeltem. Már vártam hogy hazainduljunk de az időjárás csak nem akarta. Fáradtan, nyűgősen és idegesen keltünk útnak. Életemnek tudtam jelezni hogy mikor indulunk haza. Felhívott amikor közel voltunk hozzá. Kérdezte mi lenne ha ott megállnánk és találkoznánk. Örültem neki nagyon.Picit bepánikoltam mert teljesen idegen volt nekem a környék. Telefonon elmondta merre menjek de nem sikerült. Rossz irányba kanyarodtam le. Sajnos annyira magamon kívül voltam hogy a sokadik alkalommal sem sikerült megjegeznem és Életem hangján is hallottam már hogy kezd elveszni a türelme. Megértettem. Hihetetlenül szégyeltem magam. Nagy nehezen végülis odataláltam. Átölelt és éreztem hogy redben van minden. De mégsem tudtam kiereszteni magamból a felgyülemlett rossz dolgokat. Nagyon szégyeltem magam ami a mostani pillanatig tart bennem. Hülyének éreztem és érzem magam. Életemhez való bújások segítettek de amint kilépett a kocsiból és elment újra feltörtek az érzelmek bennem. Persze megint rossz útnak indultam pedig ott a kocsiban megmutatta hogy merre menjek. Elképesztő vagyok!!!
A randi mesés volt!!! Szeretkeztünk de nem úgy alakult ahogy gondoltuk. Csodálatos érzés volt újra egészen közelről érezni Őt! Vágytam RÁ! Kaptam Életemtől egy olyan ölelést ami életmentő volt számomra. Sokkal többet jelentett mint a szeretkezés. Igazi mély, mindentől óvlak ölelés volt. Sajnos miután újra útnak indultam folyton a fülemben csengtek a telefonbeszélgetések. Életem türelmetlen hangja bántott engem. Mármint az hogy miattam volt minden. Újra kiborultam és megálltam egy korábbi randi helyünknél. Picit kiadtam magamból a feszültséget és kisírtam magam. Segített. Úgy gondoltam jobb ha reggel nem beszélek Életemmel. Megakartam várni míg csöken a szégyenérzet bennem. Nem aludtam szinte semmit és végül később de kijöttem. Azt hittem Életem már nem lesz itt de tévedtem. Hevesen dobogott a szívem amikor megláttam Őt. Segített nekem hogy ne érezzem felelősnek magam semmiért. Most kezdek jobban lenni és elfogadni nem történt katasztrófa. Életem szeret töretlenül. Sok probléma összejött nekem és egyáltalán nem történt baj hogy elvesztem.
Ma telefonon is beszéltünk. Igaz tévedésből hívtam fel. Megcsörgetett és én azt hittem azért hogy hívjam fel. De csak arra gondolt írjak egy üzit mert tudni akarta jól vagyok e. Örülök hogy beszélhettünk. Mivel elég megviselt voltam ezt gyermekem is észre vette. Türelmetlen vagyok vele. Pedig meg sem érdemli. És amikor elkezdtem beszélni Életemmel telefonon látta rajtam hogy boldog vagyok. És kiáltott hogy anya! na látod hogy vidám vagy. Mégsem vagy szomorú. Nagyon aranyos volt. A beszélgetés után még egy darabig kitartott ez a felhőtlen boldogság. De újra és újra a fülemben csengenek a tegnapi beszélgetések. Remélem hamar összeszedem magam. Életem segít nekem ebben. Ma sokszor itt van velem. Amit szeretnék Neki itt is megköszönni és megsúgni valamit. Szerelmes vagyok Beléd!Kellemes napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Az idő szomorú de én mégis nagyon boldog vagyok.
Igen, igen! Tegnap randiztunk!!! És micsoda randi volt...
Az utolsó pillanatban dölt el hogy végül össze jött. Útközben bármikor kaphattam volna az üzit hogy mégsem. Izgultam is addig amíg meg nem érkezett a jel hogy minden rendben. Életem is elindult. Életem ért oda előbb. Azonnal kiszállt és odarohant hozzám. Egy csodálatos forró ölelésben volt részünk. Már szükségünk volt arra hogy közelről is érezzük egymást. Nagyon kis mohó kedvében volt Életem mert meg sem várta hoyg beszéljunk az autóba már a nadrágomban kotorászott. Én reggel észleltem magamon olyan jeleket amiből arra jutottam hogy nekem ma nem lesz kényeztetés. Mármint szeretkezés. Mert a többiről azért nem mondtam volna le. Beültün kaz autóba és természetesen egymásnak estünk. életem mit sem törődött azzal amit mondtam neki hogy nekem ma nem lehet. Tépte le a nadrágot rólam. És bevallom én is elvesztettem a fejem és eszemben sem volt tiltakozni. A sors úgy tűnt nagyon is mellénk állt. A jelek elmúltak és semmi akadálya nem volt hogy egy csodálatosat szeretkezzünk. Nagyon gyengéden kezdte Életem a kényeztetésemet. De egy idő után már türelmetlenek voltunk. Hihetetlenül gyönyörű érzés eggyé válni. Ez már maga a gyönyör. Kicsit elkapattam Életemet. Hozzászokott a finomabbnál finomabb dolgokhoz. Örömmel teszem boldoggá bármilyen formában. Egy hosszabb szeretkezés után megpihentünk. De pár perc múlva olyan csókokat váltottunk ami újra felkorbácsoltak minket. Ezen jót nevettünk. A csókok épphogy csókok voltak. Csak az ajkunk ért össze és az is éppenhogy lehelve érintették egymást. Mennyei!
Picit beszélgettünk is de akkor sem engedtük el egymást. Folyamatosan érintkeztünk. A tegnapi randi jellemzője a szeretkezés volt. Többet voltunk együtt mint beszélgettünk. Éhesek voltunk. Egymásra éheztünk. Majd amikor újra azon kaptuk magunkat hogy készen állunk az újabb gyönyörre én is kértem egy kis extrát. Majd amikor ismét eggyé váltunk picit hevesebbek voltunk. Álítólag az élvezetnek hangot is adtam. Ezt nem tudom mert ilyenkor elvesztem a fejem és egy másik világba csöppenek. A gyönyör világába. na nem azt kell elképzelni hogy sikoltoztam vagy kiáltottam. Csak csendben tudattam hogy jól esik amit éppen átélek. Életem is ilyen. Meglepődik amikor elmesélem hogyan élvezi a szeretkezést. És megállapítottuk hogy nagyon izgató hatással van ránk amit a másikból érzünk. Történelmet írtunk. Most először kétszer is megízleltem a gyönyört egy randi alatt. Nekem ilyen még nem volt. Életemnek pedig... picit arcpirító erről beszélni. Volt 1-2 gazdagabb randink.
Ez a randi most döntetlen lett.
Sajnos hamar elszalad az idő. Ilyenkor repül. 2 órát voltunk együtt de nagyon hamar eltelt. Csodálatos volt! Több mint csodálatos!
Reggel meg is tudtuk beszélni ami még szebbé tette az emlékeket. Nagyon jó érzés együtt felidézni a pillanatokat. sajnos nem tudom mikor tudunk legközelebb találkozni. Reménykedem hogy minél hamarabb. Belőle soha nem elég! Hihetetlen hoyg minden randival elmélyül a szerelmünk. NAGYON SZERETEM ŐT! És boldog vagyok hoyg ezt éreztettem Vele tegnap. De még boldogabbá tesz hogy ezt folyamatosan érzi és nem csak a randik alkalmával.Kellemes napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
A héten úgy volt hogy 2 randi is lehetséges. De a sors közbe szólt. Sőőőt úgy éreztem büntet minket. Napokig nem tudtunk beszélni sem. Mindig volt valami reggel vagy épp este és nem tudtunk együtt lenni. Még jó hogy levelet és üzit tudtunk írni. Így elviselhetőbbek voltak ezek a napok. Ma végre egy csodás beszélgetéssel indítottuk a napot. Máris sokkal vidámabb vagyok. Tegnap este már elég komolyan éreztem magamban az elvonási tüneteket. Le voltam törve teljesen. Semmihez és senkihez nem volt kedvem. Ma reggel megbeszéltünk egy esetleges randit a hétvégére. Nagyon akarom hogy sikerüljön. Ráadásul egy fontos dátum is lenne ami még ünnepélyesebbé tenné a randinkat. Nagyon várom már! Hihetetlenül hiányzik az ölelése, a csókja és a hangja. ÓÓÓ és most jut eszembe! A héten beszéltünk újra telefonon. Most picinyami is beszélt hozzá. Amikor megkérdeztem hogy beszél-e Életemmel azonnal felugrott a mesenézésből és fülig érő szájjal rohant a telefonhoz. Picit szégyenlős volt ezért csak halkan motyogott valamit. Életem elolvadt tőle.
Picit mozgalmasabban telnek a napjaim most hogy nincs ovi. Egy gyerek mellett nem lehet unatkozni. Gyermekemen még mindig érezni a múlt heti randi hatását. Elképesztő ölelésekben és puszikban van részem. És egyre többet kapok nyílvánosan ami régen egyáltalán nem volt. Ilyenkor nagyon megtudok hatódni. Semmivel nem törődve öleljük egymást az utcán vagy épp bárhol. Most a nyári szünetben biztosan lesz még rá alkalom hogy családi randi legyen. Ez mindenkinek jót tesz. Igaz hogy nagyon veszélyes már picinyamival de nem tudom őket elszakítani egymástól amikor látom rajtuk hogy imádják egymást. Remélem hamarosan ők is újra találkozhatnak.Mindenkinek kellemes napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
A hosszú hétvége után tegnap újra találkoztunk. Ráadásul hármasban. Mármint ott volt gyermekem is.
Valami elképesztően csodálatos randi volt. Egy igazi szeretetben gazdag családi randi.
Mi értünk oda előbb és kimentünk a parkba egy picikét. De amint megláttam Életemet már indultunk is vissza a kocsihoz. Addig Életem is elindult felénk így félúton találkoztunk. Picinyaminak nem szóltam mert kiváncsi voltam hogy miknt reagál amikor meglátja. Tudta hogy hova jöttünk és hogy kivel találkozunk de az első pillanatra nagyon kiváncsi voltam. Nagyjából olyan lett mint vártam. Szégyenlősen bújt a lábamhoz. De amikor Életem lehajolt hozzá akkor óvatosan közeledett felé és még egy ölelést is megengedett neki. Igaz csak hozzám bújva de nem húzódott el. Sőőőt még puszi is ment. Nagyon boldog voltam hogy így fogadta Életemet. Még a visszafele úton ölbe vette Életem és úgy vitte őt. Nagyon aranyosak voltak együtt. Öröm volt látni őket együtt.
Amikor beültünk a kocsiba picinyami hagyott minket érvényesülni. Kicsi oldódás után beletemetkezett a rágcsálnivalókba és mi nyugodtan kényeztethettük egymást. Igazán hálás vagyok picinyaminak azért hogy engedett minket szeretkezni. Azért pici bűntudat van bennem mert teljesen megszűnt körülöttem a világ. Átadtam magam Életemnek és a gyönyörnek és semmi más nem létezett számomra. Arra számítottunk hogy esetleg a helyzet miatt picit nehezebb lesz majd szeretkezni. Esetleg tovább tart. De ez nem így lett. Sőőőt még rövidebb ideig tartott mint általában. Úgy látszik a szexnek jót tesz az izgalom. Mennyei kényeztetésekben volt részem. Most csupa finom dolgokat kaptam. Semmi vadulás nem volt. Bevallom én a gyengédebb szeretkezést részesítem előnyben. Általában. De Életem sokszor olyan heves hogy húz magával és akkor pillanatok alatt elillan a finomkodás.
A szeretkezés után volt meseolvasás és sok sok játék. Voltak nagyon vidám pillanatok. A szeretet és szerelem szinte tapintható volt. Volt hogy magára hagytam Életemet és gyermekemet hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Picinyaminak semmi kifogása nem volt hogy én a háttérben figyeltem őket. Nagyon jól elhuncutkodtak. Csodálatos randi volt. Egyáltalán nem látszódott hogy hónapok óta nem látták egymást. Picinyami sokkal közvetlennebb volt Életemmel mint más olyan emberekkel akiket sűrűbben lát. Ez külön öröm volt a szívemnek. Még énekelt is gyermekem ami nagyon nagy szó. Nem mer énekelni mások előtt. Ő nagyon szégyenlős gyermek. A randi vége felé annyira ragaszkodott már Életemhez hogy ő maga akart beleülni az ölébe. De mi akkor már épp a második szeretkezésünket terveztük. Győzőtt a vágy. Nem bírtuk ki hogy ne legyünk újra egymásé. Picinyami annyira felélénkült és felbátorodott hogy most picit nehezebb volt megbújni előle. Volt egy-két vicces megnyílvánulása.
Készültek képek. Szebbnél szebb képek lettek. Volt amit gyermekem készített rólunk. El kell hogy mondjam gyönyörű képek. Gyönyörű érzéssel tölt el amit látok rajtuk. Az őszinte szerelmet és szeretetet. Csodálatosak. Már rengetegszer megnéztem őket és elolvadtam mindtől. Némelyik képen Életem egy igazi gyerek. Igazság szerint Ő a második gyermekem ha így együtt vagyunk. Imád játszani és én imádok anyáskodni felette. NAGYON SZERETEM ŐT!
Ma már kétszer beszéltünk telefonon. Nem nagyon jutott szóhoz. Bevallom hogy annyira izgatott voltam hogy csak beszéltem és beszéltem... Örülök ha hallhatom a hangját és örülök ha beszélhetek hozzá. Szívem szerint minden pillanatot Vele töltenék. Nagyon hiányzik nekem hogy nap mint nap Vele lehessek. Nekem Ő az IGAZI!Ma nagyon boldog vagyok legyetek Ti is boldogok!
-
álomvilág
csendes tag
Randi
randi randi
Hihetetlenül boldog vagyok most. Majd kicsattanok örömömben. Végre 3 hét éhség után kaphattam Életemből. Már tegnap nehezen bírtam magammal annyira izgatott voltam. Éjjel nem is aludtam valami jól. Sokszor fennt voltam. Reggel ki is tudtam jönni és beszélhettünk egy keveset. Sokat nem mert gyermekem ébresztőt fújt. Jókat mosolyogtam magamban a beszélgetés alatt. Gondosan kerülgettük a szex témát. Már így is rettenetesen vágytunk egymásra nem akartuk feszíteni tovább a húrt. Meglepő módom időben indultam el és nagyon jól tudtam haladni. Még meg is lepődtem hogy azokon a helyeken ahol dugó szokott lenni most nem igazán volt. Mikor ez tudatosult bennem beleszaladtam egy jó kis sorba. Ott ahol soha nem volt még akadály a tovább haladás. Itt el is időztem rendesen. Majd irány a tiszta út és minden haladt remekül. Végül nem sikerült sokkal hamarabb odaérnem mint gondoltam. Megírtam Életemnek hogy már megérkeztem és Ő nemsokára jött is. ÓÓÓ az a heves szívdobogás amint megpillantottam. Húúú akkor lettem csak igazán izgatott. Kiszálltam üdvözöltük egymást. Mély és forró ölelés. Ő néha csókolgatta a nyakam én meg olvadoztam. A csókra még várni kellett mert az nem megy egyből. Amikor megtörtént kezdtem oldódni. Végre! Megérkeztünk. Hazaérkeztünk. Erre vágytunk már időtlen idők óta. Ott álltunk egymás karjában és nem tudtunk betelni egymással. Csodálatos érzés volt újra Vele. Életem nagyon türelmetlen és mohó volt. Már a kocsi mellett a nadrágomban kotorászott. Gyorsan beszálltunk és már ráncigálta is le rólam a ruhát. Húúú de kis falánk volt. Imádtam! Volt minden ami szemnek szájnak ingere. De 3 hét után ez nem is meglepő. Mindent akartunk ami a másikból van. Kaptam jó kis foltokat is. Nagyon kevés időnk volt. Épp hogy csak 1 órácska. De az a szeretkezésről szólt most. Gyakorlatilag végig szeretkeztük az 1 órát 5 vagy max. 10 perc szünettel. Fincsi volt nagyon. Készítettünk képet is. Látszik rajtunk az érzelem. A szerelem! Volt egy hosszú és mély ölelésünk a kocsiban. ÓÓÓ akkor nagyon meghatódtam. Vágytam már Életem minden érintésére de legfőképp az ölelésére. És megkaptam. Boldog vagyok!!! A búcsú alatt végig öleltük egymást és Életem bátorságot merített majd a fülembe súgta hogy szerelmes belém. Hááát az érzést amit akkor éreztem azt nem lehet szavakba önteni. Úristen még most is mennyire borzongok ahogy visszaemlékszem erre a pillanatra. Teljesen elérzékenyültem. Meghatódom ha ezt súgja. Életem azt mondta ma újra sugárzom. Persze hogy sugárzom hiszen Vele lehettem! Életem legcsodálatosabb pillanatait élem meg ha Vele lehetek. Gyönyörű ez a szerelem.
Ha minden jól megy a jövő hét közepe fele újra együtt lehetünk. Már most várom pedig még úgy érzem álmodom azt a csodát amit ma átélhettem. Hálát adok a sorsnak amiért megismerhettem Őt! Nagyon boldog vagyok mellette és nagyon szeretem Őt! Az biztos hogy örökké vigyázni fogok RÁ!
Szép délutánt Nektek! -
álomvilág
csendes tag
Már megint olyan rég jártam erre.
Tulajdonképpen semmi extra dolog nem történt egyszerűen nem volt alkalmam írni. Tegnap már szerettem volna de feltartottak. Életemmel ha minden igaz holnap találkozunk. ÓÓÓ el sem tudom mondani mennyire hiányzik már. Tegnap hogy felmerült ez a randi ami szinte már egészen biztos már mindketten lázban égünk. Tegnap úgy alakult hogy többször is tudtunk beszélni és minden beszélgetés vége igen csak forró hangulattá alakult át. Mondhatnám száz szónak is szex a vége.
Nagyon régen találkoztunk már így ez érthető is. Húúú mi lesz holnap!!! Még a gondolatába is beleborzongok. Sajnos most extra kevés időnk lesz de azt hiszem ez most egyáltalán nem számít. Végre együtt lehetünk és ez a legfontosabb. Úgy gondoltuk már egy ideje Életemmel hogy a következő randin velünk lesz picinyami is. De ebben a gondolatban kicsit meginogtam. Mivel nagyon kevés időnk lesz így úgy érzem nem fog minden beleférni amit szeretnénk együtt. Meseolvasás, játék, beszélgetés és persze szex. Azt szeretném ha picinyami velünk van akkor figyeljünk rá minél többet. És még figyelembe kell venni azt is hogy picinyami nehezen oldódik. Hosszas töprengés után végülis úgy döntöttem hogy halasszuk a következő randira a családi randit és most csak egymásé legyünk. Tudom hogy önzőség de lesz még alkalom családi randira. Amikor picit több időnk lesz. Ahogy ezt tegnap Életemnek felvetettem csak kinevetett. Ő már hétfőn tudta hogy így fogom gondolni. Pedig nekem tényleg csak tegnap jutott eszembe.
Életem kért tőlem egy szívességet és én örömmel tettem eleget neki. Főleg hogy egy randiba kerül... Elég veszélyes amit megtettem most de bízom benne hogy holnapig csak nem kerülök bajba. Több dologban is rajtakaphatnak így picit izgulok. Na jó nem is picit. Izgulok hogy rendben legyen minden és izgulok hogy holnap Életemhez bújhatok.ÓÓÓ de várom már.
Úgy néz ki gyermekem az óvoda végére rendbe jött. Már elég huzamos ideje jár oviba. Bízom benne hogy jövőre már nem lesz sokat beteg. Na nem mintha 100% osan egészséges lenne de annyira nem beteg hogy ne mehessen oviba. Na nem azt kell elképzelni hogy betegen horodom be. Van egy kis problémánk de nem fertőző a dolog és nem érzékelni rajta semmit. Néha kontrollra kell járnunk vele de mindenképp javulást észlelünk ami nagyon jó érzés. Hosszú idő után végre kiutat látunk a sok nyavajából. Igazság szerint örültem volna ha elkapja még most a bárányhimlőt. Be van oltva ellene de csak egyszeri alkalommal kapott ami azt jelenti hogy így is elkphatja de pár pöttyel néhány nap leforgása alatt túleshet rajta. Sajnos már annyira kórós a bárányhimlő hogy életveszélyes is tud lenni. Egyre gyakoribbak a komolyabb betegségekkel járó bárányhimlő. Azt hallottam hogy aki egyszer van beoltva annak a legjobb ha elkapja. Én szeretném hogy még gyerekkorban elkapja mert felnőtt korban még veszélyesebb. Aki 2× is beoltatja gyermekét az × évig teljesen védett. De minél idősebb az ember annál rosszabb. Állítólag...
Múlt héten volt egy kis ünnpség az oviban. Én annyira büszke voltam a gyermekemre. Gyönyörűen mondta a versikét a többiekkel. Voltak mellette akik csak álltak nézelődtek jobbra-balra némán ő meg csodálatosan szavalt. Meghatódtam természetesen. Amikor észre vett lelkesen integetett de akkor is szavalt tovább. Majd jött egy kis zsúr. Leültem vele szemben a kisasztalokhoz a kisszékekre. Picit úgy éreztem magam mint hófehérke a hét törpe házában. Leültem közéjük és beszélgettem meg huncutkodtam velük. Egy szülő sem tette ezt meg amit nem nagyon értek. Én odaültem mert tudtam gyermekemnek ez jól esik és felszabadultabb ha ott vagyok a közelében. Ez így is lett. Jól elszórakozott a társaival. Majd egyik pillanatban felállt és áthajolt az asztal felett. Kérte hogy megölelhessen. Én szinte könnyekig hatódtam mert ilyet nem szokott csinálni. Mindenki előtt bárki füle hallatára kiakarta mutatni az érzelmeit. Csodálatos érzés volt nekem. Még puszikat is kaptam. Olyan volt mintha ő lett volna az anyukám és próbál bátorítani az anyai öleléssel és csókokkal. Nagyon édes volt. Büszke voltam rá hogy meri az érzéseit vállalni és nem szégyel megölelni mindenki előtt. Ilyenkor érzem úgy hogy anyának lenne a világ legcsodálatosabb érzése. Szeretném átélni újra azt amikor már a pocakomban elkezdődik egy új élet és ezáltal gondoskodom arról hogy minden szeretet megadjak neki. Vágyom egy újabb gyermekre...
Holnap megpróbálok beszámolni az esemémyekről.Boldog napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
A sok szép reggel után sikerült ma elaludnom. Mérges is voltam magamra. Napok óta gyűlt bennem a fáradtság és úgy tűnik ma reggel tetőzött.
Már nagyon hiányzik a randi Életemmel. Főleg úgy hogy tudom most picinyami is velünk lesz. Tegnap rajzolt Életemnek valamit. Lefotóztam és átküldtem neki. Örült nagyon. Ma reggel nagyon meglepett gyermekem. Oviba menet megsúgta nekem hogy vigyünk Életemnek valamit amire szüksége lehet. Teljesen meghatódtam hogy így törődik Életemmel. Ebből éreztem hogy szereti Őt és neki is hiányzik. Biztos vagyok benne hogy nagyon jól fogjuk érezni magunkat legközelebb. Már most tervezgetem hogy mi mindent fogunk magunkhoz venni hogy egy csodálatos randit éljünk át. Persze. Ha semmit sem vinnénk is tökéletes lenne hiszen a lényeg úgyis maguk az érzelmek lesznek. Nagyon hiányzik már Életem. És hiába vagyunk együtt nap mint nap így vagy úgy ( ) az érintés mégis csak érintés. Azt nem lehet pótolni gondolatban. Legfeljebb randik után pár napig még élhetnek élénkebben bennünk. Több mint 2 hete találkoztunk. Szerintem elfogadható hogy egyre jobban vágyom rá. Minden nap megbeszéljük hogy ki mit tenne a másikkal. de már művelni is szeretnénk...
Csodálatos reggeleket töltünk együtt. Annyira megnyugtat hogy itt van velem. És este ha be tud lépni annak még jobban örülök mert tudom hogy rendben hazaért. Sajnos az esti leveleit mindig másnap tudom csak elolvasni így van hogy nem mindig tudom minden rendben van-e Vele.
Úgy érzem ez a bejegyzés most kicsit szétszórt lett.
Ma még csak egy üzit kaptam Tőle és picit aggódom. A reggeli levelekből úgy vettem ki hogy nem haragszik rám hogy elaludtam. Én amúgyis olyan kis aggódós vagyok. Ha nincs velem az akit szeretek akkor féltem. Gyermekemet is. Hiába van jó helyen az oviban akkor is féltem őt. Azért előfordult már egy-két ovis baleset. Szerencsére a csoport egy rendes és aranyos csoport. Az óvónénikkel is elégedett vagyok. Ha megyek érte vagy épp viszem be soha nem látok veszekedést. Gyönyörűen eljátszanak a gyerekek. Volt pár gyerkőc akik szinte terrorban tartották a többieket de szerencsére ők már nincsenek ott. Akkor komolyan aggódtam a gyerekért mert rettegett amikor beértünk az oviba. Na így hagyja ott valaki nyugodt szívvel a gyermekét. Lassan vége az ovinak. Kezdődik a nyári szünet. Lesznek összevont csoportok meg más oviban ügyeletek de ezt én nem kértem. Inkább legyen itthon és majd megyünk ide-oda de nem akarom idegenekre rábízni. Lehet néha az őrületbe fog kergetni de tudom biztonságban van. Ez nekem nagyon fontos!
Mondom én hogy picit szétszórt lett a bejegyzés. Van itt minden...További kellemes napot!
-
álomvilág
csendes tag
Mostanában annyi fele szaladok hogy ritkábban van alkalmam írni. Persze pár percekre letudok ülni a géphez de az íráshoz nekem teljes nyugalomra és sok időre van szükségem. Életemmel minden reggel együtt lehetek. El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok ilyenkor. Mostanában inkább miattam szakad félbe a beszélgetés mert gyermekem picit korábban ébred mint szokott. Az esetek 99%-ban nem is alszik már vissza. Igazi kiskakas, fennt kukorékol. Hihetetlen de amint kinyílik a szeme azzal együtt a szája is és csak beszél beszél... Imádni való.
Tegnap reggel egy olyan téma került szóba ami mindkettőnket meglepett. Mármint nem a téma hanem a hatása és a bennünk rejlő érzések. Felvetődött hogy Életem úgy érzi már könnyebben eltudna szakadni otthonról. És én megkérdeztem hogy el is akar-e szakadni. Nagyon váratlanul érte a kérdés és bevallom én sem számítottam a következményekre. A kapcsolatunk elején már szó volt róla és akkor olyan hévvel vetettük bele magunkat a szerelembe hogy Életem már akkor velem akart élni. Természetesen nekem is minden vágyam ez volt de én picit észszerűbben gondolkodtam. Tudtam hogy nagy fájdalmat okoznék a családomnak és ezt nem tudtam volna meglépni. Akkor. Azóta megváltoztunk. Egy érett, mély szerelem alakult ki bennünk és közöttünk. Felnőttünk. Életem most úgy érzi bármikor készen állna a közös életünkre. És ahogy ezt levezette úgy jött elő belőlem a döbbenet hogy Úristen! Dehát én pont ugyan ezt és pont ugyan így érzek. Mindkettőnkben megindult tudat alatt a családtól való elszakadás. Már úgy érezzük hogy elengednének minket. Igaz nem könnyen de könnyebben mint régen. Talán ez a tudat is az ami megerősít minket abban hogy készen állunk arra hogy együtt folytassuk az életünket. Életem tart attól hogy esetleg kopna a szerelmünk fénye. Én biztos vagyok benne hogy őtriznénk sőőőt csiszolnánk a fényén. Hiszen maga az a tudat is egy csoda hogy az vár otthon akit szívből szeretünk. Biztosan lenne az elején nehézség mert érnének támadások minket. De megküzdenénk mindennel hiszen annyi minden átéltünk már. És egyre szorosabban ölelve egymást haladunk az úton. Ha úgy alakulna hogy mindketten elszakadunk otthonról akkor tudjuk időbe telik majd mire együtt lehetünk. De időnk van. Addig is szeretjük egymást és utána még jobban szeretjük egymást. Az is lehet soha nem jön el a pillanat de mi akkor is boldogok vagyunk együtt. Megtaláltuk az IGAZ szerelemt és nem engedjük el. SOHA! Nap mint nap erősebb bennem a vágy Életem után. Néha csak egy ölelés vagy csók igazi felüdülés lenne. Sajnos mostanában kevesebbet találkozunk de akkor minél többet elraktározunk magunkban a másikból. Hiányzik nagyon! Szeretem Őt!Kellemes napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Egy picit szétszórt volt a hétvége. Betegség, munka és rohangálás jobbra-balra. Ez mind még pénteken kezdődött. Úgy látszik gyermekem beáll a kéthetente kiújúló betegségre. Most sem egészséges teljesen de szerencsére nem fertőző jellegű. Már gyógyuló félben van aminek nagyon örülök. Úgy érzem most időben elcsíptük a fülest ezért nem lett komolyabb baj. Fogadni mernék hogy ha vég elesz az ovinak nem lesz beteg egészen szeptemberig. Jövőre meg remélem csak erősödik már annyira az immunrendszere hogy nem kell 2 hetente orvoshoz járnunk. Bízom benne...
Életemmel csodálatosan vagyunk. Napról napra szerelmesebben. Ezt ma is megállapítottuk. Reggelente tudtunk beszélni ami sokat segített nekem. Igaz volt hogy csak pár percet de már akkor is boldog voltam hiszen elmondhattam neki mit érzek iránta. Ez nekem fontos! Ma vagyunk 38 hónapja egy pár. Ettől a gondolattól és érzéstől ma picit bújósabb hangulatban vagyok. Szívesen bújnék oda Életemhez. Ha most ezt hallaná akkor azt mondaná akkor szex lesz a vége. Ebben biztos vagyok. Egyik nap linkelt nekem egy leírást. Mindenféle szexfajtákról. Nagyon érdekes volt. Elolvastam azokat amik nálunk szóba jöhetnek és mindenképp azon leszünk hogy ki is próbáljuk az új technikákat. Már várjuk a következő alkalmat hogy legyen rá alkalmunk. A következő randin szinte biztos hogy nem mert velünk lesz picinyami is. Előtte azért mégsem... Ezeket a praktikákat még olvasni is izgató volt nemhogy majd átélni. Fincsi lesz az biztos. Sajnos egyenlőre még nem tudni mikor tudunk találkozni. Már nagyon vágyom rá! Az ölelésére és a csókjára a legfőképp. A többi úgyis jön magától.
Végre jó idő van így a hangulatom is egyre vidámabb. nem szeretem ha borongós az idő. Múlt héten sajnos sokszor volt rossz idő és rányomta ez az én hangulatomra is a bélyegét. Kedvtelen voltam és folyton aludtam volna. Most meg mennék össze-vissza mert imádom a szép napsütéses meleg időt. Főleg egy fűves részen egy kis piknik. A meleg ellenére szorosan összebújva mindenféle finomsággal megfűszerezve. ÓÓÓ de régen ültünk már így ki. Isteni érzés a szabadban szeretkezni a melegben. A kocsiban ugyanis olyan forróság van hogy csavarni lehet a ruhánkból a vizet. Igazából mindegy hol vagyunk csak együtt lehessünk. Már hiányzik...Szép napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Nem. Sajnos nem randiról jöttem.
Egyre jobban szeretnénk mindketten hogy egy újabb családi randit éljünk át. Nem panaszkodom a kettesben randikra hiszen én mindig arra vágyom hogy csak mi legyünk mert akkor csak rá figyelhetek. Önző vagyok na. Szerintem ez természetes ha az ember olyan szerelmes mint én. Mostanában mindig kettesben voltunk és ha picinyami velünk van akkor lehet a szeretkezés nem úgy alakul de mégis sokat tesz hozzá hogy ő is ott van. Ilyenkor közös meseolvasás, játék és evés az ami vidámmá varázsolja a pillanatokat. És nem csak vidámmá hanem nagyon sokszor meghitté. Életem előhozta belőlem azt ami nagyon mélyen volt és nem tudott feltörni belőlem. Az ölelés fontosságát és szeretetét. Amióta Ő van nekünk azóta másképp ölelem a gyermekem. És sokkal többet is. Amióta pedig picinyami nagyobb azóta őt is ölelgeti. Ilyenkor picinyami napokig cicusosan bújos hangulatban van és igényli a mély öleléseket. Egy nagyon fontos része a szeretet kimutatására az ölelés. Emlékszem volt egy randi ahol kicsit kiborultam és elsírtam magam. Életem zavarban volt mert nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Picinyami segített neki. Mondta öleljük meg anyát és ketten átöleltek. Elmondani nem lehet menynire mélyan eltalált minket. Egy 2 éves gyerek ennyire meg tud hatni minket ez elképesztő. Pár napja újra ölelősebb itthon. Lehet hogy én hoztam a randiról és adom át neki. Nem tudom mert ez már ösztönös. Csodálatos melegség tölti el a szívem amikor odabújik hozzám és kéri hogy megölelhessen engem. Természetesen ehhez nem is kellene engedély. Ő egy picit a mi közös gyermekünk is. Már picinyami is szeretné látni Életemet. Egyik este megkérdeztem tőle hogy szerete e találkozni vele és annyira lázba jött hogy azonnal indulni akart hozzá. Szóval a következő randit mindhárman várjuk.
Szerencsére a reggeleink úgy alakultak mostanában hogy tudtunk beszélni. Nagyon örültem neki mert fontos hogy a randit is megbeszéljük. Mivel Életem nem tud levelet írni ezért maradnak a beszélgetések. Ott aztán mindent kitárgyalunk. Naná hogy a szex mindig jelen van. Fontosnak tartjuk mindketten hogy az élményeinket megosszuk és ha szükséges akkor tanuljunk belőle. El kell mondani minden pozitív és negatív érzést mert csak így lehet tökéletes egy szeretkezés. Mi nagyon jó úton járunk mert egyáltalán nincs tabu. Van hogy már a randin megbeszéljük a részleteket de még picit szégyenlősek vagyunk szemtől-szemben ebben a témában. Általában csak pozitív érzések vannak. A negatívot sem rossz értelemben értem inkább csak finomításnak.
Fogalmam sincs mikor láthatom Életemet legközelebb de már nagyon várom. Addig is nagyon szeretem Őt! Szép hétvégét mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Randiról jöttem.
Húúú de régen írhattam már le ezt a mondatot. Lassan 3 hete. Már nagyon nehezen bírtam magammal. Nagyon hiányzott Életem. Már tegnap megbeszéltük hogy akkor ma nagy esély lenne a randira. De még még szóba került a szerda is. Reggel sikerült időben felébrednem így tudtunk beszélni. Azon múlott volna a randi hogy mikor van nagyobb esély a gyümölcsünkre. Mivel nem tudtam megállípítani így Életem válasz út elé állított. Ma vagy holnap. Döntsek én. Iszonyatosan nehéz volt és szenvedtem. A szívem azt mondta most azonnal kell az ölelése! Nem várhat holnapig. Viszont valami más belső hang azt sugalta lehet esélyesebb lenne a holnap. Kétszer vagy háromszor átvariáltuk az időpontot míg végül ma lett belőle. Örömömre. Igazság szerint az évek alatt rájöttem nekünk nincs olyan hogy esélyesebb nap. Nagyon vágyunk már egy közös gyermekre de annyira nehéz így hogy 1 napot kell elcsípnünk. És az sem biztos hogy az a nap az. Sajnos nálam teljesen kiszámíthatatlan előre. De a lényeg hogy együtt voltunk!!!
Nagyon izgatott lettem miután kiléptünk a beszélgetésből. Már el is kezdtem készülődni. Mire elkészültem ébresztettem a gyereket hogy irány az ovi. Anyának ma dolga van. persze tiszta nyűg volt a gyerek. Érdekes hogy régebben nyugodtan indultunk el és az oviban lett nyűgős most meg pont fordítva. Amint elindulunk és beérünk az oviba semmi baja nincs. Vidám és csicsergő. Én hazajöttem átöltözni. Mivel nem kellett sietnem még picit bogarásztam itthon és később indultam mint gondoltam. De mivel így is a megbeszélt idő előtt 2 órával hamarabb indultam így nem voltam ideges hogy odaérek e vagy sem. Meglepően jó volt a forgalom. És a 2 órás út helyett 1,5 óra lett. Korán volt így kiültem a parkba picit mert az autóban dög meleg volt. Izgatottan figyeltem az autókat amikor egyszer csak megpillantottam Életem. ÓÓÓ olyan hevesen kezdett dobogni a szívem. Míg leparkolt és is odaértem. Ott az út szélén egymásba borultunk. Húúú akkor éreztem csak igazán milyen nagy szükségem volt már RÁ! Én nem is tudom mi volt velem de rettenetesen zavarban voltam. Szinte végig a randi alatt. Az első csóknál is nagyon szégyenlős voltam. Mintha életemben először tenném. Életem azonnal elkezdett kényeztetni. A nyakam, a vállam majd végül megcsókolt. ÓÓÓ de csodálatos volt újra érezni Őt! Ő az első csók után a fülembe súgta hogy imád. Ettől én természetesen elolvadtam. Még ölelkeztünk egy darabig mert fel kellett oldódnunk a varázslatból majd beültünk a kocsiba. Életem megkért hogy meséljek valamit de csak azt tudtam kinyögni hogy hiányzott nekem. Majd nekem esett. Húúú micsoda vad kényeztetés volt. Volt ott harapdálás, markolás és vad csókok. Fincsi volt. Még reggel megbeszéltük hogy hoygan szeretném átélni a gyönyört. természetesen ha előbb érzem hogy közeledik akkor ne fékezzem magam. Hát nem fékeztem. Sőőőt még sebességet is váltani akartam de nem ment. A póz nem volt ideális ehhez a szeretkezés fajtához. De sebaj. Egy csodálatos hosszan tartó gyönyört kaptam ma ajándékba. Utána Életemet kényeztettem. Picit sokáig tartott mire megtaláltuk a megfelelő pózt. Ami szerintem kicsit vicces volt de a lehetőségeket figyelembe kellett vennünk. Sajnos elég meleg is volt ami még nehezítette a mozgást. A szeretkezés végén megijedtem egy cseppet mert Életem kicsit kinyúlt és azt hittem hogy rosszul van. Olyan kis ájultnak tűnt. De örültem amikor kiderült minden a legnagyobb rendben csak épp élvezte a hatást. Utána pár percet tudtunk bezsélgetni majd egy váratlan telefonhívás majdnem félbeszakította a randit. De úgy tűnt hogy megoldódik így maradhattunk még egy picit. beszélgettünk ami nagyon jól esett. Nem értem miért de végig zavarban voltam. Annyira régen találkoztunk hogy nem tudtam feloldódni ennyi idő alatt. Ha hamarosan tudnánk találkozni biztosan oldottabb lennék. nagyon boldog vagyok ma hogy végre a szerelmemmel lehettem. Végre érezhettem Őt egészen közelről. Csodálatos érzés átölelni és megcsókolni. persze hagyott rajtam nyomokat. Most picit durvább volt de élveztem. Izgató számomra amikor látom és érzem rajta hogy vágytól vezetve ér hozzám. Bárhol. A telefon után még tudtunk beszélni aminek nagyon örültem. de sajnos az idő szaldt és mennünk kellett. De nem engedhettük meg hoyg csak egy menet legyen. Életem repetázott. Én is vágytam rá hogy kényeztessem. A vége elég furán sikerült. Mindketten a másikért aggódtunk. ő értem én meg azért hogy nem is volt neki olyan jó mert most másképp alakult a vége. Nem merem biztosra állítani mert jó lenne megbeszélni de lehet hoyg egy újabb álma teljesült. Ha nem is egészen de félig biztosan. Ezután tényleg nem maradt más mint a búcsú. Hosszú és szerelmes volt. Készítettünk képet is. Megbeszéltük hoyg legközelebb picinyami is velünk lesz. Egy szép családi randira már vágyunk. reménykedem hogy mihamarabb megvalósulhat. Amikor beült a kocsiba még odahajoltam egy szerelmes csókért. Életem meg a fülembe súgott néhány mondatot amitől teljesen elájultam. oylat is mondott amit élőben még soha. Imádlak szerelmem! Biztos vagyok benne hoyg nagyon nehezen jött neki kei mert érezni lehetett a hangján, azaaz a suttogásán hogy nagyon mélyről jött. Ettől igazán meghatódtam. és kimondta a kedvenc mondatom. Szeretlek édes! Ezt azért szeretem nagyon mert a kezdeteknél használta ezt a jelzőt és ez nekem nagyon sokat jelent. Szerelmes vagyok Belé! Remélem ma érezhette is. Csodálatos pár óra volt Vele és örülnék ha nemsokára megismételhetnénk.További szép napot nektek!
-
álomvilág
csendes tag
Elég eseménytelen ez a hét. Legboldogabb pillanataim azok amikor Életemmel beszélhetek. Sajnos a hét elején nem tudtunk valami sokat beszélgetni reggelente. Hol én aludtam el, hol pedig Életem nem tudott jönni. Viszont esténként bepótoltuk. Egyik este amikor beszéltünk Életem csak mesélt, mesélt és mesélt. Annyira imádom Őt hallgatni. Nagyon boldoggá tett azzal hogy mindenféléről beszélt nekem. Voltak pillanatok amikor megam elé képzeltem ahogy mesél. Egy izgatott kisgyereket láttam aki a kedvenc játékáról áradozik. Imádnivaló volt az biztos! Rettenetesen hiányzik nekem. Ma 2 hete voltunk együtt utoljára. Teljesen elkényeztett engem az előtte lévő heteken hogy minimum heti egy alkalommal azért összebújtunk. Tisztában vagyok vele hogy ezt nem lehet folytatni. De akkor is nagyon hiányzik.
Persze próbálok csillapítani az iránta érzett vágyamon de nehéz az érintése nélkül. Ez nem azt jelenti hogy már nem emlékszem a simogatásaira, az öleléseire és a csókjaira! Ezt nem is lehet elfelejteni. Még sokszor beleborzongok amikor ezekre a pillanatokra gondolok. És más pillanatokra... Ha minden igaz a jövő héten átölel. Nagyon bízom benne. Még mindig nagyon sokat gondolunk vissza az utolsó randinkra. Ahol Életem egyik álma is megvalósult. Meg hát egyéb extrém helyek és pózok. Csodálatos randi volt!
Gyermekem a minap emlegette Életemet. Nagyon jó érzés volt számomra. Amint tudtam el is meséltem Életemnek. Pár napja pedig nagyon kis bújos picinyami aminek mindketten kifejezetten örülünk. Persze párom nem nézi ezeket jó szemmel. Vagyis nem érinti mélyen őt és van hogy kifejezetten utálja amikor a gyerek belém búj. Érthetetlen. Ez a szeretet fontos kimutatása. Miért fáj ez neki? Ha velünk van a randin akkor csak bújást kap tőlünk. Közben játszunk de folyamatosan kapcsolatban vagyunk vele. Nem érezheti hogy kirekesztjük. Napokig hatása alatt van a randiknak és ez bennünket nagyon mélyen megérint. Életemnek nagyon hiányzik már. Ők aztán tényleg régen nem látták egymást. Hónapok óta. Remélhetőleg hamarosan megtörik a jég és újra ott lesz velünk egy igazi gyönyörű családi randin.
Mindenkinek kellemes napot kívánok! -
álomvilág
csendes tag
Rég jártam erre. Egyszerűen nem volt rá alkalmam hogy írjak. Sűrű hét volt. Sok dolgom volt és érzelmileg is picit kikészültünk. A hét elején minden rendben volt. Majd egyik délután Életemmel beszélgettünk és én nagy csalódást okoztam neki. Másfél napig szinte nem is szólt hozzám. Nagyon megbántottam. Megkért valamire amit nem tettem meg neki mert nem éreztem annyira komolynak. Megértettem hogy haragszik rám. Joggal. A hallgatása szívszaggató volt számomra. Egyetlen reményem az volt hogy reggelente jelezte hogy üzit írhatok. Igaz válasz nem jött de én igyekeztem helyre hozni a hibámat. Amikor megbántottam nem is sejtettem először hogy ez lesz belőle. Egyik pillataról a másikra kilépett és levelet sem kaptam csak pár szót. Innen sejtettem hogy baj lehet. Majd amikor a második reggel tudtam hogy a gépnél van de nem lép be akkor komolyan elkezdtem félni. Végtelennek tűnő napok voltak ezek. Görcsösen próbálkoztam hogy helyre hozzam amit elrontottam de nem tudtam. Életem teljesen elzárkózott és hiába kértem a segítségét nem kaptam meg. Mivel maga sem tudta a megoldást nem is tudott volna segíteni. Majd harmad nap reggel újra vártam rá. Eljött. Nem akart de a szíve mégis húzta Őt. Boldog voltam annak ellenére hogy nem tudtunk mit kezdeni a lehetőséggel. Elképesztő erővel dobogott a szívem. Ez kétségbeesett dobbanás volt mind egytől-egyig. Már amikor megláttam elhatároztam hogy nem fogom hagyni hogy kilépjen. Bármi áron de nem fogom elengedni. Nehéz beszélgetés volt. Nagyon igyekeztem és úgy tűnt hiába. Még nem tud megbocsájtani. Én kiborultam és zokogtam. Persze titokban. Majd elakart menni de folyton kérleltem. És egyszer csak megtört benne a jég. Visszatért hozzám. Nem tudjuk azóta sem hogy mi volt ami segített rajta. Megbeszéltük és elkezdett engedni a lelkünk. Mindkettőnket megviselt az a pár nap. Tanultam belőle és soha nem fogom figyelmen kívül hagyni a kérését. Ez már biztos! Együtt könnyeztünk a gépek előtt mert annyira szenvedtünk. Ezzel is oldottuk a fájdalmakat amiket átéltünk. Életem már jobban volt de én még napokig nem tudtam magamnak megbocsájtani. Rettenetes napok voltak és soha többé nem akarok ilyet megélni. Szerelmes vagyok Belé és nem bánthatom meg Őt!
Sajnos a hétvégén nem tudtunk sokat együtt lenni. Gyermekem nagyon beteg volt. A szívünk szakadt meg érte. Két éjszaka virrasztottam mellette. Egyik nap pedig végig az ölemben feküdt. Remegett a láztól és a gyengeségtől. Soha nem láttam még ennyire elesettnek. Szerencsére úgy érzem időben cselekedtünk és végül tújutottunk a kínokon. Egy kisebb beavatkozás után mintha elvágák volna a betegséget. Örülök hogy nem történt komoly baj. Életem is rettenetesen aggódott. Sajnos nem tudtam eljönni hozzá így csak ritkán tudtam tájékoztatni sajnos a nem túl jó hírekről. Rengeteg együtt érző levelet és üzit kaptam tőle amiért nagyon nagyon hálás vagyok neki.Nem is tudja mennyit jelentettek nekem ezek a sorok. Szükségem volt Rá nekem is. Könnyebb volt a lelkemnek hogy ott érezhettem Őt magunk mellett. Egyik nap rám tört a hiánya. Főleg a hangja. Régen találkoztunk és már kezdett fáni hogy nem láthatom, nem hallhatom. Tegnap reggel jött egy üzi amiben megkérdezte felhívhat e. Nem gondolkodtam a válaszon. Azonnal megírtam neki hogy igen. Mit számított hogy picinyami ott szuszogott békésen mellettem, párom meg kinnt aludt a másik szobában. Ő szerette volna tudni hogy van picinyami én pedig elakartam mesélni neki. Beszélgettünk és nagyon megahtódtam. Főleg a végén mert Ő kimondta hogy mit érez. Kimondta hogy szeret. Remegett és elcsuklott a hangja. Ez nekem nagyon eltalálta a szívemet. Én természetesen már a beszélgetés elején küzdöttem a bátorságommal hogy kimondjam de csak nem jött ki belőlem. Csak annyit tudtam kinyögni hogy én is. Kevésnek tartottam de tudtam nem fog neheztelni rám hiszen tudja és érzi hogy mi van a szívemben iránta. Csodálatos érzés járt át bennem hogy hallhattam a hangját. Hiszen Ő maga egy igazán csodálatos ember! Nagyon szeretem!Most végre minden a legnagyobb rendben. Leszámítva hogy hiányzik. De Ő akkor is hiányzik nekem ha épp egy randiról tartok haza...
Kellemes napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Újra itt lennék.
A hétvége nagyon érdekesre sikeredett. Úgy alakult hogy találkozhattam egy olyan emberrel akinek elmondhattam a MI titkunkat. Már egy ideje éreztem hogy talán most eljött az idő és beavatom a kapcsolatunkba de nem voltam elég bátor hozzá. Mivel ő is került hasonló helyzetbe mint mi ezért tudtam hogy meg fog érteni. Sétálgattunk beszélgettünk mert már régen találkoztunk. Közben Életem is velünk volt mert 2 szerelmes üzivel is kényeztetett. A másodiknál megírtam neki hogy közel állok ahhoz hogy beavassam a barátnőmet a titokba. Azon a napon a barátnőm többször megjegyezte hogy mennyire irigykedik rám mert tökéletes házasságban élek. És a szemében én testesítem meg az ideális feleséget. Na amikor már többször elmondta ezt átlendültem egy ponton és mondtam neki hogy szeretnék elmondani neki valamit. Rákérdezett hogy terhes vagyok? Mondom nem. A következő kérdése az volt hogy akkor van valakim? A döbbenet kiült az arcára. Nem tudott megszólalni. Mondta hogy most nagy meglepetést okoztam neki és hogy soha nem gondolta volna rólam. Elmondtam neki hogy ez nem csak egy futó kaland. 3 éve tart és nagyon szeretjük egymást. Itt picit megsértődött hogy csak most szóltam neki de megértette hogy ez nekem nem ment volna előbb. Vártam hogy záporoz majd a kérdéseivel de ez nem nagyon történt meg. Nem tért magához ezért csak pár percenként tudott megszólalni és megkérdezni ezt-azt. Pl. ki Ő? Honnan ismerem? Hogy néz ki? Mennyire szeretem?... Persze én csillogó szemekkel, őrülten heves szívdobogással és szégyenlősen lesütött szemekkel próbáltam elmondani neki hogy mit Érzek Életem iránt és hogy alakult ki közöttünk a szerelem. Néha úgy éreztem próbál óvásra inteni mert ő megégette magát az ilyen titkos kapcsolattal de egy idő után érezte nem tud tenni semmit. Menthetetlenül szerelmes vagyok. Néha próbált utalást is tenni arra hogy ha Életemnek én vagyok akkor nem lehetséges e hogy van más is mellettem. Bizonygattam neki hogy ez lehetetlen. Nem ismeri őt. Picit fájt is hogy ennyire bizalmatlan és úgy éreztem ezzel megsért de én is megértettem őt. valószínű én is ezt gondolnám másokról. Mondta hogy csodál engem azért hogy ilyen titokban tudom tartani és semmi gyanus jelet nem hagyok magam után. És azért külön csodálkozott hogy bírtam ki lelkileg hogy senkinek nem beszéltem magunkról. Elmondtam neki azóta könnyebb nekem is amióta vezetek egy naplót. Mert ez olyan hogy nem mondom el senkinek de mégis elmondom mindenkinek. Sokkal felszabadultabb vagyok az írások után. Elmondtam neki azt is hogy vannak dolgok amiket csak Életemmel tudok megbeszélni. Ezt is picit nehezményezte de végül belátta hogy én gátlásosabb vagyok és megértő volt. Ő a legközelibb barátnőm de még vele sem tudok megosztani mindent és beszélni fesztelenül dolgokról. Pl. szex. Most is csak érintőlegesen beszéltünk róla mert nem ment hogy kicsit mélyebbre menjünk. Megálapítottuk hogy mennyire igaz az hogy szerelemből szeretkezni mennyire más mint érzelmek nélkül. Ég és föld a különbség. De az hogy ki mit ad meg a párjának az tabu. Szexről kizárólag Életemmel tudok beszélni. Még a férjemmel sem megy. Úgy gondolom az is sokat hozzá tesz a szeretkezéseinkhez hogy elmerjük mondani mit érzünk közben és kinek mi a jobb. Ezzel is tökéletesebbre csiszoljuk azt amiről azt gondoljuk hogy így is tökéletes. Szóval a barátnőmmel való találkozás igen csak újabb lépés lett a kapcsolatunkban. Mindketten izgatott kisgyerekekre hasonlítunk amint rágondolunk hogy van egy ember az én ismerősem közt is aki tud rólunk. Szerencsére úgy adódott hogy aznap tudtam levelet is írni és picit beszéltünk is. Másnap reggel is beszélgettünk így különösen izgatottak voltunk hogy még frissen oszthatjuk meg a gondolataimnkat és érzéseinket. Csodálatos volt. Olyan érzések tomboltak bennem mint amikor feltártuk egymás előtt az érzelmeinket és mint 2 szerelmes tini lángoltunk. Most már igazi érett szerelem a miénk. Megtanultuk hogyan kell leplezni mások előtt az érzelmeinket ami folyamatosan ott ég bennünk. Emlékszem hétvégén a barátnőm álla teljesen leesett amikor Életem és picinyami kapcsolatáról meséltem neki. Hogy szinte velünk nőtt fel. Mennyire imádják egymást. És azt nagyon nehezen hitte el hoyg a gyerek itthon nem szólja el magát. Elképedt. Mondta ilyen nincs. Irigy volt azért mert az ő gyermeke apja feléjük sem néz. Ha találkoznak nem játszik a gyerekkel. Fájt a szíve azért amit tőlem hallott. Sajnáltam őt de büszke is voltam a gyermekemre és Életemre. Büszke vagyok a szerelmünkre! Csodálatos érzés hogy megismerhettem Életemet és nem maradt viszonzatlanul a szerelmem. Örökké hálás leszek a sorsnak hogy rátalálhattam. Szerelmes vagyok Belé! Ez az érzés egészen biztos hogy örökké égni fog a szívemben!Szép estét!
-
álomvilág
csendes tag
Huhh na haza estem... Randiról.
Eszméletlen egy randi volt. Ma reggel beszélgettünk picit és a végén Életem megemlítette hogy lehet mégis lehetünk a házban. Legalább az első menetnél próbáljuk ki milyen. Persze nem ágyban. Fura dolog lett volna más ágyában... Ehelyett... húúúú
Amikor megérkeztem titokban besurrantunk a házba. majd Felmentünk az emeletre. Ott volt 2 kanapé meg egy fotel. Onnan nyílt egy szoba ahol voltak az ágyak. Az előtér pedig egyben volt egy kis konyhaféleséggel. Amint felértünk leült Életem én pedig az ölébe. Nagyon fincsi volt. Semmi beszélgetés. Sok sok csók és vetkőzés. Amikor már a nadrág lekerült rólam Életem ölbekapott. Csókolózás közben pedig átvitt a konyhához és ráfektetett a tűzhelyre. Mivel kerámialapos tűzhely volt így nem volt annyira kényelmetlen. Picit hideg és kemény volt. De mit számított... Majd jött a sok sok kényeztetés mindenfelé. A kedvenc szeretkezési formámat kaptam először. Nagyon élveztem. Sajnos a póz nem volt megfelelő hogy teljesen élvezhessem. És Életemet is zavarta pár dolog a tűzhely miatt. Pl. hangos volt ahogy mozgott.
Így inkább a kanapén folytattuk tovább. Na de ott aztán! Sokszor megállapítottam hogy nekem ez az ölben ülős póz jön be a legjobban. Most is. Életem nagyon élvezte és ezzel húzott magával. Csodálatos volt! Mivel Ő picit mohó volt és sok mindenre vágyott így visszatartotta magát és nem hagyta hogy egyszerre ízleljük meg a gyönyört. Pedig az milyen gyönyörű!!!
Ezután pici életet lehelt belém és átkukkantott a szobába. És lám! Ott volt a földön egy szivacs. Mintha nekünk készítették volna oda.
Ki is próbáltuk. Húúú micsoda póz volt. Életem újabb álmát sikerült ma megvalósítani. Én nagyon nagyon boldog voltam ezért. Egész kifáradtunk. Még menni is alig tudtunk. Mivel a hely feszélyezett minket hogy esetleg ránk nyitnak ezért úgy döntöttünk elmegyünk kocsival a szokásos helyünkre. Ott folytatjuk.
Mivel én messzebb parkoltam ezért Életem kocsijával mentünk. Picit feszélyezett minket az autó. Abban még soha nem ültünk. Vagyis én egyáltalán nem. Amikor megérkeztünk beszélgettünk de éreztem rajta hogy valami baj van. Vagy nem is tudom. Olyan más volt. Zárkózott. Mondtam is neki. Elmondta hogy az autó. Nem érzi magát itt olyan jól. Ezért úgy döntöttünk visszamegyünk az enyémhez és azzal visszajövünk. Nem is volt gond többet. Életemet visszakaptam és egy csodálatos randit élhettem Vele át. Sokat beszélgettünk. Főleg én. Neki nagyon hiányzott picinyami. Régen találkoztak és hiányzik neki a csacsogása, az hogy megölelje, megpuszilja vagy épp beleharapjon a fenekébe. Olyan jól eljátszanak együtt. Később megpróbálkoztunk a következő menettel. Nem tartott sokáig. Érezni lehetet rajta hogy jól esik neki. És ez nekem is élvezetet nyújt. Nagyon szeretem ŐT!!! Ma olyan mondatokat súgott a fülembe hogy elolvadtam tőle. Én is készültem de nem jött ki. Nagyon mélyen bennem volt ma a szerelem.
Amikor búcsúztunk felajánlotta hogy besegít az utiköltségbe. Én nem fogadtam el. Ezen egyébként mindig vitatkozunk. Na nem valami veszekedést kell elképzelni. Csak nehezen fogadom el az anyagi segítséget. Nem csak Tőle hanem mástól is. Én ilyen vagyok. Kérte hogy vegyek akkor valamit picinyaminak és mondjam meg neki hogy Tőle van. Mondtam hogy akkor legközelebb vegyen neki egy kis csokit és akkor elmondom picinyaminak hogy Ő küldte. Erre bementünk az ottani áruházba és kaptunk sok édességet. Én egy tofifeet amit imádok. Picinyami meg gumicukrot. Amit ő imád. Persze hazafelé megettem a felét a csokinak. A másik fele holnapra marad. Azért a boltban is hancúroztunk. Én nem akartam hogy ennyi mindent kapjunk. De Ő volt az erősebb. Most.
Csodálatos volt! Még picit ott vagyok az álomvilágban Vele. Nehezen tudok Tőle elszakadni. Nem is akarok. Ez egy szép nap volt!Legyen nektek is szép napotok!
-
álomvilág
csendes tag
Egy szokásos nehezen múlós hétvége és egy fáradt hétfőn vagyok túl. A hétvégén nem tudtam beszélni Életemmel. "Csak" telefonon. A szombat elég mászkálós volt nekünk. Mivel egész jó idő volt inkább kimozdultunk a gyerekkel. Megérte mert nagyon jó érzés volt látni mennyire felszabadult. Vasárnapra nem volt terv. Inkább csak a szokásos heti összegyűlt rumlit raktuk helyre. Én délután lepihiztem és Életemmel ébredhettem. Amikor felébredtem írni akartam neki de nem tudtam. Picit korlátozva vagyok mostanság a géppel így nehezen is fogadtam el vasárnap hogy nem jöhettem pedig Életem invitált a hálóba. Épp felébredtem és kidühöngtem magam amikor megkérdezte felhívom e. Egy pillanatig sem godolkodtam már nyúltam is a telefonért és pár másodperc múlva már doromboltunk is a telefonba. Csodálatos volt Vele! Érdekes hogy általában ha zavarban vagyok akkor nehezen tudok megszólalni. De tudom hogy Életemmel ezt nem tehetem. És hogy honnan jön belőlem ennyi minden azt nem tudom mert csak beszéltem folyamatosan. Életem szóhoz sem jutott pedig imádom hallani a hangját. Oda vagyok érte! Olyan dolgokról is beszéltem neki amikről úgy gondoltam eddig hogy telefonban nem menne. Itthoni szex... Még a randikon is sokszor zavarba esek ha szóba kerül és most minden gátlás nélkül elmeséltem neki ezt-azt. A végén azt mondta nekem hogy imád. Ezt a szót akkor használja ha szeretné kimondani hogy szeret de az túl mélyen van. Én viszont annyira meghatódtam hogy nem tudtam kimondani hogy szeretem. Ezt el is mondtam neki. Ő természetesen nem haragudott hiszen érezte a telefonon keresztül hogy mi van a szívemben. Szerelmes vagyok Belé!
Tervezgetjük már a heti randinkat. Eddig úgy néz ki hogy a csütörtök lesz a megfelelő de ezt nem lehet még biztosra tudni. És lehet van egy pici esély arra hogy egy ágyikóban szeretkezhessünk. De erre olyan pici az esély hogy bele sem éljük magunkat. Igazság szerint egyszer már majdnem lebuktunk. Adott egy lehetőség és kihasználtuk. Csak épp megjelentek emberek akikre nem számítottunk. Szerencsére már túl voltunk a szeretkezésen. Vagyis az elsőn mert hogy randinként több is van. Na az meleg helyzet volt. Olyan gyorsan még életemben nem öltöztem fel mint akkor. Utána beültünk az autóba és még 2 szeretkezést lezavartunk. Az volt az első eset hogy 3 volt egy randin. De nem az utolsó
Hát ennek a majdnem lebukásnak a fényében lehet nem kockáztatunk. Meglátjuk a helyzetet és az biztos hogy jobban körbepuhatolózunk. Azért bennem van a kiváncsiság hogy milyen lehet ágyban az igazi szeretkezés. Az biztos hogy csodálatos!
Még 2 nap és újra ölelhetjük egymást...Szép és kellemes napot nektek!
-
álomvilág
csendes tag
Bizonytalanul de végül is megtörtént a randi.Boldog is vagyok meg picit szomorú is. A sok-sok órából végülis 2 óra lett. Több dolog is közbeszólt. Főként az eső. Végül úgy döntöttünk hogy akkor menni kell. Éjjel nagyon rosszul aludtam. Szinte óránként fennt voltam. És mindig csak nehezen tudtam visszaaludni. Már óracsörgés előtt ébren voltam ezért ki is kapcsoltam hogy ne verjem fel a családot. Bár mellettük sokszor ágyút lehet dörgetni. Készülődtem a randira és időben elindultam. Az út viszonylag sima ügy volt. Kisebb dugókkal. De ez már szokásos. A szokott időben érkeztem de most a randihelyre. Amint leparkoltam megláttam Életemet és már vártam hogy átöleljen. Meg sem tudtam szólalni a meghatottságtól hogy újra Vele lehetek. Ő persze nem értette a hallgatottságom okát. Kérdezgette miért hallgatok. Csak bújtam hozzá. Picit még oldódnom kellett. És bevallom valahol számítottam rá hogy lehet az oviból ma hívnak hogy beteg a gyerek. Éjjel éreztem rajta hogy újra megfázott. Majd meglátjuk hogy lesz amikor nemsokára megyek érte.
Beültünk az autóba és Életem keze azonnal a "lényegre" tévedt. Megkérdezte beszélgessünk még? Még? De hát nem is beszélgettünk.Pár perc után egymásnak estünk. Elég kis vadócul. De jól esett már érezni Őt egészen közelről. Újra nyomokat hagyott rajtam amiket imádok. És még érzem az illatát ahogy szimatolok. Csodálatos Vele! Ma egy maratoni menet volt. És később volt még egy rövidebb is. Húúú annyira vágytam már a közelségére. Imádom a csókját és imádom ahogy simogat. És a harapdálásától pedig megőrülök. Picit levezettük a felgyülemlett feszültséget.
A két szeretkezés között egy nagyon jót beszélgettünk. Elmondta hogy nagyon hiányzik neki picinyami. És hogy mihamarabb szeretne egy családi randit. De erre lehet csak nyáron kerül sor. Meglátjuk...
Sajnos egyszer csak elkezdett esni az eső és készülődtünk. De aztán elállt. Mivel úgy nézett ki hogy nagyon nem akar kisütni a napocska és újabb eső várható ezért Életem tett egy konkrét mozdulatot hogy mire vágyik még. Tudtuk hogy egy nem lesz elég. Régen találkoztunk már. Így csodálatos befejezés volt a csodálatos randinak. Jaa természetesen volt egy telefonhívás pont a kellős közepén. De nem számított. A második szeretkezés meglepően gyorsan lezajlott ahhoz képest hogy elsőre sokáig tartott. De szinte ez mindig így van. A második Életem kedvence. Naná hoyg hamar elsül.
A randi végén Életem azt mondta szeretne egy jövő heti randit is ezért szervezni fog egyet. Már most várom. Picit csalódott vagyok hogy rövidebb lett mint gondoltuk. De panaszra nincs okom mer Vele lehettem és szerethettem! Remélem érezte is hogy mennyit jelent nekem. A mindent!!!
Most egy újabb hosszú hétvége jön és kiváncsian várom mit hoz a jövő hét számunkra.Kellemes hétvégét mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Úgy néz ki holnap randi. Sajnos részleteket egyáltalán nem tudok. Se azt hogy hol se azt hogy mindenképp lesz e. Az időjárás közbeszólhat. Ez a randi szervezés most nagyon körülményes. Megbeszéltük Életemmel várunk egy bizonyos jelre. De a jel csak nem akar megjönni. Úgy volt még ma reggel ha esetleg délelőtt megkapom a jelzést akkor indulhatok azonnal. Sajnos ez nem így lett és nagyon félek hogy holnap sem kapjuk meg a várva várt jelet. Ez a jelzés a közös gyümölcsünkről szól. A legnagyobb baj hogy nem ismerem eléggé a saját testem. Szinte bátran kijelenthetem hogy Életem jobban ismeri a belsőmet mint én.
Ha minden jól sikerül akkor holnap sok-sok órát tölthetünk el kettesben. Már nagyon várom. Mert vágyom rá! Ahogy először átölel és erőt merítünk ezáltal az első csókhoz... ÓÓÓ olyan gyönyörűek azok a pillanatok. És amikor úgy érezzük elég bátrak vagyunk hozzá akkor félve egymás szájához hajolunk és remegve csókoljuk meg egymást. 2,5 éve randiztunk először és még mindig nagyon félénkek vagyunk az első pillanatokban. Viszont ami utána jön... Na abban rengeteget változtunk. Főleg én. Én nagyon sokáig szinte nem mertem Életemhez érni a csókon és ölelésen kívül. Már többször is szeretkeztünk de nem mertem megtenni azt a lépést hogy magamtól is kényeztessem Őt. Bárhol. Életem már a második randinkon közelebb került hozzám de én mégsem voltam elég bátor ahhoz hogy viszonozzam. Természetesen Ő nem unszolt. Türelmesen kivárta az időt hogy magamtól is megtegyem amire vágyik még. Amikor először tettem meg ezeket a lépéseket még csak apránként haladtam. Most meg már alig bírom kivárni a pillanatot hogy örömet okozzak Neki. Ha holnap valóban sok időnk lesz akkor biztosan nem egyszer fogunk egymásnak esni. Húúú de várom már. Mindkettőnknek van egy kedvenc szeretkezési módja. Illetve Életemnek több is. Általában élünk a lehetőséggel és minél többet teljesítünk belőle. Izgulok már a holnap miatt. Remélem mellénk áll a sors hamár a jelet nem kaptuk meg. Akarok Vele lenni! Az ölelése hiányzik most a legjobban.
Csak reménykedni tudok...További kellemes napot nektek!
-
álomvilág
csendes tag
Ez a hétvége nagyon lassan telt. Főleg hogy az ünnep miatt 3 nap volt. Végülis a tegnap volt a legkellemesebb. Szombaton még a szokásos tennivalókon dolgozgattam. Főzés, pakolászás és munka. Most pár nap pihi jön. És talán egy randi.
Ezt még meglátjuk.
A reggelek szerencsére úgy alakultak hogy Életemmel lehettem. Ma egészen közelről is. Annyira hiányzott már egy igazán fesztelen beszélgetés. És hát mi tagadás így jobban indul a hét is. Tegnap reggel még eléggé a kisördög beszélt belőlünk de mára elillant és csak a simulás és bújás volt jelen. Tegnap délután gyermekem lepett meg egy kérdéssel. Megkérdezte mikor megyünk Életemhez. Sajnos már nagyon régen találkoztak és ilyenkor a gyerekben halványulnak az érzelmek és élmények amiket a randi alatt gyűjt be tőlünk. Főleg Életemtől. És nagyon meglepődtem amikor rákérdezett. Válaszolni nem tudtam neki mert még magam sem tudom. Csak ennyit súgtam neki hogy remélem hamarosan. Az biztos ha ő ott van velünk teljesen más a randi. Akkor is meghitt de akkor családiasan meghitt. És persze szeretkezni is más hiszen vigyáznunk kell. Mégis csak gyerek...Azért volt már egy pár érdekes kérdése és megállapítása amikor azt hittük nem figyel. Húúú egész zavarba ejtő volt...
Természetesen nézőközönségünk is akadt már az autón kívül. És volt hogy egy kutyus ugrott majdnem az ölünkbe egy parkban. Egy pillanatra zavarba jöttünk de hamar észhez tértünk. Tudom hogy sokan megbotránkoznának de nekünk nem igazán van más lehetőségünk. Nyílván nem tárulkozunk ki emberek előtt inkább csak megbújunk és szeretjük egymást. Szerintünk ebben semmi rossz nincs. Miért lenne bűn ha két ember titokban szereti egymást? Így alakult az életünk és megpróbáljuk a tőlünk telhető módon éreztetni az érzelmeinket. Na jó néha túlfűtőttek vagyunk de szerintem ez egy természetes dolog ha az ember szerelmes. Az elején azért bennünk is voltak olyan gátak amiket csak nagy nehezen győztünk le. Kiismertünk néhány helyet ahol most már szabadjára engedhetjük a vágyainkat. Ha új helyen találkozunk azért picit feszengünk. De hamar belakjuk.
Most még nem is tudom hogy hol fogunk legközelebb találkozni. Talán a mostani helyünkön. Ott már nincsenek akadályok. Nagyon várom már a pillanatot hogy újra átöleljen. A többi úgyi jönni fog magától.Kellemes napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
A héten nem volt több randink. Kettőnél megálltunk.
Viszont a randinapok kivételével minden reggel beszélgettünk. Tegnap és ma telefonon is!!! Fejlődünk.
Tegnap reggel csodálatos beszélgetéssel indítottunk. Nem volt hosszú de elég volt arra hogy átdjuk az érzelmeinket. Megbeszéltünk hogy később még beszélünk. De nem úgy alakult Életem programja így nem volt alkalmunk folytatni a turbékolást. Épp vásároltam amikor jött egy üzi. Sejtettem hogy Ő lesz ezért izgatottan kaptam elő a telefonom. Azt hittem az áll majd benne hogy már vár rám. Ehelyett írta hogy sajnos el kellett mennie ezért nem tudunk többet beszélni. Viszont felhívhatom ha szeretném. Pillanatok alatt szomorú lettem. Hirtelen azt sem tudtam hogy épp miért állok sorban. Elfelejtettem mit is akarok vásárolni. Még az előttem lévő hölgy kérte amit szeretett volna de én ott álltam és türelmetlen meg kétségbeesett voltam. A kétségbeesésemet az okozta hogy Életemet fel szerettem volna hívni. Hallani akartam a hangját. Nagyon nem megy nekünk a telefonálás de mégis szeretünk itt is együtt lenni. Ahogy izgatottan beszélünk össze-vissza.
Sajnos se üzit nem tudtam írni se visszahívni. Pénzügyileg lefogyott a telefonom. Ott görcsöltem mert nem tudtam elmondani neki mennyire szeretnék vele lenni. Tudtam hogy várja a válaszom de nem tudtam jelezni. Már egy másik üzletnél voltam amikor megszólalt a telefonom. Életem volt!!! Persze épp a krumpli pakolás közepén voltam ezért megkértem hívjon vissza 2 perc múlva. De nem tudtam kivárni a 2 percet. Amint végeztem a boltban megcsörgettem. Ő hívott is. Húúú de remegett a szívem. És mindenem. Annyira izgatott voltam. nehezen indult a beszélgetés de aztán annyira belejöttem hogy még Életem is kinevetett.
Csodálatos volt Vele így is együtt lenni. Persze néhány szexis dolog is előkerült és nem érdekelt hogy épp elmegy mellettem valaki az utcán vagy sem. Így is nagyon zavarban voltam. Elmeséltem neki nagy volnalakban hogy egyáltalán nem érdekelne ha itthon kiderülne a kapcsolatunk. Nyílván nem azon vagyok hogy kiderüljön de már nem görcsölök azon hogy nagy balhé lesz. Nem fogom letagadni mert Ő számomra minél fontosabb! SZERETEM ŐT!
Nem sokszor de előfordult már hogy beszéltünk telefonon. Mindkettőnkben motoszkált hogy ki kellene mondanunk hogy szeretlek. De soha nem ment. Még egymás szemébe nézve sem megy a randikon. Csak úgy hogy a másik füléhez hajolunk és belesúgjuk. De tegnap megtört a jég. Én percekkel előtte már készültem magamban és az utolsó pillanatban kimondtam neki. Nagyon nehéz volt és sajnos annyira zavarban voltam hogy a hangsúly nem lett annyira finom és lágy mint az érzés. De azt hiszem ez most nem is számított. Életem meglepődött majd ő is halkan a fülembe mondta. ÓÓÓ annyira csodálatos volt. Életünkben először mondtuk ki telefonba eddig ezt a gyönyörű szót. Elmondani nem tudom milyen sokat jelentett nekem és hogy mennyire boldog voltam. TŐLE!
Akkor úgy volt hogy délután lehet beszélünk. Szinte egész nap a gép előtt ültem és lestem az alkalmat. Sajnos nem jött el mert nem tudott. Estére picit csalódott lettem és erre tettem pár szóban jelzést is. Szerettem volna megbeszélni Vele ezt a telefonálást és kibeszélni egymás érzéseit ezzel kapcsolatban. Picit úgy hatott mintha hisztiznék. Lehet az is volt de szerintem nem volt vészes. Telhetetlen vagyok ha Róla van szó.
nagyon nehezen is aludtam el emiatt. Vártam hogy reggel legyen és ne aludjak el. Felébredtem majd azonnal ki is jöttem. Életem várt rám. Hihetetlen szívdobbanások közepette léptem be és kezdtünk beszélgetni. Jó volt Vele újra. Szeretek Vele ébredni. Szeretek Vele lenni!
Még délelőtt beszéltünk újra és abban maradtunk ha kapok jelzést újra beszélhetünk telefonon. Ma én hívtam Őt vissza. 21 percig beszéltünk. csodálatos volt! Én rengeteget beszéltem de azt sem tudom miről. Arra emlékszem hogy picinyamiról meséltem Neki. És Életem is beszélt hozzám ami nagyon boldoggá tett. Most szexi téma nem jött szóba. Nem volt szex telefon. Bááár vannak erre is módszereink.
Húúú micsoda történeteink vannak.
Már most tudom hogy ez a hosszú hétvége lassan fog eltelni. Várom már nagyon a jövő hetet hogy esetleg legyen remény arra hogy újra átöleljen. Tiltást kaptam arra a szóra amit mindig érzek ha nincs velem ezért csak ennyit mondok: doromb doromb....Mivel tudom az ünnepekig nem jövök ezért megragadom az alkalmat:
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindenkinek! -
álomvilág
csendes tag
Húúúú ez a mai nap...
Randiról jövök természetesen.
Ez is egy álomrandi volt. Tegnap este derült ki hogy ma létrejöhet e vagy sem. És nagyon boldog voltam hogy igen. Az éjjel alig aludtam valamit. Pedig álmos voltam. Lehet izgatott voltam már. Óracsörgés előtt már ébren voltam. Elkészültem és indultam, igaz 10 perccel a tervezett idő után. De már úton voltam amikor Életem jelezte hogy Ő is elindult. Nagyjából a szokásos időben érkeztem meg. Jeleztem hogy már ott szeretem de Ő felhívott hogy picit késik. Nem számított. Várok bármennyit csak átöleljen. Pár perc múlva megpillantottam. A szívem egyre szaporábban vert ahogy közeledett felém. Én belebújtam egyből Életem karjába. Pici szerelmes csók is csattant majd indultunk a helyünkre. Eddig ez a hely nekünk a hosszabb szeretkezéseket jelentette. Kellett egy kis idő hogy megszokjuk a helyet. Már sok maratoni szeretkezést éltünk ott át de ez most megdőlt. Nagyon vágytunk egymásra pedig hétfőn találkoztunk. Nálunk ez már nem számít mert mi minden nap egymásnak esnénk.
Beszélgetni nem nagyon beszélgettünk. Elhelyezkedtünk egy viszonylag kényelmes pózba és már faltuk is egymást. Gyönyörű Vele az élet! Imádjuk egymást boldoggá tenni. Most időnk is volt ezért nem kellett azon görcsölnünk hogy most mennyi időnk is van. Belefér még egy esetleg? Belefért. Ha egész pontos akarok lenni akkor 3 szeretkezésünk volt ma. Egyre nagyobb az étvágyunk de ez persze az időtől is függ. Most volt időnk. Az utolsó kettő között volt egy hosszabb beszélgetésünk. Mindketten csacsogtunk. Nagyon jó volt hallgatni Életemet. Ami csak eszünkbe jutott arról beszéltünk. Persze hogy megbeszéltük az intimebb dolgokat is hiszen ez nagyon fontos. Nem jó elhallgatni hogy kinek mi a jó és legközelebb hogy lehetne jobb. Fontos hogy tudassuk mire vágyunk igazán. Bár már nem nagyon van mit megbeszélnünk ez ügyben. Inkább csak azt hogy mennyire megváltoztunk ezen a téren. Van egy bizonyos fajta szeretkezésünk amit már évekkel ezelőtt próbáltuk de akkor nem ment. Valahogy nem voltunk elég nyitottak és tapasztaltak ebben a dolgoban és fel is hagytunk vele. Majd pár hónapja újra előkerült és azóta tökéletesre fejlesztettük a szeretkezéseinket. Mostanra nyíltunk meg annyira hogy minden apróbb részletet is megbeszéljünk és ne szorongjunk hogy hogy is mondjuk el a másiknak. Vagy éppen azon ne szorongjunk hogy hogyan is tehetném neki jobban ezt vagy azt. Ez megszűnt. Merünk róla beszélni és ez egy nagyon fontos kulcs a szeretkezéshez. Nem szégyen az ha elmondjuk mi segít ahhoz hogy boldoggá tegyen.
Sajnos most nem fogunk tudni találkozni egy darabig. Talán a jövő hét vége felé... Talán. Örülnék neki mert minden pillanatban hiányzik nekem. Sajnos ma nem fogjuk tudni megbeszélni a randit. Esetleg holnap.
Ma felfigyeltem arra hogy ha Életem picit meghatódik akkor másképp csókol. Nehéz egy érzést elmondani de abszolút érezhető. Ma pl. kiakartam mondani hogy szerelmes vagyok Belé. Ezt minden randin elszeretném mondani de eddig kb. kétszer sikerült. Max. háromszor. Éppen csókolóztunk amikor én elnevettem magam. Mert készültem rá de nem ment. Majd szégyenlősen bújtam és pislogtam. Életem azt hitte egyre gondoltunk és kiakarta csikarni belőlem hogy mondjam el miért mosolyogtam. Persze az Ő gondolata kicsit más jellegű volt...
Majd hosszas kérlelésre erőt vettem magamon és a fülébe súgtam mit szerettem volna mondani. Erre Ő átölelt és megcsókolt. Itt éreztem hogy mennyire másképp csókol ilyenkor. Ezt megéreztem már máskor is de most tudatosult benenm miért. Talán meghatódott. Ilyenkor nagyon mély és szenvedélyes a csókja. Imádom! Szerelmes vagyok Belé...
Szóba került a gyermekem is hogy hiányzik neki. Azt mondta jól megharapdálná a fenekét Na én ezt teszem helyette is. Végre meggyógyult de most én lettem beteg. Olyan aranyos volt mert nehezen tudtam beszélni 2 napig. Az első nap ovi után amikor beszélni akartam hozzá de nem ment akkor kérdezte: anya milyen a hangod? Nem értelek miért nem magyarul beszélsz? Ezen nagyon jót nevettem. Ő még nem tudja ez mit jelent de szerintem nagyon édes volt. Néha vannak elszólásai amin nagyon jóket derülünk.
Szeretjük ha velünk van de az ovi is fontos.
Ma beszélgettünk arról is hogy picinyami mennyire elfogadja Életemet. Olyan dolgokat enged meg neki amiket más nem tehetne vele. És úgy játszik Életemmel mintha tegnap találkoztak volna utoljára. Csodálatos érezni rajtunk mennyire kedvelik egymást. De egy közös csöppségre már egyre jobabn vágyunk. A sors valahogy kikerül minket ez ügyben ami néha túlzottan is fájó tud lenni. Mi próbálkozunk és várunk a csodára mert érzem hogy eljön. Szükségünk van rá.
Mind e mellett Életemmel tökéletes álomvilágban élek!Én nagyon boldog vagyok ma és szeretnék mindenkinek hasonló szép napot kívánni!
-
álomvilág
csendes tag
Ma ismét randiról érkeztem.
Teljesen más hangulatban telik így a napom és ahogy itt ülök még most is csak úgy borzongok annyira jó volt ma is. Csodálatos volt! Még a hétvége elején megbeszéltük hogy akkor ma randizunk. Most valahogy fel sem merült hogy esetleg kétséges lenne. A hétvége picit fáradtan telt nekem de reggelente Életemmel ébredhettem és ez nagyon boldoggá tett. Most kezdődik belőlem kitörni a megfázás aminek nagyon nem örülök. De valahogy most ez sem tud érdekelni mivel kint gyönyörű idő van és együtt lehettem a szerelmemmel. Ez a legfontosabb számomra. Ő a legfontosabb!
Reggel kivételesen időben elindultam. A szokásos menetidő volt. Leparkoltam a megbeszélt helyen és vártam rá. Amint megjelent heves szívdobogásom lett. Nagyon vártam már a pillanatot hogy átöleljen. Ezt nem is lehet szavakba önteni milyen csodálatos érzés. Talán ez a mondat illik rá a legjobban: végre újra itthon...
Elhajtottunk a szokásos helyünkre. Ott egymásba borultunk. Majd picit beszélgettünk. Illetve próbáltam volna ha nem kényeztet finomabbnál finomabb csókokkal mindenfelé. Néhány pillanat teljesen kiesett az emlékezetemből. Pl. az hogy hogy került le róla a nadrág. és hogy a két szeretkezés között volt e szünet. Ma úgy mentem el a randira hogy ma csak bújok Életemhez és én mindenképp boldoggá teszem Őt. Mivel nagyon nem vagyok jól ezért én ma lemondtam a részemről. Persze az én torkos kandúrom ezt nem hagyta annyiban. Tudta Ő hogyan kell kényeztetnie ahhoz hogy meggondoljam magam. Húúú annyira fincsi Vele az élet!
Ma sokat beszélgettünk. Imádtam Őt hallgatni és imádtam hozzá beszélni. Ma elmeséltem neki részletesebben hogy az itthoni szex mennyire nem tud lázba hozni. Érdekes volt ezt elmondani és bele is gondolni hogy mennyire más ha az ember szerelmes. Ilyenkor elvesztem a fejem és egy másik világban élek Vele. Másképp élem meg a kétféle érintést. Egész más ha viszont kívánja a másikat az ember vagy csak megszokásból teszi. Ég és föld a különbség.
A mai napon nagyon boldog vagyok. Életemmel lehettem és ez mindennél többet ér nekem. Kaptam tőle egy aprócska ajándékot. Tudtam hogy zavarba fogok jönni. Nem is tudtam rendesen kimutatni mennyire örültem neki. Egy kiskacsát kaptam Tőle. Teljesen elolvadtam... Oda vagyok Érte! Remélem hamarosan láthatom Őt újra.Nagyon nagyon szép napot kívánok mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Ma egy picit szétestem lelkileg. Nem értek semmit. Tegnap még lelkesen vártam mit hoz számunkra az elkövetkezendő 1 hét de estére kiderült semmit. Pontosabban senkit. Az hogy semmit az ebben a formában nem igaz. Hiszen Életem szerelmét minden nap érezhetem. És ez nekem több mint boldogság! Reggel tudtunk beszélni de egyikünk sem értette ami körülöttünk történik. Arra jutottunk hogy többet kellene egymással törődnünk. Többet kellene a randikon csak magunkkal foglalkozni. Életem felvetette hogy mi lenne ha néha szeretkezés mentes randikat terveznénk. Ezen jót nevettem. Mi és a szexmentes randik...
Ritkán találkozunk és képtelenek vagyunk magunkat fékezni. Szerintem ezzel nincs is gond. Egészséges szerelmes emberek vagyunk. Viszont valami olyasmit eltudok képzelni hogy a 2 szeretkezést csökkentjük egyre. Talán...
Már most nagyon hiányzik. Ma főleg az ölelése. Az az igazi mély és óvó ölelése. Nagyon vágyom rá!
Végre megérkezett a jó idő és rögtön meg is fáztam. Remélem őszig most aztán már nem leszünk betegek.Ma valahogy nem jönnek a szavak.
Kellemes hétvégét mindenkinek! -
álomvilág
csendes tag
Végülis ma volt a randi.
Tegnap amint megírtam álomvilágot telefonon megbeszéltük hogy nagy eséllyel ma tudunk találkozni. ÓÓÓ elképesztő gyönyörű volt. 3,5 óránk volt!!! Jutott idő mindenre nyugodtan. Természetesen nem bírtuk féken tartani a vágyainkat. Szinte azonnal egymásnak estünk. Én próbáltam picit késleltetni a dolgot de Életem elvesztette a fejét és ettől én is bezsongtam. hamar beleheltük az autót De a második menetre már teljesen kitisztult. Mondjuk akkor nem is volt olyan fontos hogy belátnak vagy sem. Majd egy hosszabb beszélgetés következett. Többnyire én csacsogtam. Vagyis inkább hápogtam. Sokat beszéltünk picinyamiról is. Életem imádja őt és nagyon tetszett ahogy ezt kifejti nekem. Szóba került milyen sokat huncutkodnának ha együtt élhetnénk. Ebben biztos vagyok. Imádják egymást!
Tudtunk intim dolgokról is beszélni. Mi az amit megteszek neki és mi az amit nem teszek meg itthon. Ég és föld a különbség. Rá kellet jönnöm hogy a szeretet nem elég ahhoz hogy mindent megadjak a másiknak amit szeretne. Ehhez több kell.
Jó volt Életemhez hozzábújni. Megleptem Őt azzal hogy az eddigi összes emléktárgyat amit a szerelmünk alatt gyűjtögettem elvittem magammal. Persze Ő tudta. Reggel említetem neki hogy lehet lesz meglepi és gyakorlatilag azonnal kitalálta. Jut eszembe a reggel... Nem indult valami fényesen. Életem csalódott hogy azt mondtam neki nem tudok elindulni a tervezetnél korábban. Ezen picit kiakadt és beburkolózott. Szinte egy szót sem szólt. Nem azért mert bántani akart csak nem tudta elfogadni hogy nemet mondok. Persze elindultam a kívánsága szerint. De így sem értem előbb oda. A városban ugyan olyan dugó van reggel mint délelőtt. Elképesztő! És még a főúton ami Életemhez vezet is sokan voltak pedig ott van hogy több 10 kilométert úgy haladok hogy se előttem se a hátam mögött senki nem hajt. Végül is Életem eljött hozzám közelebb és egy régebbi randihelyen találkoztunk.
A beszélgetések közben sok sok bújás volt. Voltak meghitt pillanatok és voltak mulatságosak is. Volt hogy meghatódtunk és volt hogy sokat nevettünk. Egy szóval ez a randi CSODA volt!!! Kaptam újabb emléktárgyakat Tőle. Imádom ha kapok valamit mert így még jobban érzem a kötődést közöttünk. Sokkal szorosabb ilyenkor a kötelék ami közöttünk van. Van egy tárgy amit még a kapcsolatunk legelején kaptam. Életem szerint ha most kapom meg akkor sokkal több érzelem lenne benne mint akkoriban. Lehet. Én úgy érzem a lehető legjobb pillanatban kaptam meg Tőle. Mert ezzel éreztette velem hogy örökre az enyém. Nagyon szeretem Őt!
Beszélgettünk arról is hogy milyen sokat változtunk. Már sokkal nyitottabbak és természetesebbek vagyunk a randikon. Nem feszengünk nem szégyenlősködünk. Egymás szemébe merünk nézni. És nyíltabban beszélünk meg olyan témákat amiket csak leírni tudtunk régebben. Egyre mélyebb és gyönyörűbb ez a szerelem. Soha nem gondoltam volna hogy én ilyet átélhetek. Egyáltalán létezik ilyen! Nálam nincs boldogabb ember a világon! Tudja meg mindenki hogy SZERELMES VAGYOK!
Az időjárás is csak kényezteti a lelkem. Itt a tavasz és az idő is gyönyörű. Erre vártam már régóta.Nagyon szép délutánt mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Ma megszakítom a hagyományt mert nem úgy kezdem hogy randiról jöttem haza. Mégsem vagyok szomorú mert lehet a héten is találkozni fogunk. Már nagyon várom! Hiányzik...
A hétvége nagyon uncsi volt. Semmi nem történt velem. A munkahelyen rengeteg volt a munka. Tulajdonképpen ennek örülök mert ha nincs munka bűntudatom van hogy csak nézek a semmibe és nincs tennivaló. És különben is ha sok munka van akkor hamarabb telik el az idő. Szombaton nem is volt annyira szép idő mint ahogy beharangozták. Persze nem volt hideg de nem nagyon akart sütni a napocska. Remélem most már azért készülődik a tavasz. Elég volt a hidegből!
Érdekes megfigyelést észleltem magamon. Amikor úgy fekszem le hogy nem írhatok pár sort Életemnek akkor egyszerűen órákig hánykolódom az ágyban és folyton valami zagyvaságon jár az eszem. Hol a munkám hol az otthoni teendők, gyerek, stb. Egyszerűen nem olt le az agyam és nem tudok elaludni. De ha tudok pár szót írni Neki fekvés előtt akkor pikk-pakk álomba szenderülök. Ha csak annyit mondhatok neki hogy szeretem nekem az már elég. Megnyugszom hogy tudattam vele annak ellenére hogy biztos vagyok benne hogy érzi. Sajnos esténként akadályokba ütközök ezért többnyire rosszul alszom el. Ma reggel csodálatos volt Vele! Annyira jól esett a beszélgetés. Kaptam egy gyönyörű történetet tőle. Van hogy egy-egy beszélgetés alkalmával meglepjük egymást egy történettel ahogy elképzeljük a közös életünket. Ezek mind életszerűek. És gyönyörűek!
Érdekes mert ma arról is beszéltünk hogy lehet soha nem kellene feladnunk ezt a titkos szerelmet. Életem attól fél megszűnne a varázsa. Én ettől nem félek mert tudom hogy mindig lenne valami ami újabb és újabb csoda ami fennt tartaná ezt az álomvilágot. Én inkább a lelki dolgok miatt félek. Hogy fájdalmat okozunk a szeretteinknek. Hiszen ők nem tehetnek arról hogy mi más oldalán találtuk meg az igazi szerelmet. És egyikünk sem akarná bántani a saját párját. És ott vannak a gyermekek. Vajon ők hogyan élnék meg a változást?
Mi boldogok vagyunk így! Izgatottan várjuk mindig a következő találkozást. És egyre többet teszünk meg azért hogy együtt lehessünk. Beérjük azzal amit a sorstól kapunk. Néha segítünk is neki ha már nagyon nem bírjuk egymás nélkül. Érdekes hogy az elmúlt 2 hétben sokat találkoztunk. Persze sokat... Telhetetlenek vagyunk ezért nekünk ez nem is annyira sok. És így is hogy ennyi randink volt mégis egyre jobban hiányzunk egymásnak. Életem nem csak engem de saját magát is elkényeztette.
Jó érzés volt ma hallani tőle hogy mennyire hiányzom neki. Mert én is ugyan így érzek. A nap 24 órája kevés lenne nekem hogy bújhassak hozzá. Imádom Őt!
Remélem sikerül a héten találkoznunk. Egyenlőre csak reménykedni tudok.Kellemes napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Imádom amikor így kezdhetem álomvilágot: randiról érkeztem haza.
ÓÓÓ és micsoda randi volt... Tegnap már tervezgettük de igazából ma reggelre lett biztos a dolog. Egy jelre vártunk ami nem érkezett meg de mi mégis egymáshoz bújhattunk. Ezt kizárólag Életemnek köszönhetem. Köszönöm neked!
Ma reggel tudtunk beszélni ami nagyon jól esett. A tegnapi napon nagyon letört voltam. Szinte egész nap be sem kapcsoltam a gépet. Nem volt kedvem semmihez. Délelőtt le is feküdtem picit és egy gyönyörű álmom volt. Egy olyan álom amire 2 éve várunk hogy megtörténhessen. Szeretném ha már megvalósulna ez az álmunk is. Oly sok minden megtörtént már sőőőt olyanok is amiről álmodni sem mertünk. De ez a titkos vágyunk valahogy nehezen akar eljönni. Mi mindent megteszünk érte az biztos!
Ma reggel korábban indítottam a napunkat mert előbb kellett elindulnom Életemhez. Végül 1 órával hamarabb mint szoktam végre útnak indultam. Boldog voltam és izgatott. Újra láthatom! Már a hét elején szó volt arról hogy ezen a héten lehet 2× is tudunk találkozni. Mivel péntek van ezért picit már izgultam hogy valami közbejön. Természetesen mikor útnak indultam minden kétségbeesés elszállt és már csak az izgalom maradt bennem. Már közeledtem a célhoz amikor csörgött a telefonom. Nem is nagyon akartam felvenni gondoltam nem lehet annyira fontos. Azért megnéztem ki az. Amikor látom Életem volt felvettem. Nagyon izgatott lettem egy pillanat alatt. Mondta hogy forduljak meg mert most hajtottam el mellettük. Hmmm... nem értettem először mit keresett arra felé de mondtam akkor találkozzunk a helyünkön. Lekanyarodtam az első lehajtónál de épp pirosat kaptam a sorompónál. Vonat persze sehol. 5 percig álltam ott mire jött a volnat. Jó lassan... Életem újra hívott hogy hol vagyok már. Már csak percek és tényleg ott voltam. Egy buszmegállóban állt és várt rám. Én meg ahelyett hogy felvettem volna elhajtottam mellette és beálltam a parkolóba. De abban a pillanatban ahogy elhaladtam mellette iszonyú érzésem támadt. Miből tartott volna megállnom és felvennem Őt? Még most is összeszorul a gyomrom ha erre az esetre gondolok. Joggal mondhatja rám bárki hogy egy lökött tyúk vagyok. Természetesen azonnal elnézést kértem. Életem nem haragudott de én magamra annál inkább. Beültünk picit összebújtunk. Beszélgettünk. Szeretkeztünk. Húúú az előző randin nagyon beindultunk. Kibújt rendesen belőlünk a kisördög. Mi csak ördinek hívjuk. A mostani randin is velünk volt. Megint olyan egymásnak esős volt de ez így volt jó. Jó? Tökéletes! Két menet közt picit beszélgettünk. Na nem sokat.
Csodálatos randi volt. Ma nagyon finom kényeztetésben volt részem. Talán ilyet még soha nem kaptam. Nem is tudtam hogy ennyire érzékeny a nyakam és a vállam. Na meg a hátam. Nagyon fincsi volt.
Sajnos az idő elszaladt. Mint mindig ha együtt vagyunk. Ma állíthatom hogy nem a beszélgetésé volt a főszerep Nagyon jól éreztem magam Vele. Ha jól sejtem most egy darabig nem találkozunk így megpróbáltam minnél többet magamba zárni belőle. De ahogy magamat ismerem jó ha holnapig kibírom...
Hazafelé az úton többször nagyon mérges lettem. Amikor az ember megy szép nyugodtan az úton és egy őrült miatt le kell fékeznem mert nem bírja ki azt a néhány métert előzés nélkül. 3× kellett igencsak beletaposnom a fékbe nehogy összenézzünk közelről. Ilyenkor történnek azok a balesetek amikor a vétlen jár nagyon rosszul.Az időjárás alakul. Talán ezért is vagyok ennyire jókedvű ma. Találkoztam Életemmel és a nap is gyönyörűen melegít. Mi kellene még? Holnap is ez marad így nincs is okom panaszra.
Mindenkinek legyen szép napos hétvégéje! -
álomvilág
csendes tag
Ma ismét egy randiról hazajövet írok. Úgy volt hogy csak holnap találkozunk. Illetve bizonytalan volt a ma és a holnap között. Ezért Életem úgy döntött mi lenne ha ma is és holnap is találkoznánk.
ÓÓÓ a kis telhetetlenem. Annyira imádom!
Tegnap piszok rossz napom volt. Illetve napunk. Egymástól függetlenül történtek rossz dolgok velünk. Még ebben is egyek vagyunk. Tulajdonképpen napközben semmi nem volt velem de mégis éreztem hogy ma valahogy nem az igazi. Szeretném már ha jó idő lenne. Lehet az időjárás éreztem és ettől voltam annyira ki. Ez a mai hideg megdöbbentett. Én már tavaszra készültem nem pedig arra hogy 2 fok legyen odakint.
Sajnos tegnap reggel elaludtam így elmaradt a reggeli dorombolás. Viszont este tudtunk váltani néhány mondatot. Ami nagyon kellett mindkettőnknek hogy kicsit felengedjünk. Sajnos az oviban sem úgy működnek a dolgok ahogy megfelelne de ez se az óvónőn sem a gyermekemen nem múlik. Remélhetőleg szeptemberben már javul a helyzet.
Ma reggel csodálatos reggelre ébredtem. Életemmel lehettem. Még a napokban kitalálta mi lenne ha csapnánk egy régebbi beszélgetést. Olyasmit mint mielőtt a kapcsolatunkat elkezdtük volna. Ne használjunk olyan szavakat amiket azóta. Húúú de izgi volt. Én természetesen nem tudtam eléggé figyelni és "kicsúszott a számon" egy két olyan szó ami tilos lett volna. Életem mindig megdorgált ezért. Jót nevettem rajta. Persze az utolsó néhány percben feloldottuk és már mindent szabadott. Na ekkor nem fékeztük magunkat. Volt itt minden...
Főleg hogy felvetette a randi lehetőségét mára is. Rendesen izgatott lettem. Ovi előtt tudtam meg hogy akkor ma is mehetne a randi. Rohantam haza aztán irány Életem! Nem is értem miért de ma hosszabb volt az út hozzá. Sokkal később értem oda mint ahogy azt terveztem. Igaz ami igaz a szél elképesztően fújt és amikor egy-egy széllökést éreztem levettem a gázról a lábam. Amikor odaértem megírtam neki hogy várok rá. De negyed óra múlva még nem volt ott. Először arra gondoltam hogy lehet nem is ment el az üzi. Írtam még egyet neki. Pár perc múlva már aggódtam érte nem e történt baja. De aztán megpillantottam. ÓÓÓ mennyire hiányzott. A múlt héten 3× találkoztunk de olyan érzés volt minta hetek teltek volna el. Kiugrottam egy ölelésre de amikor megéreztem a hideg nyelvét a számban beparancsoltam magam mellé. Elindultunk a rejtekhelyünkre. Készültem neki egy pici szexi meglepivel. Hatásosabb volt mint gondoltam. Húúú nagyon bevadult amitől én is teljesen lázba jöttem. Csodálatos volt Vele! Ma nem a meghittség volt a jellemző a randinkra hanem fesztelenség. Elmeséltem neki milyen érzés volt most Vele lenni. Milyen hatással volt rám egy-egy mozdulata és hasonlók.. És végig beszéltem a randit. Mindenről összehápogtam neki. Imádta. Annyira szeretem Őt! Sajnos ma csak nagyon rövid időnk volt. De ez a rövid idő igen csak tartalmas volt. Amikor kiszállt belébújtam még hogy érezhessem Őt aztán átkísért a túloldalra és megvárta amíg beszállok. Nálunk ez már hagyomány hogy megvárja amíg beülök és még kapok egy vagy több búcsúcsókot. Ha Ő is kocsival van és nagyon siet akkor én hajolok oda hozzá. Ma is gyönyörű volt Vele reménykedem holnap is együtt lehetünk.Kellemes napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Ez a hét egy igazi álom volt. Még nem tudom elhinni hogy ez megtörtént. kezdődött az egész a hétfői randival. Ami csodálatos volt. Aztán jött a csütörtök ami eg yújabb randit hozott nekünk. Ráadásul hármasban. Igazi családként éltünk abban a pár órában. Sok időnk volt aminek nagyon örültem. Picinyami (bár azóta nevet változtattunk neki de azt nem árulhatom el) egy picit szégyenlős volt az elején hiszen már régen találkoztak. De nagyon aranyos volt mert amikor mondtam hogy hova megyünk teljesen lázba jött és pakolgatni kezdte a játékait hogy akkor ezt is meg azt is megmutatja Életemnek. Az úton picit nyűgősebb volt mert hosszú volt az út és unatkozott. Amikor megérkeztünk szégyenlősen bújkált az ölemben. De aztán pár perc és annyira megváltozott hogy utána mintha ott sem lettem volna. Folyton Életemet akarta. Persze ez kölcsönös volt náluk. Jó volt rájuk nézni mennyire jól megértik egymást. Jót játszottak. Ők voltak az én gyermekeim. A kicsi meg a nagy.
Voltak pillanatok amikor picinyami picit elvonult tőlünk felfedezni a dolgokat ilyenkor szorosabban összebújtunk. Kihasználtuk az alkalmat. Volt közös almaevés is amit nagyon élveztem. Lehet ezt be is vezetem. Persze eleinte picinyami féltékeny volt hogy miért csak mi esszük az almát. Ilyenkor az arcunk közé tette a pici kezét és mondta bezárom. Nagyon vidám percek és nagyon megható pillanatok is voltak. Tegnap olyan szavak és mondatok törtek elő belőlünk amiket csak nehezen tudunk kimondani mert annyira mélyen vannak bennünk. Hosszú idő után megsúghattam Életemnek hogy szerelmes vagyok Belé. Talán ez az amit a legnehezebb kimondanunk. Persze ilyenkor nem tudok a szemébe nézni mert nem tudom állni a pillantását. Ilyenkor hozzábújok és Ő szorosan megölel. Egy csoda Vele az élet. Már akko rtervezgettük a mai napot. Ugyanis ma kereken 3 éve hogy bevallottuk egymásnak az érzelmeinket. Számunkra nagyon fontos nap ez a mai. Sajnos elég bizonytalan volt minden. Úgy éreztük ha ma nem tudunk találkozni akkor is méltó módon ünnepeltük meg ezt a csodálatos eseményt. Mivel a gyermekem már nagyon veszélyes mert elég nagy ahhoz hogy elejtsen itthon szavakat és mondatokat ezért arra gondoltunk megpróbálnánk nélküle. Már tegnap elrendeztem ezt és izgatottan vártam a mai napot. Aludni alig tudtam hogy most akko rmi lesz. Reggel megbeszéltük hogy mit is tegyünk, hogy legyen ha lesz randi. És lett!!!! Reggel amint tudtam már indultam is Életemhez. Készültem neki meglepivel amiről tudott. Mert ismer. Egy levelet írtam neki amit személyesen adtam át. Tegnap nagyon mélyre csúsztunk érzelmileg. Én gyakorlatilag már a könnyeimmel küszködtem annyira boldog és szerelmes voltam. Vagyok! És ez az érzés kitartott máig. Nem csökkenek bennem. Hogy is csökkene amikor ma újra álomvilágban jártunk. Kettesben! Egyszerre értünk oda. Már ez is mélyen megérintett. Kiszálltunk és öleltük egymást. Nagyon hosszan. Hosszú hosszú percekig. csodálatos volt. Egy forró csók is volt de a hangsúly az ölelésen volt. Életem mindent a fülembe súgott amitől teljesen elvarázsolt. majdnem kiszaladtak a könnyeim annyira elérzékenyültem. Még most is ahogy írok mert még nagyon friss az élmény. beültünk az autóba és beszélgettünk. Én nem is tudom mi volt velem de olyan kis szégyenlős voltam. Mintha először randiznánk. Képtelen is voltam arra hogy azonnal átadjam a levelet neki. Szeretkeztün kegy csodálatosat mert mégis csak ünnepeltünk. Átadtam neki a levelet mert úgy éreztem már erős vagyok ahhoz hogy utána a szemébe nézhessek és ne hatódjak meg könnyekig. Elolvasta és megölelt majd megcsókolt. tetszett neki. Érezni is lehetett rajta. Aminek nagyon örültem. Utána összebújtunk és beszélgettünk tovább. Én közben folyamatosan simogattam hol az arcát hol a nyakát. Bárhol csak hozzá érhessek. sajno sneki el klelett mennie egy időre de kérte és én is így szerettem volna hogy megvárom. Sietett vissza hozzám. Fél óránk volt már csak de érdemes volt várni rá. ha csak annyi időnk lett volna hogy megölel már az is egy álom lett volna. De így beszélgettünk kicsit most már felszabadultabban. És sokat nevettünk. Lehet szükség is volt erre a pici különlétre mert teljesen más lett a randi. Egy vidám fesztelen és szerelmes randi volt. Úgy ahogy volt tökéletes volt! Nagyon szeretem Őt! És nekem Ő a mindenem! Remélem még nagyon sok évet ünnepelhetünk együtt mert igazán boldog vagyok mellette. Szerelmes vagyok Belé!Szép hétvégét mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Most jöttem haza egy randiról.
Húúú ez micsoda találkozás volt. Kettesben voltunk ami adott volt hogy kicsit jobban összebújjunk. Még reggel arról beszéltünk hogy holnap vagy szerdán találkozunk talán. Erre ma kaptam az üzit hogy azonnal indulnom kellene. Sajnos csak fél óra múlva tudtam elindulni de nem volt probléma. Elmentem a szokásos helyünkre és vártam Rá. Szinte azonnal megpillantottam Életemet! Már nagyon hiányzott nekem. Mivel nagy szél volt kinnt ezért csak egy gyors ölelés lett. A kocsiban viszont forróbban üdvözöltük egymást. Elautóztunk a helyünkre és szinte azonnal egymásnak is estünk. Bepótoltuk az egymás nélkül eltöltött időt. Csodálatos volt! Most úgy alakult hogy keveset tudtunk beszélgetni. Más, fontosabb dolgok kerültek előtérbe. Néha kissé túlságosan is az előtérbe.
Volt összebújás is ami még mindig nagyon megható számomra és amiből soha nem elég. És volt pár vidám pillanat is. Ez egy tökéletes randi volt. És a maga módján különös.
Most újra nagyon boldog vagyok. Randik után mindig kivirulok. Minden rám van írva. Sőőőt a viselkedésem is erősen megváltozik. Végtelen türelem lesz rajtam úrrá és sokszor csak mosolygok magam elé mert még legbelül ott vagyok a randin és újraélem a szebbnél szebb pillanatokat.
Ez a mai nap nagyon jó érzéssel töltött el. Kicsit unalmas és hosszú volt a hétvége. Pont egy ilyen napra volt szükségem amit Életemtől kaptam ma ajándékba.
Remélem ez a csodálatos érzés sokáig bennünk maradhat. Az biztos hogy sokat fogunk megemlékezni erről a napról.Hasonlóan szép napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Most jöttem haza egy randiról.
Húúú ez micsoda találkozás volt. Kettesben voltunk ami adott volt hogy kicsit jobban összebújjunk. Még reggel arról beszéltünk hogy holnap vagy szerdán találkozunk talán. Erre ma kaptam az üzit hogy azonnal indulnom kellene. Sajnos csak fél óra múlva tudtam elindulni de nem volt probléma. Elmentem a szokásos helyünkre és vártam Rá. Szinte azonnal megpillantottam Életemet! Már nagyon hiányzott nekem. Mivel nagy szél volt kinnt ezért csak egy gyors ölelés lett. A kocsiban viszont forróbban üdvözöltük egymást. Elautóztunk a helyünkre és szinte azonnal egymásnak is estünk. Bepótoltuk az egymás nélkül eltöltött időt. Csodálatos volt! Most úgy alakult hogy keveset tudtunk beszélgetni. Más, fontosabb dolgok kerültek előtérbe. Néha kissé túlságosan is az előtérbe.
Volt összebújás is ami még mindig nagyon megható számomra és amiből soha nem elég. És volt pár vidám pillanat is. Ez egy tökéletes randi volt. És a maga módján különös.
Most újra nagyon boldog vagyok. Randik után mindig kivirulok. Minden rám van írva. Sőőőt a viselkedésem is erősen megváltozik. Végtelen türelem lesz rajtam úrrá és sokszor csak mosolygok magam elé mert még legbelül ott vagyok a randin és újraélem a szebbnél szebb pillanatokat.
Ez a mai nap nagyon jó érzéssel töltött el. Kicsit unalmas és hosszú volt a hétvége. Pont egy ilyen napra volt szükségem amit Életemtől kaptam ma ajándékba.
Remélem ez a csodálatos érzés sokáig bennünk maradhat. Az biztos hogy sokat fogunk megemlékezni erről a napról.Hasonlóan szép napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Péntek 13 van. Számomra semmi különös. Nem igazán vagyok babonás inkább csak magamban szoktam megjegyezni ezeket a dolgokat. Nekem a mai napom kifejezetten jól indult. És úgy néz ki a folytatásban sincs semmi panaszra méltó. Remélem ha az oviból haza jövünk ez így is marad. Ott azért akadhatnak gondok. Mint minden oviban itt is vannak "szeretnivaló" gyerekek.
Ez a hét picit szomorkásra sikerült. Jobban mondva a hét közepén történt valami ami nagy csalódást okozott nekünk. Általában mindketten rosszul viseljük az e fajta csalódást de én most meglepően jól tudtam magam tartani. Talán belül készültem már rá... talán. Tegnap reggel tudtunk beszélni de nagyon uralkodott az egészen a szomorúság. Én próbáltam beszélni ami sokszor segít de ez most nem segített. Kezdtem egyre jobban aggódni amikor délután kaptam egy olyan jelzést amit úgy véltem Életem újra elindult felém. Amikor egy csalódást átélünk nem azt jelenti hogy szakításhoz vagyunk közel vagy nem szeretjük úgy a másikat. Ilyenkor általában egy pici magányra is szükség van. Este nem érkezett meg Életemhez egy nagyon fontos levelem. Ami tényleg útnak indította volna hozzám. Reggel megtudta nézni és ki is tudtam jönni hozzá. Szerintem egy nagyon jót beszélgettünk. A végét kifejezetten élveztük. Ki így ki úgy. Szükségünk volt erre a reggelre. Csodálatos volt! Egy lehetséges randi is szóba került ami a jövő hét elejére várható. Nálunk egy randi soha sem biztos így most sem. De lélekben mindketten készülünk rá. Úgy érzem ez a randi nagyon kellene nekünk. Ez gyógyítaná meg a lelkünket. Az első ölelésnél már sok minden feledésbe merülne. Illetve elkerülnének mélyre. Nagyon vágyom arra hogy hozzá bújhassak. Hihetetlen mennyire szeretném éreztetni már Vele, hogy mennyire szeretem Őt! Hiányzik... ezért nagyon reménykedem ebben a randiban.Mindenkinek kellemes pihenést a hétvégére!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap nagyon csodálatos napom volt. Vagy napunk...
Sokat tudtunk beszélgetni és annyira elmélyülten mint már nagyon régen. Idejét sem tudom mikor tudtunk igazán mély dolgokról beszélni ilyen bőven. Annyi gond és probléma volt mostanában a környezetünkben hogy nem tudtak kitörni belőlünk az érzelmek. Természetesen ez nem azt jelenti hogy kevésbé szerettük egymást, mert ez nem igaz. Csak nem tudtunk róla beszélni. Voltak randik ahol érezhettük mi is zajlik a másikban és jó érzés volt átadni is ami bennünk tomboltak. De beszélni róla egészen más. Természetesen előkerültek régebbi emlékek is. Főként az első ölelés. Én kifejtettem Életemnek hogy mennyire vágytam egy ilyen ölelésre mint amit tőle kapok. Sokszor álmodtam egy olyan igazi mély és forró ölelésre de valahogy én soha nem érezhettem ezt. Már már azt gondoltam ilyen nem is létezik. És akkor jött Életem az első randinkon és megölelt. Abban az ölelésben minden benne volt. Egy álmom vált valóra. Itt kezdődtek megvalósulni a titkos álmaim. Az elmúlt 3 évben rengeteg olyan érzést tapasztaltam és éltem meg amiről nem is mertem álmodni. A heves szívdobogások amikor meglátod Őt. A mindenáron vele lenni érzés. A szerelem néha teljesen elveszi az eszem. Nem gondolkodom következményeken csak az lebeg a szemem előtt hogy itt a lehetőség. Nem szalaszthatom el. Mennem kell hozzá bármi áron. És lehet "csak" egy ölelés lesz a hosszú út vége de nem számít. A több 100 kilométer is megér egyetlen ölelést. Persze sosem egy ölelés a vége
Sajnos hétvégén nemet kellett mondanom egy randira. Piszok egy érzés volt. Nagyon facsarta a szívemet a bánat. A végén kiderült még jobb is hogy így alakult és ez picit javított a bűntudatomon. Beszélhettünk is aznap így különösen megnyugtató volt Életem a fájó szívemre.
Én nem tudom mi volt velünk tegnap de valami észbontó napunk volt. A fetörő érzelmek kimutatása csodálatos hatással volt ránk. Sok bensőséges dologról beszéltünk de a tegnapi nap fő témája mégis a szeretkezés volt. Próbáltuk elmondani mi az még ahol javíthatunk. Bár be kell valljam nekem már ez is tökéletes ahogy most van. A mi szeretkezéseinkre nem lehet azt mondani hogy monoton. Nagyon is változatos.
Nehéz észben tartani ezeket a megbeszélt dolgokat mert ha randizunk akkor szinte mindig a pillanatra hagyatkozunk. Ki emlékszik arra mit is beszéltünk meg. A pillanatnak élünk! Az időjárás is sokat segítene nekünk...További kellemes napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Eltelt pár nap amik többnyire sűrűek voltak. Orvos, családlátogatás, vendégség... Mára már nagyon fáradt vagyok. Sajnos néhány óra alvással kell beérnem ezen a héten a pihenést. A 4-5 óra alvás is általában részletekben van. A munkahelyem miatt picit stresszelek most. Nem részletezem mert nagyon hosszú lenne. 2 dolgozó közt dúl a harc a hatalomért és ez emgem megvisel mert 2 oldalról hallom a szidalmakat. Nekem nincs bajom egyikkel sem de elvárják hogy melléjük álljak. Attól félek ha győz a jelenleg gyengébb akkor szívni fogja a vérem. Nagyon a lelkemen viselem most ezt és félek hogy mi lesz. Eddig szívesen jártam dolgozni még akkor is ha néha felbosszantottak. Úgy hogy most izgul izgul...
Életemmel csak keveset tudunk beszélni amikor dolgozom. Ma sikerült beszélgetnünk egy nagyot és ez jó hatással volt a lelkemre. Tegnap este egy érdekes témáról beszéltünk. Intim dolgokról amik még nem kerültek szóba. Furcsa felismerés volt hogy annak ellenére hogy jóban vagyok anyukámmal vele nem tudtam beszélgetni ezekről mint Életemmel. Első együttlét és minden más olyan téma amik igencsak tabuk. Soha nem gondoltam volna hogy egy férfi lesz az akivel minden ilyen témát megtudok osztani. Életemmel csodálatos az élet! Ő az egyetlen gyógyír a néha beteg lelkemre. Mindig velem van és érezteti a szerelmét. Nagyon hiányzik nekem! Szükségem van rá. Remélem Ő is érzi hogy mennyire fontos nekem és minden pillanatban ott vagyok vele. A gyermekemért is ugyan úgy aggódik mint én. Törődik vele még ilyen messziről is. A szeretet úgy érzem kölcsönös náluk. Ez nekem nagyon szívmelengető.Kellemes estét kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Ma ismét randiztunk.
Még pénteken felvetődött de akkor még nem volt biztos semmi sem. Ráadásul beszélni sem tudtunk csak szombat reggel. Akkor úgy terveztük hármas randi lesz mivel picinyami emlegette pár napot Életemet. Ezért gondoltuk hogy jó lenne egy családi randi. De az idő előrehaladtával kezdett úgy haladni a dolog hogy csak kettesben leszünk. Érdekes mert ha arra koncentrálunk hogy kettesben legyünk akkor általában hármas randi lesz. Ha pedig hármas randira akkor kettesben leszünk. A jó az hogy bármelyik verzió is alakul ki a végeredmény ugyan az: csodálatos lesz! Ez ma sem volt másképp. Elmentem Életem elé a megbeszét helyre. Kivételesen nem késtem pedig elég nececs volt az indulásom. Izgatottam vártam hogy megpillantsam Őt. Nem is telt sok időbe és megjelent. Szívem heves dobogással jelezte hogy itt van. Mivel kint hideg volt a kocsiban pedig meleg ezért sokáig nem időztünk a levegőn. Csak a legszükségesebbeket. Egy forró ölelés és egy hideg csók. Gyorsan betessékeltem magam mellé és indultunk is a búvóhelyünkre. Persze vezetés közben ment a simi. De most nagyon finom volt így nem terelte el a figyelmemet. Mivel kettesben voltunk így nem kellett bújkálnunk és takargatni magunkat. Egy csodálatosat szeretkeztünk. Régi álmunk vált valóra. De ez titok...
Igazából azt is mondhatom hogy egyre több álmunk válik valóra együtt.
Megkaptam a magamét szinte azonnal hogy megint el leszek kapatva. Hiszen 1 hete randiztunk utoljára. Ilyen sűrűn ritkán tudunk találkozni. Ilyenkor hihetlenül izgatott vagyok. Most sikerült reggelente beszélnünk. Sokat segített a mai beszélgetés is. Ráhangolódtunk a mai napra. Ma sokat beszéltem Életemhez. Nekem is nagyon jó érzés volt. Általában kis locsi-fecsik voltak de szeretek beszélni hozzá. Figyel rám és érdekli amit mondok. És néha közben magához húz. Egy apró csókkal vagy forró öleléssel lep meg. Ilyenkor természetesen elolvadok. Készült kép is. Most kicsit más lett mert egy változáson mentem keresztül de hihetetlenül szerelmesen nézünk. Olyan jó ránk nézni. Lehet elfogult vagyok. Na és? SZERELMES VAGYOK!!! És BOLDOG!! VELE!!!
Annyira szép Vele az élet! Ilyenkor napokig csak szárnyalok. A lelkem teljesen magával ránt a magasba. Minden gyönyörű. Nagyon hiányzott már nekem Életem! Most picit raktároztam belőle de ahogy az én telhetetlenségemet ismerem nem lesz elég sokáig. Azt sajnálom nagyon hogy beteg vagyok és nem érzem az illatát. Mindig érzem magamon napokig. És nem csak egy fajta illatot. Kétféle illatot raktározok el magamban. Abból az egyik napokig bennem van. A másik pedig rövidebb ideig. Mindkét illat csodálatos érzéseket gerjeszt bennem. Az egyik picit intmebb pillanatokat hoz elő a másik pedig inkább a meghittséget varázsolja elő. Nélkülözhetetlenek. Minden randi alkalmával így hazahozom magammal Őt is. Nem csak a szívemben hanem magamon is. Köszönöm Életem ezt a csodaszép napot! Remélem mihamarabb találkozhatunk.Szép estét mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Végre olvad a hó. A hétvégére enyhébb időt mondanak aminek örülök. Sűrű programunk lesz ha nem leszünk betegebbek. Sajnos a gyerek folytatja azt amit szeptember óta elkezdtünk. Néhány nap ovi aztán hetekig itthon. Egyik nap ettől picit be is sokaltam. Nagyon ingerült lettem. 4 éves a gyerek és már nem itthon kellene töltenie a napjait. Szüksége van a társaságra. Nem rossz gyerek nincs vele gond itthon. De nem tudok úgy mozogni tőle ahogy azt én szertném. A vásárlás is 2× annyi időbe telik mint egyedül. És ebben a hidegben sokkal jobban meg kell gondolnom hova is indulok el vele. Most biztosan sokaknak úgy hat hogy talán útban van a gyerek nekem. Ez nem igaz. Imádom őt és tényleg semmi gond nincs vele. De vágyom már arra hogy egyedül lehessek. Itthon is lenne egy csomó dolgom de nem tudom rendesen tenni amikor ő itthon van. És ha hetekig ez van akkor kiborulok. Nagyon ingerült leszek. Kiabálok vele és percek után bűntudatom lesz. Szegény nem tehet róla hogy beteges. Ráadásul egymást fertőzzük oda-vissza december óta. Ma kifejezetten édes volt. Rengeteget ölelget és puszilgat. Én teszem a dolgom: főzök, pakolgatok és egyszer csak odajön megölel vagy megsimogat és nyom egy puszit az arcomra. Most őszintén! Lehet rá haragudni? Képtelenség. Ma lefeküdtünk aludni de nem tudtunk sokat. Lakásfelújítás van a házban és ment a fúrás, kalapálás. Fel is ébredtünk elég hamar. De én nem akartam felkelni ezért feküdtünk még. A kis lelkem odahajolt hozzám simogatott és apró puszikat szórt szét az arcomon. És a simogatás közben közölte nekem hogy szeret. Majd megkérdezte tudod hogy szeretlek? Teljesen elolvadtam tőle. És Életemtől! Ugyanis ezeket mind a randi alatt látja tőlünk. És Életem volt az aki előhozta belőlünk hogy ne féljünk kimutatni az érzelmeinket. Imádom Életemet! Teljesen oda vagyok érte!
Sajnos az elmúlt napok nem úgy alakultak ahogy szerettük volna. Akadtak nehézségek és sajnos nem tudok neki segíteni. De igyekszem mellette lenni amikor csak tudok. Reggelente beszélünk és napközben is sokat együtt vagyunk. Nagyon sokat jelent nekem hogy mindig eljön hozzám.
Sajnos most a hétvége közeledik amit nem szeretek. Más tűkön ülve várja hogy elteljen a hét. Engem a hétköznapok tesznek boldoggá. Mert akkor Életemmel lehetek. Ő a mindenem!Kellemes etét kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Hosszú volt a hétvége. Hosszú és unalmas. Semmi sem történt. Még Életemmel sem nagyon tudtam beszélni csak szombat reggel. Na de akkor csodálatos volt. Az írás sem ment igazán mert nem volt rá alkalmam. Így mindig készenlétben álltam és ha adódott egy lopott pillanat azt ki is használtam. Ilyenkor mindig 100× lassabban tölt be a rendszer. És persze a mail sem működik úgy ahogy azt szeretném. Viszont ez után az éhező hétvége után egy gyönyörű randival kezdtük a hetet. Már napokkal előtte beszélgettünk róla de nagyon nehéz volt összehozni. Természetesen a randi előtt 2 nappal mindig lázba jövök. Nagyon tudok izgulni. Ez a kellemes izgulás. Inkább izgatottság.
Ígérték vasárnap éjjel a havat és újra bejött nekik. Először aggódtam picit mert messzire kellett mennem de aztán eszembe jutott az előző randi a múlt héten és rájöttem felesleges aggódni. Simán megjártam az utat mindenféle prombléma nélkül most miben különbözne? Talán annyiban hogy nagyon fáradt voltam. Most már vége lehetne a télnek. Itt vol az egész december és január hó meg szinte semmi. Most már tavaszt szeretnék. Nem is. Inkább akarok!
Na de a randi! ÓÓÓ valami káprázatos volt! Ketten voltunk ami különös melegséggel töltötte el a szívemet. Jobb szeretek kettesben lenni Életemmel mind a mellett hogy picinyami már nem szokott zavarni ha ott van velünk. Én értem oda előbb nagyon sokára. Fél órával hosszabb volt a menetidő mint ahogy terveztem. Amikor odaértem azt hittem hogy rosz helyre jöttem mert Életem még nem volt ott. Örültem hogy én várhatok rá mert így nem éreztem úgy hogy időt vesztettünk. Nemsokára meg is érkezett. Most csak egy gyors ölelés és csók volt mert szakadt a hó és hideg is volt. Na de amikor beültünk... Mindent bepótoltunk. Nagyon sok bújás volt most. És erre most kiemelten szükségem is volt. Semmit nem kellett kérnem vagy jeleznem mert mindent megkaptam. Elsősorban a szerelmet ami áradt belőlünk. Ez a képen is látszódik amit készítettünk. Nagyon jó érzés ránk nézni. Volt egy idő amikor nem voltam elégedett azzal amit látok. Itt magamra gondolok. De most nyoma sincs. Csak a szerelmet látom magamon és azt hogy igazán boldog vagyok. VELE!
Persze mint mindig most is nehezen bírtuk ki hogy csak beszélgessünk és simogassuk egymást. Hiába beszéljük meg hogy picit oldódjunk mielőtt beefelejtkeznénk teljesen egymásba. Ez nekünk nem megy be kell látni. Próbáltunk úgy tenni mindketten ahogy itthon beszélgetni szoktunk róla. Többé-kevésbé sikerült. Én nagyon élveztem a helyzetet. Életem szinte felfalt és ezt imádtam. Ő az én kis mohó kandúrkám.
Miután picit lehiggadtunk beszélgettünk. Szeretek Neki mindenről mesélni mert Ő az egyetlen akin érzem hogy érdekli amit mondok. Bármiről beszélek Ő hallgatja és látom hogy nem csak udvariasságból. Ez fordítva is igaz. Imádom hallagatni Őt. Szeretem a hangját és szeretem ahogy beszél. Mindenről tudunk beszélni. Vannak dolgok amikről még nehezen megy így élőben de próbálkozunk. Csodálatos az életem mellette! A búcsú rövid volt a hideg miatt. Viszont az ölelése maga a mennyország! Igazi forró szerelmes bújás volt. És a végtelen apró búcsúcsókoktól is teljesen elolvadok. Egy álomrandi volt ismét. remélem hamarosan újra találkozhatunk. És nagyon bízom benne hogy hamarosan egy olyan hírt mondhatok el neki ami megváltoztatja az életünket. Persze főleg lelkileg...Kellemes napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Eltelt néhány nap mégis itt ég bennem még a randi egyes pillanatai. Csodálatos volt!!
Azóta sokat tudtunk beszélni és még ma reggel is gyönyörű érzések törtek elő amikor beszéltünk róla. Tegnap este főleg picinyamis gondolatok kerültek szóba. Voltak egészen megható pillanatok is. Régebben mindig tartottam a hármas randiktól. Most egyáltalán nem volt kétségbeesett gondolatom. Teljesen természetesnek hatott hogy ő is velünk lesz. A randin a meseolvasás már hagyomány. Közösen olvassuk. Ilyenkor összebújunk és osztozunk az oldalakon. Van hogy a gyerek megmondja ki melyik oldalt olvassa. Igazi családi hangulat. Este próbáltam úgy alakítani a dolgokat hogy reggel jöhessek Életemhez. Itthon most kicsit hadilábon áll minden. Még jó hogy beállítottam a telefonom különben elaludtam volna. Kár lett volna kihagyni azt a gyönyört amit átéltünk. Még tegnap megbeszéltünk néhány igazán intim témát. Picit még zavarban voltam de aztán husss minden elszállt és lelkesen írtam az érzéseimről. Biztosak vagyunk abban hogy szemtől szemben ezek a dolgok még nem mennének. Rengeteget köszönhetünk az internetnek. Elsősorban a szerelmünket. Ami az egyik legszebb ajándék az életemben. Tudom hogy lesz még több ilyen ajándék. Remélem hamarosan...
Sajnos van néhány dolog ami néha árnyékot vet a boldogságunkra. Ezek magán jellegű dolgok semmi köze a szerelmünkhöz. Csak nem hagyja szabadjára engedni az érzéseket. Ilyenkor próbálunk a magunk módján segíteni egymásnak. Csodálatos az élet Vele!
Reménykedem hogy hamarosan újra együtt lehetünk. Szeretek Vele lenni. Szeretek hozzá bújni. Szeretek hozzá beszélni. Szeretek...Jó hétvégét mindenkinek!
Nem tudom más hogy van vele de egy ideje furcsa dolgot észlelek a logoszférában a lekérésekkel kapcsolatban. Erre azóta figyeltem fel amióta esténként nem nagyon működött a fórum. Azóta elég változatosan számlál... Ezt csak úgy megjegyeztem.
-
álomvilág
csendes tag
Húúú ma micsoda nap volt!!!
Már napok óta beszélgettük hogy a mai nap esélyes lehet egy randira. Igazán beleélni nem mertük magunkat mert nálunk soha nem lehet tudni. Tegnap sokat tudtunk beszélni. Szinte egész nap együtt voltunk. Ezzel kellőképpen ráhangolódtunk a mai napra. Bár én estére kicsit elszomorodtam mert láttam hogy esik a hó és nem tréfál az időjárás. Bizony úgy döntött meg is marad a hó. Mivel még nem vezettem hóban csak egy rövid szakaszt ezért aggódni kezdtem. És reménykedtem hátha eláll és az utak is jól járhatóak lesznek. Tudtam ha nem változik jó irányban a helyzet akkor Életem nem engedi meg hogy útnak induljak. Éjjel arra ébredtem hogy a gyerekkel nem stimmel valami. Bújkál benne valami és kitörni látszik. Puff neki. Hogy intézem el a randit? Gondoltam legfeljebb magammal viszem. Reggel már régen ébren voltam amikor kijöttem. Akkor felvetettem hogy lehet keresztül húzzák a randinkat. Én ettől függetlenül úgy készültem hogy indulok. Bármi is lesz én ott leszek. Kaptam egy üzit hogy nagyon csúszik az út és esik a hó. Na neee! Az előbb kinéztem nálunk nem esett. Mire elindultam újra szakadni kezdett. Bevallom őszintén időjárás jelentést nem is néztem. Féltem megtudni mi várhat rám. Csak annyit látok ami a neten a kezdőlapon szerepel. Na ez bőven elég volt. Tegnap végre nyugtáztuk hogy semmi nem jöhet már közbe. Erre tessék. Az időjárás és picinyami. Végül úgy döntöttem az a legjobb ha magammal viszem. Így nem idegeskedem hogy korán haza kell jönnöm és vajon mi lehet vele. Gyorsan kiástam az autót a hó alól. A tervezett időben indultam de sokkal lassabban haladtam mint gondoltam. Beállt a város. Valahol számítottam rá. Természetesen késtem. Ezt annyira utálom. Nem szeretek megvárakoztatni senkit. Főleg nem Életemet. Ezerszer elképzeltem hogy hogy fog megesni a mostani első ölelés. Nagyon régen találkoztunk már és nagyon vágytam rá. Úgy képzeltem el hogy egy hosszú forró ölelés közepette belesúgom a fülébe hogy nagyon hiányzott. De nem így lett. Esett a hó és hideg volt. Egy fél ölelés és csók után beugrottunk az autóba. Ott hozzábújtam és meg is csókoltuk egymást. Végre!!! Picinyami picit szégyenlős volt de nagyon hamar feloldódott. Ismét sokat játszottunk és külön játszottak Ők is. Annyira édesek együtt. Ma nagyon boldog vagyok! Rég voltam ennyire boldog. Egy csodálatos randi volt a mai. Volt meseolvasás és a végén tudzunk picit mélyebben is beszélgetni. Érdekes hogy szóba került a gyógyszer amit 3 hónapig szedtem. Mindketten észrevettük hogy megváltoztatott engem. Kívül és belül is. Sajnos ezek csupa negatív dolgok voltak. Jó érzés volt ezt megbeszélni. Most minden olyan szép és gyönyörű. Életem többször felhívott menet közben hogy rendbe tudunk e haladni. Ez elmondhatatlanul jól esett. Ismerve Őt aki alig mer telefonálni. És azért is szívmelengető volt mert éreztem rajta hogy aggódik. Nagyon csodálatos ember Ő. Az én Életem!
Persze nagyon szorosan is összebújtunk. Mindenki érti úgy ahogy akarja. Szükségünk volt egymás közelségére. Itt is nagyon látszódott az egymás utáni hiányérzetünk.
Ma ismét egy család voltunk. Volt egy pillanat amikor belefeküdtem életem ölébe és csak merengtem. Merengtem a gyönyörű pillanatokon amit most átéltünk. Csodálatos Vele az élet! Remélem hamarosan újra átölel. Most itt érzem magamon az illatát és nem eresztem el. Szippantom magamba jó mélyen. Ez egy tökéletes nap volt! Ismét bebizonyítottuk hogy előttünk nincs akadály. Ha mi találkozni akarunk akkor tüzön-vizen átgázolunk. Szükségünk van egymásra. Napok óta szerelmesebb hangulatban voltunk. Ez a randi most az előző napok koronája lett. Ismét itt vagyunk álomvilágban...Kellemes napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Ma Valentin nap van. Másképpen szerelmesek napja. Mi nem igazán szoktuk megünnepelni. Megemlékezünk róla de ünnepnek nem neveznénk. Az első szerelmesek napján kaptam tőle egy gyönyörű levelet. Amit kézzel írt. Gyönyörű ajándéknak tartottam. A másodiknál szóban emlékeztünk meg erről a napról. Igazság szerint megbeszéltük hogy ez nem igazi ünnep. Kicsit olyan mintha kijelölnének egy napot arra hogy akkor most szeresd a párod. Én minden nap szeretem ŐT! És az igazi ünnep számomra az amikor Vele lehetek. Amikor egészen közelről érzem hogy mit érez irántam. Amikor átölel és érzem a borzongását, a hevesebb szívdobbanását. Amikor látom és érzem rajta hogy szeretné kimondani azt a szót de nem tudja. Helyette átölel és belesúgja a fülembe hogy imád.
ÓÓÓ na ezek a pillanatok azok amik ünnepek. Mivel nagyon ritkán találkozunk ezért különösen megbecsülünk minden pillanatot. És amikor a szeretkezések alkalmával elérjük azt amire igazán vágyunk annál többet nem is kívánhatunk. Álomszép az életem Vele! Valentin nap ide vagy oda én minden egyes nappal egyre szerelmesebb vagyok Belé. És ezt megpróbálom Vele éreztetni. Mostanában többet beszélgetünk aminek nagyon örülök. És hihetetlen de sokkal jobban alszok a beszélgetések után. Igazán meg tud nyugtatni. Kiadhatom neki az aznapi gondolataimat és teljesen kitudok kapcsolódni utána. csodálatos életünk lenne együtt. Én Benne megtaláltam életem igazi párját és nagyon vigyázok rá! Sokszor megköszöntem a sorsnak hogy megajándékozott Vele és a szerelem minden apró és nagyobb csodájával. Mert Vele együtt járnak a legszebb dolgok és érzések. Számomra Ő a tökéletes minden szempontból. Szerelmes vagyok Belé. Köszönöm hogy vagy nekem! Mindenkinek nagyon szép napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Az utolsó 2 hétben a betegség volt jellemző az itthoni állapotokra. Úgy nézett ki végre rendeződik az egészségünk erre tegnap jelentkeztek a tünetek nálam is. Először látható jelek voltak de nem is vettem komolyan. De tegnap már érezhető is volt. Nem úsztuk meg az influenzát. Nálam elég sajátos módon jelentkezett. Ráhúzódott a szememre.
Életemmel tegnap reggel és este is tudtam beszélni. Nagyon hiányzott már. Napokig nem tudtunk beszélni. A tegnap reggel egész véletlenül alakult így. Nagyon megörültem neki. Nem tudom mikor tudunk találkozni de már úgy hozzábújnék. Azt tudom hogy nagyon régen öleltük már egymást. Talán 1 hónapja... 
ÓÓÓ az már nagyon nagyon régen volt. Mostanában nagyon rossz alvó voltam. Tegnap óta úgy alszok mint a bunda. Az a baj velem ha hazajövök és lefekszem akkor nem tudok elaludni. Jár az agyam az aznapi munkámon. Vagy ha nem tudok azonnal lefeküdni és este odakerül a sor hogy akkor alvás mert már összezuhanok akkor sem tudok elaludni hamar. Túl fáradt vagyok hogy az agyam lebontson. Viszont tegnap reggel ahogy beszélgettünk kiadtam magamból a munkám során felgyülemlett morcosságot és ahogy letettem a fejem azonnal elaludtam. Este is. Beszéltünk. Elmeséltem Életemnek mik történnek mostanában itthon meg hasonlók és megnyugodtam. Vagyis belülről kiadtam amit másnak nem tudnék úgy elmondani és hihetetlenül jó érzést kaptam a bosszúságok helyére. Életemmel lenni maga a nyugalom. Tudom hogy ha együtt élnénk nem bosszankodnék ennyit mint most. Nem maradnának bennem rossz dolgok mert Vele mindent megtudok beszélni. Olyan jó Vele! Sajnos most a szemem miatt kevesebbet gépezek. Érzem hogy nem tesz jót neki. De így is megpróbálok minél többet Életemmel lenni. Szükségem van rá!
Sajnos az időjárás is elég lelombozó. Utálom a telet. Utálok fázni. Sokat vagyok fáradt és ilyenkor 600 bundát is felvehetnék akkor is fáznék. Várom a tavaszt. Legalább a vékonyabb kabátot előszedhetném már. És persze a randik miatt sem bánnám ha nem kellene fagyoskodnunk. Igaz egy idő után kimelegszünk még a mínusz 20 ban is. További kellemes napot nektek!
-
álomvilág
csendes tag
Huhh lassan 1 hete nem írtam. Nagy részben nem az én hibámból. Nem volt gép és a gyerek is beteg. Ami talán nem is meglepő így influenza járvány idején. Hogy is gondolhattam volna hogy mi megússzuk? Szerencsére nem veszi le túlságosan a lábáról a betegség. Ennek örülök és annak még jobban hogy már erősen gyógyul.
Életemmel minden a legnagyobb rendben. Ma is egy csodálatos reggelt töltöttünk el. Mivel én sokáig most nem tudtam jönni hozzá ezért már nagyon hiányzott mindkettőnknek egy igazi bensőséges beszélgetés. És hétfő óta újra kapok üziket!!! Elmondani sem tudom mennyire boldog vagyok most. Tegnap Életem egy olyan segítséget nyújtott nekem ami igazán meghatott. Ráadásul telefonon! Ami nálunk nagy szó. Mindketten zavarban voltunk de leplezni próbáltuk. Többé kevésbé sikerült. Én még sokáig remegtem az izgatottságtól. Nagyon jól esett a hangját hallani. Már hiányzott nekem. Életmentő segítség volt. A kiborulás határán voltam és ő megmentett. A legszebb az hogy Ő ajánlotta fel a segítségét. Nagyon hálás leszek neki a következő randin.
Ma igazi kis pimasz hangulatban van és délelőtt bombázott a sok mosolyogni való üzikkel. Érdekes érzések jöttek elő bennem ilyenkor. Imádom Őt! Most úgy érzem minden a legnagyobb rendben van velünk. Nem mintha olyan sokszor lennének problémák. Akkor is többnyire az én hisztim az ami előjön. Vagy éppen családi gondok. Érdekes hogy a kapcsolatunk előtt voltak viták. De akkor is olyan szerelmes cívódás volt így utólag visszagondolva. Amióta nyilvánosan feltártuk az érzelmeinket nem igzán szólalkozunk össze. Emlékszem a kapcsolatunk előtti 2 vita hozott össze minket igazán. Akkor éreztük meg igazán mennyire fáj ha a másikat megbántottuk. Szerintem a mi szerelmünk tökéletes. Mindig segítjük a másikat. Mindig éreztetjük hogy ott vagyunk egymás mellett. Soha nem cselekszünk dacból. Mindent megtudunk beszélni és ez a legcsodálatosabb. Olyan dolgokat osztunk meg egymással amiket még párjainknak sem. Ma gondolkodtam el azon hogy mennyire más vagyok Életemmel. Soha nem gondoltam volna hogy én kezdeményezek megnyitni egy kapcsolatot. Itt arra gondolok hogy én tettem fel A nagy kérdést. Ez addig teljesen távol állt tőlem. Soha nem meséltem senkinek arról hogy én mire is vágyom igazán. Minden téren. Mindenféle szégyen érzet nélkül tudok beszélni arról hogy a szeretkezésünket hogyan lehetne csiszolni. Nekem mi az ami jó. Soha nem nyílvánítottam ki ennyire az érzelmeimet mint Életemnek. Ölelések, bújások, csókok... És olyan dolgokat teszek meg amiket soha semmilyen körülmények között nem tettem volna és nem tennék másnak. Itt főleg képekre és azokkal kapcsolatos dolgokról beszélek. Életem jól mondja. Ha igazán szerelmes vagy nincs olyan hogy "nem". És nem azért nincs mert csak azért teszem meg hogy nehogy baj legyen. NEM! Örömmel teszek meg bármit. Értünk! Imádok örömet okozni Neki. Ami neki öröm az nekem is az. Nagyon nagyon szeretem Őt!Mindenkinek legyen szép napja!
-
álomvilág
csendes tag
Ma valahogy tódulnak bennem a kapcsolatunk kezdetének pillanatai. Emlékszem a legelső beszélgetésünkre. Annyira izgatott voltam mint egy kisgyerek. Fáztam és remegtem az izgatottságtól. Szinte abban a pillanatban ahogy rámköszönt megdobbant a szívem. (ami a mai napig tart
) A sors fintora hogy terhesen találtam rá az IGAZI szerelemre. Soha nem gondoltam volna hogy létezik szerelem első "látásra". Nálam ez inkább szerelem első szóra volt. Hihetetlen mennyire megváltoztatta a napjaimat. Délutánonként vártam rá és nem is kellett csalódnom. Mindig eljött hozzám amikor csak tehette. És ez a mai napig így van. Persze amikor nem jött nem valtam be hogy mennyire hiányzott. Még magamnak is féltem beismerni mit is érzek iránta. Szép lassan minden titkomat ismerte. És mindig is megbíztam benne. Soha nem merült fel bennem hogy amit én elmondok neki azt visszahallhatom esetleg. Hamar közel került a szívemhez. Néhány beszélgetés után már többet tudott rólam mint saját párom. Kicsit szenvedtem amikor kihúzott belőlem nagyon mélyen lévő dolgokat de aztán egyre felszabadultabb lettem vele. Sugárzott rólam a boldogság minden nap amikor Vele lehettem. Amikor megszületett a gyermekem picit kevesebbet voltunk együtt. De Ő mindig is törődött velem. Először csak velem és szép lassan beleszövődött a kapcsolatunkba picinyami. Sokáig csak háttérben szerepelt de mindig velünk volt. Talán akkor történt jelentős előrelépés amikor az első randink volt. Vagy inkább a második ahol már közeledett picinyami felé. Nem telt el 1 év az első beszélgetésünk után és már egy párként éltük tovább titkos életünket. Soha nem fogom elfelejteni azt az érzést amikor megkérdeztem tőle mit érez irántam. Végtelennek tűnő csend követett minden választ. A szívünk a torkunkban dobogott mert éreztük hohy új élet kezdődik számunkra. Nem gondoltuk volna hogy ennyi csodával ajándékoz meg bennünket. Várunk még csodákra egymás kezét fogva. Életem mindig éreztette velem hogy én a gyermekemmel együtt vagyok fontos neki. Volt időszak amikor jobban vágytunk arra hogy kettesben randizzunk. De már nagyon régóta fontos szerepe van picinyaminak a randik alatt. Ilyenkor nemcsak egy pár vagyunk hanem egy család is. Emlékszem az első randin nagyon bizalmatlan volt gyermekem. Ami érthető is. Egy idegen ember közel került anyához. Kimutatta nem tetszését de amint látta és érezte hogy anyának ez jól esik és nem bántja, kezdte elfogadni. A második randin már egy apró puszi is elcsattant közöttük. Az ujjacskájára. Aztán következett a poci és a legnagyobb lépés az arcra puszi volt. Életem tudta hogyan kell közeledni felé. Csodálatos érzés volt látni ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz és kezdi elfogadni Életemet. Aztán volt egy randi ami idegen helyen volt. Ami azóta a "mi helyünk" lett. Ott keservesen végig sírta a randit. Én belül marcangoltam magam. Életem pedig meggyőzőtt róla hogy ő még kicsi és nem haragudhatok rá. Meglátom majd alakul. És így is lett. Talán ez volt az egyetlen olyan randi ahol úgy éreztem picinyami útban van. Utána rohamosan megváltozott minden. Picinyami egyre beljebb fészkelte magát a szerelmünkbe. Szinte már nélkülözhetetlen. Igaz ami igaz szeretem ha ott van de én egy őnző nő vagyok és a kettesben randikra is épp ugyan úgy vágyom. Talán picit jobabn is. Ha ketten vagyunk több a bújás. És a szeretkezés is másabb. Álomszép!
Ma mesét olvastam gyermekemnek abból a könyvből amiből az utolsó családi randin együtt olvastunk Életemmel. Azoknál a részeknél amiket Életem mesélt picit megmosolyogtam. Hallottam a hangját. Hallottam ahogy élvezettel meséli. Szinte pontosan azzal a hangsúllyal ahogyan én mesélek. Rengeteg olyan dolog van amiben egyek vagyunk. Inkább úgy mondanám kevés olyan dolog van amiben nem vagyunk egyek. Sokszor van még így 3 év után is hogy ha rágondolok hevesebben ver a szívem vagy épp azon kapom magam hogy mosolygok magam elé. Amint rámköszön a beszélgetések alatt gyermeki izgatottság lesz úrrá rajtam. Ő a mindenem! Szerelmes vagyok Belé!
Nagyon erős a szerelmünk és ezt már rengetegszer bebizonyítottuk a sorsnak. Örökké hálás leszek neki hogy elhozta Őt nekem! Nagyon vigyázok Rá! -
álomvilág
csendes tag
Régen jártam erre. Egyszerűen hol alkalmam, hol energiám nem volt arra hogy írhassak. Ha volt egy pici lehetőségem azt temészetesen Életemnek szenteltem.
Sajnos az utóbbi napokban a szomorúság és fáradság volt inkább jelen. Életemmel megpróbáltam minél többet lenni. És a munkám is sajnos nagyon lefársztott most. A változatosság kedvéért pedig újra beteg a gyerek. Remélem a farsangra rendbe jön. Szegénykém a mikulásról is szinte lemaradt, erről nem szeretnék lecsúszni vele. Főleg hogy már lázasan készülődünk. Az első farsangunk.
Azért a bánatok mellett terészetesen a szerelem nem hanyagolható el. Nem is lehetne hiszen az érzés nagyon mélyen itt van a szívünkben. És minél többször éreztetjük a másikkal annál csodálatosabbnak érezzük az életet. Hiányzik Életem! Olyan régen találkoztunk már. Egyre több randis pillanatok jönnek elő bennem. Ezek nem feltétlenül már megtörtént randik emlékei hanem maga az érzés amikor készülődök hozzá. Amikor már úton vagyok hozzá és ahogy közeledem úgy válok egyre izgatottabbá. Egyre hevesebben ver a szívem. Ezeket a pillanatokat nehéz szóban elmesélni. Gyönyörű érzés! Annyira akarom hogy újra Vele lehessek. Mostanában ritkábabn is tudunk beszélni. Talán ez is szomorít. Tegnap este is beszéltünk pár szót. Csodálatos volt Vele! Igazi felüdülés volt. Éppen csendespihenő után voltam és nem nagyon voltam magamnál az elején. De akkor is olyan jó volt hozzábújni picit. Utána kezdtem el zsizsegni mint egy izgatott kisgyerek. És annak ellenére hogy nagyon fáradt voltam csak nehezen tudtam elaludni.
Ma sajnos az időjárás lehangoló. Gondoltam sétálunk egyet de ennek nem sok esélye van. Meglátjuk hogyan alakul a napunk. Bízom az eső ellenére hogy egy apró csoda azért történik majd...Kellemes napot!
-
álomvilág
csendes tag
Picit fáradtan ülök most itt. Sok munka volt bent és ez most kicsit lemerített. Lehet ezért is aludtam most délelőtt mint a bunda.
De bevallom jól is esett.
Életemmel tegnap reggel és este beszéltünk. Annyira jó Vele! Megunhatatlanok ezek az édes kis csevejek. Picit rosszalkodott az elmúlt 2 napban amin nagyon jókat szórakoztunk. És előkerültek az első leveleink amiket akkor írtuk amikor elkezdődött a kapcsolatunk. Húúúú micsoda hévvel vetettük bele magunkat ebbe a gyönyörű szerelembe. Életem első szerelmes levele mosolyt csalt az arcomra. Olyan izgatott volt mint egy szerelmes tini. Aki először érez szerelmet egy nő iránt és még nem tudja kezelni. Igazán édes levelet írt. Teljesen elolvadok tőle még most is. Az én levelem kicsit nyugodtabb hangvételű. Én mindig is óvatosabb voltam. Bár az érzelmek ugyan úgy tomboltak bennem mégis nyugodtabban adtam ki az érzelmeimet. Most már mindketten megtanultuk kezelni és ez a randikon látszik igazán. Levélben és beszélgetés közben érezni rajtunk hogy érettebbek lettünk. De ha találkozunk!!! ÓÓÓ ott aztán kitombolják magukat az érzelmek. Nagyon hevesek tudunk lenni Aztán eljön a pillanat hogy lecsillapodnak az őrült vágyak és igazi bújós szerelmes lesz a hangulat. Mindkettőt imádom. Imádok Vele pajzánkodni és imádok vele összebújni. Mindkettőnek meg van a maga varázsa. Az biztos ha együtt vagyunk megszűnik a világ. Átlépünk egy csodálatos világba. Nagyon várom már az újabb randit. Sajnos most kilátástalanok a helyzetek.
Most hétvége jön és ez egy picit elszomorít mert ilyenkor nehezen tudom elmondani Neki mennyire szeretem. Tudom hogy érzi akkor is ha nem mondom de nekem is nagyon fontos hogy kimondjam. Csak gyűlik bennem ez a gyönyörű érzelem és muszáj kiadnom magamból. Minden pillanatban éreztetni akarom vele a szerelmemet. Hiányzik nekem!Kellemes hétvégét kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Az elmúlt napok is picit eseménytelenül zajlottak. Életemmel csak nagyon keveset tudunk beszélni. Tegnap este sikerült pár lopott percet együtt töltenünk. Olyan kis pimasz volt de én így is nagyon imádom! Sajnos ma reggel miattam elmaradt a beszélgetés. Viszont holnap reggel teszek érte hogy Vele lehessek. Szükségem van rá. szeretnék egy szerelmes reggelt Életemmel tölteni. Már nagyon hiányzik. Éppen most küldtem neki képeket. Olyanokat amiket kért. Nagyon kiváncsi vagyok az ő véleményére. Ebben a témában általában nem egyezik a véleményünk.
Ő nagyon őszinte ezért is várom hogy mit fog mondani a képről.
Gyermekem egyre aranyosabb. nem mintha eddig nem lett volna az.
De most változik az oviban is. A napokban teljesen meghatódtam tőle. Már van barátja az oviban akivel együtt játszanak. Ez azért nagy dolog számomra mert rettenetesen visszahúzódó és félénk. A kisbarátjával kölcsönös a szimpátia aminek én is tanuja voltam. nagyon édesek. Úgy néz ki túljutottunk az állandó beteges időszakon. Elmondhatatlanul örülök ennek. talán ez is segített abban hogy barátokra leljen az oviban. Sajnos ovis balesetek is előfordultak de mindegyik csak 1 napig volt érzékeny téma. után amintha mi sem történt volna. Pedig a helyük még mindig meglátszanak a bőrén. Amikor szóltam asz anyukának hogy mit csinált a gyermekemmel az ő kicsi fia unottan rászólt hogy nem szabad. Sejtettem ezt a reakciót inkább csak azért szóltam hogy legközelebb ha előfordul nem leszek ennyire kedves. Nehezen viselem ha bántják a gyermekem. Ráadásul ok nélkül. Szerintem ezzel minden szülő így van.
Amúgy egy igazi kis angyal. Rengeteget ölelget és puszikgat amitől elolvadok egészen. ma például az oviban úgy köszönt el tőlem hogy nyomott vagy 10 puszit az arcomra. Persze engem sem kellett félteni Tegnap megkérdezte tőlem hogy óvatosan vezettem e. Megnyugtattam hogy igen. Erre odabújt, átölelt és közölte: büszke vagyok rád. Most lehet ettől a pillanattól nem meghatódni? Sokszor úgy ölel vagy simogat meg mint Életem. És néha olyan helyekre ad puszit ahova csak Életem. Ilyenkor tudom nagyon sajnálni hogy Életem ezt nem láthatja. Várom az alkalmat hogy azonnal eltudjam mondani neki ezeket valamilyen formában. Mindenről tudnia kell és tudni is szeretne. Már nagyon várom a következő alkalmat hogy újra átöleljen. Hiányzik... Ma szomorú az idő de ti ne legyetek azok!
-
álomvilág
csendes tag
Sajnos a hétvége nem volt valami eseménydús. Igazából nem is tudom hogy örüljek e ennek vagy sem. Szombaton jól esett egy kis pihenés de estére úgy éreztem picit talán már túlzásba is vittem. Lehet ennek hatására időben felébredtem vasárnap reggel. Nagyon örültem mert tudtunk Életemmel beszélni. Sőőőt ha így vissza gondolok beszéltünk szombat reggel és kora délután is. ÓÓÓ most hogy ez eszembe jutott nagyon feldobta a hangulatom. Ma reggel tényleg csak icipicit beszéltünk. Épp csak annyit hogy elmondhattuk mennyire szeretjük egymást. Holnap lesz a kapcsolatunk 34 hónapos. És elképesztő hogy még mindig egyre jobban és jobban szeretjük egymást. Lehet hogy ezt minden hónap 20.-án elmondom
de ez tényleg felfoghatatlan számomra. Egy igazi csoda Ő az életemben! Emlékszem még az elején mondta Életem hogy Ő kissé feledékeny a dátumokat illetően és ne vegyem rossz néven ha elfelejtené. Valahogy próbáljam jelezni aznap délelőtt hogy nekünk ma ünnep nap van. De még soha nem kellett jeleznem. Napokkal előtte már beszél róla hogy nem felejtette el és reméli eszébe jut aznap is hogy már milyen régóta tart a mi szerelmünk. Ilyenkor mindig nagyon meghatódom hogy eszébe jut. Szerintem nem is sejti mekkora örömöt szerez az én szívemnek. 2 hónap múlva 3 éve egy pár vagyunk. Nagyon örülnék neki ha megtudnánk ünnepelni egy csodálatos randival. De ez nálunk nagyon kiszámíthatatlan. Vegyük pl az utolsó 3 randit. Mind mind hirtelen gondolat volt. Jött az alkalom és Életem lecsapott rá. És én boldogan bújtam hozzá. Azt hiszem kettőnk nevében beszélhetek arról hogy vágyunk egy icipici ajándékra a 3 éves évfordulónk körül. Egy olyan ajándék amire 3 éve készülünk. Így amikor megajándékozzuk majd egymást ezzel az "aprósággal" egész biztosan hogy tökéletesebb ajándékot nem is kaphatnánk. Egymástól! És természetesen a sorstól.
Ma gyönyörűen süt a nap és valahogy a nap sugarai még jobabn a felszínre hozták az érzelmeimet. De talán ezzel mások is így vannak. Tudom még messze a tavasz de ez a szikrázó napsütés különös hatással van az ember érzelmeire. Elég ha elképzelem ahogy összebújunk és hagyjuk hogy a nap melengessen minket. Máris jobb a kedvem és sokkal szerelmesebb is vagyok.Mindenkinek hasonló szép napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap újabb randi volt!
Nagyon váratlanul ért a meghívása Életemnek. Reggel mielőtt oviba indultam jött az üzije hogy kiengesztelhetném egy randival. Ugyanis átaludtam a beszélgetést és nem tudtam ezért vele lenni. Persze nem volt harag csak viccesen jelezte hogy esetleg ma is találkozhatnák. Na abban a pillanatban ahogy elolvastam az üzit agyam lekapcsolt és kizárólag Életem lebegett a szemem előtt. Naná hogy elmentem. Dél körül a megbeszélt helyen voltam de sokan voltak ott ezért odébb álltam. Megbeszéltünk egy másik helyet. Természetesen eltévedtem. Ott viszonylag nyugi volt. Kellemesen eltölthettünk 2 órát. Húúú micsoda randi volt. Amikor megérkezett először szerelemsen üdvözöltük egymást. Ez a hétfői randinál elmaradt és mindketten bántuk. Most bepótoltuk. Csodálatos volt újra hozzábújni. Megölelni és megcsókolni. Amikor beültünk a kocsiba nekiálltam beszélni. De elképezstő módon csacsogtam. Szinte Életem szóhoz sem jutott. A randikon általában akkor szoktunk sokat beszélni amikor oldódni szeretnénk. Most úgy éreztem nincs szükség oldódásra. Még égett bennem a hétfői álomrandi. Érdekes hogy vannak randik amik újabb és újabb pillanatokat tartogatnak. Ez a tegnapi is ilyen nap volt. Az elején lévő beszélgetésünket leszámítva végig szeretkeztük a randit. Nem annak indult de ilyenre sikerült. Cseppet sem bántuk a dolgot. Sőőőt még tervezünk is ilyet a közeljövőben. Részleteket nem mesélek. Nagyon tabu. Úgy kimelegedtünk mint talán még nyáron sem az 50 fokos autóban. Én picit feszült voltam mert új helyen voltunk és néha zavart a külvilág. Azért voltak alkalmak amikor sikerült kizárnom minden zavaró tényezőt és csak Életemre fiygelni. Csodálatosat beszélgettünk és voltak vicces pillanatok is. Volt olyan hogy megszólalt a telefon. Persze mikor? naná hogy akkor. Csak nevettünk. Sokat gondolkodtam milyen jelző illik a tegnapi randinkra. Végül is arra jutottunk hogy a bensőséges. Újra közelebb kerültünk egymáshoz lelkileg pedig azt hittük ennél már nem lehetünk közelebb. Sok ölelés volt és a beszélgetések is olyanok voltak mintha otthon leülnénk és megbeszélnénk hogy kivel mi történt. Minden olyan természetes volt. Ittuk egymás szavait és nem tudtunk betelni egymással. Nincsenek szavak arra hogy mennyire gyönyörű az életem ha Vele lehetek. A búcsú is tökéletes volt. Hosszú forró ölelések és csókok közepette váltunk el. Az utolsó pillanatban még készült közös kép rólunk. Annyira hálás vagyok neki azért mert 1 hét alatt háromszor is eljött hozzám. Persze meg is jegyezte hogy már elleszek kényeztetve. áááá erről szó sincs. Ahhozz hogy elkényeztessen minden nap találkoznunk ellene. Sajnos a távolság miatt ez lehetetlen. De egyáltalán nem vagyok elégedett. Most olyan időket élünk hogy külön csoda hogy ilyen sűrűn tudtunk most találkozni. Ezek a randik kizárólag Életemnek köszönhetőek. Gondolt ránk és én nem tudtam nemet mondani neki. Nem is akarok hiszen minden vágyam az hogy együtt lehessünk. Tegnap még jobban belehabarodtam. Újra csak azt érzem hogy most még erősebb lett a szerelmem iránta. Nagyon szeretem Őt! Kellemes hétvégét nektek!
-
álomvilág
csendes tag
Még mindig annyira boldog vagyok hogy szinte kiugrom a bőrömből.
A randi hatása egyszerűen még mindig itt ég bennem. Különös hatással volt rám a hétfői nap. Teljesen olyan érzés volt mintha egy családként élnénk. Igazi együttlét volt. Éreztem hogy ilyenek lennének a napjaink. Sok sok játékkal, bújással ami telis tele van csodálatos érzelmekkel. Így élnénk a napjainkat csak éppen nem egy autóban. Számomra rendkívüli randi volt. Minden randi magában hordoz egy számomra új érzést. Ez most is így volt. Sajnos van amikor rossz pillanatok is adódnak de egymást segítve ezeket később szépnek látjuk. Vagy ha nem is szépnek de semmiképp sem fájónak. Mi egy igazán tökéletes párt alkotunk. Tegnap este és ma reggel is tudtunk beszélni. Annyira jó volt még mindig beszélni a randiról. Előjönnek még pillanatok amiket vagy nem meséltünk még vagy pedig újra és újra elő kell hogy jöjjön mert annyira mélyen meghatott minket. És vannak pillanatok amik nagyon viccesek. Már most nagyon várom a következő randit. De ezzel mindig így vagyok. Igazán telhetetlen vagyok. Nem tehetek róla de úgy érzem Belőle soha nem elég. Nem vagyok az a nyomulós fajta. Inkább az én szerény énemmel próbálom jelezni mennyire hiányzik és hogy mennyire akarom Őt.
Ma reggel egy nagyon érdekes témával kápráztatott el amitől csak még jobban várom a következő találkozást. Mindketten kiváncsiak vagyunk mit tartogat majd a pillanat nekünk. Az biztos hogy egy csodát. Na de mekkorát? Ez majd kiderül.
Picinyamin érezni a randi hatását. Pár napig, esetleg hétig mindig érezhető rajta hogy átadtuk neki a szeretet ízét. És nemhogy szívesen fogadja de szívesen adja tovább is. Nekem. Sokszor ölelget csak úgy. És többnyire az öleléssel puszi is jár. Mondanom sem kell hogy ilyenkor egészen elolvadok. Átadja nekem azt amit a randin lát és érez. A szeretetet. Látja rajtunk milyen boldogságot tud okozni egy ölelés. Egy apró elejtett puszi. És ezt itthon tőle kapom meg. Nagyon édes mert ezek után a mozdulatok után várja a hatást. Várja hogy mondok e valamit vagy látja e rajtam hogy jól esik e. Természetesen nem marad viszonzatlanul. Ölelem ahogy csak tudom. Egy igazi tünemény. Örülök hogy olyan természete lett mint a miénk. Szégyenlős és bújós. De ha kell akkor igazi cserfes. Néha hisztis (tiszta anyja )de egy gyereknek kell hogy az is legyen. Imádni való az egyszer biztos! Hihetetlen okos. Elég nagy ahhoz hogy bajba sodorjon itthon. De nem teszi pedig nem is kérem rá. Rá bízom hogy mikor mit mond. Nagyon hálás vagyok neki amiért ennyire figyelmes. Pedig még kicsi...
Boldog vagyok és úgy érzem egyre szerelmesebb. Legszívesebben átölelném a világot. Mindenkinek elmondanám hogy SZERELMES VAGYOK!!!
Ma ennyire mámoros hangulatban köszönök el tőletek!
Mindenki legyen óvatos ha utcára megy! -
álomvilág
csendes tag
Képzeljétek! Ma is randiztunk!!!
Nagyon hirtelen randi volt a mai. Tegnap este tudtam meg lefekvés előtt. Egy pillanatig sem gondolkoztam rajta hogy mi legyen a válasz a kérdésére. Sajnos beszélni nem tudtunk így csak 1 levélváltásban egyeztünk meg a randiügyében. Ma reggel sikerült időben felébrednem és megbeszéltük a részleteket. Most nem kellett korán indulni így volt időm az itthoni dolgokra. Megbeszéltünk egy időpontot de életem előbb jelzett hogy akár indulhatnék is. De én úgy alakítottam a dolgokat hogy a megbeszélt időben indulhassak. El is indultam. Illetve indultam volna. Beülök a kocsiba és nem indul. A motor nem akart járni. Biztos fázott. Mondom ezt nem hiszem el. Nem akartam hogy megismétlődjön a pénteki randi indulása. Pedig nagyon úgy festett. Végül kis segítséggel beindult. Érezte biztos hogy ez a nap nekem kiemelten fontos lenne. Beindult de furcsa hangokat hallatott és furcsaságokat is éreztem a pedálnál. Ajjaj. Így nem merek nekivágni mert a fékkel voltak gondok. Főleg gyerekkel együtt meg végképp nem akarok balesetet. Többször is felhívtam Életemet. Érdekes mert ilyenkor amikor pánikba esek nem érzem azt az izgalmat a telefonban magamon mint általában. Ilyenkor annyira kétségbeesek hogy csak beszélek beszélek... Végül Életem segített abban hogy biztonságban érezzem az autót és útnak induljak. Természetesen megbeszéltük hogy ha úgy érzem nem biztosnágos akkor nem kelek útra. De az égiek meghallgattak minket. Köszönöm a sorsnak hogy újból segített abban hogy eljussak a szerelmemhez!
Mi értünk oda előbb. Örültem neki mert ha Életem van ott előbb úgy érzem időt veszítünk. Nem sokat vártunk és már tt is volt. Gyermekem hihetetlen örömmel fogadta. Jó volt látni hogy szereti és kedveli. Nagyon sokat játszottak együtt. Készültek közös képek amik nagyon nagyon jól sikerültek. Mindenki arcára kiült a boldogság. Igazi család voltunk ma. Végre picit több időnk is volt. Sokat játszottunk és beszélgettünk. És ami nekem a legnagyobb örömöt adta az az hogy Életemnek sikerült a régen elmaradt ajándékomat átadni. Elképesztő érzésekkel volt teli ez a randi! Ez maga a csoda volt! Ilyen boldog már nagyon régen voltam. Természetesen minden randin nagyon boldog vagyok de ma egy olyan nap volt amiről már régóta álmodtam. Szinte végig Életem karjában bújhattam meg. Biztos sokan nem értik hogy mitől olyan mámorító érzés nekem hogy órákig valaki karjában bújhassak. Ezt nem is lehet szavakba önteni. Mert nekem ez a valaki nem valaki hanem A férfi akibe nagyon szerelmes vagyok. És az ahogy ott fekszem a karjában és érzem a szívverését és a melegséget ami árad belőle. És ahogy ölel. Gyengén de mégis szorosan. Ez tényleg leírhatatlan. Ezt csakis érezni lehet! Maga a gyönyör!!! Ez a nap számomra tökéletes volt!!! Igazán szerelmes nap! És hol van már az az aggódalom hogy hogyan is jutok el hozzá autó nélkül?
Együtt voltam a számomra két legfontosabb emberrel. Nem is kérhetnék többet a sorstól.
Boldog vagyok!!!Szép estét nektek!
-
álomvilág
csendes tag
Ma sikerült randiznunk! Hurrá hurrá!!!
Azért elég rendesen próbára voltak téve az idegredszerek. Mindkettőnknél. Elképesztő mi mindenen kellett keresztül mennünk. Nálam úgy nézett ki minden rendben. El is indultam a megbeszélt időben. De a sors közbeszólt. 1 órás késéssel odaértem. Életem várt rám. Azért én felhívtam és megadtam neki a lehetőséget hogy Ő döntsön a randink sorsáról. Ő azt mondta megvár. Vár rám amíg tud. Nagyon nagyon izgatott voltam. Persze ezt itthon nem mutathattam.
Sajnos az elmúlt napok nem voltak túl vidámak. Voltak beszélgetéseink de azok többnyire szomorkás hangulatban teltek. Én nagyon próbálkoztam azzal hogy segítek életemnek de egyszerűen nem ment. Olyanok voltak a körülmények hogy nem tudott befogadni engem. Ez engem is elszomorított. Végig érezni lehett azt is hogy tart egy dologtól a randin. Eljött a mai nap. Reggel még átbeszéltük a lehetséges dolgokat és én lassan útnak is eredtem. Illetve eredtem volna...
Amikor végre odaértem egymás karjába omlottunk. Ott az út szélén az autók mellett. Mit számított ez?! Gyorsan beültünk mert hideg volt. Persze Életem azzal fogadott hogy az év leghidegebb napján 1 órát várni egy nőre??? Persze ezt viccesen mondta. Nálam jó meleg volt. Előkészítettem a terepet. Picit beszélgettünk ami segített oldódni minket. Beszéltem picinyamiról is. Picit szeretkeztünk is. Olyan régen láttuk már egymást. Hiányzott már nagyon. Végre bújhattam hozzá. Sajnos az én csúszásom miatt a 3 órából csak 2 lett. Ez viszont piszok gyorsan telt el. Igaz, ha 3 óra lett volna akkor az is lassan telt volna. Nem tehetek róla mert Belőle soha nem elég! Úgy éreztem picit jobb lett a kedve hogy együtt lehetünk. Sajnos egy apró gond azért adódott. Van valami aivel nem tudom őt megajándékozni egy ideje. Amit mindketten nagyon szeretünk. A legnagyobb baj az hogy Életem magában keresi a hibát és bántja hogy megint nem jött el. Én kizárólag magamat okolom. Nem mindig tudok elszakadni a stresszes dolgoktól. Le kellene küzdenem egy gátat amit úgy gondoltam már megtettem. Szerintem mostanában nagyon keveset vagyunk együtt és ez lehet a fő ok arra hogy nem tudom megajándékozni. De még előttünk az élet. Mivel tudjuk hogy nem reménytelen mert már nyújtottam neki ebből az ajándékból ezért nyugodt vagyok. Csak nagyon rossz látni és érezni Életemen a csalódást.
Lényegében a randi egy csoda volt! Gyönyörű és szerelmes! Erre vágytunk! Egymásra! Nagyon jót beszélgettünk. Átadtuk egymának az érzelmeinket. Érezhettünk hogy töretlen a szerelmünk. Egy álom volt Vele!!! Imádom!
Miután hazaértem még beszéltünk. Ma reggel telefonon is. Alig tudtam kinyögni hogy mi a baj annyira zavarban voltam. Most már semmi stressz. Csak árad szét bennem a szerelem. Lebegek a rózsaszín felhők között és álmodozom. Álmodozom a férfiról akinek nemrég még a karjában bújtam meg. Most újra úgy érzem Ő is rendben van. Lelkileg segített neki a randi és kiszakadt a gondok közül. Örülök hogy velem lehetett. Most álmodozom tovább de magamban...Kellemes délutánt és szép estét!
-
álomvilág
csendes tag
Beindult az év és halad minden a maga útján. Megkezdődött a munka és az ovi. Csend van itthon ami még furcsa. Remélhetőleg ez így is marad mert akkor az azt jelenti hogy a gyerek jól van és nem betegeskedik. Vegyesen indult az ovi. Első nap kicsit nyűgősen de nem sírt. Második nap sajnos eltörött a mécses mikor otthagytam de ma igazán vidám volt. Így nyugodtan kezdődött a napom. De sajnos a folytatás már koránt sem nyugodt.
Életem hiányzik nagyon. Ráadásul nincs valami jól. Pénteken lehet hogy találkozunk de nagyon kuszák a körülmények. Azért én izgatott vagyok mint mindig. Most lesz pár óránk egymásra és ezért fokozott izgalommal várom mit hoz a sors. Mert hogy mindig rátámaszkodunk. Sajnos nem tehetünk mást. Ha összejön remélem sokat tudunk beszélgetni. Ez mindkettőnknek fontos. Nagyon fontos. Nagyon hideg lesz így kénytelen leszek nagyon belebújni Életem ölébe. Biztos nem lesz ellene kifogása. Még 2 nap. Nagyon messze van. Ilyenkor aztán tényleg csiga lassúsággal telnek a napok. Voltak mostanában reggelek amikor beszélni tudtunk. ÓÓÓ annyira jó volt!!! Imádok Vele lenni. Csodálatos az élet ha együtt vagyunk. Épp ma beszéltük milyen régen nem találkoztunk már. Rettenetesen régen. Most biztosan sokkal nehezebben fognak jönni a szerelmes szavak mint mikor sűrűbben találkozunk. Azért remélem kitudom majd sajtolni magamból. Eleinte zavart hogy nem tudom kimondani amit érzek iránta. De aztán rájöttem és Életem is elmondta hogy nem az a fontos hogy kimondjuk vagy hogy hányszor mondjuk ki. Hanem az hogy éreztetni tudjuk. És igaza van. Nincs is szebb érzés annál mint amikor érzed a szerelmét a másiknak. Annak akit imádsz!
Most hogy megtehetem azt hogy nem titokban írok így most sokkal nyugodtabb vagyok. Akkor írok amikor csak tudok. És nem fél szavas leveleket hanem végre hosszabb sorokat. Sokszor nem is szólnak szinte semmi érdekesről de mégis könnyebb a lelkemnek hogy Vele lehetek. Mesélhetek neki bármiről. Tegnap Ő volt az első aki megtudott egy szomorú hírt picinyamiról. És Ő volt az aki először láthatta hogy mi is történt vele. Hiszen Életem hozzánk tartozik! Nagyon szeretem Őt!
Reménykedem a péntekben...Kellemes napot nektek!
-
álomvilág
csendes tag
Elkeződöt egy újabb év. Semmi különös változást nem érzek. Még mindig beteg vagyok és álmodozom a szerelmem után. Hmmm talán mégis történt változás. Szerelmesebb lettem.
Sajnos az évet nem úgy zártam ahogy szerettem volna. És nem is úgy indult a mostani sem. Ennek kizárólag én vagyok az oka. Elrontottam Életem estéjét is szilveszterkor. Nem is tudom mi ütött belém. Egyik pillantról a másikra előtört bennem a csalódottság. Hisztinek nevezném. De most ne valami őrjöngéses visítást képzeljetek el. Én ha hisztizek akkor csendben teszem. Egy csendes hisztérika vagyok néha. Szóval egy olyan dolog miatt lelkiztem ami miatt nem szabadott volna. És csak tegnap tudtuk igazán megbszélni. Azért merek róla most beszélni mert megoldódott a probléma. Vagyis helyre ráztak lelkileg. Komolyan mondom néha rá férne egy alapos felrázás. De hát mit tegyek? Álomvilágban élek. VELE!
Boldog vagyok hogy minden rendbe jött. Életem és gyermekem voltak azok akik segítettek. Rájuk mindig támaszkodhatok. Nélkülük úgy érzem csak léteznék. Mellettük viszon élek! Boldogan mint még soha.
Nagyon hiányzik Életem. Már gondolatban tervezgetjük a következő randit de még az is hetek kérdése. Már most érzem mennyire édes lesz a találkozás. Sok bújással mint akik ezer éve nem érintették egymást. Már nagyon vágyom az ölelését.
Még 2 nap és újra csend honol itthon. Furcsa lesz. Megszoktam hogy reggelente picit lustizunk. Aztán mese késő estig. Gyermekem meserajongó. Igazából nem is nézi egész nap (nem is hagynám) de a háttérben mennie kell. Elkezdődik az ovi. Remélhetőleg zökkenőmentesen. Jót fog tenni neki a társaság. Nem unatkozik itthon mert a karácsonyi játékok újdonsága még él benne. De a közösség jót fog tenni neki.Kellemes hétvégét!
-
álomvilág
csendes tag
Eljött az év utolsó napja. Picit izgatott vagyok mit hoz számunkra az új év. Az biztos hogy ez is szépen fog indulni mint már 3 éve.
Hívtak minket buliba de valahogy már nem rajonguk ezekért a szilveszterekért. Inkább a nyugalmat kedveljük. És ugye itt a gyerek. Nem akarjuk éjszakára rábízni senkire. Mellékesen pedig beteg vagyok még mindig. Azért reménykedtem benne hogy az új évet már egészségesen kezdem. Szép álom...
Életem nagyon hiányzik! És mint tegnap kiderült nem csak nekem. Picinyami teljesen magától megkérdezte tőlem mikor megyünk hozzá. Szólni persze nem tudtam. Egyszerre voltam boldog és meghatott. Csak mosolyogtam. Meg is kérdezte tőlem mit vigyorgok? Majd mivel nem kapott választ az előző kérdésére újra megkérdezte mikor megyünk Életemhez. Vagy mikor jön hozzánk? Mondtam neki nem tudom de remélem hamarosan. Persze abban a pillanatban megakpta az ölelést és puszikát mert annyira meghatott ezekkel a pillanatokkal. Életemnek is elmeséltem és hasonl élményekkel élte meg.
Nagyon örülnék ha ma is tudnánk picit beszélni majd. Imádok Vele lenni!
Én nem szoktam új évi fogadalmakat tenni. Az életemet úgyis a pillanat alakítja. Eddig is ráhagyatkoztam és most sem lesz másképp. Boldog és szerelmes vagyok. Egy valamire vágyom igazán. És ezt Életemmel együtt valóra szeretnénk váltani.Boldog új évet szeretnék kívánni mindenkinek!
Remélem jövőre is találkozunk. -
álomvilág
csendes tag
Mikor legyen beteg az ember ha nem az ünnepek alatt? Kidöltem rendesen. Ma már jobban vagyok. Sokkal jobban mint tegnap. Eltelt a karácsony szép csendben és békében. És persze szerelmesen.
Életemmel tudtam beszélni karácsony másnapján egy keveset. Húúú már annyira hiányzott az hogy beszélhessek hozzá és hogy ő is hozzám szólhasson. Pedig nem is beszéltünk annyira régen. De már hozzászoktatott hogy szinte naponta beszélhetünk egy keveset. Teljesen feldobta a hangulatomat pedig akkor már ott lappangott bennem ez a nyavaja amit még most sem tudok micsoda. Remélem holnap kiderül. Elmeséltem neki hogy picinyami mennyire boldog. Ettől mindketten nagyon oda voltunk. Csodálatos érzés látni és érezni hogy milyen őszintén tud örülni egy gyerek. Úgy volt hogy tegnap reggel tudunk beszélni. Meg is egyeztünk abban hogy jövök. De én fel sem tudtam kelni így a beszélgetés elmaradt. Én még az éjjel erőt vettem magamon és kijöttem megírni hogy reggel ne várjon rám. Mivel előtte nincs titok elmondtam neki hogy beteg vagyok. Nem akartam hogy aggódjon de sokkal rosszabbul éreztem volna magam ha elhallgatom hogy milyen állapotban is vagyok valójában. Aggódott értem és ezt nem engedhettem meg. Ezért mára már sokkal jobban vagyok Tegnap még délelőtt beléptem de kb. fél órát tudtam maradni. Hamar elfáradtam. Bántott is hogy Ő itt van és én meg nem tudok élni a lehetőséggel. De ma bepótoltuk. Nem egyeztünk meg előre a ma reggelben de felébredtem és jöttem hozzá. Picit vártam rá és Ő már jött is hozzám. ÓÓÓ hogy mennyire jó volt Vele!!! Érdekes hogy tegnap is és ma is amikor velem van akkor minden rendben van. Hol van ilyenkor a betegség amikor a szerelmével lehet az ember? Tényleg igaz a mondás. ,,A szerelem csodákra képes" Gyönyörűen indult a ma reggel Életemmel. Remélem még fogunk tudni beszélni a következő napokban. Ha nincs velem hiányzik. Nagyon hiányzik. Rengeteg apró levélkével lep meg amik mindig mosolyt csalnak az arcomra. Szívesen beszúrnék párat de nem tehetem Imádok Vele lenni!Mindenkinek további kellemes pihenést kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Eltelt a szenteste és lassan eltelik a karácsony első napja.
Még kedd este elkészültek a bejglik. Ebben természetesen picinyami is segített.
Tegnap már csak az ebéd és némi sütemény maradt. Amíg én főztem addig a család a fát díszítette nagy izgalommal. Néha én is besegítettem de igazáól az nélkülem zajlott. Szép lett a fa. Gyermekem tátott szájjal nézte sokszor a sötétben ahogy szépen világítanak az izzók a karácsonyfán. Most van abban a korban hogy tudja mi is az a karácsony. A délutáni alvás hamar le lett zavarva. Tudtam hogy akkoriban jön majd a Jézuska. Nagyon szeretett volna vele találkozni de a Jézuskának még sok gyerekhez kellett menni ezért nem tudta őt megvárni. Picit csalódott volt de amint meglátta a sok ajándékot már nem is érdekelt hogy nem várta meg őt. Lelkesen bontogatta a számára értékes ajándékokat. Nagyon jó érzés volt látni az őszinte örömöt és csodálkozást az arcán. Ekkor döbbentem rá igazán hogy IGEN! A karácsony az a gyerekekről szól igazán. Az ő örömüket és csodálatukat elnézve én is boldog vagyok. Nekem ez a legszebb ajándék. Persze hazudnék ha azt mondanám Életem eszembe sem jutott. Minden pillanatban azt kívántam bárcsak Ő is láthatná ahogy együtt örülünk. Szerettem volna ha velünk együtt örül. Ő is boldog volt a másik oldalon. De azért más ha együtt örömködünk. Számtalan levéllel lepett meg tegnap és ma és ezt nem tudtam egészen meghálálni neki. Sajnos nekem nagyon nehéz gép elé kerülnöm és akkor is csak pár szóra. Néha tudtam jelezni felé az érzelmeiemet de az édes kevés. Ma megadatott hogy bővebben írjak neki és ez most megnyugtató számomra. Csodálatos ember mert érezni lehet hogy nem hagy magamra. Mindig velem van! Köszönöm Életem!
Ma vendégségben vagyunk holnap pedig jönnek hozzánk. Ezzel még koránt sincs vége a vendégeskedésnek. Vannak vidéki rokonok is akikhez le kell utazni mivel ők autó nélkül nehez mozognak. Nekünk pedig nem nagy fáradság. Ha minden igaz szombat reggel beszélhetünk Életemmel. Húúú már annyira várom! Hiányzik. Nagyon hiányzik.További szép ünnepeket kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
A tegnapi csodás napot egy újabb csodás nap követte. Bár reggel picit megijedtem. Amikor benéztem a levelekhez nem találtam levelet. Tegnap délután jött egy levél és utána semmi.
Pedig reggelente mindig kapok és este is szokott írni Életem pár szót. De most teljesen üres volt. Azt hittem hirtelen hogy valamiért megharagudott rám. Igaz hogy okot azt nem találtam hiszen tegnap egy gyönyörű napot éltünk át és semmi gond nem volt. Aztán találtam egy aprócska jelet és nyoma sem volt haragnak. Nem ment a mail ezért máshol kaptam jelzést affelől hogy még szeret. Megnyugodtam. Éppen vásárolni voltam amikor Ő már várt rám. Sajnos én csak 1,5 óra múlva tudtam jönni hozzá. Egy újjab csodálatos beszélgetést tudhattunk magunkénak. Sokat nem beszéltünk mert neki is és nekem is volt némi elintézni valónk. Viszont ezek után újra együtt voltunk. Félig-meddig titokban de így is nagyon jó hangulatban telt. Ismét megemlékeztünk régebbi pillanatokról. Legtöbben picinyami is szerepelt. Nagyon sokat tett a kapcsolatunkhoz. Ha gyermekem elutasító lett volna Életemhez akkor ma nem tartunk itt. Ezt állapítottuk meg. De picinyami olyan mint mi és így kérdés sem lehet hogy csiszolódik hozzánk és a szerelmünkhöz. Hozzánk tartozik!
Már teljesen be van sózva a Jézuska miatt. Nagyon várja. Mivel még kicsi így hisz benne és sütivel várja őt. Majd igyekszem úgy alakítani hogy ne legyen csalódás számára hogy nem találkozhatott vele. Olyan jó érzés hallani tőle hogy olyan ajándékokat szeretne amiket megtudtunk venni neki. Így egész biztos hogy örömét leli majd az ajándékokban. Nekem a tegnapi és a mai nap maga volt az ajándék Életemmel. Ennél többet nem is kívánhattam volna. Életem szerelmével eltölthettem majd 2 teljes napot és cseppet sem vagyok csalódott azért hogy messze voltunk egymástól. Hiszen a szívünkben egész közel voltunk.
Mivel én már nem tudok jönni ma és holnap ezért ezúton szeretnék minden jót és szépet kívánni nektek az ünnepekre! Köszönöm hogy megoszthattam veletek az életem legfontosabb és legszebb pillanatait.Minden kedves olvasómnak Békés és Boldog Karácsonyt kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Hétvégén semmi nem történt velem. Szó szerint semmi. Aludtam és dolgoztam. Életemmel még reggelente sem tudtam beszélni. Épp csak egy kevés levélkét tudtam neki írni. Nem is voltam elégedett magammal. Pár szónál azért többet szerettem volna hozzászólni. Életem rengeteg aprócska levéllel ellátott. Annyira boldog voltam mindig amikor megláttam. A beszélgetés mindkettőnknek nagyon hiányzott. Szerencsére múlt időben beszélhetek erről. Ma reggel egy igazán csodálatos beszélgetést éltünk át. Hihetetlenül jól esett nekünk. És bár felvetődött hogy holnapra esetleg tudna szervezni egy randit de most mégis nemet kellett mondanom. Nyakunkon a karácsony és el kell készíteni azokat amiket előre el lehet. Bejgli, egyéb süti és ennivalók. Érdekes hogy annak ellenére hogy kiderült nem tudok elmenni a randira mégsem szomorodtunk el olyan nagyon. Élveztük egymás társasáságát. Nagyon nagy szükségünk volt már egymásra. Én eléggé fáradt voltam így Életem tartotta bennem a lelket és sokat beszélt. Rengeteget segített nekem ezzel. Amikor abbamaradt a beszélgetés akkor megegyeztünk hogy később még beszélünk. Akkor még nem is sejtettük milyen élményben lesz részünk. Délelőtt újra egymással voltunk. Akkor már picinyami is itt volt és támadt egy ötletem. Megkérdeztem Életemtől hogy lehetne e hogy esetleg hallja picinyami hangját. Picit zavarba jött de szerencsére megoldódott. Sajnos Életem nem tudott beszélni hozzánk csak picinymai hozzá. Kérte hogy én is mondjak valamit de egyszerűen nem ment. Mivel elég zavarban vagyok a telefonban is ezért most különösen nehéz volt megszólalnom. El kellett telnie legalább fél órának ahhoz hogy elég bátor legyek hozzá hogy minimum egy köszönést kinyögjek. Miután picinyami megunta a beszélgetést átvettem tőle a mikrofont. Mit ne mondjak. Elképesztően zavarban voltam. Aztán belejöttem. Nagyon érdekes volt úgy beszélni hogy a másik oldalon csend van. Mégis nagyon boldog voltam hogy örömet okozhatok Életemnek. Érezhetően egy csodaként élte meg ezt a különös beszélgetést. Imádja a hangomat és most sikerült vele örömet szereznem neki. Ennél nagyobb boldogság nincs is. Nagyon nagyon szeretem ŐT!
Úgy néz ki holnap is hallhat minket. Már most nagyon várom. Ez a nap gyönyörű volt Vele! Biztos vagyok benne hogy holnap is hasonló szép napot töltünk el együtt. Már nyoma sincs a múlt heti befordulásomnak. Éreztem a szerelmét és úgy érzem teljes nyugalomban fognak telni az ünnepek.Kellemes estét kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Ma nem rólunk fogok írni mert picit szomorú a hangulatom így az ünnep közeledtével. Arra gondoltam hogy a gyermekemről írok inkább. Nemrég beszéltünk Életemmel és Ő támogatott az ötletemben. Illetve nyomatékosan rávett hogy ne gondolkodjak hanem cselekedjek.
Szerinte a lelkemnek könnyebb lesz ha írhatok picinyamiról. Így legyen.
Ő egy édes kis angyalka. Szőke, kék szemű és gyönyörű. Tudom hogy az ember a saját gyermeke iránt mindig elfogult ezért mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül mondhatom hogy nekem a leggyönyörűbb. Szívesen tennék képet be róla de azt nem tehetem.
Ő mindig is egy örökmozgó gyerkőc volt. Már a pocakban is szüntelenül ficánkolt. Számomra ez megnyugtató érzés volt még akkor is ha néha már kellemetlen volt. Ebből tudtam hogy bennt rendben van minden. Édes baba volt. Amíg kórházban voltunk egyetlen egyszer sírt. Éhes volt én pedig tapasztalatlan anyaként még kicsit esetlen voltam. Ha nem aludt akkor nagy kerek szemekkel figyelt rám. Figyelte a hangom mivel még látni nem láthatott. mellettünk folyton sírt valamelyik újszülött de ő csendben szuszogott. Emlékszem amikor a születés pillanatában felsírt és a pocakomra helyezve azonnal megnyugodott. Csodálatos érzés volt. Nyugodt baba volt egészen pár hetes koráig. Megszűnt az evés-alvás időszak és kezdte felfedezni a világot. Sajnos hasfájós volt ezért voltak nehéz pillanatok is. Viszont evett szépen. Nagyon sok időbe telt mire összeszoktunk de sikerült. Kitartásra volt szükség és semmi erőltetésre. Ügyes baba volt és amikor végre ehetett egyéb ételeket is az anyatejen kívül boldogan majszolta befelé. Az evéssel soha nem voltak problémák. 2 éves koráig még az anyatej volt a kedvenc hamija. Hamar megtanult járni és 1 évesen már sok szót is tudott. Életemmel pár hónaposan találkoztak először de akkor még nem voltunk egy pár. Közöttünk már szikrázott "valami" de tapogatóztunk. És azon a találkozón nem kettesben voltunk. Amikor újra találkoztunk akkor gyermekem 14 hónapos volt. Érdekes hogy meg sem fordult a fejünkben hogy rá kellene bíznom valakire hogy Életemmel lehessek. Picinyami velünk együtt cseperedik. Minden egyes apró részletről beszámolok Életemnek. Mielőtt azt gondolnátok hogy lehet nem is érdekli Őt akkor tévedtek. Emlékszem még egy leszúrásra is mert nem tőlem tudott meg valamit picinyamiról. Egy picit magáénak is érzi Életem mert picinyami is olyan mint mi. Szégyenlős és bújós. Azért vannak pillanatok amikor nem így van de ez gyerek esetében kiszámíthatatlan és elfogadható. Számtalan randin velünk volt és mind egytől-egyik csodálatos volt. Amíg nem járt oviba addig nagyon kis visszahúzódó és bizalmatlan volt. Életemmel korán és viszonylag sűrűn találkozott így irányába megtört a jég. Életem tudta hogyan kell közeledni felé. Mindig annyit közeledett amennyit a gyerek engedte. Semmivel sem többet. Az első pár randin nagyon méregetett minket. Új volt neki a helyzet. Még sirdogált is a végén. Szép lassan hozzánk szokott. És egyre többet játszanak együtt is. Sőőőt mostanában ha velünk van akkor főleg Életemet kéri és nem engem. Ez mindkettőnk számára nagyon jó érzés. Most már óvodás így ritkábban találkoznak. És sokkal veszélyesebb is már a randi így. Hiszen beszél. Tisztán, érthetően és választékosan. De még soha nem hozott bajba minket. Pedig nem tiltom meg neki hogy itthon nem szabad beszélnie arról hogy hol voltunk és mi történt. Tudja és érzi hogy tilosban járunk mégsem árul el. Van hogy elejt egy-egy szót de kivédhető. Nagyon okos és én roppant hálás vagyok azért ahogy viselkedik. Az ovi sokat változtatott rajta. Jobban közeledik az emberekhez. Úgy néz ki egészség téren is egyenesbe jöttünk így most már folyamatosan járhat óvodába. Szüksége van rá.
A természete olyan mit az enyém. Szégyenlős és szeretetre vágyó. Amikor látja hogy szomorúbb vagyok odajön és megölel. Ritkán hagyja szeretgetni magát. De hát gyerek. Viszont sokszor előfordul hogy kéri az ölelést és puszit. Ilyenkor elolvadok teljesen és rohanok hozzá. Életem adta át nekünk azt hogy ne folytsuk el ami bennünk van. Igenis ki kell mutatni bárhol és bármikor a szeretetünket. Nagyon fontos az ölelés. Ez egy nagyon erős és meghitt megnyilvánulás nálunk. Picinyami azóta ölelgetős amióta megérezhette az ölelés varázsát. Életem is nagyon sokat változott. El sem tudta képzelni mit fog kezdeni picinyamival a randinkon. Az első randin csak távolról szemlélték egymást. Ismerkedtek. A másodikon már közelebb kerültek és a harmadikon már együtt játszottak. Engedtem őket kibontakozni. Életem is másképp közeledik már a gyerekekhez. És ezt nagyon jó hallani. Mire eljön a mi közös gyermekünk már nem lesz probláma hogyan is közeledjen felé. Bárcsak ott tartanánk már...
Egyenlőre itt van nekünk picinyami akit közösen imádunk. Igazi család vagyunk ha együtt lehetünk. Remélem még sok közös programunk lesz.A szomorú időjárás ellenére mindenkinek kellemes napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap este egy picit tudtunk beszélni. Én tőlem szokatlan módon sokat beszéltem.
Persze ez tetszett Életemnek. Imádja ha beszélek. Na ezzel nem is volt gond. Annyira boldog voltam. Madarat lehetett volna fogatni velem. Még készítettem képet Neki mert hiányolta picinyamit. És nem akartam hogy éhezzen a lelke. Az esti levelében már éreztem hogy kezdi feldolgozni a randit. Így teljesen nyugodtan feküdtem le aludni. Annyira izgatott voltam még éjjel is hogy sokszor felébredtem. Ilyenkor mindig a randi egy-egy pillanata villant belém. Már a telefonom jelzése előtt felébredtem így ki is kapcsoltam. De nem tudtam előbb kimenni. Sőőőt csak picit később. Nagy volt a szobában a mocorgás. Végül kimentem és tudtunk fél órát beszélni. ÓÓÓ annyira jó volt. Éreztem Életemen hogy jobb a hangulata. Nagyon örültem neki. Beszélgettünk a randiról. Mennyire meghitt és szerelmes volt. Szóba kerültek régi emlékek amik nem csak a szerelmünkről szólt. Régi szívességek amik nem teljesültek be. Nem a mi hibánkból. Ma már másképp tekintünk ezekre a dolgokra. Már senki mással nem foglalkozunk csak magunkkal. Egymással!
A tegnapi randi nagyon erősen él még bennem. Csodálatosan szép volt. Pontosan olyan mint amilyenre mindketten vágytunk. Bújós és beszélgetős. Ritkán van ennyire nyugodt randink. Ilyenre is szükség van néha. Hogy megpihenjünk egy kicsit egymás karjában. Többnyire ha együtt vagyunk próbálunk minél többet elraktározni az érzésekből és érintésekből. Nagyon telhetetlenek vagyunk ám. Így a beszélgetések picit háttérbeszorulnak. Ami egyáltalán nem baj hiszen így is élvezzük egymás társaságát. Csak csendben. Ilyenkor a testünk beszél helyettünk. Nagyon várom már a következő randit. Tisztában vagyok vele hogy idén már nem lesz de most annyira szépre sikerült hogy most azonnal folytatni szeretném. Hiányzik Nem tehetek róla mert IMÁDOM ŐT!Kellemes délutánt és szép estét!
-
álomvilág
csendes tag
Ma is randiztunk!!!
Idén már tényleg ez volt az utolsó. Persze nem lenne ellenemre egy sokadik utolsó randi sem. Csodálatos volt!!! Nagyon szeretem ŐT! Igazán hálás vagyok Neki azért hogy kapott az alkalmon és eljött hozzám. Nagyon boldog vagyok most.
Még este picit tudtunk beszélni. Vagyis én beszéltem hozzá mert Ő nem tudott. Tényleg csak pár perc volt de én akkor is örültem Neki. Lefekvésnél beállítottam a telefonom csak éppen a rezgést felejtettem el bakapcsolni. Természetesen el is aludtam így csak néhány percet tudtunk beszélni. Sajnos Életem nagyon fáradt és picit beteg is. A szívem egyik fele sajnálta hogy így látom ŐT. Viszont a másik fele repesett a boldogságtól hogy újra együtt lehettünk. Megpróbáltam megsaccolni mikorra érhetek oda. Mivel most picit messzebb kellett mennem így számoltam is rá 15 percet. De a városi forgalom újra keresztül húzta a számításomat. Pont az a 15 perc veszett el. Így késtem a megbeszélt időponthoz képest. Illetve nem beszéltünk meg konkrét időt csak azt hogy szerintem mikor érhetek oda. Amikor közeledtem a célállomáshoz Életemnek jelztem. Én értem oda előbb aminek örültem. Nem szeretem megvárakoztatni. Ilyenkor úgy érzem hogy időt veszítünk. Inkább várjak én. Nem is sokat vártam és már ott is volt. Úgy öleltük egymást mintha ezer éve láttuk volna egymást utoljára. Nagyon jó érzés volt újra érezni ŐT. Igazság szerint ha tegnap találkoztunk volna akkor is így üdvözöltük volna egymást. Nem tudunk betelni egymás érzelmeivel. Becsücsültünk az autóba és kicsit beszélgettünk. Főként összebújva beszélgettünk. Én élveztem minden pillanatot. Picit még beszéltünk a szombati napról és nagyon jó érzés volt végre teljesen megbeszélni mi is történt valójában. A lelkem igazán helyre jött most. Ez a randi segített abban hogy teljsen magam mögött hagyjam az akkor történteket amiben nem láttam meg a jót és a szépet. Mostantól csak is a gyönyör van előttem.
Ma sokat meséltem neki picinyamiról. Nagyon szerette volna ha ő is velünk van de ma nem lehetett. Pedig biztos vagyok benne hogy szívesen tartott volna velünk.
Tegnap megmutattam picinyaminak amit Életemtől kapott. Nem is mondtam meg neki honnan van de egyből tudta. Ezen nemcsak hogy meglepődtem de meg is hatódtam. Szinte végig velünk volt a mai randin. Nagyon sokat szóba került. Szívesen mesélek róla Életemnek mert őszintén érdekli picinyami. Mostanában újra sokat ölelget a gyermekem és ez kizárólag Életemnek köszönhető. Persze Ő mindig mondja hogy ez nem igaz mert ez alapból bennünk van de ez még önmagában nem lenne elég. Ki kell hozni belőlünk és erre egyedül Életem képes. Ő adja meg nekünk azt a szeretetet ami kihozza belőlünk. Igazi álom Vele az élet!
Ma igazi anyacicának éreztem magam mellette. Mivel nem érezte annyira jól magát így picit jobban anyáskodtam. Legalábbis én így érzem. Meséltem neki, hozzábújtam, simogattam, puszilgattam a kezét. Néha úgy éreztem hogy olyan kis védtelen és óvnom kell ŐT.
Amikor megérkeztünk akkor picit fáztam. Jéghideg volt a kezem. Nekem mindig az még nyáron is. De a nagy összebújás után meleg lett. Nos igen. A szerelem fűt! Ezt biztosan állíthatom.
Nagyon boldog vagyok most. Nyugodtam zárhatom le ezt az évet mert a szerelmem erősebb mint valaha. És örülök hogy ma végre átadhattam belőle Életemnek. Legalábbis remélem hogy ment át. Egy csodálatos randit kaptam ma Tőle amit nagyon köszönök Neki!
A búcsúzás most elég érdekesre sikeredett. Ez egy útszéli kis parkoló volt. Amikor megérkeztünk nem voltak körülöttünk. Beleheltük az összes ablakot hátul ezért annyira nem is figyeltünk kívülre. Azt hallottuk hogy egy lángosos autó megérkezik és leparkol. Majd kinyit és sütögeti a lángosokat. Ennek hatására megálltak az éhező emberek. És amikor eljött a búcsú ideje láttuk hogy vanank is kinnt. Így bennt búcsúztunk el az autóban mert ha mindketten kiszállunk akkor minden ránk lett volna írva. Ha értitek...
Így is amikor Életem kiszállt minden szem rászegeződött. Ha én is kiszállok biztos összedugták volna a fejüket az emberek és találgattak volna. Vajon mi történhetett a kocsiban. Olyan nagyot nem is tévedtek volna.
Így én a kocsiban másztam előre az első ülésre. Megvártam míg Életem elmegy mert szeretm látni ahogy útnak indul. Így legalább még egy pillantást vehetek rá. Én még majszoltam egy csokit aztán elindultam haza én is. A gondolataim végig ezen a gyönyörű randinál jártak. Csodálatos volt! És úgy érzem ma megint szerelmesebb lettem. Ez a legszebb érzés a világon!Mindenkinek nagyon szép napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Szombaton mégis volt randi!!!
De ez tényleg csak az utolsó pillanatban dölt el. Úgy volt hogy Életem jelez ha el tud indulni. Azt beszéltük meg hogy ha fél 10 után már nem ír üzit akkor nincs randi. Elmondom hogy negyed 10 kor egy apró gombóccá vált a gyomrom annyira izgatott lettem. Titokban bepillantottam a levelekhez de még nem jött olyan levél hogy tutira meglenne a randi. Tettem-vettem itthon de rettenetesen izgultam. És akkor jött az üzi! Szeretne megölelni. ÓÓÓ hurrá! Én kicsit később indultam mert a begbeszélt időponthoz még korán volt. Persze így is elkéstem mert nagyobb volt a forgalom mint amire számítottam. Akkor nem jutott eszembe hogy karácsony előtti forgalom lesz. 12 percet késtem de szerencsére Életem is késett. Őt megvárakoztatták. Sajnos nem volt sok időnk és bennem ez most meglepő érzéseket keltett. Tudtam hogy nem lesz sok időnk de valahogy most mégis rosszul érintett hogy csak 1 óránk lesz. Beültünk az autóba és Életem azonnal a meglepimre akarta vetni magát. Ez egy levél volt amit kézzel írtam neki. Mivel tudtam hogy ezek megható pillanatok lesznek így inkább vártam még vele. Legalább összebújhattunk. Csodálatos volt újra érezni ŐT! Nagyon nagyon hiányzott már. Majd átnyújtottam neki a levelet. Gyorsan olvasott. Mint kiderült később azért mert túlságosan is meghatódott volna és nem akarta hogy így lássam. Miközben olvasott én feküdtem a karjában. Közben simogatott amitől nagyon ellágyultam. Legszívesebben örökre így maradtam volna. A levél után újra kicsit összebújtunk majd történt valami amitől nagyon rossz lelkiállapotba kerültem. Kiborultam és majdnem potyogtak a könnyeim. Életem vígasztalt. Annyi minden összejött bennem hogy sikerült a meghitt szerelmes hangulatot felborítanom. Nem is tudom mi ütött belém. Teljesen váratlanul értek dolgok és nem tudtam kezelni. Életem végig mellettem volt és ez nagyon sokat segített. Mégsem tudtam feloldódni. És idő sem volt arra hogy megbeszéljük. Úgy keltem útra hogy remegtem és szidtam magam. Itt volt a lehetőség. Idén utoljára és így hisztizek. Utáltam magam. Hazafelé végiggondoltam mi mindent rontottam el. Amit az átadott levélben írtam gyakorlatilag mindennek az ellenkezőjét tettem. Komolyan nem tudom felfogni miért nem tudtam most értékelni és megbecsülni ezt a csodálatos randit. Tegnap tudtunk beszélni és ez volt az ami a nagy követ eltávolította a lelkiteher elöl. Életem segített rávilágítani hogy a szépet lássam meg mindenben. És ez sikerült is. Tegnap óta nem emésztem magam azon hogy hogy viselkedtem és hogy mit is rontottam el. Együtt voltunk és ez az ami a legfontosabb!!
1 órával ezelőtt Életem újabb izgalmat költöztetett a szívembe. Megkérdezte holnap lehetne egy randi? Elmondani nem tudom most mennyire boldog vagyok. Semmilyen részletet nem tudok csak azt hogy hol lenne. De mégis már a gondolattól hogy lehetséges ettől máris hihetetlen állapotba kerültem. Úgy érzem ez a randi lenne az ami igazán segítene nekem abban hogy teljes mértékben elfelejtsek minden gondot ami nyomasztott szombat óta. Ez egy igazi ölelgetős randi lenne. Most erre van szükségünk. És most már tudom hogy ha tényleg csak annyi időnk lenne hogy megöleljük egymást akkor is nagyon nagyon boldog leszek. Mert nem az számít hogy mennyi időt töltünk el együtt hanem hogy hogyan. És mivel mi nagyon mély szerelemben élünk így nem is lehet kérdéses hogy egy újabb gyönyörű randit élhetünk át. Már nagyon várom ŐT! Hiányzik nekem!Most teljesen mámoros hangulatba kerültem.
Szép és jó napot mindenkinek a továbbiakban!
-
álomvilág
csendes tag
A tegnapi nap picit szomorkásan telt. Sajnos úgy néz ki hogy a randi nem biztos hogy megvalósul. És most annyira nem tudunk segíteni a sorsnak hogy azt el sem tudom mondani. Nagyon nagyon magunk alatt vagyunk mindketten. Egyik pillanatban Életem próbál lelket önteni belém, a másikba pedig én Belé. Tegnap reggel tudtunk beszélni. Igazából teljesen váratlan volt. Én már azt hittem nem találom a gép előtt Életemet, Ő pedig azt gondolta már biztosan nem fogok hozzá jönni. Amikor bekapcsoltam a gépet még meg is fordult a fejemben hogy nem is lépek be a messengerbe. A szívem hajtott hogy mégis megtegyem. És én hallgattam rá mint mindig. Soha nem hagyott cserben a szívem. Amikor először beszéltem Életemmel akkor is azonnal jelzett nekem hogy Ő nem közömbös számomra. Pedig nem is ismertem ŐT. A szívem majd kiugrott a helyéről, nagyon izgultam. Így utólag visszagondolva mint egy tini az első randin, kb. olyan lehettem.
Most nagyon várom a holnapot. Délelőtt kiderül tudunk-e találkozni. Annyira bízom benne hogy sikerülni fog. Készülök egy aprócska meglepivel Neki. Igazából nem is karácsonyi ajándéknak szánom, hanem azért mert szeretném neki kimutatni mennyire szeretem ŐT! Nagyon ritkán adhatok neki valamit és most annyira szeretném megajándékozni. Ha most nem sikerül találkoznunk akkor megpróbáljuk a jövő héten valamikor hétköznap. Sajnos elég kötöttek vagyunk és így nagyon nehéz. Mindketten tudjuk hogy végtelenül szomorúak leszünk ha idén már nem ölelhetjük meg egymást.
Nagyon nagyon izgulok... Remélem jobb hírekkel jövök hozzátok legközelebb.Legyen mindenkinek kellemes napja!
-
álomvilág
csendes tag
Újra itt lennék.
Tegnap olyan kis szedett-vedett napom volt. Elment az egész délelőttöm hipp-hopp de hogy mivel azt nem is tudom. Tegnap reggel és ma reggel is beszélgettünk Életemmel. Sőőőt tegnap este is. Annyira de annyira jó Vele! Rettenetesen hiányzik már. Tegnap napközben odaállt elém picinyami és megkérdezte hogy mikor megyünk Életemhez. Hirtelen meg sem tudtam szólalni. Nagyon meghatódtam hogy neki is hiányzik.
Úgy néz ki van esélyünk egy szombati légy-ottra. Húúú annyira izgatottak vagyunk. Ez egy kettesben randi lenne. Ezer éve nem voltunk kettesben és már nagyon vágyom egy oylan összebújásra ahol senki nem zavar minket. Természetesen még szervezni kell mindkettőnknek. Én már úgy-ahogy megszerveztem magamnak de persze ez is dőlhet. Az idei utolsó randink lehetne és szeretném ha méltó módon intenénk búcsút ennek a csodálatos évnek. Voltak nehéz időszakok de bennem most csak a szép maradt meg. Egyre szerelmesebb vagyok így nem nehéz a rosszat elfeledni. Ami jó volt a nehéz pillanatok alatt az az hogy végig egymás mellett voltunk. Éreztük és éreztettük hogy nem vagyunk egyedül. Hihetetlen kapcsolat a miénk. Álomszép...
Tegnap este a beszélgetés végén pajzánkodtunk egy picit. Gondoltuk ma reggel folytatjuk. De nem így lett. Ma reggel az emlékeké volt a fő szerep. Visszaemlékeztünk néhány "első" pillanatra. Nagyon megható volt némelyik. És volt amikor jókat derültünk hogy mi mindent megtettünk már. Ez a ma reggel valahogy különleges volt. Ezek az emlékek ébresztettek Életemben egy hangot ami arra próbálta rávenni hogy találkozzunk. Reménykedünk hogy újra szerencsénk lesz és átölelhetjük egymást. Ezzel az öleléssel magunkat adnánk ajándékképpen egymásnak. Akarom hogy így legyen!További kellemes napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Érdekes egy hétvége volt. Gyakorlatilag munka és alvás volt jelen. Péntek este még pár szót tudtunk váltani de olyan volt a helyzet hogy csak én tudtam írni. Ettől függetlenül nagyon jó volt együtt lenni. Szombaton levelet is csak egyszer tudtam írni de csak pár szót. Utána egyáltalán nem volt alkalmam neki megírni mit érzek. Ez engem nagyon kétségbeejtett. Egész éjjel azon tanakodtam hogy vajon tudja-e hogy szeretem. Tegnap reggel sikerült beszélnünk. Csodálatos volt Vele! Már nagyon régóta vágytunk egy beszélgetésre ahol nem zavarnak minket. Még péntek este szóba került közöttünk hogy nagy valószínűséggel idén már nem tudunk találkozni. Ez a felismerés kicsit elszomorított minket. Tegnap már azzal fogadott Életem hogy mindenképp megpróbál még egy randit kicsikarni idén mert át kell ölelnünk egymást. Szerettem volna tudatni Vele hogy én megértem és nincs semmiféle elvárásom randival kapcsolatban. Sőőt egyáltalán nincs semmilyen dologban. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk így tényleg most nagyon csekély az esély a találkozásra. Ahogy tegnap reggel beszéltünk akkor éreztük igazán mennyire nagyon hiányzunk egymásnak. És Életem gyönyörűen beszélt a jövőnkről. Régebben mindig azt mondta úgy érzi hogy ha sokáig nem kapjuk meg szerelmünk gyümölcsét akkor benne elmúlik majd a szerelem és egy erős szeretetté változnak az érzelmei. Én elfogadtam ezt de nem gondoltam ezekre a szavakra. Mivel mi még folyton azt érezzük hogy a kapcsolatunk mélyül így nem éreztem félelmet hogy már nem szeret esetleg. Vagy már múlóban lenne a szerelem benne. Akkoriban azt mondta ha 3 éven belül nem születik meg a közös gyermekünk akkor biztosan elmúlik a szerelem benne. Most közeledünk a 3 évhez és a gyümölcsre is várnunk kell még. De Életem úgy érzi most hogy a szerelmünk erősebb mint valaha. És szó nincs arról hogy múlóban lennének az érzelmei. Ha egyszer bekövetkezne az elmúlás akkor az nem mostanában lesz. Annyira boldog vagyok most Életemmel! Annyira szeretem ŐT! Rettenetesen hiányzik nekem. Az ölelése az ami igazán megfog. Más is ölelt már meg de amikor Ő ölel akkor tényleg olyan mint a mesében. Megszűnik a világ. Pontosabban leszűkül kettőnkre. Beleremegek egészen és a szívem is kiugrik a helyéről. Ez egy mennyei érzés. Nagyon örülnék ha a sors úgy gondolná megérdemlünk még egy randit idén. Ha mégsem sikerülne akkor jövőre egészen biztos bepótoljuk.
Tegnap csak este tudtam jelezni neki hogy még élek és szeretem. És ígéretet tettem arra hogy reggel igyekszem hozzá felébredni. Sikerült. Tudtunk elég sokat beszélni. Egy gyönyört éltünk át ma reggel. Ezzel a beszélgetéssel és érzelmekkel gyönyörű reggelünk támadt. Én ma úszom a boldogságban. Nem tudom Életem hogy van mert sajnos nem tud nekem üzit írni. Csak reménykedni tudok abban hogy minden rendben van Vele és még benne is ugyan úgy ég a reggeli együttlét. Ha minden igaz holnap reggel is tudunk beszélni.További kellemes napot nektek!
-
álomvilág
csendes tag
Kellemes estét nektek!
Tegnap korán indult a nap és csak ma reggel lett vége. Picinyami nagyon jól van és ez örömmel tölt el minket. Tegnap reggel tudtunk beszélni ami mindkettőnknek nagyon fontos volt. Életem megpróbált kiszakítani a napi gondokból és sikerült neki. Csodálatos volt Vele! Annyira imádom ŐT! Akkor említette hogy lehet kapok tőle meglepit. Húúú nagyon izgatott lettem. Mivel nem árult el részletet ezért nem tudtam hol is keresgéljem. Vártam és vártam. Egyszercsak megjött a meglepi. Azt mondta icipici meglepi de én tudtam hogy ez nem lesz igaz. Ami neki icipici az az én szívemnek hatamas! Bármi is legyen az. Sajnos a telefonom már nagyon le volt merülve így nem is tudtam onnan üziket küldeni neki. És Ő meglepett egy feltöltéssel. Nagyon meghatódtam és rettenetesen zavarba jöttem. Bevallom erre egyáltalán nem számítottam. Arra gondoltam talán kapok valami levélkét amiben ír valamiről. Vagy egy csodás üzit kapok. Ilyen gondolataim voltak. De ez egyáltalán nem jutottt eszembe. Így most újra Vele lehetek üziben is amikor csak akarok. Annyira zavarba hozott hogy nem is emlékszem rá meg köszöntem e rendesen. Remélem igen
Tegnap este pár percet tudtunk beszélni de csak nagyon lopva. Ez a pár perc is maga volt a csoda! Már nagyon hiányzik nekem. Sajnos fogalmunk sincs mikor láthatjuk egymást újra. Lehet idén már nem is találkozhatunk. Ezért picit szomorú lennék. Tudom hogy nem rajta múlik a randi hiszen Életem minden apró kis lehetőséget kihasznál. És én örömmel szállok felé.
Ma még nem kaptam hírt róla és remélem hogy minden rendben van vele. Sokat aggódok érte az elmúlt napokban. Nagyon félti ŐT a szívem.Mindenkinek szép estét!
Pucoljátok a cipőtöket mert üresen marad reggel -
álomvilág
csendes tag
Nagyon nehéz nap volt a mai. Életem tartotta bennem a lelket. Tegnap este nyugodtan hajtottam álomra a fejem mert beszélhettünk. És milyen jó is volt!!! Szükségem volt a bátorítására. Vagyis lehet inkább a nyugalomra ami árad belőle. Tegnap lélekben készülődtem a mai napra. Annyira nem is izgultam de ahogy reggel felkeltem akkor hasított belém hogy ajjaj ma mi is fog történni. Ma olyan szörnyű érzésekben és látványban volt részem amit senkinek nem kívánok. Gyermekem egészségéről szólt a mai nap és nagyon nehéz volt tartanom magam. Én nem is tudom hogy bírtam volna lelkileg ha Életem nem támogat. Természetesen Életemért is aggódtam hiszen olyan áldozatot hozott értünk ami nagyon megható volt. Én kértem hogy ne tegye de nem hallgatott rám. Elképesztő zavarba hozott azzal amit értünk megtett. És ha jól értelmeztem következményekkel is járt. Most az Ő egészsége miatt is nagyon aggódom. Már most érzem hogy komoly bűntudat lesz bennem ha valami baja lesz.
A mai napról kicsit később beszélnék. Kicsit tisztulnia kell bennem az eseményeknek. Fel kell dolgoznom a mai napot és egyenlőre ez még nem megy. Voltak pillanatok amikor úgy éreztem hogy kiszakítanak belőlem egy darabot. Fájdalmas pillanatokat éltem meg. Éreztem Életemen is hogy komolyan aggódik picinyamiért. Mindig Életemnek számoltam be először az eseményekről.
Köszönöm hogy segítettél nekünk azzal hogy Veled lehettünk!
Ha minden igaz reggel tudunk beszélni. Remélem Ő is jól van. Nem szereti ha aggódom érte de nem tud ellene tenni. Ugyanis az én szerelmes szívem félti és óvja ŐT!Szép álmokat mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Nagyon hosszú hétvégét tudhatok magam mögött. Szombaton este tudtunk picit beszélni és gyakorlatilag ennyi volt a lehetőség a két nap alatt. Én dolgoztam és többnyire aludtam. Nagyon fáradt vagyok. Kicsit most ki is merültem.
Pénteken csodálatos napot töltöttünk el. Igaz csak így a távolból de aznap többször is beszéltünk. Én szombaton még tudtam leveleket írni de tegnap szinte a nullával volt egyenlő a teljesítményem. Ilyenkor estére ingerült leszek és mardos a bűntudat. Életem ellátott mindenféle fincsi csemegével. Imádom az aprócska levélkéit amiből csak úgy árad a szerelem. Egy-egy mondatok de mégis akkora örömöt okoz a szívemnek. Tegnap este és ma reggel viszont nagyon gyönyörű meglepit kaptam tőle. Régóta nem kaptam hosszabb és érzékenyebb leveleket. Igazából én ezért soha nem neheztelek rá hiszen tudom hogy nagyon fáradt amikor géphez ül és alkalma sem nagyon van arra hogy hosszabban írjon. De most volt és amikor reggel megpillantottam őket háááát a meghatottságtól alig tudtam megszólalni. Szinte egyszerre jelentkeztünk be reggel és én ilyenkor olvasgatom az előző esti és aznap reggeli leveleket. Elolvadtam a gyönyörűségtől. Káprázatosan szép levelek voltak!!! Csak ültem meghatódva és fülig ért a szám a csodától. Már hiányzott hogy beszélni tudjak hozzá. Többnyire a munkámról beszéltem. Érdekes hogy vannak dolgok a munkahelyen amit kizárólag Életemnek tudok elmesélni mert itthon párom félreértené. Életemnek viszont szívesen mesélem mert Ő érti igazán mit szeretnék kifejezni. Állítása szerint jókat mosolyog ezeken aminek nagyon örülök. Bízik bennem és a szívét biztonságban érzi. Akárcsak én az enyémet nála! ÓÓÓ én annyira de annyira szerelmes vagyok belé!
Sajnos nem tudom hogy mikor tudunk beszélni legközelebb mert ezen a héten fontos dolgok akadnak. Ez nem jelenti azt hogy Ő nem lenne fontos!
Hogy mi is fog történni erről majd később beszélek. Remélem minden rendben lesz picinyamival...További kellemes napot nektek!
-
álomvilág
csendes tag
Kellemes estét!
Nekem mindenképpen az van.
Tulajdonképpen ma reggel már kellemesen indult a napom. Ahhoz képest hogy éjjel nem sokat aludtam mégis gyönyörű volt a reggel. Igen, igen! Beszéltünk Életemmel. Nem is keveset. Sikerült 1,5 órát együtt lennünk. Még mindig akadtak pillanatok a randiról. És úgy idéztük fel mintha csak órák teltek volna el a randi óta. Még ott öleljük egymást és nem szabadulunk a helytől. Még tegnap este is tudtunk beszélni pár szót. De az tényleg csak pár szó volt. Sajnos részemről szomorkás lett a vége mert Életem felvetett egy lehetőséget hogy talán a jövő hét szerdán is találkozhatnánk. De nekem olyan dolgom van ami halaszthatatlan. Ráadásul picinyamival kapcsolatos. Sajnos túlságosan vágyom arra hogy újra együtt legyünk így nehezen tudom feldolgozni hogy miattam marad el randi. És nekem már most is hiányzik hiába találkoztunk tegnap előtt. Az már ezer éve volt! Reggelre picit túltettem magam azon hogy akkor mégsem talizunk. Ma viszont megint beteg lett a gyerek így lehet mégis tolódik a szerdai ügy. Most beszéltünk Életemmel és felvetette hogy ha úgy alakul akkor én dönthetek a randi sorsáról. Nem is tudom minek örülnék jobban. Egy részről szeretném lezárni végre picinyaminál a beteges korszakot. Ha minden igaz ezzel a beavatkozással végre elindulnánk az egészségesebb élet felé. Viszont őrülten akarom Életemet. Meglátjuk mit hoz a sors. Az esetek 98%-ában a legjobbat nyújtja nekünk. Reménykedem benne hogy ez most sem lesz másképp. Nagyon nehéz hét elé nézek. Illetve nézünk a gyermekemmel. Inkább őt sajnálom mint én magamat. Mit fog számítani hogy napokig nem fogok aludni. Az a fontos hogy vele minden rendben legyen és érezze ott vagyunk mellette a nehéz pillanatokan is. Nekem mindketten egyformán fontosak de vanak pillanatok amikor az egyik több szeretetet és gondoskodást igényel. Én meg is teszem nekik szívből. A legféltettebb kincseim! Nem hagyom hogy bármelyiküknek is baja essen.
Ha minden igaz ma még pár percet tudunk beszélni. Ha mégsem így lenne én akkor is elégedett vagyok a mai nappal. Életem bearanyozta nekem ezt a napot és semmi vagy senki nem tudja elvenni tőlem!Nagyon kellemes és szép hétvégét mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap későn értünk haza így nem tudtam még melegében írni nektek a randiról. Ha azt mondom csodálatos volt lehet sokaknak unalmasnak tűnik. Hát nem az! Egy cseppet sem az!! Sőőőt! Egyre csodálatosabb! Már reggel kezdődött az izgalmakkal hogy lehet közbeszól a sors. De mellénk állt és ezért nagyon hálás voltam. Végre elindultunk és szerencsésen tudtunk haladni a városban is. Éppen egy régebbi randihelyhez közeledtünk amikor Életem telefonált hogy a megbeszélt hely nem éppen alkalmas most. Így abban maradtunk hogy maradunk a régi bevált randihelyünkön. Nem is emlékeztünk mikor jártunk ott utoljára. Talán nyáron mert ott kiszoktunk ülni piknikezni. És utoljára az rémlik a helyről hogy kinnt voltunk. Tulajdonképpen nem is számít mikor voltunk ott. Mindig maga a csoda ha együtt lehetünk bárhol is randizunk. A lényegen nem változtat hiszen együtt vagyunk és ennél fontosabb nincs is. Amikor odaértünk még pár percig elszöszöltem az autóban. Most hideg volt a piknikhez így maradtunk a meleg kocsiban. Picinyami folyton kérdezgette mikor jön Életem. Amikor meglátta nagyon izgatott lett. Én kiszálltam üdvözölni és ő addig bennt integetett. Életem hozott egy kis meglepit picinyaminak amitől szerintem zavarba jött a gyerek. Még megköszönni is csak jóval később köszönte meg. Nem engedte magát megölelni de amikor Életem huncutkodott vele lopva akkor jókat kacarászott. Picit oldódtunk. Beszélgettünk és játszottunk. De már hiányzott az összebújás. Nagyon! Jót mulattam azon hogy Életem egyre türelmetlenebb. Olyan kis édesen célozgatott mindig. Amikor már kellőképpen feloldódtunk picinyami elvonult és mi kettesben lehettünk. Nem kértük hogy hagyjon magunkra minket de külön jól esett ez nekünk. Soha nem zavarnánk el azért hogy picit egymásra is figyelhessük.Persze mi azonnal egymásnak estünk mint 2 éhes vadmacska. Szinte felfaltuk egymást a csókjainkkal. Hát igen! Éheztünk egymásra hiszen régen érintettük már egymást. Egy-egy harapásánál nem is tudom hogy mitől szisszentem fel jobban. A kéjtől vagy fájdalomtól. Gyönyörű volt Vele! Amikor kellőképpen elaléltunk egymástól akkor csak öleltük egymást és szabálytalan lihegésünk jelezte hogy hihetetlen magas volt a vágy bennünk. És mi kiadtuk magunkból. Természetesen teljesen nem lehet kiadni. A szerelem nem képes betelni azzal akit ennyire szeretsz. Egy egész nap kevés lenne ahhoz hogy elegendő érzelmet elraktározzunk egymásból. Miután felébredtünk picinyami is visszatért hozzánk. Játszottunk vele. Olvastunk neki közösen mesét a kedvenc mesekönyvéből. Gondosan kiadta hogy melyik oldalt ki olvassa. Mi pedig élveztük. Volt gumimaci evés is ami szintén nagyon szórakoztató volt. És volt hiszti is. Picinyami megütötte magát de a hiszti nagyobb volt mint a fájdalma. Ez tisztán érezhető volt. Érdekes volt mert Életemről tudtam hogy nem igazán tűri meg a hisztit. Kicsit aggódtam is hogy ki fog akadni de még jobban viselte mint én. Illetve nem is hogy jobban viselte de egyáltalán nem láttam jelét annak hogy zavarná. Annyira csodálatos Vele az élet! Tegnap igazi család voltunk. Játszottunk, huncutkodtunk, nevetgéltünk és szerettük egymást de nagyon! Gyönyörű nap kerekedett. Hamar elszaladt az idő mint mindig. A búcsúra már épphogy csak maradt idő. Én elkísértem őt és szerelmesen elbúcsúztunk. Megköszöntem neki a lehetőséget hogy itt lehettünk. Egy álom volt!
Este amikor hazaértünk már türelmetlenül várta a levelem. Olyan izgatott volt. Sokáig írtam a levelet mert volt mit. De csak a ma reggeli beszélgetéssel lett teljes a randi. Tudtunk beszélni és az apró részletek is előjöttek. Fontos hogy megtudjuk együtt beszélni. Van hogy a levelek nem elegek. Az azonnali válaszokkal még szebbé varázsoljuk ezt az amúgy is meseszép randikat. Ez ma reggel is így volt. Sajnos ma nagyon kevés üzit tudtam neki írni. Le fog merülni a telefonomról az összeg és tartogatnom kell amíg nem tudok újratölteni. De így is többet írtam a tervezettnél. Egyszerűen képtelenség megállni. Bennem tombol a szerelem és nem engedhetem ki annyiszor ahányszor csak akarom. Ez picit nyomasztó érzés. Viszont az vígasztal hogy Életem érzi így is hogy mit érzek iránta. Szerelmes vagyok Belé!!!Nagyon kellemes estét kívánok mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap nagyon sűrű nap volt. Délelőtt Életem ébresztett hogy vár rám. Természetesen rohantam hozzá. Szeretett volna visszazavarni az ágyikóba de nem hagytam magam.
Biztos tudtam volna aludni azzal a gondolattal hogy itt a lehetőség és nem használjuk ki. Csodálatos délelőtt volt. Kezdtünk ráhangolódni a mai randira. Mert hogy randi lesz!!! Este még egyszer tudtunk beszélni. Akkor itt volt mellettem picinyami is és megsúgtam neki átölelve hogy ma találkothatnak. Látni kellett volna mennyire örült. Most is már várja hogy ott lehessünk. Ez most egy délutáni randi lesz. Sajnos nem kezdődött zökkenőmentesen. Majdnem elmaradt a találkozás. Én ma már megtettem a hidegben egy jó kis utat azért hogy Életemmel lehessek. Nagyon vágyom már az érintésére. Eszméletlenül hiányzik! Végre a fülébe súghatom újra amit érzek iránta. Szeretem! És nem csak hogy belesúgom de éreztetni is fogom Vele. Mindkettő nagyon fontos! Talán az hogy éreztetni tudom az fontosabb. Már be vagyok zsongva. Holnap elmesélem mi történt a mai nap. Biztos vagyok benne hogy ez a randi is egy álom lesz Életemmel!További kellemes napot!
-
álomvilág
csendes tag
Már megint rég jártam erre. Szinte csak alszok és dolgozok. És ez most egy darabig így is lesz.
Pénteken este annyira csodálatos beszélgetésünk volt. Mindketten kicsit túlfűtöttek voltunk érzelmileg és hááát nagyon mélyen belementünk a beszélgetésbe. Felidéztünk régi randikat is. Elképesztő mennyire sokat változtunk. Életemnek is feltűnt hogy a lassan 3 év alatt mennyire érett és bensőséges lett a kapcsolatunk. Aztán a beszélgetés vége felé picinyami idejött és gyakorlatilag kitúrt a helyemről. Látta hogy Életemmel beszélek és teljesen lázba jött mert ő is szeretett volna írkálni. Életem küldött neki sok-sok animációt amin jókat szórakozott. De ütögette a billentyűt is szorgalmasan. Amikor ide akartam merészkedni hogy én is szóljak pár szót hááát szó szerint bírkózni kellett érte. Ő erőszakosan hesegette a kezem és közölte most ő beszél és én nem gépezhetek. Nagyon jól szórakoztunk. Életem is élvezte persze a helyzetet hogy 2 csaj megverekszik érte. Ez így volt szombaton is. Sajnos délelőtt nem tudtam Vele lenni mert annyira mélyen aludtam hogynem hallottam meg az üzinek a jelzését. Pedig lehet hogy pár percünk lett volna. De este kaptunk lehetőséget. Mindketten titokban beszéltünk ami különös izgalommal töltött el engem. Ilyenkor ugye nagyon fülelni kell hogy ne kapjanak rajta. Az elején úgy beszéltem Életemmel hogy közben a gyerek fülesen beszélt a nagyszülőkkel. Majd kb. fél óra múlva átvettem a fülest de képtelen voltam odafigyelni a beszédre. Életemre koncentráltam. A csevegést hamar be is fejeztük és beszéltünk tovább. Picinyami ismét lecsapott és újra harcba szálltunk az imádott férfiért. Megint nagyon jól szórakoztunk. Csodálatos este lett. Egy pillanat alatt elmúlt a fáradságom. Tegnap délután végre nyugoban beszélhettünk. Nem sokat és azt is több részletben. Nagyon izgatott lettem mert felmerült egy randi lehetősége. Még mindkettőnknek szervezkednie kell de azon leszünk hogy együtt lehessünk. Nagyon hiányzik nekünk az ölelés és az összebújás. Hiányzik hogy hallhassam a hangját. Hogy belenézzek a szemébe ami szerelmesen tekint rám. Természetesen amint kiolvasnám belőle mit érez azonnal lesütném a szemem mert zavarba ejt ami árad belőle. Én nagyon szeretem ŐT! Rettenetesen hiányzik már! A randi sajnos időjárás függő is. Ha az útviszonyok nem lesznek valami jók akkor nem ülhetek autóba. Ez Életem kérése. Vagyis kikötése. Ezért reménykedem hogy a sors mellénk áll most is. Szükségünk lenne a feltöltődésre. Nagyon régen nem érintettük már egymást. És a munkám miatt kevesebbet is tudunk beszélni. Érdekes de ezáltal viszont sokkal többet adunk ki az érzelmeinkből ezeken az alkalmakon. Egyre csodálatosabb az élet Vele!Mindenkinek kellemes napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap este is tudtunk beszélni. Imádok Vele lenni! Volt egy időszak amikor az esti beszélgetések picit nehézkesre sikeredett. Mára már csak emlék. Már régóta minden Vele töltött pillanat maga a csoda! És mindketten kiélvezzük a lehetőséget arra hogy minden apró percet is a lehető legcsodálatosabban töltsünk el. Most is beszéltünk! Én egy picit fáradt vagyok, ezért ma Életem beszélt többet. Az igazat megvallva nem is kicsit vagyok fáradt. Nem is kellett kérnem hogy most inkább Ő legyen az aki beszél. Úgy éreztem szívesen beszél a munkájáról én pedig élveztem minden szavát. Szeretem hallani ahogy mesél arról amivel foglalkozik. Számomra nagyon érdekes. Néhány képet is küldött róla. Amit bántam hogy egyiken sem volt rajta. Régen kaptam már képet tőle saját magáról. Mostanában közös képeken szerepelünk ami különös melegséggel tölti el a szívemet. Ránk van írva a szerelem. Sugárzik rólunk és ezt mindenféle túlzás nélkül állíthatom.
Nagyon hiányzik már nekem. A sors nagyon kedvez nekünk ezen a héten. Ugyanis reggelente nem tudunk beszélni. Ő már elindul amikor én géphez jutok. Picit szomorú is voltam ezért a hét elején. Aggódtam hogy fogjuk viselni hogy nem tudunk beszélgetni. De a sors kegyes hozzánk és esténként összehoz minket. Nagyon hálás vagyok ezért!
A mostani beszélgetések nagyon sok oldalúak. Minden téma előkerül. Van benne szerelem, vidámság, szomorúság és pimaszság is. A pimasz részét különösen élvezzük. Nagyon fincsi témák kerülnek elő.
Ma minden olyan lassan történik velem. Le vagyok merülve pedig a napom csak holnap reggel ér véget. Kemény lesz az éjszaka. Majd sokkal többet gondolok Életemre hátha ezzel előre tudom zavarni az időt. Bár azt nem tudom hogy lehet ennél többet RÁ gondolni. Oda vagyok érte!
Most ennem kellene valamit. Piszok éhes vagyok. Éhezem... bizonyos esetekben nagy étvágyú vagyok.Kellemes hétvégét kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Minden hónapban 20.-án megemlékezünk picit a kapcsolatunkról. Így ma is. Számunkra ez egy gyönyörű nap. Igaz hogy mindkettőnkben régóta ott kavargott az érzés de ma 32 hónapja hogy megvallottuk egymás előtt. Hosszas vívódás után megkérdeztem Életemtől hogy mit érez. Mindketten rettenetesen zavarban voltunk. Én oly annyira hogy nem mertem kimondani hogy szeretem csak annyit hogy én is úgy érzek mint Ő irántam.
Ma már jókat mosolygunk a kezdeti zavartságunkon. Nagyon izgatottak lettünk egy pillanat alatt. Azóta egyre szebb és szebb élményekkel ajándékoz meg minket a szerelem. Soh anem gondoltam volna hogy lehet valakit így és ennyire szeretni. Csodálatosan szép érzés. Most már mindig ezzel az érzéssel szeretnék ébredni. És úgy tűnik ez a vágyam egyenlőre teljesül. Nagyon nagyon szerelmes vagyok!
Tegnap este beszélgettünk egy keveset. Meglepődtem hogy várt rám. Igazán nagyon jól éreztem magam Vele. Teljesen nyugodt vagyok ha együtt lehetünk. Tegnap és ma is azt álmodtam hogy randiztunk. Már hihetetlenül hiányzik nekem. Régen találkoztunk. Hiányzik az ölelése. Főleg az ölelése. Na jó. Nem csak az ölelése. Ma egy csodálatos levéllel várt reggel. Teljesen meghatódtam tőle. Pontosan olyan volt a levél mint mi magunk. Nagyon nagyon eltalálta vele a szívemet. Imádom!
Sajnos ma keveset tudtam vele lenni. Mozgalmas napom volt és még nincs is vége. Holnap reggel lesz vége a napomnak de akkor újra kezdődik a holnap ami szintén véget nem érő nap lesz. Lehet hogy fáradt leszek de a szívem örökké vad kalapálással jelzi hogy ő egy cseooet sincs elfáradva. Rengeteget gomdolok Életemre. Szinte nincs olyan pillanat még munka alatt is amikor nem RÁ gondolok. Minden pillanatban velem van.
Azt hiszem ezt most ki is fejtem neki levélben...Kellemes esét és szép álmokat!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap újra éreztem magamon a megfázás jeleit. Annyira nem örülök neki. Estére be is lázasodtam egy picit. Azonnali gyógyszerezés következett. Éjjel arra ébredtem hogy csurom vizes vagyok. Mára picit jobb a helyzet. Igaz estére szokott rosszabb lenni. Remélem ma nem így lesz mert dolgozom. Meglátjuk...
A testem lehet hogy beteg de a szívem és lelkem az teljesen jól van. Még este tudtunk beszélni Életemmel. Picit szomorú volt egy-egy rész. Van egy dolog ami nem hagy nyugodni minket. Körülöttünk olyan emberek kapják meg az élettől azt amire mi igazán vágyunk, akik nem is akarják. És ezt nehezen tudjuk feldolgozni. De ma reggelre aludtunk rá egyet és egy igazán csodálatos beszélgetés volt. Húúú micsoda reggel volt. Szerencsére most volt 1 órácskánk. Sőőőt ha jól belegondolok volt az 1,5 óra is. Annyira repül az idő ha együtt vagyunk. Régebben mindig aggódtam a sok beszélgetések előtt. Annyi minden szóba került már, vajon lesz miről beszélnünk? És mindig van. Úgy néz ki picinyaminak készül egy kis ajándékkal. Gyermekem egyik kedvenc meséjét írja ki nekünk. Már most tudom hogy egész nap ez a mese fog menni. Erről jut eszembe! Ma éppen pakolásztam amikor oda jön picinyami és mondja hogy eltűnt a barna ceruza. Kérdem hol veszett el?. Elveszett a dvd-ben. Kikerekedett szemmel tekintettem rá. Ugye nem azt akarod mondani hogy beleraktad a dvd-be? Szégyenlősen, lesütött szemmel közölte hogy de igen. Kinyitottam és megnéztem hogy valóban ott van e. Sajnos ott volt. Viszont nem tudtam kivenni. Nem akartam tönkretenni a lejátszót sem azzal hogy belenyúlkálok valami hoszú tárggyal ezért lecsavaroztam a tetejét. Nehezen de sikerült kibányásznom. Utána finoman megdorgáltam hogy ilyet azért nem lehet csinálni. Remélem megértette. Érdekes hogy picinek eszébe se jutott hogy belerakjon valamit a lejátszókba. Tulajdonképpen már kezelni is tudja ezért nem értettem hirtelen miért tette.
Ma gyönyörű üziket kaptam Életemtől. Ami különösen maghatott az az hogy eszeébe jutott a holnap. Majd holnap kiderül miért...Kellemes délutánt és szép estét!
-
álomvilág
csendes tag
Ismételten régen jártam erre.
Sajnos a hétvége rettenetesen hosszú volt és szomorú. Illetve a szombat volt szomorú. Mint említettem Életem nagyon csalódott lett a sok kimaradt beszélgetések miatt. Igazság szerint teljesen megértettem ŐT. Nagyon hiányzik nekem is. A beszélgetések és Ő maga is. Szombaton egész nap próbáltam vele éreztetni hogy nekem mennyire fontos. Érezte is hogy szeretem de mégis nehezen tudta túltenni magát. Aztán jött a csoda késő délután. Éppen akkor ébredtem fel. Kellemes ébredés volt így. Nagyon féltem megnézni a telefonom. Féltem hogy mégsem Ő lesz. És féltem hogy olyan fog benne állni ami még jobban elszomorít. De nem! Egy csodaszép üzi érkezett ami maga volt a szerelem. Igaz nem nekem címezte hanem picinyaminknak így még meghatóbb volt számomra. Elkezdett a mázsás kő legördülni a szívemről. Izgatott lettem és kezdtem feloldani hogy talán hamarosan rendbe jön minden. Újra teljes erővel lángolhatunk. Ezek a hullámvölgyek újra és újra megerősítenek minket. Ezek nem azt jelentik hogy ilyenkor kevésbé szeretjük egymást. NEM! Erről szó sincs. Csak magunkba fordulunk mert túl kevés az amit az élettől kaphatunk egymásból. Néha én néha pedig Életem borul ki. Ilyenkor támogatjuk a másikat mert az segít igazán ha érzzük itt van mellettünk a másik és szorosan fogjuk egymás kezét. Én a hétvégén dolgoztam így szombat este nem tudtam megnézni hogy mi állt a levélben. Esetleg elmesélte-e pár szóban hogy mi is zajlott benne. Legközelebb csak vasárnap reggel tudtam nézelődni de amit ott láttam az cseppet sem nyugtatott meg. Ugyanis nagyon pici levelet kaptam és nem voltam meggyőződve arról hogy valóban helyre jött a lelke. Éppen akkor írt nekem üzit és elmondtam neki hogy megijesztett a levelével. Ekkor elmondta hogy igazán csak most jött helyre. Ezért nem beszélt a történtekről. Megijesztett egy mondatával amiben az állt ha az utolsó randin nincs velünk picinyami akkor lehet hogy másképp alakultak volna a mostani dolgok. Ezt nem értettem pontosan. Mindenféle gondolatok kavarogtak bennem. Talán elhagyott volna? Talán nem szeretett volna már? Persze ez így utólag butaságnak tűnik hiszen a szerelem nem múlik el egyik pillanatról a másikra. De ilyenkor én képes vagyok a legrosszabb dolgokat is elképzelni. Ráadásul a mi érzelmeink időről-időre nem csökkenek hanem épp ellenkezőleg. Egyre mélyebb és szorosabb. Vasárnap kaptam tőle levelet amiben megírta hogy mire is gondolt pontosan. Megértettem. Azt szerette volna kifejezni hogy akkor lehet annyira mélyen lett volna lelkileg hogy nagyon sok időbe telt volna kijönnie belőle. Még úgyis ha érzi a szerelmemet. De visszagondolt az utolsó randinkra és ez segített neki. Voltak nagyon megható pillanatok amik picinyamihoz köthetőek. És így kezdett rendbe jönni a lelke. Tegnap reggel végre beszélhettünk. Igaz nem is készültünk rá de úgy adódott hogy együtt lehettünk. Szükségünk is volt a sorsra hogy segítsen nekünk mert minél előbb meg kellett beszélnünk az elmúlt napokat. Egy csodálatos beszélgetés lett belőle. Mindketten nyugodt szívvel vetettük bele magunkat a tegnapi napba. Boldogok lettünk és délelőtt még egyszer tudtunk beszélni. Igazi gyönyör volt mindkettőnknek. Egy álom volt Vele! Nagyon szeretem ŐT!
Természetesen egy rossz hír ismét majdnem a mélybe taszította Életemet. A szerencse az volt hogy ma tudtunk beszélni és így nem hagytuk hogy újra magával rántsa. Sikerült! És annyira boldog lettem. Egy nagyon jó kis beszélgetés volt a mai is. Az elején megbeszéltük a gondokat és utána oldódtunk. Picit kevesebbet beszéltünk mint gondoltuk mert picinyami közbeszólt. De így is tökéletes volt Vele! A mai üziken érezni hogy rendbe jött és ennél fontosabb most nincs is. Azért egy ölelés nagyon jól esne most. Elképesztően hiányzik.
Este beállítottam a telefonom hogy csak rezegjen. Felébredtem 4 óra előtt és nem mertem visszaaludni nehogy a rezgésre párom felébredjen. Mert akkor lőttek a beszélgetésnek. Most ugyan ezt elfogom játszani. Szükségem van a reggeli beszélgetésekre. Szükségem van Életemre! Ő a mindenem!Kellemes délutánt és szép estét mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap nem voltam abban az állapotban hogy egy renden bejegyzést írjak. Semmi nem úgy alakult ahogy szerettem volna. Reggel természetesen elaludtam és ez elég komolyan kezd már aggasztani. Ma reggel is elaludtam és a legszomorúbb az hogy Életemen is érzem hogy csalódott. Vannak biztos jelek amik arra utalnak hogy bántja valami. És ez most velem kapcsolatos. Azonnal ki kell találnom valami megoldást arra hogy felébredjek hozzá reggelente. Nekem ugye olyan módszerhez kell folyamodnom ami halk de felébreszt. Szerintem jobban beleásom magam a telefonom használatába mert abban kell lenni a megoldásnak.
Tegnap délután kaptam egy levelet ami azonnali gyógyír volt az egésznapos leharcolt lelkemre. Életem olyan megnyugtató sorokkal lepett meg hogy rögtön segített oldani bennem a feszültséget. Igazából ezek a reggeli beszélgetések segítenek igazán de miattam mostanában elmaradnak. Egyre fájóbb Életem hiánya. Sajnos neki nem nagyon van alkalma se üzit se levelet írni. És ha ehhez hozzá jön az is hogy reggel nem tudok vele lenni akkor sajnos egy idő után kezd felemészteni a hiánya. Sokáig bírom mindenféle hiszti nélkül mert nekem óriási megkönnyebbülés hogy én leírhatom mit érzek. Most reggel borult fel bennem minden mert úgy érzem az elmúlt napokban nem tudtam eléggé átadni neki a szerelmemet. Többet beszéltem neki a hétköznapokról mint az érzelmeimről és lehetséges hogy nem ment át neki hogy valójában mit érzek a szívemben. Kevésnek tartom azokat amiket adtam neki a héten. Pedig én annyira szeretem ŐT! Rettenetesen hiányzik nekem és nagyon félek hogy most neheztel rám. Nem akarom hogy azt érezze nem fontos nekem. Ő mindennél fontosabb!!!
Annyira boldog vagyok amikor Vele lehetek. Szinte kiugrik a szívem az izgatottságtól. Ha gondjaim vannak akkor vágyom egy szerelmes ölelésre ami olyan érzés mintha megvédene engem a világtól. Tegnap délután pontosan ilyen ölelést éreztem a leveléből. Van egy megszólítása amit régen mindig használt. Édesnek hívott. Nagyon sokáig. És ezt felváltották egyéb kedves becézések. Mostanában akkor használja amikor tudja és érzi hogy nagyon eltalálja vele a szívemet. Amint megláttam tegnap hihetetlen jó érzés áradt bennem szét. Csodálatos mellette az élet!
Remélem hamar rendbe jönnek a dolgok és akkor újra érezni fogja hogy megőrülök érte! Akarom hogy érezze szerelmes vagyok Belé!Hosszú lesz a hétvége de reménykedem hogy valamilyen módon sikerül meggyőznöm Életemet hogy Ő a legdrágább kincs számomra...
Kellemes hétvégét mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Ismét szépen indult a mai nap. Ha rajtam múlt volna valószínű megint elalszom.
De picinyami negyed 6 kor ébresztett hogy szomjas. Gyorsan visszaaludt én pedig kiosontam. Reménykedtem benne hogy lesz néhány lopott percünk. Lett is. Közel 1 órát tudtunk beszélni. Annyira jól esett mindkettőnknek. A vége felé érdekes téma került szóba. A féltékenység. Szerencsére teljesen bízunk egymás érzelmeiben így nem vagyuk féltékenyek. Isemrjük egymást egészen ahhoz hogy tudjuk nincs mitől vagy kitől tartanunk. Egyszer volt bennem egy kis félsz. Ezt akkor is és most is megemlítettem. Akkor Életem nagyon messzire ment volna dolgozni és nem biztos hogy tudtunk volna érintkezni naponta. Ez annyira befordított engem hogy elkezdtem félni. Nagyon. De a sors megszánt és úgy alakult mégsem kell elmennie. Életem tett azért hogy a közelemben maradjon és ezért nagyon hálás voltam neki. Úgy gondolom hogy amíg ennyire erősnek érezzük a másik szerelmét addig nincs okunk a féltlkenységre. Már pedig mi egyre erősebbnek érezzük. Nagyon hosszú idő óta meg sem fordult a fejemben mi lenne ha mégis megtörténne. Számomra ez elképzelhetetlen a jelen helyzetünkben.
Igazán szép beszélgetés volt a ma reggeli is. Annyira gyönyörű vele az élet. Erre nem is találok szavakat!
Sajnos ma vetődött egy kis árnyék is a szerelem mellé. Aggódtam egy nagyon közeli családtagomért. Egy komoly beavatkozást kellett végrehajtani rajta és benne volt az is hogy bekövetkezik a legrosszabb... De szerencsére minden rendben volt. Épp most telefonált nekem. Nagyon örülök hogy jól van.
Próbáltam lefoglalni magam hogy ne gondoljak mindig rá de nagyon nehéz volt. Picinyami is érezte hogy most mire lenne szükségem és ölelget meg puszilgat engem. Annyira édes. Életem vezette rá hogy mennyire fontos ez a szoros kapocs. Az ölelés. Minden randi után sokat ölelget a gyermekem és ez nekem végtelen boldogságot okoz. Főleg úgy hogy tudom ezt az érzést Életemnek köszönhetem. Csodálatos ember! Határtalan szerelmet érzek iránta.
Remélem holnapra már jobban lesz. Ma még beteg de javulgat. Innen küldök neki sok-sok gyógyölelést.
Most hogy nyugodt vagyok újra csak boldogság lakik a szívemben. Életem most olyan helyen dolgozik ahonnan nem nagyon tud üzit írni. Ezért különösen nagyra értékelem minden egyes titkos üzijét. Annyira örülök amint meghallom hogy írt. Ilyenkor a szívem nagy dobbanásokkal jelzi hogy még mindig izgatottá tesz hogy gondol rám.Most meg kell etetnem egy éhes méhecskét...
Mindenkinek kellemes napot kívánok még akkor is ha az időjárás igen csak szomorú! -
álomvilág
csendes tag
Hogy ma micsoda napom volt...
A reggel gyönyörű volt. Sikerült nem elaludnom és felébredtem Életemhez. Csodálatos beszélgetés volt. Igazság szerint meg kellett beszélnünk a tegnapi randit hogy igazán értékelni tudjuk. Mivel mostanában kettesben szoktunk randizni így arra számítottunk annak ellenére hogy picinyami is velünk lesz hogy egy igazi családi meghitt randi lesz. Voltak ilyen pillanatok is de valahogy mégsem úgy alakult szinte semmi ahogy terveztük. Illetve nem terveztük csak gondoltuk. Számtalan apró öröm és csoda volt a tegnapi napon de be kellett érnie. Tegnap még mindketten "csak" egy csodás randiként gondoltunk rá de ma egy gyönyörű randira emlékeztünk vissza. Előjöttek azok a dolgok amiket így a beszélgetés során tudtunk igazán felidézni és értékelni. Nagyon jó volt beszélgetni erről. Mindketten ezt éreztük és szükség volt nekünk erre a reggelre. A beszélgetésnek köszönhetően nagyon meghitt érzés kerített hatalmába minket. Így igazán szépen indult a napunk.
Sajnos ez a mámorító érzés nem sokáig tartott nekem. Ma el kellett intéznem valamit ahova vinnem kellett a gyereket is. Órákat álltunk sorba mire elfogyott a türelmem és megkérdeztem hogy sorra kerülünk-e ma még. Kiderült rossz helyre igazítottak minket. Hurrá! A szemben lévő épületbe kellett volna mennünk csak ezt a kedves recepciós elfelejtette. Amikor átmentünk úgy kedvem lett volna beolvasni a néninek de nem vagyok az a veszekedős. Inkább magamban tomboltam. Gyermekem nagyon jól viselte a várakozást. Egy időszak volt amikor már mindketten szenvedtünk de túllendültünk rajta. A másik helyen kiemelt figyelemmel foglalkoztak velünk és nagyon mérgesek voltak az előző helyen dolgozó recepciósra. Sajnos jó híreket nem kaptunk de jó úton járunk ahhoz hogy picinyamink végre folyamatosan oviba járhasson. Talán a műtéttel megszűnik a folyamatos betegsége.
Ezzel a remek kis ügyintézéssel teljesen elment a napunk. Hazaértünk és már feküdtünk is le. Most állok majd neki rendbe szedni a dolgokat. Talán holnap végre nyugi lesz. Vágyom már egy kis szusszanásra. Talán éjjel...
Ma szegény Éltemnek panaszkodtam. Folyamatosan tájékoztattam a helyzetünkről de mivel nem volt jó kedvem így ma a szerelmes üzik helyett szinte csak sopánkodást hallott tőlem. Most szégyellem magam igazán. Amint hazaértem levélben megírtam neki a bánatom. Ígértem neki hogy ezentúl ma semmi panaszkodás csak szerelem fog áradni belőlem. Most hogy kialudtam magamból a mérget talán teljesíteni is tudom. Nagyon hiányzik még akkor is ha tegnap randiztunk. Szívesen bújnék most hozzá. Remélem ma már jobban van. Életem még mindig beteg és akármennyire nem szeretné én igenis aggódom érte. Mert nagyon szeretem! Minden pillanatban Rá gondolok. Mindenféle gondolataim vannak Vele kapcsolatban. Gyönyörű mellette az életem!Legyen szép estéje mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Sajnos régen jártam erre.
A helyzet a következő. Vasárnap egész nap aludtam. Illetve délelőtt beszéltünk Életemmel. Teljesen feldobott az álomkórból. Én már jöttem volna hozzá reggel is de ágyba parancsolt. Mivel éjjel dolgoztam így munka után szerettem volna Vele lenni de nem engedte. Megbeszéltünk egy időpontot hogy akkor várni fog rám. Ez így is lett. Az álom hamar elszállt belőlem. Nagyon boldog voltam hogy együtt lehettünk. Úgy érzem egy nagyon jó kis beszélgetés volt. 1 órát tudtunk beszélni mert fáradt volt. Megbeszéltük hogy mindenki teszi a dolgát és egy óra múlva ismét beszélgetünk. Na ez nem jött össze. A köszönésig jutottunk és megzavartak minket. Mivel este újra dolgoznom kellett így visszafeküdtem még aludni. Egész nap aludtam. Az étvágyam nagyon lecsökkent. Illetve átalakult. Este eszek egy keveset majd legközelebb munka után vagy ha itthon vagyok akkor ébredés után megveszek a hamiért. Ilyenkor általában édességet falok. Majd legközelebb 2 óra fele kezdek éhes lenni. Után amegint csak este... Picit felborult az étkezési szokásom. De legalább nem fogyok.
Tegnap délelőtt szintén aludtam de utána itthon volt a gyerek. Vele is aludtam egy keveset. De valahogy ez a pár óra alvás még rosszabbat tett. Lefekvésig álomkórban szenvedtem. És most jön a lényeg!
Ma randiztunk!!! Kivételesen előre tudtuk. És azt is tudtuk hogy hármas randi lesz. Életem nagyon örült ennek. Jó volt látni és érezni hogy örül. Sajnos most picinyami nem volt annyira engedékeny. Vagy csak nő már és nem szereti ha fiúk puszilgatják. Gyakorlatilag a randi végén engedte meg Életemnek hogy megölelje. Amikor odaértünk picinyami már várta. Én is. És amint meglátta nagyon örült neki. Széles mosollyal jelezte hogy várt rá. Volt egy szomorú dolog is. Életem beteg egy picikét és zavarban voltam hogy mit szabad és mit nem. Természetesen "vitatkoztunk" hogy most aggódhatok e érte vagy sem. És hogy mennyire súlyos az állapota. Szerintem egy nagyon aranyos vita alakult ki közöttünk. Arra már nem emlékszem hogy ki került ki győztesként. Ölelésben és apró csókokba folytottuk a vitát. Picinyami aranyos volt. Volt amikor nem tűrte hogy nem figyelünk rá. Egy-egy csóknál közölte hogy fúúúj. Jót nevettünk. Volt meseolvasás is. Közösen meséltünk Életemmel neki. De volt hogy nem figyelt és akkor egymásnak meséltünk. Picit bánom hogy nem tudtam 100%-ig Rá figyelni. De picinyami mellett ez lehetetlen. Ez nem panaszkodás mert csodálatos volt a randi! Az elejétől a végéig. Voltak gyengéd pillanatok is. A meghittség most hiányzott. Ahhoz arra van szükségünk hogy ketten legyünk. Készültek képek is. De csak egy ami igazán jó. A többin picinyami nem látszódik és vannak képek amiket ő csinált. Ott gyakorlatilag csak a szánk látszik. Szerintem aranyos amikor egy gyerek próbál fotózni.
Amit nagyon sajnálok még az az hogy keveset tudtunk beszélgetni is. Néha adódott alkalmunk de hamar félbeszakadt. Ez a randi most többnyire picinyamiról szólt. Nagyon édes volt mert amikor látta rajtunk hogy közelségre vágyunk akkor elfoglalta magát és csendben játszott. Nagyon hálás voltam ezért neki. Életemmel jót huncutkodtak. Harapdálta a fenekét és csikizte. Picinyami meg élvezte. Nagyon édesek voltak együtt. Jó volt nézni őket. Amikor mesét olvastunk neki közösen olyanok voltunk mint egy igazi család. Nekünk ilyen életünk lenne. Közösen játszanánk vele.
Boldogok voltunk ma és szerelmesek. Végig ott volt bennünk ez a csodálatos érzés. A búcsúzás is nagyon csodás volt. Elkísértük az autóhoz és integettünk neki. Közösen megöleltük egymást. Csodálatos volt Vele!Ez egy szép nap volt nekünk.
Nektek is legyen szép napotok! -
álomvilág
csendes tag
Ma csodálatosan indult a napom. Végre beszélhettünk!!!
Én tegnap este addig nyomogattam a telefonom amíg sikerült elfogadható megoldást találnom arra hogy egy halk ébresztőt beállítsak. De valahogy mégsem hagyott nyugodni a gondolat és attól féltem mégis felébred rá a család. Nagyon sokára tudtam csak elaludni és 3 órakor pedig már ébren voltam. Nem mertem visszaaludni mert nem akartam hogy elaludjak és a telefont se halljam meg. Így ébren vártam azt az időpontot amikor úgy gondoltam most már kimehetek és hamarosan végre szólhatok Életemhez. Picit várnom kellett rá de megérte. Mindig megéri várni RÁ. Kb. úgy izgultam mint az első beszélgetésünkkor. Elképesztő izgatottság költözött belém. Szinte gyermeki izgatottságban beszéltem hozzá és én is hallgattam ŐT. Picit nehézkesen indult részemről mert fel kellett oldódnom. Megbeszéltük hogy a telefonon beszélgetésre kicsit edzeni kellene mert nagyon jó volt egymás hangját hallani ennyi egymás nélkül töltött idő után. Majd gyakoroljuk.
A ma reggeli beszélgetésnek köszönhetően az egész napom boldog lett. Annak ellenére hogy iszonyatosan fáradt voltam és nem pihenhettem mégis a lelkem tele volt energiával. Sajnos ma nagyon kevés üzit tudtam neki írni. Reggel sokáig vártam az üzijét de végre megérkezett. Ha nem beszéltünk volna reggel akkor biztos aggódtam volna már hogy lehet nem is szeret már. De erről szó sem volt! A reggelünk nagyon szerelmesre sikerült. Volt benne minden. Szerelem, vidámság, meghatottság, izgalom és persze szex is. Csodálatos volt Vele! Nagyon hiányzott már és mindketten igazi gyönyört éltünk át most.
Elmesélt egy történetet aminek az eleje nagyon megható volt. Az elképzelt első ölelésről szólt amit szeretnék Vele átélni. Úgy ahogy elmondta. De ahogy magunkat ismerem nem bírnánk ki hogy nem esünk egymás karjába az első pillanatban.
Ma felvetett nekem egy kérdést hogy mit szólnék egy hét eleji randihoz?. Mit szólnék? Örömmel állok elébe. Hiányzik nekem és szeretnék Vele lenni újra. Részletet nem tudok de azt hiszem ez számít a legkevésbé. Ha csak 5 percről lenne is szó repülnék hozzá. Nagyon nagyon hiányzik az ölelése. Ő maga nagyon hiányzik! Remélem hamarosan újra beszélhetünk és újra elmerülhetünk az érzelmeinkben.Szép álmokat!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap egy nagyon érdekes dolog történt. Telefonon beszéltünk.
Tudom hogy ez önmagában másoknak cseppet sem érdekes. De nekünk különös volt. Tudni kell rólunk hogy mi mindketten rettenetesen zavarban vagyunk ha telefonálni kell. Itt nem is csak rólunk van szó. Ha másoknak kell telefonálni egyszerűen zavarban vagyunk. Most gondoljatok bele hogy mennyire izgultunk tegnap mindketten. Amúgy is elég szégyenlősek vagyunk hát mégha telefonon beszélünk. Szeretett volna megkérni valamire hogy a neten nézzek meg valamit mivel Ő nincs gépközelben. Boldogan segítettem neki. Éppen vásárolni voltam és már a vége felé tartottam amikor jött az üzije. Abban a pillanatban befejeztem a vásárlást. Nem akartam megváratni. Hazaértem és ki sem pakoltam hanem eldobtam mindent a kezemből, cipő le és már nyomtam is be a gépet. Természetesen remegtem az izgatottságtól. Megkerestem neki amit szeretett volna és felhívtam. Érezni lehetett mindkettőnk hangján hogy izgulunk és nagyon zavarban vagyunk. Voltak pár másodperces hallgatások de csodálatos érzés volt hogy vele lehetek. Persze mindketten csak hebegtünk-habogtunk. Ő megkérdezte van e velünk valami. Én nagyon boldog voltam hogy érdeklődött felőlünk. De Életem ezért a kérdésért ostorozta magát amit a mostani pillanatig sem értek. Nagyon keveset beszéltünk mert neki dolgoznia kellett és amúgy sem nagyon tudtunk élni a lehetőséggel hogy beszélhessünk. Mi ehhez túl szégyenlősek vagyunk. Valahol nem is bánjuk hogy ilyenek vagyunk. Sokkal mélyebben megérint minket ha a randikon úgy hallhatjuk egymás hangját hogy közben érintkezünk. Egy-egy bátorító simogatás mindig jól jön.
Holnap reggel lehet hogy lehetőség adódna egy beszélgetésre. Már most rá vagyok stresszelve nehogy elaludjak. Félő hogy elfogok. Nagyon nagyon hiányzik már! Szükségem van rá!
Ma is kapom a sok-sok szerelmes üzit. Hihetetlenül sokat segít nekem a napokban hogy mellettem van. Amikor esténként hazafelé tart mindig az egyik randihelyünk mellett halad el. Mindennap kapok tőle onnan is egy szerelmes üzit. Ilyenkor kiugrom a bőrömből a boldogságtól. Én annyira szeretem ŐT!
Most hétvége jön de talán most nem lesz annyira hosszú...Kellemes napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap nagyon felborult napom volt. Egy káosz volt az egész. Ma is kicsit mozgalmas lesz. A legnagyobb probléma az hogy nem igazán tudok pihenni. Nincs rá időm. Attól félek ha tornyosulnak a nem alvások akkor egyszer csak felborulok. Remélem nem a munkahelyemen jön rám. Talán holnap sikerül aludnom egy nagyot és akkor picit billen a mérleg a jobbik irányba.
Sajnos Életemmel nem tudunk beszélni. Elkerüljük egymást. Én akkor jövök haza amikor Ő már nem tud gép előtt lenni. Ma lehetett volna alkalmunk de elaludtam. Borzasztóan érintett a felismerés. Legalább csak annyira kitudtam volna jönni hogy elmondjam élőben neki hogy szeretem. Miközben a szívem kiugrik a helyéről az izgatottságtól. De ezt most elszalasztottam és ki tudja mikor lesz rá lehetőségem. Rettenetesen hiányzik. Próbálom tartani magamban a lelket mert ha kiborulok az egyikünknek sem jó. Nagyon sokat segít nekem a szebbnél szebb szerelmes üzikkel. Az egyik mai üzije nagyon eltalálta a szívemet. De az összes üzijéből árad az érzelem. Néha pimaszkodik ami különösen jól esik. Imádom ŐT!
Sajnos tegnap kiderült hogy gyermekemre vár egy kisebb műtét. Rutin műtét de egy picit sokkolt amikor rádöbbentem hogy kórházba kerül. Számítottunk rá és azzal nincs is gond hogy megműtik inkább maga az hogy kórházba kerül. Ez egy pici műtét de egy anyának borzasztó érzés lehet tehetetlenül és elesetnek látni a gyermekét. Ő még annyira kicsi. Elsírtam bánatom Életemnek aki azonnal megvígasztalt. Megnyugtatott és éreztette velem hogy semmi baj nem lesz. Ő itt van mellettünk. Igen! Ezt érzem is. Nehéz lesz az a pár nap. Most próbálok még nem gondolni erre mert még odébb van. És lehet picinyami könnyebben fogja viselni mint ahogy azt elképzelem. Bárcsak így lenne...Az étvágyam kezd visszatérni csak az a baj hogy nagyon rendszertelenül eszem. Tegnap 1 órakor ettem először egy túró rudit. Egy óriásat az "igaziból"
Utána csak 5 kor tudtam enni legközelebb. Viszont 7 kor szépen bevacsiztam. Remélem visszaszedem az elvesztegetett súlyt. Na most hogy így beszéltem róla megéheztem. Megyek és eszek valamit. Az biztos hogy a nagy bögre forrócsoki ott lesz mellette. De mindenek előtt Életemnek jelzem hogy szerelmes vagyok. További kellemes napot nektek!
-
álomvilág
csendes tag
Bevallom őszintén én még mindig a tegnapi randi hatása alatt vagyok. Gyönyörű randi volt. Végig nagyon meghitt pillanatok voltak. Az egész napom hangulatát megalapozta ez a találkozás. Boldog voltam és ez látszódott is rajtam. Érdekes hogy a randik után mindig picit különbnek érzem magam. Én magamat nem tartom szépnek. De randi után mindig szebbnek érzem magam. Mert érzem Életemen hogy őszintén mondja amit mond. Eleinte nehezen fogadtam el hogy Ő másképp lát. Szépnek talál. Picit zavarba jöttem mindig amikor belesúgta a fülembe hogy gyönyörű vagy. Soha senki nem mondta még nekem és én érzem rajta hogy Ő tényleg őszintén így lát. Ez csodálatos érzés. Este vártam hogy hazaérjen de sajnos nem tudtam megvárni. Szeretem tudni hogy rendben hazaért e. Meg is írta csak akkor én már nem tudtam bekapcsolni a gépet. Este egy gyönyörű szerelmes levelet írt amitől egészen elolvadtam. Ma reggel. Mert sajnos csak ma tudtam olvasni. Éjjel fél 3 fele felébredtem. És annyira izgatott voltam hogy ma reggel beszélnünk kellene hogy nem tudtam visszaaludni. És persze attól is féltem hogy nehogy elaludjak. Sajnos csak nagyon kevés időnk volt. Jó ha volt negyed óránk. A randiról sajnos nem tudtunk beszélni mert arra már nem volt időnk. Pedig mindig akkor érezzük teljesnek a randikat ha utána megtudjuk beszélni közösen. Reggel szinte csak én beszéltem. El kellett mondanom neki egy változást bennem ami nagy fordulatott vett az életemben. Erről most még nem beszélhetek. Túl intim.
Maradjunk annyiban hogy egyre nehezebben teljesítem a házastársi kötelezettségem.
Ma nagyon kis vidám üziváltások mennek közöttünk. Épp most írta meg hogy simán többet érek mint egy jó pc. Ez igazán jó hír. Régebben beszéltük hogy ha összekerülnénk akkor is fontos szerepet töltene be az életünkben a gép. Az msn-nel kezdődött minden. Nagyon hiányozna nekünk. És hát a rengeteg szerelmes levél!!! Közel tízezer levél fejenként. Szerintem ha együtt élnénk is biztosan meglepném ŐT néha egy-egy levéllel. Meg az is valószínű hogy az üziváltások is megmaradnának. Biztosan csökkennének de megmaradnának. Szükségünk lenne rá továbbra is.
Reménykedem abban hogy holnap reggel tudunk beszélni. Hiányzik már most. Vele teljes az életem és ha nincs velem akkor az fáj. Most még enyhe a fájdalom mert még érzem magamon a tegnapi randit. Még érzem az illatát és a borzongását amikor megcsókolt. Ezekre nincsenek szavak. Várom a holnapot hogy újra Vele ébredhessek. Lehet hogy nem mellette ébredem reggelente de az biztos hogy minden nap Vele ébredem. Ő az első gondolatom és Ő az utolsó amikor este álomra hajtom a fejem.Mindenkinek kellemes napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Kellemes napot mindenkinek!
Nekem az volt.
De ne szaladjunk ennyire előre.
Itt volt a hétvége. Iszonyatosan hosszú volt. Szombaton reggel beszéltünk Életemmel. Hiányzott már nagyon. Még tudtunk a csütörtöki randiról beszélni és ez csodálatos volt. Még égett bennünk az emlék. A napom elég unalmas volt. Csak ritkán tudtam jönni hozzá levelet írni és akkor is csak 1-1 mondatot. Aztán tegnap reggel is tudtunk beszélni de csak icipicit. Gyermekem keresztül húzta a számításainkat. Nem haragudtam rá egyáltalán. Életemmel még az előző randin beszélgettünk hogy mostanában nagyon nehéz lesz találkoznunk. Sőőt lehet nem is fogunk tudni hetekig. Elfogadtam és úgy gondoltam ebbe bele is nyugodtam. Felkészítettem a szívemet és kivárom a soromat. Addig úgyis itt vannak a reggelek és levelet is tudok írni neki. Meg az üzik is maradnak. De egy randi az mégis csak randi. Nem tudom miért de tegnap délelőtt egyik pillanatról a másikra magamba roskadtam. Talán eljutott az agyamig hogy most egy darabig nélkülöznöm kell ŐT. Hihetetlen mennyire lehangolódtam. Először nem is értettem magamat. Tulajdonképpen még most sem igazán tudom az okát ennek. Néha letudtam ülni a gép elé lopva és tudtam volna írni egy keveset de nem ment. Csak a fájdalom dőlt belőlem. Nem akartam kiadni magamból mert nem akartam hogy Életem azt gondolja hogy hisztizek. Pár szóban elmondtam neki ami bennem volt de bővebben nem írtam az érzéseimről. Érezte hogy hiányzik nekem és hogy picit bánt valami. Életem ellátott mindenféle fincsi levélkékkel. Imádom amikor olyan kis őrült és pimasz. Egyszerűen oda vagyok érte! De sajnos a levelei sem segítettek igazán.
Ma reggel sikeresen elaludtam. Még pár perc volt életem indulásáig így ágyban maradtam. Megvártam azt az időpontot amikor indulni szokott mert olyankor kapok egy üzit hogy onnantól nyugodtan írhatok. Ránéztem a telefonra és láttam hogy 2 üzi is vár. Megnéztem és láttam hogy az elsőben vár rám a hálóban. A második pedig 1 perce érkezett hogy elindult. Megírta hogy vár engem egy meglepi. Nekem sem kellett több. Óvatosan kiosontam a géphez és kerestem a meglepit. De nem találtam. Minden lehetséges helyen néztem de sehol nem találtam meglepire utaló jelet. Meg is írtam neki hogy nem találom. Akkor utalt rá hogy másfelől kell keresgélnem. Nekem elsőre egy randi lehetősége villant fel de mivel beszéltük hogy erre nem sok esély van így félve említettem neki a gondolatomat. Jött a válasz hogy jó helyen keresgélek. ÓÓÓ egy randi!!! Azonnal készülődni kezdtem. Nagyon izgatott lettem pillanatok alatt. Szerencsére a gyerek is elég korán kelt így nyugodtan készülődhettem. Ovi után irány a randi. Picit közelebb volt most a randi és ráadásul a város is szépen járható volt így hamarabb ölelhettem meg Életemet. Amint átölelt átfutott rajtam hogy igen! Ő hiányzott ahhoz hogy helyre billenjek. Éreznem kellett ŐT ennyire közelről. Picit hosszúra sikeredett az ölelés amire nekem óriási szükségem volt. Csak öleltem, öleltem és öleltem. Jött a csók. Forró és szerelmes mint mindig. Beültünk az autóba és beszélgettünk. Vidámak voltunk. Én újra rengeteget beszéltem. Főleg picinyaminkról. Sok sok érintéssel egybekötött beszélgetés volt. Sokszor bújtam hozzá. Persze egészen közelről is öszebújtunk. Ismét valóra vált a most már közös álmunk. Elmondani nem lehet hogy mennyire boldoggá tesz minket ez az érzés. Hihetetlen összhangban vagyunk egymással. Én csak ültem az ölében és ráborultam. Apró csókokkal kényeztetett. Imádom. Felszabadultunk teljesen. És nagyon természetesen tudtunk beszélni bizonyos dolgokról. Ezek többnyire itthoni dolgok. Nagyon jól esett Vele megbeszélni a családi dolgokat is. Majd újra picit magamba zuhantam. Igazából nem is szomorú lettem hanem van egy vágy bennem ami egyre erősebb az idő haladtával. És ezt meséltem el neki. Azt hogy mennyire hiányzik az hogy nap mint nap hozzá bújhassak. Az hogy egy pillantásból, egy mosolyból vagy akár egyetlen szóból is megértenénk a másikat. Most is így történt. Volt egy elengedett mosoly amiből ő tudta mire gondolok. Ezekre nincsenek szavak! Szükségem van RÁ! Vele mindent meg lehet beszélni. Megért és mellettem van. Én szintúgy. Nem kell elhallgatni semmit egymás előtt. És természetesen szóba került a közös gyermek is. Hogy mennyire akarom már. És mennyire fáj hogy még nem lehet velünk. Nem is az a fontos hogy már a kezemben tarthassam hanem az hogy tudjam már velünk van és növekszik. Csak telik az idő és egyre erősebb bennem a vágy. Nagyon régóta próbálkozunk és nagyon irigykedem a terhes ismerőseimre. Én érzem hogy megkapjuk csak még várnunk kell rá. De meddig?
Miközben én csak lesütött szemmel meséltem a fájdalmaimról Életem finom simogatásokkal és apró bújásokkal jelezte hogy semmi baj nincs. Ő mindig itt van mellettem. Többször is nagyon meghatódtam a mai randi alatt. Az egyik ilyen akkor volt amikor kérte hogy bújjak oda hozzá. és volt amikor kérte hogy csókoljam meg. De a hangja ahogy kérte... Elérzékenyültem. És amikor azt mondta nekem hogy szeretlek édes. Na ott majdnem könnyekig hatódtam. És akkor is amikor már búcsúztunk és azt mondta szeretlek. Ezt nem is lehet leírni. Gyönyörű pillanatok ezek. Biztos sokan gondolják miért hatódom meg ennyire ha azt mondja nekem hogy szeret. Azért mert Életem ezt ritkán mondja. Többnyire azt mondja hogy imádlak. A szeretlek túl mélyen van benne és akkor jön ki amikor nagyon mélyre kerülünk érzelmileg. Ezzel én is így vagyok. Talán jó ha 2× kimondtam neki ezt a legszebb szót. De nincs is rá szükségünk. Érezzük hogy mit jelentünk a másiknak. És ez minden szónál fontosabb.
A búcsú is nagyon megható volt. Percekig tartott mir eelengedtük egymást. Soha véget nem érő ölelésekkel búcsúztunk. És mindig volt egy utolsó csók.
A rengeteg beszélgetés alatt szóba kerültek intimebb dolgok is. Jó volt róla beszélni. Fontos is hogy megbeszéljük ezeket is. Talán egyszer majd írok erről is ide. De most még nem menne. Nagyon megváltoztatott engem a szex iránti nézetemben. És jó irányba mozdított. Egy álom Vele az életem! Most újra a felhők közt szárnyalok annyira csodálatos volt vele ez a nap. Nagyon hálás vagyok neki a mai randiért és mindenért amit Tőle kapok! De lehet hogy a sorsnak kell a nagyobb köszönetet mondanom amiért összehozott minket. Köszönöm!További kellemes napot!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap nagyon boldog voltam és ez ma is folytatódik. Köszönhető Életemnek!
Éjjel nagyon nyugodt álmom volt és ennek köszönhetően majdnem el is aludtam. Picit később mint gondoltam de felébredtem hozzá. Majdnem fél órát így is tudtunk beszélni. Illetve Ő beszélt. Csodás dolgokat mondott amiknek a felismerése tényleg megdöbbentett. Jó értelemben. Elmesélte mi az amire felfigyelt a randik során. Vannak dolgok amiket szép csendben elhagyunk de jönnek helyettük újak. Amik pontosan annyira csodálatosak mint a régi dolgok. Talán ezért is nem érzékeljük a hiányukat csak akkor amikor ránk tör hogy ez meg az milyen régen volt már. Ilyen volt tegnap például a hosszú szerelmes csók. A randi elején az ölelés után következik a hosszú üdvözlő csók. És utána inkább az apróbb csókok jönnek elő bennünk. Én tegnap egyszer odahajoltam hozzá egy apró csókért de hirtelen vágyat éreztem egy hosszú csók iránt. Először sok apró lett belőle és nem értette miért vagyok ennyire telhetetlen. És elmondtam neki a vágyam. Megkaptam. Aztán búcsúzásnál megkért hogy forduljak neki háttal mert szeretne hátulról is megölelni. Imádjuk a hátulról ölelést mégis ritkán tesszük. Az a baj hogy a rövid időbe nem fér bele minden. Ezért is maradnak el dolgok. Mégsem vagyunk elégedetlenek. Sőőőt mint mondtam folyamatosan újabb és újabb dolgokat élünk át. Ezek többnyire intim dolgok. Rengeteget változtunk. Sokkal nyitottabbak és bátrabbak vagyunk. Most visszagondoltam az első randikra és mosolygok. Nem mertünk egymás szemébe nézni. Ma reggel beszéltük hogy ebben is változtunk. Nagyon mély dolgokról még mindig nem tudunk úgy beszélni hogy egymásra nézünk. De egyre többször gyönyörködünk egymás szemében. Gyönyörű szeme van. És mindig csillog amikor velem van.
Ma sokat ábrándoztam még a tegnapról. Fel kellett dolgoznom mert nagyon sok pillanat csak később jön elő. A reggeli beszélgetés is nagy hatással volt rám. Meghatározta a mai napom hangulatát. És a hab a tortán az hogy nemrég ismét beszéltünk. Most főleg én. Meséltem neki régebbi és mostani érzésekről. Amiben változtam. Először a nézetem változott meg és utána én is. Életemnek köszönhetem ezt is hiszen Ő vezet mindig a legjobb útra. Húz maga felé. És jó úton haladok affelé hogy egyek legyünk egy olyan dologban ami mindkettőnk számára egy külön csoda. Ma azt mondtam Neki hogy azt a szót hogy "szeretlek" túl kevésnek tartok ahhoz amit érzek iránta. Hihetetlen mélypontra jutott bennem a szerelem. Ez a randi annyira szép és tökéletes volt. Tudom tudom... mindegyikre ezt mondom. De nem tehetek róla hogy még mindig egyre jobban belehabarodok. Elképesztő ahogy finoman magához húz. Én nagyon szeretem ŐT! Nagyon bízom abban hogy ezt éreztetni tudom Vele. Szükségem van rá!
Most hétvége jön. Kis pihi. Már most várom a hétfőt. Remélem azért reggelente felébredek hozzá mert akarok Vele lenni!!! Hiányzik minden pillanatban amikor nem lehet velem.Legyen mindenkinek kellemes a hétvégéje!
-
álomvilág
csendes tag
Mint ahogy azt említettem tegnap, ma lehetőség adódott egy randira. Természetesen mint mindig az utolsó pillanatig bizonytalan volt minden. Reggel sikerült elaludnom és amikor felébredtem mindenki felkelt. Nem is értem miért kukorékolt ma a család ennyire korán. Ez picit bosszantott mert kellett volna beszélnünk. Szerencsére az eső végül elállt ami nagyon bolygatta a randi esélyét. Nyugodtan eltudtam itthon készülni. Irány az ovi utána be az autóba. Sütött a nap aminek nagyon örültem. Persze a városban dugó mint mindig. De már előre bekalkulálom mert kiszámíthatatlan a városi forgalom. Elképesztő hogy hétköznap és hétvége között 1 órás különbséggel teszem meg az utat. Útközben eleredt az eső és attól rettegtem jön a telefon hogy fordulhatok is vissza. Már a célvárosban jártam amikor megnyugodtam. Innen már nem fogok visszafordulni. Ha kell egy ölelést mindenképpen kicsikarok! Leparkoltam és megírtam hogy én már a helyszínen szeretem. Nem telt bele 2 perc és már láttam is Életem közeledni. Megpróbáltam visszatartani a szívem igencsak heves dobogását de nem sikerült. Kiugrottam a kocsiból és már öleltük egymást. Én zavaromban valamit kérdeztem. Talán azt hogy nem lesz a e problámája abból hogy esik az eső. Nem volt. Jött a mindent elsöprő csók is. Másfél hét telt el az utolsó randi óta de egy örökkévalóságnak tűnt mindkettőnknek. El is indultunk a helyünkre. Természetesen voltak ott. De mi nem zavartattuk magunkat. Megálltam és összeborultunk. Úgy csókolóztunk mint egy igazi szerelmes pár. Mert hát azok is vagyunk. Olyan igazi lágy de mégis szenvedélyes csókok voltak. Közben beleheltük a kocsit így nem lehetett se ki-se be látni. Újabb csók következtében Életem keze már el is kalandozott.
Na itt vesztettük el a fejünket. Aztán a nagy lendületben kifáradtunk és megpihentünk egy kicsit. Beszélgettünk. Imádok hozzá beszélni. És imádom ahogy figyel rám. Néha pimaszul közbevágott de élveztem minden vele töltött pillanatot. Nem is emlékszem rá mennyi időt voltunk ott. Talán másfél órát. Sokat beszélgettünk amire mindkettőnknek nagy szüksége volt már. Nagyon megnyugtató érzés hallani a hangját. Bezsebeltem tőle egy kis emléktárgyat is. Kicsit hevesek voltunk és leszakadt egy gombja. Eltettem emlékbe. Megy a féltve őrzött kincsek közé. Készült közös kép is. Sajnos úgy néz ki most egy jó darabig nem tudunk találkozni. Erre már készítem is magam egy ideje. De nem szomorkodom nagyon hiszen tudom hogy annál édesebb lesz a következő randi. Hiányozni fog nagyon de nem fogjuk nélkülözni egymást teljesen. Hiszen itt lesznek a reggelek. Mondom én aki mostanában mindig elalszik. Ma megállapítottuk hogy elalvásban is egyformák vagyunk. Amikor munka után lefekszem szükségem van időre hogy kikapcsoljam nem csak a testem de az agyam is. Életem ugyan ilyen. Elmondta hogy neki mi az ami segít. Lehet megfogadom a tanácsát. Felborult az életem de igyekszem rendszerré alakítani. Remélem hamar belejövök mert nagyon rossz így nélküle. Sokkal vidámabb és nyugodtabb a napom ha reggel Vele ébredhetek. Annyira hiányzik! Mert annyira szeretem ŐT! Ezt a napomat is igazi álommá varázsolta. Neki köszönhetem hogy ma együtt voltunk. Rengeteget tett a mai randiért amiért nagyon hálás vagyok neki. Remélem éreztetni is tudtam vele hogy mennyire sokat jelent nekem. Hihetetlen hogy mennyire elszakadunk a külvilágtól ilyenkor. Ma például arra lettem figyelmes ahogy pihegtünk egymás karjában hogy elmegy mellettünk valaki és nézelődik. És amikor hátranéztem akkor láttam hogy megállt mögöttünk egy kisteher szinte közvetlen a kocsi fenekénél. Semmit nem észleltünk belőle. Annyira elmerültünk egymásban. Ilyenkor csak MI vagyunk. Nem létezik a világ. Egyetlen világ létezik csak. Ahol ketten vagyunk. Ma már biztos hogy egész nap úszom a mámorban. Édes lesz az álmom is mert itt lesz mellettem. Ma még érezni fogom azt ahogy megérintett. Ahogy megcsókolt és ahogy a fülembe suttogta hogy imádlak életem. ÓÓÓ nem tudok elszakadni még a randitól.További szép napot kívánok mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap annak örömére hogy újra érzem az ízeket egy sütivel leptem meg magam.
Hosszú napom volt. Este Életemtől nem kaptam meg a hazaindulós üzit és 6 órakor már komolyan aggódtam érte. Se levél, se üzi. Kezdtem picit befordulni. Ilyenkor ingerültebb vagyok egy picit. Aztán fél 7 előtt jött a levél hogy rendben hazaért csak nem tudott üzit írni mert fogyóban a telefonja. Megnyugodtam. Hihetetlenül tudok aggódni érte. Féltem ŐT! Egész jó estém volt. A munka könnyen ment. Ahhoz képest hogy szinte semmit nem aludtam tegnap, meglepő volt hogy nem vagyok fáradt. A munka végén azért éreztem hogy most már kezdek lassulni. Vártam már hogy lefeküdjek. Aztán amikor végre lefeküdtem nem tudtam aludni. Szoknom kell hogy amint befekszem az ágyba azonnal kapcsoljam ki az agyam és ne rágjam át az aznapi munkát. Hiszen ráér reggel átgondolni hogy mi is történt. Remélem menni fog mert az éjszaka nem túl hosszú.
3 óra alvás után sikerült felébrednem Életemhez. Nagyon örültem hogy nem aludtam el újra. Kijöttem és vártam rá. Sajnos nem sokat tudtunk együtt lenni de nekem ez is elég volt. Érezhettem hogy szeret és én is elmondhattam neki hogy mit érzek. Sőőőt lehet hogy holnap át fog ölelni. Ez még egyáltalán nem biztos. Még szerveznie kell. Én nagyon reménykedem benne hogy sikerülni fog. Menni fogok érte. Szeretem amikor beül mellém a kocsiba és úgy vezetek. Ilyenkor simogat amitől persze elvesztem a fejem. De nagyon élvezem. Ő is tudja hogy zavarba hoz vele de nem hagyja abba. Sőőőt. Annyira imádom ŐT! Boldog lennék ha holnap ezt éreztetni tudnám Vele. Rettenetesen hiányzik már. Kettesben randi lenne ami lehetőséget nyújtana egy meghitt randira. Báár szerintem sokat fogok beszélni. Így lehet inkább csacsogósra sikeredne. Azt sem fogjuk bánni.
Tehát ha holnap délelőtt nem jövök akkor randi.
Ma viszont nagyon sok dolgom van. Elsősorban meg kell írnom Életemnek hogy szeretem!Mindenkinek kellemes napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Nagyon nehéz éjszakán vagyok túl. Én kis naív azt hittem ha már lázam nincs akkor végre kifelé lábalok a náthából. Na persze...
Szinte semmit nem tudtam aludni. Tegnap még dolgoztam. Igazából ott még nem is volt gond. Bár éreztem hogy még bennem van a nátha. De amikor lefeküdtem akkor jött elő egészen. Szinte szétrobbant a fejem az orrfújástól de akkor sem tudtam elérni hogy levegőt kapjak az orromon. A gyerek úgy néz ki rendbe jött többé-kevésbé. Ennek nagyon örülök.
Sajnos a mai beszélgetés reggel elmaradt. Átaludtam a lehetőséget. Köszönhető a bennem lappangó nyavajának. Ma még dolgozom aztán 2 nap pihi. Remélem visszarázódom a kerékvégásba mert fel fog őrölni ha Életemet nélkülöznöm kell. Nem tudok létezni nélküle. Szükségem van RÁ! Este egy csodálatos levéllel lepett meg. Úgy adódott hogy csak ma reggel tudtam elolvasni. Ő mindig nehezebben tud írni ezért külön meglepetés volt hogy most egy hosszabb levelet kaptam tőle. Erősen dobogott a szívem ahogy olvastam minden szavát. Érezni lehette rajta hogy Ő is mennyire örült a leveleimnek. Imádom ŐT boldoggá tenni. Ez közös öröm. Hiányzom neki én is. Tegnap szerettem volna képet küldeni neki de közbeszóltak. Érezni lehetett rajta hogy csalódott volt. Ma ezt mindenképpen pótolom. Szeretném ha örülne mert akkor én is nagyon boldog vagyok. VELE! Vannak pillanatok amikor egy-egy szó olyan mély hatással van rám. Valahogy mindig megérezzük hogy mikor van a legnagyobb súlya annak a szónak vagy mondatnak ami bennünk van egymás iránt és a megfelelő pillanatban kiadjuk magunkból. Ilyenkor nagyon meghatódunk. Voltak randik is amikor olyan szavak hangzottak el amiket kimondani még nem mertünk csak leírni. Kimondva élőben teljesen más hatása van az érzelmeknek. Amikor ott állunk és nem merünk egymás szemébe nézni de érezzük valami most történni fog. Érezzük hogy most történnie is kell. Nagyon megható pillanatok ezek. Emlékszem amikor először a fülembe súgta ezt a mondatot: szerelmes vagyok beléd! ÓÓÓ én szólni sem tudtam. Odabújtam hozzá és szorosan öleltük egymást. Nekem szinte könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól. Mivel szünni nem akaró ölelésbe merültem halkan megkérdezte minden rendben van e. Én csak bólintani tudtam. Éreztem ha megszólalok akkor elerednek a könnyeim. Tudom hogy nem kellett volna szégyelnem a könnyeimet de valahogy mégis úgy érzem így jobab volt. Szebb volt. A tökéletes pillanatban mondta ki. Számtalan ilyen elérzékenyült pillanatunk volt már. És biztos vagyok benne hogy lesz is. Mindig van! És itt nem csak szavakról van szó. Egy kép, egy mozdulat... bármi ami még szebbé teszi ezt a gyönyörű szerelmet. A mi szerelmünk tényleg egy álom.Mindenkinek legyen kellemes napja!
ÓÓÓ újra érzek ízeket.
Éppen a kedvenc forró italomat szürcsölöm és újra érzem a selymes ízét. Hmmm nagyon fincsi. Ezek szerint mégis gyógyulgatok. Hurrá! -
álomvilág
csendes tag
Tegnap is csoda történt. Beszéltünk!!!
Nem is akárhogy. Az én helyzetem elég necces volt de megérte. Sőőőt bármit megadtam volna azért a pár percért. Amikor leültem levelet írni neki elolvastam az addig kapott sorokat tőle. Azt írta 3 óra körül betudna lépni msn-be. Ránéztem az órára és láttam fél 3 múlt. Esélytelennek ítéltem meg a helyzetet. Mivel nem voltam egyedül a szobában kicsit gyanus lettem volna azzal hogy mit írogatok ilyen sokáig. Így titokban írtam neki levelet és még nagyobb titokban írtam meg álomvilágot. Épp a blogot írtam amikor bejelentkezett Életem. Húúú a szívem a torkomban dobogott. Beszéltünk néhány mondatot és befejeztem a blogot. Ha párom egy picit is oldalra fordította volna a fejét itt mellettem akkor meglátta volna hogy blogot írok és beszélgetek. Totál bukás lett volna. De a szerelmem nem ismer határokat. Mivel reggel nem tudtunk beszélni így mindenképp Életemmel akartam lenni. Kaptunk kb. 20 percet. Szerintem soha ilyen izgatott még nem voltam beszélgetés alatt. Érezte is rajtam. Reménykedem abban hogy azt szűrte le ebből hogy mindent megteszek érte és értünk. Nagyon fontos Ő nekem! Az a rövid idő az egy álom volt. Csodálatos minden Vele töltött pillanat.
Úgy néz ki a gyógyulás útjára léptem. Már annyira nem vészes a helyzet oda bennt. Szerintem 1-2 nap és újra egészségesnek mondhatom magam. Főleg hogy dolgozom is. Meglepően jól viseltem a múlt héten is a munkát pedig éppen akkor tetőzött bennem a nyavaja. Úgy néz ki gyermekem is kezd kilábalni a náthából. Illetve nem is tudom mi az amiben ő benne volt. Talán ovi-kór. Elképesztő hogy alig tud óvodába járni. Pedig szeret. A kezdet nehéz volt de mostanra végre nyugodt szívvel hagyhatom ott reggel. Tudom hogy nagyon sokan vannak így kezdő ovisként.
Ma reggel sikerült felébrednem. Hurrá!!!
Álmosan de boldogan botorkáltam ki Életemhez. Sajnos sokat nem tudtunk beszélni mert csak később tudott belépni. De így is gyönyörűen indult Vele a nap. Megemlített egy lehetséges randit erre a hétre de minden nagyon bizonytalan. Neki is és nekem is. Meglátjuk mi lesz belőle. Remélem egy csodálatos együtt lét. Nagyon vágyom már arra hogy újra átöleljen. Melengesse a jéghideg apró kezem az Ő nagy meleg kezeivel. Eleinte nagyon sokat mosolyogtunk a kéz méreteinken. Szinte elveszek benne. De a legjobban arra vágyom hogy öleljen, öleljen, öleljen és öleljen. Nagyon hiányzik nekem. Talán a fülébe súghatom újra hogy szeretem. De az sem baj ha nem fog menni. Biztos vagyok benne hogy érezni fogja rajtam. Tegnap ahogy itt titokban beszélgettünk nehéz volt semleges arcot vágni. Többször azon kaptam magam hogy mosolygok és majd kiugrom a bőrömből miközben írok neki. Teljesen elvesztem a fejem ha Vele lehetek. Utána pár percig még ültem a gép előtt mert össze kellett szednem magam. Mosolyogva merengtem magam elé a boldogságtól. Ez mindig így van ha hazafelé tartok tőle. Csak ülök a kocsiban és mosolygok. Egyszer volt olyan randi ahol sírva mentem haza. Akkor velünk volt picinyami is. Először randiztunk a régi helyünkön és lehet ez volt szokatlan a számára. Még pici is volt akkor. Csak sírt. Semmivel sem tudtam megnyugtatni. Emiatt nagyon kétségbeestem. Életem nagyon megértő volt. Próbált mgnyugtatni és megértetni velem hogy picinyami még kicsi és nem lehet ezért haragudni rá. Nem is tudom mit éreztem igazán. Talán nem haragot hanem csalódottságot. Nem tudtam vele foglalkozni és nem tudtam átadni azt amiért ott voltunk. Együtt! Naná hogy előtte nem mertem sírni. Hazafelé kitört belőlem. Félre is álltam hogy összeszedjem magam. Napokig nem mertem elmondani neki. Aztán egyszer csak megtettem. Mert el kellett mondanom. Mindent megosztok Vele mert ez nagyon fontos a kapcsolatunkban. Nem hallgatunk el semmit. Ott már baj lehet ha valamit eltitkolunk. Mindent megtudunk beszélni és ez csodálatos dolog. Lehet hogy nem azonnal kerülnek elő de később mindenképpen elmondunk mindent. Nem jó érzés sokáig tartogatni valamit mert az felemésztene minket belülről. És nincs is mit titkolnunk. Őszinte szerelem a miénk.Mindenkinek kellemes napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Ennek az átkozott betegségnek köszönhetően fogytam 1,5 kilót. Tudom most sokat gondoljátok hogy na és? Ez nem sok. Na igen. Csak hogy én azon küzdök hogy magamra szedjek nem pedig hogy fogyjak. Életemnek kb. 2 éve megígértem felküzdöm a súlyom 48 ra. Ez még nem jött össze. Most kb. 1 hónapja végre elértem a 47 kilót. Ma ráálltam a mérlegre és 45,5 kilót mutatott. Igazából a súlyom drasztikusan visszaesett miután Életemmel szerelmet vallottunk. Akkor nem sokkal szülés után 52 voltam és egyik pillanatról a másikra 46 lettem. Azóta próbálkozom hízással. Pedig édesszájú vagyok. Imádom az édességet. Főleg a fincsi sütiket és csokis dolgokat. Magát a csokit annyira nem de a csokis finomságok levesznek a lábamról. És a legédesebb csemegét mindig Életemtől kapom.
Sajnos most nem érzem az ízeket ezért lehet hogy kevesebbet eszem. Úgy vagyok vele hogy kár belém... nem is kívánom az ételt hiszen nem is érzem.
Tegnap beszéltünk mégis!!! Miután a blogot megírtam utána írtam még neki egy kis locsi-fecsi levelet. Imádja olvasni én meg imádok neki írni. Aztán visszafeküdtem az ágyikóba. Sinte abban a pillanatban jött az üzije hogy vár a hálóban. Kiugrottam és már itt izgultam. Egy végtelenségnek tűnt az az idő amíg bejött a rendszer. Hihetetlen állapotba kerültem pillanatok alatt. Olyan izgatott voltam mint az első beszélgetésünk alatt. Remegtem a boldogságtól. Ha itt lett volna és átölel biztosan könny szökött volna a szemembe. Örömkönnyek lettek volna annyira boldoggá tett. Nem sokat beszéltünk de ez most a MINDENT jelentette nekem. Mert Ő maga számomra a minden! Csodálatos volt VELE!!! Még most is boldog vagyok. Teljesen bezsongtam. Voltak pillanatok amikor elolvadtam annyira megható volt vele. és volt hogy csak nevettem mert éppen annyira pimasz volt. Imádom ŐT! Imádok vele lenni!
Sajnos ma reggel több oka is volt annak hogy nem beszélhettünk. Pedig Ő várt rám. Én elaludtam és ha felébredek sem tudtam volna kijönni. Holnap reggel ha törik ha szakad én jövök hozzá. Valahogy be kellene állítanom a belsőmet mert most kicsit össze vagyok zavarodva. Szükségem van RÁ!
Ma 1 hete találkoztunk utoljára de olyan mintha hetek-hónapok teltek volna el. Nagyon hiányzik nekem. Rettenetesen vágyom arra hogy újra átöleljen. Elképesztő nyugalom vesz körül ha vele lehetek. Akkor érzem azt igazán hogy VELE minden perc egy igazi csoda. Egy álom. Ezt az érzést nem is lehet leírni. A leggyönyörűbb érzés ami csak létezik a világon. És egyenlőre nem tudom mikor érezhetem ŐT legközelebb. Picit vígasztal az hogy a jövő héten végre nyugodtan írhatok neki. Erre nekem is nagy szükségem van. Az elmúlt napokban írtam neki leveleket de valahogy nem éreztem egyikban sem hogy áttudtam adni a valódi érzelmeimet iránta. És tegnap az a pár perc beszélgetés segített ebben. Szinte szóhoz sem jutott. Végre megtudtam nyílni neki. És átadni azt ami valóban bennem volt. Az őszinte és egyre mélyebb szerelmem. Fontos hogy éreztetni tudjam VELE hogy mennyire szeretem ŐT!További kellemes hétvégét mindenkinek!
ÓÓÓ jut eszembe nagyon nagy örömmel tölt el hogy átléptük az 1000. lekérést. Nagyon kiváncsi lennék vajon ki lehetett az 1000. olvasónk. Szeretném megkösszönni hogy ellátogattok hozzánk! Igazán boldog vagyok hogy érdekel embereket a mi szerelmünk története.
-
álomvilág
csendes tag
Lebetegedtem. 2 éjszaka is betegen dolgoztam. Érdekes mert ehhez képest nagyon jól bírtam a munkát. Lehet hogy a munka csodákra képes?
Nem is tudom. Inkább a szerelem. Az mindenre gyógyír. Életem itt volt velem minden nap. Nem hagyott magamra. Aggódott értem de nem volt miért. Tegnap délután már elszégyeltem magam mert folyton csak arról tudattam milyen az állapotom. Igaz hogy ha nem említettem akkor kérdezte. De én nem akartam magam sajnáltatni. Nem szokásom. És nem akartam benne aggódalmat kelteni ezért este tudtam neki írni pár sort amiben meg sem említettem hogy vagyok. Ahhoz képest hogy egész éjjel nem aludtam nem vagyok álmos. Persze.... hogyis lennék amikor itt az alkalom hogy vele lehessek. Sajnos beszélni nem tudunk de legalább írhatok neki. Nem kell titokban nézegetnem körbe mikor lépnek be a szobába. Most jó ez a nyugi. Vágytam már rá. Ha minden jól alakul akkor a jövő héten hétköznap újra minden a régi lehet. Naponta többször elmondhatom neki hogy mennyire szeretem és hogy egyre jobban hiányzik. Az elmúlt 2 hétben sok randink volt. Na nem úgy sok csak magunkhoz képest. Rendesen elkényeztetett. És most eljutottam arra a pontra hogy én már most azonnal átakarom ölelni. Szeretnék hozzábújni és csak hallgatni amint kalapál a szíve. Néha lehajolna és a fejemre nyomna egy apró csókot. Óóóó nagy szükségem lenne rá.
Itthon mindenkit levert a betegség. A gyerek bírja. Fáradhatatlan. Jót tenne már neki egy kis közösség de amíg nem gyógyul meg addig esélytelen. Remélem hamarosan kilábalunk ebből a nyavajából. Sajnos ez mind az oviból van... Úgy látszik nem csak a gyerek immunrendszerének kell beszoknia hanem a miénknek is hozzá kell szokni. A legjobban azt utálom amikor egy belső láz kicsattan valahol rajtam. Naná hogy a számon. Illetve a számban. Nem elég hogy nem érzek se illatot se ízt annyira náthás vagyok de még a szám is fáj. Neee most nézem mennyit panaszkodom. Pedig nem is akartam.
Jó lenne ha a belső órám visszaállna a régi időre. Ébresztene reggelente amikor Életem vár rám. Hiányzik hogy beszélhessek hozzá és ő meghallgatna. Érezni innen a távolból is hogy érdekli amit mesélek. És imádom ŐT is hallgatni. Mert ŐT imádom! Amikor meglátom azonnal kalapál a szívem. Kell néhány perc mire visszatér a normál ütemre. Illetve megközelíti a normál ütemet. Ezt az érzést nem lehet szavakba önteni. Csodálatos érzés kerülget amikor VELE lehetek. Most nagyon nagyon hiányzik. Szomorú vagyok hogy nem tudom mikor tudunk legközelebb beszélni. Félő hogy átfogom aludni a lehetőséget. Szurkoljatok nekünk.Mindenkinek kellemes pihenést a hétvégére!
-
álomvilág
csendes tag
Sajnos a tegnapi nap és a mai nem alakult valami fényesen. Beteg vagyok én is és a gyereknél sincs javulás. Úgy mentem dolgozni tegnap egész nap hogy éjjel csak 2-3 órát aludtam. Ma éjjel már jobb volt viszont elég ramaty állapotba kerültem. Még jó hogy ma csak később dolgozom egy keveset. Ha néhány szóval jellemeznem kéne az állapotom azt mondanám hogy álmos, fáradt és beteg vagyok. Egyetlen egy dolog van ami jó érzéssel tölt el. Szerelmes vagyok!
Életem mellettem volt tegnap és ma is. Tegnap reggel tudtunk picit beszélni. Ma sajnos nem tudtunk. Remélem holnap menni fog. Igaz akkor nagyon titokban. Ez nem is fog számítani csak vele lehessek. Nagyon hiányzik.Szeretném megköszönni neki azt a rengetek levelet és üzit amiben átsegített a nehéz pillanatokon. Tegnap olyan volt a helyzet hogy nem tudtam neki sok üzit és levelet írni. Ma picit kedvezőbb lett a helyzet de egyáltalán nem vagyok elégedett. Az elkövetkezendő 4 nap még húzós lesz. Még magam sem tudom hogy alakul a munkám. Remélem a betegség nem terül szét jobban bennem. Ha megtehetném biztosan beteget jelentenék most. Nem vagyok az a lógós fajta. Én csak akkor nem dolgozom ha már tényleg nem tudok felkelni az ágyból. Vajon mitől van hogy a gyerekek rengeteg energiával lábalnak ki a betegségből? A hangulatokon észre sem lehet venni hogy éppen most 39 fokos láza van. Na a panaszkodásnak ezennel vége.
Úgy vettem észre hogy többen olvasgatják már a blogomat. Örülök neki. Örülök hogy megoszthatom másokkal is ami bennem van. Be kell valljam hogy a lelkemnek is könnyebb így. Valahogy nyugodtabb lettem. Nem terhel már belülről az hogy csak mi ketten tudunk erről a gyönyörű kapcsolatról. Jó érzés megosztani másokkal. Mivel olyan emberekkel nem oszthatom meg akik közel állnak hozzám így nyugodt szívvel tárom ki itt az érzelmeimet. Nem is tudom eljön e az az idő amikor beavatok egy igazán közel álló személyt a mi titkunkba. Igazság szerint egy olyan ember lenne akiben 100% ig megbíznék de tudom hogy benne rossz érzést keltenék. És tudom hogy megérte de izgulna miattam. Féltene és azt nem akarom. Ő a testvérem aki egy nagyon jó ember. Picit visszahúzódó és ezért nem mondaná el hogy valójában mit is gondol. De ismerem annyira hogy érezném a véleményét. Soha nem bántana meg engem.A mai bejegyzés picit felemás lett. Olyan amilyen az állapotom. Remélem hamar össze szedem magam és újra minden a régi lesz. Illetve egy valami biztosan változni fog. A szerelmünk. Napról-napra erősebb és ez csodálatos érzéssel tölt el.
További kellmes napot nektek!
-
álomvilág
csendes tag
Eltelt a hétvége és most nyugalom vesz körül. Rég volt már ekkora csend körülöttem. Ezen a héten sajnos nagyon ritkán fogok tudni írni. Új élet kezdődik számomra és nem nagyon fogok tudni gépközelbe kerülni. Ez aggaszt is rendesen Életem miatt. Hiányozni fog nagyon. Bááár szerintem reggelente tudunk beszélni. Csak az a helyzet hogy nekem fontos hogy levelet is írhassak. Meg itt lesz a 4 napos ünnep. Vagyis nekem nem lesz csak 1 nap. Vagy ki tudja.... Rejtély számomra ez a hét.
Szombaton reggel sajnos nem nagyon tudtunk beszélni. Csak pár percet ugyanis az a mocsok msn kivágott és nem bírtam visszalépni. Nem volt elérhető a messenger... pedig napok óta nem beszéltünk és már égtünk a vágytól hogy végre egy picit dorombolhassunk. Mivel Életem dolgozott így üziben legalább együtt lehettünk. Viszont!!!! Tegnap randi volt!!! És nem is akármilyen. Kettesben voltunk és életünk egyik legcsodálatosabb randiját éltük át. Még reggel megbeszéltünk mindent. Egy órácskát tudtunk beszélni ami pont elég volt arra hogy a megfelelő hangulatban érkezzünk meg egymáshoz. Én szokatlanul hamar odaértem és vártam rá. Nem kellett sokat várnom már ott is volt. Kiszállt Ő is a kocsiból és már össze is borultunk. Húúú mennyire dobogott a szívem. Újra csak néhány nap telt el de mégis annyira hiányzott már. Beültünk az autóba és beszélgettünk picit. Oldódtunk. Rengeteget beszélgettünk ami különösen fontos és jó érzés volt mindkettőnk számára. Mind a ketten sokat beszéltünk. Inkább hétköznapi dolgok kerültek szóba és az érzelmeket inkább kimutattuk mint kimondtuk. Nem is volt szavakra szükség. Egymás pillantásai és érintései mindent elmondtak helyettünk. Elmeséltük a hétköznapi problémáinkat amiket levélben és msn-en már megbeszéltük de mégis teljesen más volt így szemtől-szemben. Úgy jöttünk el otthonról hogy nem ettünk csak egy-egy falatot. A végén már nagyon éhesek voltunk főleg amikor szóba került egy-két finomság. Igaz ami igaz én azért pár falatot randi alatt is nyamiztam. Életem most picit beteg volt és egy picit szomorú voltam miatta. Persze nem mutathattam hogy mennyire sajnálom mert ezt nem szereti. Itt azért megsúgom hogy a szívem szakadt meg érte. Volt sokszor hogy végre úgy bújhattam az ölébe hogy nem zavart meg senki és semmi. Erre vágytam igazán. Egy csendes szerelmes randira ahol csak mi vagyunk. Megszűnt körülöttünk a világ. A többi randihoz képest rengeteg időnk volt. 3,5 óra. Ez már soknak számít nálunk az átlagos 1-2 órához képest. Mindenre jutott bőven időnk. Még egy gyönyörű szeretkezésre is. Tökéletes volt. Igaz egyszer megzavartak telefonon minket de ilyen a mi formánk. Nem szegte se a kedvünket sem a vágyunkat. Újra valóra vált egy álmom VELE. Régebben volt egy álmom a szeretkezéssel kapcsolatban és egyedül VELE élhetem át. Biztos vagyok benne hogy a szerelem az ami segít nekünk ebben. És mivel egyre erősebb a szerelmünk ezért egyre többször élhetjük át. Ez egy külön csoda. És a tegnapi nap nekünk egy gyönyörű ajándék volt. Megszoktunk emlékezni a hónapos fordulónkról. És ma 31 hónapja hogy vállajuk egymás előtt a szerelmünket. Ezért a tegnapi randit ajándékként éltük meg. Még mindig ott vagyok és bújok hozzá mert annyira elvarázsolt magával. Tegnap kevesebb meghitt dolog került szóba. Inkább a hétköznapok voltak amik előtörtek bennünk. És volt egy nagyon vicces eset is. Ilyen önfeledten soha nem nevettünk még. Nagyon boldogok voltunk. Egyszerűen nem tudok VELE betelni. Ő a TÖKÉLETES számomra. Hihetetlenül szerelmes vagyok Belé. Imádom ŐT!
A hazafele úton csak mosolyogtam magamban folyton. Kiült a szerelem az arcomra. Készültek közös képek és azokat nézegettem itthon amikor lefeküdtem. VELE aludtam el. Nagyon édes álmom volt tőle. Ma reggel megbeszéltük a randit. Mindketten egyformán éltük át minden pillanatát. Még úszunk a boldogságban amiben tegnap megfürödtünk. Még érzem az illatát magamon és érzem az érintését. Ahogy ölel, ahogy csókol, ahogy beszél hozzám.... Ő egy csodálatos ember aki az enyém egészen. Hálás vagyok a sorsnak hogy összehozott minket és ígérem örökké megbecsülöm ŐT. Hiszen a legdrágább kincsem lett. Szeretlek Életem!Mindenkinek kellemes napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Egy kis technikai szünet volt.
Ott hagytam abba hogy itthon zűrök voltak. Nem voltam jó anya de szerencsére ez csak 1 napig tartott. Párom este elnézést kért a viselkedéséért és azért amiket a fejemhez vágott. Az nem derült ki mi volt az oka a hirtelen felindultságának. Bevallom nem is kérdeztem. Túlléptünk bár én nehezebben emésztettem meg. Azóta helyre állt a béke.
Ami nagyon fontos hogy újra randiztunk!!! Szerdán. Sajnos az égiek nagyon ellenünk voltak. Hihetetlen akadályokon kellett átlépnünk hogy egymással lehessünk. Gyermekem beteg lett így ovi nem volt. A városban araszolás. Az városon kívül baleset ami megbénította az odafele vezető utat. 1 órás késéssel ott voltunk. A randi csodálatos volt de volt szomorú része is. Újra csalódnunk kellet hogy várnunk kell a szerelmünk gyümölcsére. Életem vígasztaló ölelései rengeteget segítettek. Akkor és úgy ölelt ahogy vágytam rá. Szükségem volt rá és nem kellett kérnem. Rámnézett és érezte mi az amire igazán vágyom. Picit meg is tudtuk beszélni ami külön jól esett. Nem szabadott volna hazacipelnünk kimondatlanul. Azért voltak vidám pillanatok is. Például amikor picinyami meglátta közeledni Életemet majdnem kiugrott a bőréből. Soha nem láttam még ennyire örülni őt. Egyetlen egy dolog van aminek mindennél jobban örül de ahhoz csak ritkán jut hozzá. Embernek még nem örült így, még nekem sem. Igaz hogy keveset vagyunk távol de sikítozni még nem sikítozott a látványom miatt. Nagyon jól eljátszottak újra. Megint háttérbe szorultam amit nem bántam. A közös képek készítésénél szabályosan picinyami kitúrt Életem öléből. Ő akart beleülni. Ez nagyon jó érzés ám a szívemnek! Mindketten nagyon fontosak a számomra.
A jövő héttől kicsit megváltozik az életem. Picit nehezebben fogunk kommunkikálni 1 hétig. Utána beáll egy rendszer és remélhetőleg minden szépen alakul majd. Nehéz lesz a jövő hét de nem fog kifogni rajtunk. Mi egymás kezét fogva tapossuk az útunkba álló ágakat. Közben szorosan öleljük egymást hogy éreztessük szerelmünk töretlen. Sőőőt egyre erősebb!
Addig ha minden jól alakul akkor vasárnap újra átölel engem. Én pedig forró csókkal viszonzom neki hogy lehetőséget adott egy újabb összebújásra. Ez még alakul de most óriási szükségünk lenne egymásra. Szükségünk van arra hogy erőt adjon nekünk mert mostanában rossz dolgok is érintettek minket. Ezek nem a kapcsolatunkra értendőek. Szóval a vasárnap egy szerelmes nap lesz. Reményeink szerint.Most aludnom kellene.
Szép álmokat! -
álomvilág
csendes tag
Reggel nem voltam abban az állapotban hogy írni tudjak. Az embernek nagyon fáj ha a szemére vetik hogy rossz anya. Az a probléma hogy túl szoros a kapcsolatom a gyermekemmel. Nem értem ez miért bűn? Talán irigység lenne? Ááá azt nem hiszem.
Ma ismét Életemmel ébredtem. Csodálatosat beszélgettünk. Igaz picit rövid volt de már hiányzott. Minden percben hiányzik amit nem VELE töltök. Fontos dolgokról beszélgettünk. Természetesen a holnapi napról ugyanis újra randizunk!!! Húúú teljesen elkényeztet ezekkel a sűrű randikkal. És úgy néz ki most megint picit hosszabb időnk lesz egymásra. ÓÓÓ úgy várom már. Van egy problémám amit mindenképpen élőben is szeretnék vele megbeszélni. A probléma az ami miatt ma nem tudtam korábban írni. Levélben és üziben már beszámoltam neki róla és mellettem van. Mint mindig. Köszönöm neked!
Holnap megyek elé és várni fogok rá. Megbeszéltük kinek mi lenne a legjobb. És hogy lehetne a legjobb. Hosszú lesz ez a mai nap és ráadásul nagyon nem várom a mai estét. Én a holnap reggelt várom!!! Nagyon! Szükségem lesz a forró ölelésére. Jobban mint valaha. És jól tudom hogy nem is kellene kérnem. Holnap amint megpillantjuk egymást én úgy érzem a legbensőségesebb ölelést fogjuk átadni egymásnak. Ez a randi is más lesz mint a többi. Sokat fogunk beszélgetni. Az izgatottság már belém költözött. Ma még nem is nagyon ettem. Egy bögre forró ital a kedvencemből és ennyi. Muszáj lesz ennem valamit mert kikapok. Randi előtt soha nem tudok enni. De megígértette velem Életem hogy minden randi előtt ennem kell!!! Eszek de azt soha nem merem bevallani neki hogy mit és mennyit. Ő is tudja hogy nem elegendő a mennyiség de soha nem bánt érte. Ő annyira megértő. Miért van hogy ennyire messze van tőlem? Persze. Hálás vagyok a modern világnak hogy napi szinten tarthatjuk a kapcsolatot. Vagy így-vagy úgy. De a közelsége az ami a legjobban hiányzik. Hogy ránézzek és érezzem mi az amire az adott pillanatban vágyik. És azt megadjam neki. Nem kérne semmit és nem is kellene hiszen minden rezdülését ismerném. Mert annyira szeretem ŐT!Várom hogy holnap legyen...
További kellemes napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Újra itt.
Hétvégén sajnos nem volt alkalmam írni. Pedig lett volna mit.
Szombaton randiztunk!!! Reggel beszéltünk és kellő képpen ráhangolódtunk a randira. Nekem délelőtt volt egy kis dolgom de aztán rohantam hozzá. Én értem előbb a megbeszélt helyre. Tulajdonképpen nagyon tetszik ez a hely. Igazán nekünk való. Amint megérkezett kiszálltam és úgy öleltük egymást mintha hetek vagy hónapok teltek volna el az utolsó randi óta. Pedig csak 4 nap telt el. De nekünk ez is a végtelenségnek tűnt. A forró üdvözlés után beültünk a kocsiba és beszélgettünk. Kettesben voltunk így csak egymásra figyelhettünk. Nagyon sok minden szóba került. Voltak vicces és megható dolgok is. Sokat meséltem neki picinyamiról. Elmeséltem neki milyen sokat ölelget engem amióta újra velünk lehetett a randin. Ilyenkor egy ideig naponta kényeztet engem a gyermekem az ölelésével és a hozzátartozó puszikkal. Egyik este mesét olvastam neki az ágyon. Közben persze járt a szája. Rengeteget csacsog. Majd odafordultam hozzá és megkérdeztem tőle nagyon halkan hogy tudja-e hogy én mit szeretnék?. Tudta. Megölelt és kaptam egy puszit. Elolvadtam tőle. Megkérdeztem hogy tudod ki szokott így ölelni?. Halkan súgta hogy igen. És ki? Mondta hogy pocica (picinyami így hívja Életemet). Én visszakérdeztem még hogy szereted amikor megölel? Ő csak szégyenlősen lesütötte a szemét és mosolyogva bólogatott hogy igen. Még megkérdeztem azt is hogy jól esik amikor megölel? Erre is csak szégyenlős mosoly és bólintás volt a válasz. Ezek után én öleltem meg szorosan. Nagyon meghatódtam tőle. Tegnap reggel elmeséltem Életemnek és Ő is nagyon elérzékenyült. Ezek a másnak aprónak tűnő dolgok nagyon mélyen érintenek meg minket. Csodálatos érzés mindkettőnk számára hogy picinyami így viszonyul hozzánk. Nincs ellenünk pedig biztosan tudja hogy amit teszünk azt nem lenne szabad.
Visszatérve a randira...
Sok minden szóba került. Igaz általában én beszéltem. Báár volt a legelején amikor belekezdtem valamibe de nem tudtam folytatni mert ahányszor belekezdtem Életem mindig közbevágott. Hol szóval, hol tettel. Ha olyan helyen érint meg ahol érzékeny vagyok akkor elakad a szavam. Ilyen pl. a fülem, a nyakam, a vállam...
Most rengeteg olyan csók volt ahol éppcsak összeért a szánk. Nagyon érzéki. Sokszor tudtam bújni hozzá mert nem volt akadálya. Elmondani nem tudom milyen jó érzés megbújni benne. Ahogy magához húz gyengéden de mégis szorosan. És amikor beszélek érezni lehet rajta hogy élvezi minden szavamat. Ha pár másodpercig csendben vagyok akkor követeli hogy beszéljek. Bármit. Én pedig imádok beszélni hozzá. Meghitt randi volt a mostani. Mindig ilyen ha kettesben vagyunk. De valahogy mégis ez a szombati nagyon megfogott engem. Tegnap még mindig nem tudtam felfogni hogy valóban megtörtént. Csodálatos volt vele! Megemlítette hogy talán a héten is találkozhatunk. Ez még nem biztos. Én nagyon örülnék neki mert máris hiányzik. És mivel újra kettesben lehetnénk így még jobban vágyom a randira vele.
Volt egy pillanat amikor előhozakodtam egy kérdéssel és Életem zavarba jött. Annyira édes volt ahogy meglepődött. Persze megadtam neki a lehetőséget hogy mondhat nemet is de úgysem hagytam volna.
Szükségünk volt egy ilyen randira ahol végre sokat beszélgethettünk. Többnyire nagyon kevés időnk szokott lenni. Igaz most sem volt sok időnk de mégis rengeteget beszéltünk. Nagyon jó érzés hogy fesztelenül tudunk bármiről beszélgetni. Ez fontos is. Nem hallgatok el előtte semmit. Vannak dolgok amiket nem azonnal hanem csak később mondok el neki mert úgy érzem nem a legmegfelelőbb az időzítés. Valahogy mindig megérezzük mit mikor kell megbeszélnünk. Hihetetlen számunkra mennyire egyek vagyunk. Szinte mindenben. Akkor döbbenük meg igazán ezen amikor a gép előtt ülünk és egy adott időben ugyan azt gondoljuk és ezt ki is mondjuk. Erre az érzésre nincsenek szavak. Mint a mi kapcsolatunkra sem. Ez egy álom...
Remélem soha nem ébredek fel belőle. Én félig még mindig ott vagyok vele a randin. Nem tudok betelni vele. Készítettünk közös képeket és azt nézegettem. Ránk van írva a szerelem. Mosolygunk és csillog a szemünk. Az életem TŐLE gyönyörű!Mindenkinek legyen kellemes napja!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap nagyon sokat dolgoztam és elfáradtam estére. Az éjszaka újra nyugodtan telt. Reggel tudtunk beszélni de csak keveset. Közbeszóltak... Az a pár perc amit együtt lehettünk, nekem az is maga a csoda volt. Imádok vele lenni. Szóba került a holnapi nap. Ha minden igaz ma fog eldölni hogy tudunk e találkozni. Remélem hogy kedvezően alakulnak a dolgai és velem lehet. Nekem nincs akadálya hogy eljussak hozzá. A keddi randihely bevált nekünk így oda beszéltük meg a holnapot is. Most kezdtem el izgulni. Édes izgalom lesz ilyenkor úrrá rajtam.
Ma megint kaptam versikét. Erre ébredtem. Miután visszamentem a reggeli beszélgetés után picit visszaaludtam. Édes volt az ébredésem VELE. És kaptam egy nagyon édes üzit is. Éppen az utcán voltam amikor érkezett és mosolyogtam rajta. Nem érdekelt hogy mit gondolnak mások. Egyszerűen nem bírtam ki nevetés nélkül. Sokszor előfordul hogy viccelődünk a randin és olyan jókat nevetünk együtt. Általában pikánsabb dolgokon szoktunk nevetni és mivel nem szoktam hozzá hogy én ilyenekről beszélek ezért többnyire zavarba jövök még. Jó szorosan az ölébe bújok hogy csillapodjon a zavartság bennem. Ezt Ő is tudja ezért ölelget és apró puszikat szór rajtam szét. Soha nem él vissza azzal ha elpirulok. És én sem éltem vissza a helyzettel amikor Ő pirult el. Annyira jó VELE! Már most hiányzik. Hiába találkoztunk pár napja. Nekem a nap 24 órája is kevés lenne ahhoz hogy beteljek vele.
Remélem holnap reggel többet tudunk beszélni. És ha tudunk találkozni akkor ráhangolódunk így a randira. Ha randi előtt beszélünk akkor mindig egy nagyon szerelmes beszélgetés kerekedik ki. Arról nem is beszélve amikor utána beszélgetünk. ÓÓÓ ahogy jönnek elő a közös pillanatok. Na ezt nem lehet szavakban elmesélni. Úgy tervezzük hogy most többet fogunk beszélgetni. A múltkori randin nagyon hallgatag voltam. Életem kicsit megijedt hogy esetleg van valami baj. Pedig semmi baj nem volt. Hiszen ott voltunk együtt. Ráadásul hárman és nagyon csodálatos volt. Nehezen tudtam megszólalni annyira elérzékenyültem attól amit láttam és éreztem. Egy igazi álom volt az a pár óra. Most biztos nem lesz sok időnk. De ez egyáltalán nem számít ilyenkor. Nekem pár perc is maga a mennyország ha VELE lehetek. Nekem Ő az életem!Kellemes napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Reggel végre tudtunk beszélni. Már nagyon hiányzott. Érdekes mert nem is annyira a randit beszéltük meg. Inkább adott dolgokhoz kapcsolódó érzéseket és érzelmeket. Sokat beszéltünk picinyamiról. Mindkettőnk számára még szokatlan érzés hogy ennyire ragaszkodik Életemhez. Illetve ez nem is ragaszkodás hanem elfogadás. Teljes elfogadás. Vannak emberek a környezetünkben akikkel gyermekem jóval sűrűbben találkozik és mégis többet enged meg Életemnek mint bárki másnak. Olyan dolgokat kért tőle picinyami amit mástól nem szokott csak tőlem. Ezek nagyon meghatóak mindkettőnk számára.
Természetesen megbeszéltünk apróbb de annál fontosabb pillanatokat is. Ezek többnyire azt éreztették hogy mennyire egyek vagyunk. És hogy mennyire áttudjuk adni egymás iránti érzelmeinket akár egy pillanat alatt. Kétszer is előfordult hogy egyszerre ugyan azt írtuk mint a másik. Csak ültem kalapáló szívvel és nem tudtam megszólalni. Teljesen elérzékenyültem. Még akkor is ha a téma éppen kicsit pikáns volt. Sajnos előkerült egy olyan dolog is amiben nagyon szégyellem magam. Életem nem bánt ezért csak finoman jelzi hogy elfelejtettem valamit. Másodszor fordult elő hogy nem vettem a lapot. És reggel abban maradtunk hogy legközelebb sem fog szólni érte csak jelezni. Én mindenesetre igyekszem odafigyelni arra hogy ne bántsam vele de félek hogy elfelejtem. Elveszi az eszem teljesen! Sokszor olyan dolgokat művelek hogy csak nevetek magamon. Folyton Ő jár a fejemben és képtelen vagyok oda figyelni arra amit éppen csinálok. Még most is így 2,5 év után. Egyszerűen oda vagyok érte. Ma ismét meglepett egy nagyon édes üzivel. Imádom ezeket a versikéket. Ilyenkor percekig olvasgatom és fülig ér a szám. Közben hevesen ver a szívem mert annyira izgatott vagyok. Esténként lefekvésnél olvasgatom az aznapi üziket. Ha éppen pár napig nem tud úgy írni akkor régebbi elmentett üziket olvasgatok. Nálam ezek az esti mesék. Szerintem nem tudja mennyire sokat jelent nekem Ő maga. Sokszor van hogy nagyon kevésnek érzem azt a mondatot hogy szerelmes vagyok Belé. Ennél sokkal de sokkal többet érzek iránta. Emlékszem még mielőtt feltárult a szerelmünk már erősen tapogatóztunk. Kérdezgettük mi lehet ami közöttünk van?. Mit érzek, ki Ő nekem? És csak össze-vissza beszéltem zavaromban hogy a legjobb barátom meg hasonlók. Közben a szívem ordított hogy ez nem igaz! Szereted ŐT! Itt az alkalom és be kell hogy valld! Nem tudtam. Úgy érezzük mindketten hogy tökéletesen időzítettük a vallomásunkat. Ezt a mai napig így érezzük. Minden nagyon fontos dolog tökéletes időben történt. Volt ugye az elmaradt randi ami pár héttel volt csak a kimondott szavak után. Most is azt gondoljuk hogy túl korai lett volna és hálásak vagyunk a sorsnak hogy közbe szólt. Sok minden más is akkor történt meg amikor megérettünk rá. Lehet hogy a kapcsolatunkra az a mondás illik leginkább hogy lassú víz partot mos? Talán... Nem kapkodunk el semmit. Itt vagyunk egymásnak és egyre boldogabbak vagyunk. És ami ennél is fontosabb hogy egyre jobban szeretjük egymást. Határozottan érezhető minden beszélgetés és randi alatt. Csodálatos VELE az élet!
Nagyon bízom benne hogy holnap ismét VELE ébredhetek. Nagyon hiányzik minden pillanatban amikor nincs velem.Kellemes napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Nagyon édes álmom volt éjjel. Köszönhető a randinak de legfőképp Életemnek.
Ma a tegnapi randi fájdalmait hordozom magammal. Egyik lábamon szereztem egy csinos foltot ami fáj, izomlázam is van és megcsípett egy méhecske. Természetesen ezek mégis kellemes emlékek. Mint maga az egész randi. Sajnos még ma sem tudtunk beszélni de holnap reggel nagy esély van rá. Már nagyon hiányzik hogy megbeszéljük a tegnapot. És randi ide vagy oda már Életem is hiányzik. Ma egy olyan üzit írt nekem reggel amilyet még soha. Ennél szebb ébresztőt még nem kaptam tőle. Annyira szeretem ŐT! Nem véletlenül álomvilág az álomvilág. VELE már nagyon sok álmom megvalósult és ha együtt lehetünk akkor egy teljesen más világ nyílik meg előttünk. Egyetlen olyan álmunk van még ami nem valósult meg de nagyon szeretnénk. És biztos vagyok benne hogy számtalan olyan meglepetés vár ránk az életben ami még szebbé teszi ezt a kapcsolatot. Minden randin történik valami ami közelebb húz minket egymáshoz. Amikor azt hisszük ennél mélyebbre már nem kerülhetnek az érzelmeink akkor valami történik és újabb fény jelenik meg. Csodálatos VELE az élet! A tegnapi randi engem nagyon meghatott. Nem is tudom pontosan hogy mi volt az ami nagyon megfogott mert bennem most csak az lebeg hogy összebújunk és nagyon szeretjük egymást. Életem a gyermekemmel való kapcsolatot érezte most nagyon fontosnak és a leveleiből is éreztem hogy ragaszkodik hozzá. Ma a kocsiban picinyami elkezdett a tegnapról mesélni és elég zavarba ejtő volt hallgatni. Csak az igazat mondta...
Amióta nem jár oviba azóta kicsit szétszórtak a napjaim. Nem érem utol magam. Ha minden igaz hétfőtől újra minden a régi. Sajnos a szombati randi most úgy néz ki erősen bizonytalan. Mégsem leszek csalódott ha nem sikerül hiszen itt volt a tegnap ami még ég bennem. Bennünk. Remélem holnap reggel tudunk beszélni és akkor élőben is kiadhatjuk magunkból a tegnapi nap csodáit. Tökéletes volt a randi minden szempontból. Voltak érzékenyebb pillanatok de voltak viccesek, vidámak és izgalmasabbak is. Vágyom arra hogy kettesben legyek VELE. Gyermekem tegnap megsúgta nekem hogy milyen aranyos volt Ő. És hogy mennyire szeret VELE játszani. Jó érzés volt ezt hallani tőle. A randik után amikor picinyami is velünk van akkor ő is megváltozik. Velünk változik. Látja és érzi rajtunk mennyire jól esik egymás ölelése. És ilyenkor napokig ölelget engem magától. És közben apróbb puszikat szór szét rajtam. Általában hozzá teszi hogy szeretlek. Ilyenkor ne olvadjon el az ember? Amikor sűrűbben találkoztak akkor szinte randitól-randiig tartott ez az ölelgetős korszak nála. De mivel nagyobb és egyre veszélyesebb már vele ezért ritkábban jön velünk. Csak akkor ha nem tudom őt elhelyezni. És néhány nap után már nem ölelget úgy vagy annyit mint a randi után. Én persze ölelem őt és probálom szinten tartani ezt a kapcsot közöttünk. Van hogy engedi van hogy nem. Erőszakos nem vagyok. Érzem hogy én vagyok számára a legfontosabb és ez nekem elég. Amikor nagyon magányos vagyok mert úgy alakultak a dolgok hogy nem tudunk Életemmel beszélni vagy történt olyas valami ami picit fáj nekünk akkor előfordul hogy nehezen élem meg ha a gyermekem elfordul tőlem és nem engedi meg hogy szeressem annyira amennyire én szeretném. Most boldog vagyok!!! Tegnap álomvilágban jártunk és félig még ott vagyunk. Ez az álomvilág maga A szerelem!További kellemes napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Tudtam hogy nem reggel kell megírnom a blogot. Mintha éreztem volna hogy valami történni fog. Ez amolyan női megérzés biztos.
Picit szomorkásan indult a nap mert ma sem tudtunk reggel beszélni. Éreztem rajta hogy már nehezen viseli hogy nem lehetünk együtt. Aztán nemsokára küldött egy üzit amiben megkérdezte randizhatunk e szombaton. Ettől már boldogabb lettem. De aztán jött nem sokkal később egy másik üzi amiben az állt hogy akár ma is randizhatunk. Egy pillanatig sem gondolkodtam azon hogy válasszak a két randi között. A mai randin gyermekem is ott lehet vagy szombaton kettesben. Én azonnal menni akartam hozzá és tudtam azt is hogy semmi kifogása nem lenne ha picinyami is velünk lenne. Imádja őt is. Mivel egy ismeretlen helyen randiztunk így telefonon megbeszéltük hogy hol és mikor találkozunk. Mi azonnal útnak is indultunk. Szerencsére a forgalom nem volt nagy így hamar odaértünk. Pár perc múlva Életem már ott is volt. Először ők üdvözölték egymást. Életem azonnal ölbekapta picinyamit és ő mosolyogva hagyta magát szeretni. Jó volt rájuk nézni. Én csak később következtem. Összeborultunk és hosszú pillanatok után az üdvözlő csók is megérkezett. Csodálatos érzés volt újra a karjában lenni. Beültünk a kocsiba és elgurultunk egy nyugis helyre. Picinyami azonnal játékba kezdett így mi csak egymásra figyelhettünk. Persze mint mindig most is egymásnak estünk. Hosszú forró csókok és simogatások következtek. Imádom ahogy hozzám ér. És amikor úgy csókol meg hogy épp csak a számhoz ér óóó attól teljesen elolvadok. Azért előfordul hogy az épphogy csókból vad és szenvedélyes csók kerekedik. És élvezem minden pillanatot amikor elkalandozik a keze vagy a szája. Vagy épp mindkettő egyszerre. Aki most azt gondolja pikáns ágyjeleneteket is megosztok az téved. Mi ugyanis soha nem bújtunk még ágyba. 
Van élet az ágyon kívül is. Mi már csak tudjuk...
Nagyon nem tartott sokáig a heves szerelmeskedés és még ez is félbe-félbe maradt mert gyermekem jelezte hogy már szívesen játszana velünk ő is. Én ma picit háttérbe szorultam amit nem bántam. Boldogan néztem őket ahogy játszanak. Mostanában nagyon ritkán találkoznak így külön öröm volt látni milyen jól elvannak együtt. Életem még mesét is olvasott neki ami külön megható volt számomra. Csodálkozva hallgattam hogy pontosan úgy mesél ahogyan én szoktam. Párom csak monoton hangon végig meséli a könyvet. Én kicsi hangszínt is beleviszek ezáltal picit bele is élem magam a mesélésbe. És Életem pont úgy mesélte a mesét ahogyan én szoktam. Ma inkább a csendé volt a főszerep bennem. Többynire csak néztem Életem és szívtam magamba a szerelmet ami áradt belőle. Csodálatos érzés érezni hogy szeretnek. Megbeszéltük félig-meddig a nehéz pillanatokat amiket most élünk mert nem tudunk beszélni. Reménykedem benne hogy ezzel a mai nappal picit enyhíthettem a szívén hogy kevésbé fájjon neki hogy nem lehetünk együtt. Nekem is nagyon nehéz és próbáltam éreztetni vele hogy minden erőmmel azon vagyok hogy mihamarabb újra jöhessek hozzá. Mint kiderült a szombati randi még esélyes. Nagyon boldog lennék ha újra vele lehetnék. És akkor kettesben lehetnénk tehát jobban tudnék rá figyelni. Nekem nagyon fontos hogy ha együtt vagyunk akkor csak RÁ tudjak figyelni. És kettesben szabadabban is mozoghatunk.
Most még érzem magamon az illatát. Imádom ŐT!!! Most megpróbálok minél többet elraktározni az illatából. Remélem szombatig kibírja. Most eszembe jutottak pillanatok a mai randiról és beleborzongtam. Ahogy átölel és megcsókol! Ezeket nem lehet leírni. Érezni a másik szerelmét. Ennél nincs gyönyörűbb érzés. Általában szégyenlősek vagyunk és nem nagyon merünk egymás szemébe nézni. Vagy ha mégis akkor csak rövid időre. Ma sokat néztem a szemébe és éreztem rajta hogy mit érez irántam. Ez az érzés igazán megnyugtató. Oda vagyok érte! Csodálatos életünk lenne közösen. Ezt mindig megállapítom ha picinyami is velünk van. Nyugodt szívvel tudhatom azt hogy remekül kijönnének egymással. Nem lenne gond az elfogadással mert már most elfogadták egymást. Ez elsősorban Életemnek köszönhető. Remekül megérti picinyami nyelvét. Úgy közeledik hozzá mintha a saját gyermeke lenne. És nem is tekint rá máshogyan. Picinyami olyan mint mi. Félénk, bújos. Ilyenkor picit egy család lehetünk.
Ez a nap egy csoda volt. Szeretnék minden nap ilyen csodát megélni. Ma már biztosan édes lesz az álmom. Egy ilyen randi után nem is lehet más.Legyen mindenkinek szép estéje!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap reggel is együtt tudtunk lenni egy órácskát. Annyira jó VELE ! Nem lehet szavakba önteni mennyire szerelmes vagyok.
Ez már nem a kezdeti szerelem amikor hirtelen minden belobbant bennünk. Ez egy nagyon mély és érett szerelem. Sőőőt több mint szerelem. Sok mindent meg kellett élnünk ahhoz hogy most ezt érezzük. Meg kellett tanulnunk kezelni a külvilág felé is ezt a csodálatos érzést. Ma reggel sajnos nem tudtam jönni hozzá. Gyermekem nincs jól és mellette kellett hogy legyek. Viszont így sem nélkülöztük egymást teljesen. Mivel nem aludtam szinte egész hajnalban így bekapcsoltam a telefonomban a rezgést. Éreztem hogy jönni fog hozzám. Nagyon sokszor van hogy megérzek egy-egy üzit hogy Ő most fog írni. És töbször előfordult hogy egy azon pillanatban írunk egymásnak. Ma is volt egy ilyen pillanat. Ezt el sem lehet mondani mennyire jó érzés. Kalapál a szívem és nagyon izgatott vagyok. Beleborzongok annyira csodás. Miután bekapcsoltam a telefont nem is kellett sokat várnom rá. Hallottam hogy megérkezett. Egy gyönyörű szerelmes üzivel ébresztett. Miután megírtam neki hogy nem tudok hozzá kijönni még visszaírt és küldött picinyaminknak gyógyölelést. Éjjel próbáltam úgy alakítani hogy kijöhessek hozzá. De nem úgy alakult. Rosszabb lett az éjszaka mint amire számítottam. Szomorú voltam hogy itt a beteg gyermekem és Életem is vár rám. Megértette hogy most nem lehetünk együtt és mellettem volt. Nagyon jó érzés érezni hogy itt volt velünk. Miután megnyugdtam hogy elmondtam neki miért nem tudok menni és ne aggódjon, elnyomott az álom. Ő kellett hozzá hogy visszaaludjak. Azóta már váltottunk üziket és kivételesen nem élem meg nehezen hogy ma reggel nem lehettünk együtt. Reménykedem hogy mihamarabb a gyógyulás útjára lép a kicsi gyermekem és újra oviba mehet. Nagyon jót tett neki az ovi. Sokkal nyitottabb az emberek felé. Ma sűrű lesz a program. De most mindenek előtt megírom Életemnek hogy szeretem. Biztos vagyok benne hogy érzi de tudom hogy jó hallani is. És néha egy kis huncutságot is bele lehet csempészni az üzikbe hogy érezze minden rendben van. Szerintem ezt fogom tenni most is. Legyen mindenkinek kellemes napja!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap reggel csodálatos beszélgetést éltünk át. Maga volt a gyönyör.
Sokáig együtt tudtunk lenni és sok mindent megtudtunk beszélni. Sok fontos dolgot. Elmondani nem tudom mennyire jó érzés hogy mindenről nyíltan és feszengések nélkül tudunk beszélni. Ő a tökéletes számomra minden szempontból. De ezt még nem tudja elhinni. Én azon vagyok hogy segítsek neki ezt bebizonyítani. És nem csak Ő tökélets hanem minden amit vele együtt élhetek meg. Az első csók, első kimondott szeretlek. ÓÓÓ emlékszem az első randi előtt már ezerszer megálmodtuk hogyan is fognak ezek megesni. Egyre gyönyörűbb álmot szőttünk ezekkel kapcsolatban. És amikor eljött a pillanat megdöbbentő volt hogy ezek minden álomnál csodálatosabbak. Sokszor elképzelünk dolgokat hogy így meg úgy lenne csodás. De ez soha nem így van. A sors és a pillanat közös játéka ezerszer szebbre varázsolják ezeket az álmainkat. Csodálatosan szép VELE az élet! Egyszerűen oda vagyok érte! Természetesen így hogy vele lehettem reggel egész jó napom lett. Még az sem érdekelt hogy hideg van és esik az eső. Tegnap vendégségben voltunk amihez nem volt sok kedvem. De gyermekem nagyon jól érezte magát és ezt jó volt látni. Mióta ovis azóta nyitottabb és bátrabb az emberek felé. Sajnos mára megbetegedett így nagy valószínűséggel egész héten nem lesz ovi. Pedig már sikerült végre beszoknia.
Tegnap kaptam két szerelmes üzit Életemtől. Nagyon boldog voltam. Este már kezdett rámtörni a hiánya és nem láttam esélyt arra hogy levelet olvashassak és írjak. Elég necces volt a helyzet de végül megoldódott. Jeleztem neki hogy nagyon szeretem és szó sincs arról hogy nem gondolok rá. Remélem ma reggel is válthatunk pár szót. Hiányzik minden pillanatban amikor nincs velem.További kellemes hétvégét!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap picit zavaros lett az álomvilág. Ezt Életem is szóvá tette. Olyan lett a blog amilyen a hangulatom. Vagy az állapotom? Rettenetes nap volt. Megfigyeltem ha reggel nem tudunk beszélni akkor az egész napom egy csődtömeg. Sajnos gyermekem is rendesen strapálta az idegeim. Érdekes hogy mégsem borultam ki. Talán éreztem hogy ma még történet valami. És történt! Délután bepótoltuk a reggeli beszélgetést. Elmondani nem lehet mennyire megnyugodtam tőle. TŐLE! Egy csodálatos órát együtt töltöttünk. És nagyon jól sikerült a beszélgetés. Az elején inkább Ő mesélt aminek nagyon örültem. Imádom hallgatni. És számomra jó érzés hogy megosztja velem is a hétköznapjait. Szükségem van rá. RÁ! A beszélgetés vége felé kicsit elcsúsztunk az intimebb témák felé.
És annyira jó volt hogy ezekről őszintén, nyíltan és fesztelenül beszélgetünk. Mindkettőnknek egyformán fontosak ezek a dolgok és fontosnak tartjuk beszélni is róla. Nincs olyan téma amiről ha beszélünk akkor kellemetlenül érezzük magunkat. Még az elején nekem ez furcsa volt mert elég zárkózott vagyok és nehezen nyíltam meg. De Ő segített nekem hogy legyőzzek magamban minden gátat. Sikerült. És egyedül Ő az akivel mindenről beszélni tudok. És akarok! Ő a mindenem és egy álom vele az élet. Ma már biztosan szép napnak nézek elébe. Egy szerelmes reggel van a láthatáron...Kellemes hétvégét mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap még el voltam merülve a randi emlékében. Na nem mintha mára elfelejtettem volna.
Délután kaptam 2 üzit Életemtől amivel teljesen levett a lábamról. Több napja nem volt alkalma írni üzit ezért nagyon meglepett amikor megkaptam. Csodálatos üzik voltak. Az egyiket szívesen beszúrnám ide de nem merem. Pedig nagyon édes. Hihetetlenül szerelmes vagyok. Sokszor megdöbbenek hogy ennyi idő után még mindig fokozódik bennem ez az érzelem. És halkan súgom meg hogy nem csak bennem. Úgy érezzük minden randi hozzá tesz a kapcsolatunkhoz. A szerdai nappal is előrébb léptünk. Sétálunk kéz a kézben néha meg-megállva hogy átöleljük egymást. Egyenlőre nem látjuk az út végét. És soha nem is szeretnénk meglátni.
Tegnap sajnos az itthoni dolgok nem úgy alakultak. Akadályoztak a házimunkában késő estig. Ez már pár napja így megy és jó lenne már ha a ház megoldaná a problémákat. Este rosszul lettem. De muszáj volt bepótolnom az elmaradt dolgokat. Nagyon vártam már hogy lefekhessek aludni. Előbb is fektettem le a gyereket. Mivel az oviban alszik így korábban kel fel délután mintha itthon aludna. Így nem volt gond az elalvással. Rekord idő alatt bújtam ágyba. 10 óra előtt már aludtam. Ez nálam nagy szó amióta megszületett a gyermek. Éjjel nem aludtam valami jól. Pedig a rosszullét elmúlt. Minden felriadásnál az órát néztem hogy hátha reggel van már és jöhetek Életemhez beszélni. Az egyik ilyen óranézésnél kicsit álmosabb voltam. Úgy láttam hogy 16 óra 32 percet mutat. Nyugtáztam hogy még korán van és visszafeküdtem. Majd akkor jöttem rá hogy ezt elnéztem. Kicsit erősebben nyitogattam a szemem és akkor láttam hogy még csak 3 óra van. Visszaaludtam és 5 óra 22 kor ébredtem. Ilyenkor törvényszerű hogy ha kiakarok jönni a géphez akkor mindenki mocorog. Én meg sem merek moccani nehogy felébresszem őket egészen. Kivárom a sorom és amikor nyugi van kiosonok. Most is így történt. Benyomom a gépet és abban a pillanatban hívott a gyerek. Na tessék. Megyek hozzá majd megvárom míg visszaalszik. Sajnos már nem akart nagyon aludni. Kb.20 pec után mégis szundikált. Legalábbis azt hittem. Újra leülök a gép elé. Megnyitom a leveleket. Olvasok, közben elolvadok a szerelmes soroktól és elkezdem írni a levelet. Sajnos beszélni nem tudtunk mert Ő nem tudott bejelentkezni. Már kezdtem belemerülni a levélírásban amikor hallom hogy újra hív a gyerek. Ez nem lehet igaz. Ijedtemben kinyomtam a gépet. Természetesen mindenki ébren volt és már nem volt alvás. Elmentünk oviba és alig vártam már hogy újra leülhessek. Nehezen viselem ha megfosztanak TŐLE. Ilyenkor elég ingerült vagyok. Csak akkor vagyok igazán nyugodt ha együtt lehetünk. Érdekes hogy ha valamin nagyon felhúzom magam és van rá lehetőség hogy beszéljünk akkor abban a pillanatban ahogy rámköszön minden teljesen nyugodt bennem. Olyankor nem érzem hogy bármi probléma lenne. VELE lehetek és ez nekem maga a megnyugvás. Ahogy beszél hozzám és ahogy meghallgat! Erre nincsenek szavak.... Nagyon hiányzik! És most hétvége jön ami elszomorít picit.Kellemes napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Én még mindig álomvilágban vagyok.
Tegnap este még tudtunk beszélni pár percet. Folytattuk amit a randin abbahagytunk. Akkor érezzük teljesnek a randikat ha megtudjuk beszélni még. Jó érzés meghallgatni a másikat hogy Ő hogyan élte meg. Eszünkbe jutnak aprók de annál fontosabb dolgok amiket még nem említettünk. Csodálatos nap volt a tegnapi. Késő este picit lelohadt a kedvem de nem tartott sokáig. Nem veszekedtünk itthon. Sőőőt igazából még vita sem volt csak valahogy nyűgnek éreztem valamit amihez nem volt kedvem de rámerőltettek. Éjjel sokszor fennt voltam. Jöttek elő a randi pillanatai és mindig felriadtam. Csalódtam hogy álmodom és már nem egymást öleljük. 2 óránként felébredtem és mivel amúgy is keveset alszok ezért most picit álmos vagyok. Persze ennek reggel fél 6 kor nyoma sem volt. Életemmel beszélgettünk. Ilyenkor kicsattanok a boldogságtól. Mivel tegnap nem volt alkalmam sokat egyedül lenni ezért néhány rész kimaradt neki a levelemből. Ő pedig nem nagyon tudott írni nekem így nagyon gyönyörű reggelünk volt. Próbáltunk kiemelni valamit a randiról de nem tudtunk. Úgy ahogy volt maga volt a csoda. És tökéletes volt. Sokat számít hogy kettesben lehettünk és nem volt velünk picinyami. Persze a csacsogása néha hiányzott. De kettesben jobban elmélyülünk egymásban és teljesen áttudjuk adni magunkat. Az érzelmeinket. A közös reggelek nagyon sokat segítenek hogy nyugodtan vágjunk bele a napba. Már most hiányzik...
Itthon kicsit nyűgősen indult a nap. A gyerek taknyos mint mindig. Csak nyáron egészséges. Tegnap amikor mentem érte saz oviba szinte az összes gyerek ott krahácsolt. Ma reggel is ment a köhörészés bennt. Régebben ezt nehezen fogadtam el de most hogy ovis az én gyermekem is megértem hogy csak a legvégső esetben maradhat otthon a gyerek. Csak orrfújás miatt nem tarthatom itthon. A közérzete jó, nem köhög, nem lázas. Ha itthon maradna meggyógyulna de 2 nap ovi után ugyan ott tartanánk. Számítottunk is erre hogy eleinte többet lesz itthon mint bennt. Eddig jól állunk. És egy ideje már nem sírva indulunk el. Nekem is jobb érzés így otthagyni. Még mindig nem szoktam meg hogy egész nap egyedül vagyok itthon. Teszek-veszek mert mindig van mit pakolni a gyerek után de a csend az nagyon szokatlan még. Örülnék már nagyon egy baba hangicsálásának....Kellemes napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
A mai napom az valami hihetetlenül gyönyörű. Igazából tegnap késő délután kezdődött. Tudtunk picit titokban beszélni Életemmel és biztosított arról hogy ma mindenképpen lesz randi. Persze ezzel fokozta az amúgy is izgatott lelkiállapotomat. Nagyon jót beszélgettünk. Egy olyan téma került elő amiről még soha nem beszéltünk. Illetve felszínesen már szóba került de akkor én picit úgy gondoltam nem most van itt az ideje ennek a témának. És milyen jól tettük hogy nem akkor beszéltük meg. Ennek most volt itt az ideje. Egy csodálatos beszélgetést varázsoltunk pillanatok alatt. Máris jobb lett a kedvünk. Nyugodtan feküdtünk le mert tudtuk hogy ma mindenképpen átöleljük egymást. Természetesen kevesebbet aludtam mint általában. Én olyan 10-fél 11 körül szoktam lefeküdni és mivel reggelente beszélgetünk ezért igyekszem nem elaludni. Minden éjjel felébredek valamikor 3-4 óra körül. És ilyenkor az esetek 99%-ában már nem merek visszaaludni. Van hogy vissza alszok de akkor későn ébredek már. És nem akarok lehetőséget elpuskázni. Tehát nem alszok valami sokat de ehhez már hozzászoktam. Sok kisgyerekes anyuka biztosan tudja hogy egy gyerek mellett nagyon nehéz igazán mélyen aludni. Arról nem is beszélek hogy sokat sem lehet. Persze kivételek vannak...
Szóval reggel felébredtem és Életem már várt rám. Ahogy leülök a gép elé és meglátom bejelentkezve azonnal elrepül az álom belőlem. Köszönünk és én gyorsan elolvasom az előző napi és a reggeli olvasni valókat tőle. Mire visszatérek hozzá már ellágyulva beszélhetek vele. Érdekes hogy nálunk a reggeli beszélgetések azok amik nagyon mélyen bennünk maradnak. Ilyenkor még nincs semmi stressz ami napközben elér minket. Nyugodtak vagyunk. Ez ma sem volt másképp. Egy nagyon gyönyörű beszélgetés lett a mai mint minden reggel. Mondhatni ráhangolódtunk egymásra és a randira. Nem mintha szükségünk lenne az egymásra hangolódásra. Én persze a végén kicsit pimaszkodtam hogy még jobban várja a randit. Életem elindult dolgozni én pedig visszafeküdtem. Aludni nem tudtam. Hogy is alhattam volna hiszen lélekben már ott jártam nála. Reggel oviba elvittem a gyereket és utána indultam is HOZZÁ! Meglepően jó volt a forgalom. Pedig készültem rá hogy lépésben haladok majd. Kicsivel több mint 1 óra múlva már öleltük egymást. Én értem oda előbb mert így beszéltük meg. Amikor megérkezett azonnal azzal fogadott hogy nagyon várta már a hívásomat. Megöleltük egymást és megszűnt a világ. Szerelmes sóhajtások törtek ki belőlünk. Majd hosszú pillanatok után megtörtént a várva várt csók. Az hogy szeretlek csak nagyon sokára jött belőlem mert annyira megható volt újra vele lenni. Nem is volt rá szükség. Minden porcikámmal jeleztem hogy mit érzek iránta. És Ő ezt érezte. Picit sétáltunk majd leheveredtünk. Szorosan egymásba bújtunk nem akartunk elválni egy pillanatra sem. Majd jó sokat beszélgettünk. Minden randi előtt elhatározom hogy annyi ölelést gyűjtök be amennyit csak tudok. De rá kell döbbenem mindig hogy ez képtelenség. Itt ülök és máris hiányzik. Alig 2 órája váltunk el. Sokszor úgy érzem ha együtt élnénk sem tudnék betelni vele. Nagyon szeretem ŐT!
Szerencsére úgy alakult hogy most picit több időnk volt egymásra. Beszélgettünk mindenről. Annyira boldoggá tesz hogy olyan dolgokról is tudunk nyíltan és fesztelenül beszélni így szemtől-szemben. Ezt elmondani sem tudom. Egy kis szerelmes civakodás is volt. Szerintem aranyos volt. Egy olyan dolgoban próbál támogatni ami nekem picit kellemetlen. És mindig zavarba hoz vele. Ehhez soha nem is fogok hozzászokni. Persze mindig Ő az erősebb. Imádom!
A búcsú is valami káprázatosan szép volt. Hosszú forró ölelések és apró de annál inkább érzelmekkel teli csókok. Mindig volt egy utolsó ölelés. Nehezen válunk el egymástól. De ez érthető is. Ha minden igaz nem kell 1 hónapot várni a következő randiig. Azt tudom hogy akár mikor találkozunk legközelebb az is rettenetesen hosszú idő lesz. Meg is beszéltük hogy ha hetente egyszer találkoznánk akkor is hosszú időnek éreznénk a távollétet. Már most várom ŐT vissza. Addig nézegetem a fényképeinket amiket ma készítettünk. ÓÓÓ minden ránk van írva. Egy-két kép nagyon izgi lett.
Ma már biztos csak ábrándozni fogok. Egy ilyen randi után nincs olyan dolog ami elvenné a boldogságom! Köszönöm neked hogy eljöttél hozzám!További kellemes napot kívánok!
-
álomvilág
csendes tag
Már csak egyet kell aludni és újra VELE lehetek. Ha minden igaz...
Ma reggel beszéltünk és úgy nézett ki hogy most több az esély arra hogy randizhatunk mint arra hogy nem. Nagyon izgulok. Ilyenkor napokkal előtte már izgatott vagyok de előző nap és aznap reggel pedig be vagyok zsongva teljesen. Ilyenkor nagyon fázom és szinte remegek. Jéghideg kezem-lábam. Persze enni sem tudok rendesen. Összeszűkül teljesen a gyomrom. Még ennyi idő után is annyira izgulok mintha az első randira készülnék. Sajnos az utolsó pillanatban is eldölhet. Lehet amint odaérek szól hogy nem tud eljönni. Reménykedem hogy a sors újra mellénk áll mint már oly sokszor. Reggel felvetődött még 2 randi lehetősége. Persze ez fokozza bennem az izgalmakat. Nagyon hiányzik már nekem!
Tegnap óta vidámabb vagyok. Már jól indulnak a reggelek itthon is. Reggel beszélek Életemmel utána végre nem nyűgösen kel a gyermekem. Vidáman indulunk az oviba. Amikor megyek érte akkor is vidám. Annyira édes ahogy magyaráz. Neki még újdonság. Most kezdte és talán már kezdi megszokni hogy neki itt a helye. Láthatóan jól érzi magát és ettől én is boldog vagyok. Eleinte furcsa volt a csend itthon. Csak ültem és hiányzott a 2 legfontosabb ember nekem. Olvasgattam a régebbi leveleket és volt hogy csak bámultam magam elé és azon tanakodtam vajon mi történhet most a gyermekemmel. Eddig soha nem volt idegen környezetben nélkülem. És sírva ott hagyni az kész rémálom. Az ember szíve szakad meg amikor arra kér ne hagyd ott. Sajnos ez az élet rendje. Ő most lépett be az életbe. Még csak a kis betűs életbe. A mai és a tegnapi nap elég bíztató volt. Remélem ez így is marad.
Az már biztos hogy bárhogy is alakul a mai nap én éjjel nem fogok sokat aludni. Mégis édes fáradtság lesz hiszen találkozom azzal az emberrel akit szeretek. Nagyon hálás vagyok neki hogy minden erőfeszítésével azon van hogy velem lehessen. Várom a holnapot! -
álomvilág
csendes tag
Eltelt ez a hétvége is. Már vártam. Kicsit nehezen élem meg ezeket a napokat. Bár sokat változtam ez ügyben de még mindig nem tudok nyugodt lenni. Eleinte nagyon fájt hogy nélkülöznöm kell Életemet. Ott volt az egész hét amikor minden nap vele lehettem levélben, üziben vagy épp beszélhettünk de hétvégén szinte semmi. Épp csak néhány sort tudok írni. Nekem nagyon fontos hogy tudassam vele hogy nagyon sokat gondolok rá és hogy nagyon hiányzik. Szinte ninc solyan perc hogy ne rá gondolnék. Mindenről Ő jut az eszembe. Legyen az bármi. Főzés, vásárlás, sétálás, mosogatás és még egy-egy játéknál
is RÁ gondolok. Régebben hisztis voltam a hétvégén. Kerestem az alkalmakat hogy lopva írhassak neki és amikor nem tudtam egyszerűen elkapott a hiszti és persze kin töltöm le ezt? Naná hogy a családomon. Szegények pedig nem is tehetnek róla. Mostanában inkább magamba fordulok és csendben vagyok. Néhány hónapja elkezdtünk reggelente beszélni. De csak egyszer-egyszer. Néhány hete azonban naponta tudunk beszélgetni. Általában 1 órát de van hogy hosszabban. És persze van hogy csak néhány percet. De olyan is volt hogy elaludtunk. Főleg én szoktam. A család alszik (már ha alszik) így nyugodtan beszélgethetünk. Azért fél füllel figyelek a gyerekszoba felé. Emlékszem volt olyan is hogy nem bírt visszaaludni a kicsim és kihoztam őt is. A karomba fektettem és így visszaaludt. Én meg beszélgettem közben. Mindent megteszünk hogy együtt lehessünk. Amikor elkezdtünk beszélgetni még 3,5 éve nem gondoltam volna hogy ennyi mindenről lehet beszélgetni. Érdekes mert én amúgy egy hallgatag ember vagyok. Csendes és visszahúzódó. Ha itthon beszélgetünk többnyire párom az aki beszél és én csak egy-két szót fűzök hozzá. Életemmel nagyon jól elbeszélgettem már az elején. Igaz nagyon sokszor Ő volt az aki kérdezgetett és én szívesen válaszoltam mindenre. Emlékszem voltak kínos kérdései is de egy kis huza-vona után megnyíltam és olyan dolgokról is beszéltem vele amikről soha senkinem nem. Vannak dolgok amiket még párom sem tud rólam. És vannak dolgok amikről nem tudok mással beszélni csak Életemmel. Vele önmagamat adhatom. Teljesen más vagyok ha vele lehetek. Csodálatos érzés hogy nem megfelelni akarok valakinek hanem megmutatni az igazi énemet. Egy kapcsolatban általában a felek megpróbálnak megfelelni a másiknak. Szeretne olyan lenni amilyennek a másik szertné hogy legyen. De nálunk erről szó sincs. Amikor megismertük egymást rögtön magunkat adtuk. Igaz Ő picit másabb volt de ezt nem is leplezte. Nekem tetszett az az éne is hiszen bele szerettem. Megváltozott de nem miattam. És nem is én változtattam meg hanem a szerelem. Jobban megnyílt előtte a világ és észre veszi az apróbb örömöket is. Néha arra gondolok ha most beszélgetni fogunk vajon lesz mit mondanunk egymásnak az érzelmeinken kívül? És mindig van. Mindent megtudunk beszélni és ezzel sokat segítünk egymásnak amikor éppen gondokkal küszködünk. Sokkal könnyebb lesz a lelkünk ha kiadhatjuk magunkból ami bánt. És mivel mással nem tudjuk megosztani mivel senki nem értené mi zajlik bennünk ezért különös nyugalom száll ránk ilyenkor. Természetesen a problémák sajnos nem oldódnak meg de nem marcangol bennünket annyira. Érezzük hogy mellettünk van az az ember aki a legfontosabb nekünk és így sokkal könnyebb. Együtt vészeljük át a nehézségeket. Már nagyon sokszor megbeszéltük hogy ha együtt élnénk nem lennének ilyen gondjaink. Vagyis lennének gondok mert az élet sajnos magával hordozza de éreznénk hogy hogyan segíthetünk hogy könnyebb legyen. Még így a távolból is érezzük hogy mire vágyik a másik. Sokszor elég egy szó vagy a randinkon egy pillantás vagy érintés és máris jobb. Van hogy beszélgetünk és egyszer csak meglátjuk hogy mindketten szóról-szóra ugyan azt írtuk. Szavak, mondatok, gondolatok. Hihetetlen! Iylenkor csak ülünk és megszólalni nem tudunk a meghatottságtól. Ott van az az ember a túloldalon aki egy veled. És abban a pillanatban vágysz rá hogy összebújj vele. Csodálatos egy érzés. Ezt leírni sem lehet. Nagyon szeretem ŐT!
Ha nagyon magányos vagyok akkor előhalászom a kézzel fogható emlékeket. Ezek levelek vagy apróbb tárgyak. A harmadik randinkon gesztenyét szedtünk. Picinyamink élvezte a gesztenyézést. Ők ketten eljátszottak én meg figyeltem őket csendben. Néha belevontak engem is. Ez a gesztenye azóta is meg van. Kincsként őrzöm. Vannak levelek amiket Ő írt nekem kézzel. Ezek felbecsülhetetlen értékek számomra. Egyszer én is írtam neki de mivel én nem tudom elküldeni ezért egy randin adtam át neki. Hááát azok a pillanatok! Egy pillanat alatt sokkal mélyebbre zuhant a szerelmünk. Nem tudtam mi áll a levélben mert csak írtam és írtam ami jött belőlem. Abban biztos voltam hogy az érzelmeimről szól. Azt mondta csodálatos. Átölelt és megcsókolt. Mindketten elérzékenyültünk.
4 hete nem találkoztunk és már nagyon hiányzik. Naponta beszélünk de ez nem pótolja az ölelését. Nagyon izgatottak vagyunk minden randi előtt. Régen várjuk a pillanatot hogy megérintsük egymást. Abban a pillanatban ahogy összeérünk minden megszűnik. Talán szerdán újra átélhetjük ezt a varázslatot....Kellemes napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Sok mindenről írtam már. Talán egy valamiről még nem. Picit bajban is voltam vele hogy megírhatom e vagy sem. Úgy döntöttem megírom. Amikor belevetettük magunkat ebbe a gyönyörű szerelembe akkor nagyon hevesek voltunk. Azonnal akartunk mindent. Együtt élni és közös gyermeket. Én akkor még kicsit féltem ettől és óvatosabb voltam. Túl gyors volt nekem egyszerre. Persze Életem húzott magával. El kellett kicsi időnek telnie ahhoz hogy őszintén akarjam én is a gyermekünket. Vágytam rá de nagyon féltem a következményektől. Óvatos voltam. Nem telt el hosszú idő talán néhány nap vagy hét és már én is akartam. Akartam hogy legyen egy olyan gyermekem akire ha rá nézek akkor Őt lássam benne. Mivel nem sokkal később bekövetkezett az hogy fény derült a szerelmünkre így egy pillanat alatt szertefoszlott bennünk ez az álom. Aztán újra lángoltunk néhány hónappal később. Volt néhány randink ami alatt megismertük egymást. Nagyon félénkek voltunk és bár szó került a közös gyermekről (továbbiakban cicus, mert mi így hívjuk) még nem álltunk rá készen csak gondolatban. Vágytunk rá de el kellett jönnie annak a pillanatnak is amikor úgy érezzük felkészültünk rá. Mivel nagyon nehéz nekünk találkoznunk így mindig a szerintünk megfelelő időponta időzítettük a randit. Jött az első kudarc. Éppen az 1 éves évfordulónkon derült ki hogy nem jártunk sikerrel. Nagyon bíztunk benne. Rengeteget utána olvastunk hogy jeleket fedezzünk fel arról is hogy mikor a megfelelő idő és arra is hogy esetleg idő előtt megtudjuk velünk van e már. Sajnos azóta számtalan sikertelen próbálkozáson vagyunk túl. Mindent kipróbáltunk már. Minden segítséget bevetettünk de eddig hiába. Mindent megteszünk érte ami csak tőlünk telhető. Sajnos nem tudjuk lehetővé tenni azt hogy abban az időben többször is találkozhassunk. Havi 1 randi. Ennyi és nem több. Van hogy kapunk a sorstól még ajándék randit de nem az erre megfelelő időben. Eleinte minden hónapban amikor kiderült letaglózott minket a tudat hogy nincs még itt. Többször volt hogy felcsillant a remény hátha mégis. Ilyenkor talán még jobban fájt az elvesztése. Rengeteget köszönhetünk a sorsnak de valahogy a cicust nem akarja megadni nekünk. Még most is fáj ha eljön az idő és csalódnunk kell. Ilyenkor picit magunkba szállunk. Életem nehezebben fogadja el. Kevesebb ilyenkor az üzi és a levél is. Én próbálom támogatni őt amennyire csak tudom. Szeretném biztosítani őt arról hogy nekem Ő a legfontosabb. És hiába mondjuk hogy már nem fáj annyira hiszen számítunk rá. De bizony fáj. Csak megtanultuk kezelni a csalódást. Itt vagyunk egymásnak és tudom hogy megkapjuk ezt a régen vágyott érzést hogy velünk lehessen már. Még várnunk kell. Százszor és százszor elképzeltem hogyan mondom el neki. És szeretném ha újra átélné milyen érzés kézbevenni egy apróságot aki ebből a szerelemből született. Akire ha ránézünk nemtől függetlenül, a másikat látjuk benne. Kellene ennél csodálatosabb érzés? Egy család leszünk tudom. Megfogjuk kapni. Már ezerszer bebizonyítottuk hogy mi egyek vagyunk és mindent megteszünk ezért a szerelemért. Egymásért! Rengeteg megpróbáltatáson túl vagyunk és nem csak a cicus miatt. Mindenért meg kell küzdenünk. A randikról nem is beszélve. A randik 98%-a az utolsó pillanatig bizonytalan. Nekem kicsit könnyebb dolgom van de Életem nagyon sokat kockáztat értünk. Rengeteget köszönhetek neki mert minden erejével azon van hogy eljusson hozzám. Köszönöm neked!
Biztos vagyok benne hogy ez a sok csalódás meghozza a gyümölcsét. Kérlek bízz bennem!
Én nem gondolom azt hogy elmúlhat ez az igazán mély érzelem mert nincs cicusunk. Hiszen már régóta együtt vagyunk és folyamatosan mélyül bennünk a szerelem. Ez nem véletlen!
Az utolsó mélypontunk óta kicsit másképp érezzük a cicus létét. Nagyon vágyunk rá. Mindennél jobban. De sokkal fontosabb hogy mi egy pár vagyunk. Ott vagyunk a megfelelő időben de mégis fontosabbak lettek a beszélgetések és az hogy elsősorban egymásért vagyunk együtt. Mert hiányzik az ölelés, az összebújás. Hiányzik hogy halljuk egymás hagját. Én úgy érzem rengeteg időnk van még és nagyon kitartóak vagyunk. Ezt látva megkapjuk életünk leggyönyörűbb ajándékát. Picit még várni kell rá de bízunk a sorsban. Mint mindig már oly sokszor...Kellemes hétvégét mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Ma olyan dolgokról beszélek amiket nehezen éltünk meg. Volt egy két mélypont a kapcsolatunban de soha nem gondoltunk arra hogy ettől még véget érhet. Kivéve a legelsőt amiről már beszéltem. Kb. 8 hónappal a kapcsolatunk megkezdése után egyeztettünk hogy délután beszélgetünk. Kicsit összejöttek a gondjai és szerette volna kiönteni nekem a lelkét. Vártuk már a pillanatot de közbejött valami. Nekem. Nem tudtam vele lenni és nagyon bántott a dolog. Ráadásul péntek volt ami azt jelentette hétvégén esélyünk sincs beszélgetni. Este úgy adódott hogy tudtam írni pár sor levelet. Láttam hogy írt de semmi bíztatót. Nagyon fájt és elsősorban azért mert számított rám és én cserben hgytam. Egész hétvégén egy sort sem kaptam tőle. Borzasztó érzés volt. Marcangolt a bűntudat és a fájdalom hogy elveszítem az Életem. Én írtam neki a kétségbeesett leveleket de nem jött válasz. Biztos voltam benne hogy akkor ennyi. Nincs tovább. Vasárnap este kaptam egy üzit. Remegtem annyira féltem megnézni. De ami benne állt az megnyugtatott. Nem bírja tovább nélkülem. A sors engedélyezett nekünk néhány perc beszélgetést. Veszélyes volt a szituáció de akkor nem számított semmi! Másnap találkoztunk. Igazán akkor nyugodott meg a szívem amikor átölelt. Kölcsönösen elnézést kértünk egymástól hol ott nem volt rá szükség. Éreztük hogy nem számít mi volt hiszen itt vagyunk. És boldogabbak vagyunk mint valaha. Csak ez számított. Ezek után nagyon óvatos voltam minden előre megbeszélt együttléttel. Nem bírtam volna ki még egy ilyen fájdalmat. Sajnos utána pár hónapig nem randiztunk. Nem volt rá alkalmunk. Viszont 3 hónap után minden hónapban együtt tudunk lenni. Talán az elmúlt 1,5 évben 2 hónap lehetett amikor nem randizhattunk. Azt a mélypontot átélve sokkal szorosabb lett a kapocs közöttünk. Megtanultuk értékelni az egészen apró beszélgetéseket is. És rájöttünk hogy valójában mennyire fontos nekünk a másik. Kisebb magunkba fordulások akadtak még. De egy-egy beszélgetés ezeket megoldotta. Hihetetlen mennyire megnyugtat minket néhány együtt töltött perc is. Most tavasszal volt a következő mélypontunk. Közöttünk nem volt semmi probléma. Magán jellegű dolgok voltak amik közbeszóltak. Életemnek nem alakultak úgy a dolgok és nagyon el volt keseredve. Érezni is lehetett szinte minden beszélgetésnél hogy egyre mélyebbre húzzák a gondjai. Próbáltam éreztetni vele hogy minden rendben lesz. Sokat írtam neki és amikor csak tudtunk beszélni vele voltam. Ilyenkor általában én beszéltem mert nehezen tudott elszakadni a gondoktól. Egyik reggel benéztem a levelekhez és az várt rám hogy ne írjak neki. Se levelet, se üzit. Semmit. Szeretné tisztázni magában a dolgait és ezért magányra van szüksége. Pillanat alatt összeomlottam. Éreztem hogy bajban van de azt nem gondoltam hogy velünk is baj lehet. Kétségbe estem. Azt hajtogattam magamban hogy miért nem kér belőlem? Miért nem engedi hogy segítsek? Gyermekem volt a vígaszom. Öleltem őt és mondtam neki hogy Életem most nem kér belőlem és nem tudom mi lesz velünk. Átölelt a kicsi karjaival és puszilgatott. Elmondani nem lehet hogy egy ilyen kicsi emberke ennyire értsen ahhoz hogy mit kell átadnia ahhoz hogy az ember lelkén és szívén egyaránt segítsen. Csodálatos érzés volt! Másnap megint benéztem a levelekhez. Semmi. Természetesen nem bírtam ki és megkérdeztem hogy ma sem írhatok? Válasz nem jött. Délelőtt kaptam egy üzit. Egyetlen betű állt benne. A mi titkos betűnk amiből tudom hogy szeret de nem tudja átadni. Én akkor megírtam neki hogy ha elég erős lesz ahhoz hogy olvasni tudjon akkor lépjen be az én fiókomba és olvassa el a piszkozataimat. Ott vezettem egy kis naplót az érzéseimről. Mert megkért hogy ne írjak de nem tudtam megtenni. Szükségem volt arra hogy kiadjam magamból minden fájdalmet, együttérzést, szerelmet... Akartam hogy később tudja én mellette voltam akkor is amikor úgy gondolta egyedül van. Eltelt még egy nap. Még mindig semmi. megint kaptam az üzit. Ugyan azt mint előző nap. Boldoggá tett mert éreztem hogy nem lesz gond csak idő kell hogy újra egyek lehessünk. Jött a hétfő. Megengedte hogy írhassak de ő még nem tudta megtenni. Majd másnap már kaptam tőle pár sort. És szerdán minden rendeződött. Elrendeződni látszottak a dolgai és ettől megnyugodott. Szép lassan újra ott voltunk ahol a problémák előtt. Jött egy újabb randi és megint arra döbbentünk rá mennyire közelebb húzott egymáshoz minket ez a pár nap különlét. Fájdalmas volt de túljutottunk rajta és ismét önfeledten szerethettük egymást. Sajnos nemsokára újra gondok jöttek. Megint sorra omlott össze nála minden. Ráadásul én nem voltam otthon. Nyaraltunk és nehezen tudtam vele lenni. Esténként tudtam néhány sort írni neki és reggelente beszélni tudunk egy picit mielőtt elindult otthonról. Esténként szomorú leveleket kaptam. Most ez történt, most az történt és csupa bánat volt. Szomorú voltam hogy nem tudok mellette lenni igazán. Amikor hazamentünk másnap úgy adódott hogy találkozhattunk. Ott azt éreztem hogy ehhez a randihoz most nem igazán van kedve. Eljött mert hiányoztam neki de nem volt nagyon boldog. Picit oylan érzésem volt mintha teher lenne számára. Úgy voltam vele addig amíg ő nem mondja hogy múlóban a szerelem benne addig nem kell félnem. Volt néhány beszélgetésünk ami alatt szinte meg sem szólalt. Elkezdtem érezni rajta a távolodást és ez megijesztett. Egy-egy ilyen mély pontnál mindig volt valami amivel nagyon meghatottam és segített hogy felépüljön lelkileg. Mert itt elsősorban a lelki dolgok azok amik közbeszólnak. Volt hogy egyetlen szó a megfelelő pillanatban vagy éppen egy kép ami rávilágította hogy nincs egyedül. Én mindig itt vagyok és fogom a kezét. De most nem jött semmi. Mindent megtettem de most először éreztem azt hogy többet nem tudok tenni. És ekkor kimondta amitől féltem. Ha ezek a beszélgetések továbbra is így alakulnak akkor lehet hogy lassan elmúlik benne a szerelem. Összetörtem. Elmondtam neki hogy ezt érzem már. Ezzel ki is mondtam a bűvös szót. Villámcsapásra megváltozott minden. Szóhoz sem jutottam. Csak beszélt. Nem érezhetem ezt hiszen ő szerelmes belém. És szó sincs elmúlásról. Mintha eddig nem is ő lett volna. Mindketen a könnyeinkkel küszködtünk. Szerencsére elég sok időnk volt és megtudtuk beszélni. Biztosított a szerelme felől és nem volt többé aggódalom bennem. Soha nem éreztem még ilyen erősnek a szerelmünket és ezzel Ő is így volt. Nemsokára találkozni is tudunk. Azt a randit valahol újrakezdésnek vettük hol ott soha nem is szakítottunk. Amikor ott álltunk és sokáig csak öleltük egymást akkor éreztük igazán hogy ennek soha nem lehet vége. NEM! Mi egyek vagyunk és mindig is azok leszünk. Mi mindig ott fogjuk egymás kezét és egy pillanatra sem engedjük el. Ha mondhatok ilyet akkor azután a randi után még szerelmesebb lettem BELÉ. Ezt az érzést nem lehet leírni. Amikor átölel minden megszűnik. Megszűnik a világ. Nagyon megható volt az a találkozás. Ott álltunk egymás előtt elérzékenyülve. És most nem csak azért nem tudtunk megszólalni mert egészen mélyről jön belőlünk az érzés hanem azért mert ha megszólalunk akkor könnyek szöknek a szemünkbe.
Mindig megállapítjuk ezeknél a mélypontoknál hogy ha együtt élnénk akkor ezek meg sem történnének. Másnak nem tudjuk elmondani csak egymásnak. De nem mindig adódik erre lehetőség és csak gyűlik bennünk. Ha együtt lennénk sokszor egy pillantás vagy egy érintés elég lenne ahhoz hogy tudjuk mire van szüksége a másiknak. Magányra vagy éppen arra hogy beszéljen a másik. Nekem is voltak nehéz időszakaim. Nemrég úgy éreztem hogy a gyermekem kezd elszakadni tőlem. De Életem biztosított felőle hogy rosszul érzem és tegyem amit tennem kell. Öleljem többször és beszéljek vele többet. Ez így is lett. Mostanában kevesebbet látják egymást. Többnyire kettesben találkozunk már. Amikor picinyami velünk van akkor napokig nagyon ölelgetős. Látja rajtunk hogy mennyire szép dolog és csodálatos érzést nyújt. És ő is szeretné ha ezt érezném később is. De most hogy kevesebbet van velünk már nem ölelget úgy és annyit. Ebből adódott a félelmem. Életem meggyőzött hogy nekem kell fenntartanom ezt és hidjem el picinymaiban benne van mert ő olyan mint mi. Igaza lett. Újra visszatalált hozzám és nagyon boldog vagyok. TŐLÜK! -
álomvilág
csendes tag
Nagyon sok randin túl vagyunk már. És minden randi más volt. Egyre hamarabb oldódunk fel és egyre többet tudunk beszélgetni olyan dolgokról amik személyesen még nehezen mennek. Az érzelmeinkről. Mivel nagyon szégyenlősek vagyunk ezért inkább gép előtt nyílunk meg jobban ezekről. De már sokszor szóba kerülnek a randik alatt is. Sajnos a randik mindig rövidek de soha nem panaszkodunk hiszen örülünk hogy együtt lehetünk. Volt már megható, esős, vígasztalós, sírós, szenvedélyes, játékos randi. Ha egy szóval kellene jellemezni őket akkor azt mondanám hogy CSODÁLATOS! Egytől-egyig! Azt hiszem nem árulok el titkot ha azt mondom hogy azok a randik ahol kettesben voltunk azok picit többet jelentettek. Akkor csak rá figyelhettem és többet tudtam átadni magamból. Amikor picinyami (mert Életemmel így hívjuk a gyermekem) velünk van teljesen más a hangulat. Volt egy olyan randi ahol annyira összejöttek nekem a dolgok hogy kiborultam. Együtt vígasztaltak engem. Nagyon megható volt. Emlékszem arra a randira amikor esett az eső. Beültünk az autóba és ott beszélgettünk. Amikor búcsúzni kellett kiszálltunk. Érdekes mert akkor nem éreztük az esőt. Ott álltunk öleltük egymást és a csók közben esett ránk az eső. Mi ebből semmit nem éreztünk csak egymást. Gyönyörű érzés volt ahogy megszűnt kötülöttünk minden. Csak mi voltunk ott. Semmi mást nem éreztünk csak a szerelmet. Nálunk nem számít hányszor hangzik el AZ a szó. Az sem baj ha elmúlik randi nélküle. Sokkal fontosabb az hogy érezzük. Volt olyan randi hogy nem tudtam kimondani. Illetve próbáltam. Kimondtam csak éppen hang nem jött ki a torkomon. Néma volt. Nem is volt szükség rá hiszen érezte. Eleinte bűntudatom volt hogy nem mondom eleget. De rájöttünk nincs rá szükség. Egy érintés néha sokkal többet jelent mint maga a szó. Ahogy érzed mikor átölel és ő is beleremeg. Vagy ahogy megcsókol és mindkettőtök ajka remeg. Ezekre az érzésekre nincs is szó. Itt az érzések beszélnek helyettünk. Régebben azt gondoltam csak filmekben van olyan hogy mindent elsöprő szerelem. Az igazi egymásra találás. De nem! Igenis létezik ilyen. Sok fájdalom akadt már a kapcsolatunkban és semmi nem tudja megszakítani a szerelmünket. Óvjuk mindentől. Havonta minimum egyszer tudunk talákozni. Nyáron van hogy többször is. Ilyenkor 1-2 óra az amit eltölthetünk együtt. Nagyon kevés de feltöltődünk.
Ilyenkor napokig csak ábrándozunk. Érdekes mert a randik után el kell telnie pár napnak hogy igazán értékelni tudjuk az együtt töltött idő minden pillanatát. Elsősorban azért megyünk hogy megöleljük egymást. Minden más csak utána jön. Az elején mindig picit hallgatagak vagyunk mert fel kell fogni hogy mi ott vagyunk. Teljesen elveszünk egymásban. Ha picinyami velünk van akkor hamarabb ébredünk. Jelzi hogy ott van és játszani szeretne. Fokozatosan alakult ki a kapcsolat közöttük. És ez elsődlegesen Életemnek köszönhető. Minden találkozásnál érzi mi az amit megengedhet a közeledés érdekében. Eleinte több percnek el kellett telnie hogy elfogadja most mi itt vagyunk együtt. Majd közös játékba kezdtek és én csendben figyeltem őket. Néha belevontak engem is de hagytam őket inkább. Szerettem volna látni ha úgy alakul hogy együtt éljük tovább az életünket akkor nyudogt lehetek abban hogy elfogadták egymást. Soha nem vártam el Életemtől hogy a gyermekemmel együtt kell elfogadnia. Ő az első perctől kezdve egynek tekintett minket. Régebben soha nem tudta elképzelni magáról hogy más gyerekét is a magáénak érezheti. De ez most megtört benne. Nagyon sokat számított az is hogy a gyermekem olyan mint mi. Szelíd, csendes, és nagyon bújós. Ő mutatta meg nekem igazán hogy mennyire szoros az anya-gyermek közötti kapcsolat. Amióta megölelt azóta másképp ölelem a gyermekem is. És nem csak máshogy de többet is. És ez már most benne van picinyamiban. Ha látja valami bánt akkor odajön és ölel. nagyon megtudok hatódni tőle. Főleg úgy hogy tudom ezt az érzést az Életemnek köszönhetem!Kellemes napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Fél év telt el mire az első randinkat átéltük. Nagyon hirtelen jött pedig már hónapok óta készültünk rá. Egyszer majdnem sikerült egy találkozás szinte azonnal miután válaltuk az érzelmeinket. Azóta a megnem történt randiként emlegetjük. Akkor még nagyon hevesen adtuk ki az érzelmeinket és nem is számoltuk azzal hogy ez meghiúsulhat. Megbeszéltünk egy napot és én várni fogom egy adott helyen. Már éppen készülődtem hogy indulok a megbeszélt helyre amikor telefonált. Nem tud jönni mert nem engedik el. Akkor nagyon nehezen fogadtuk el hogy nem sikerült. De később beláttuk nagyon korai lett volna és valószínű nem mélyült volna el ennyire a kapcsolatunk. A sors ismét segített nekünk. Mint oly sokszor. Amikor fél évvel később megtörtént az első randi ott éreztük először igazán hogy mi mennyire egymásé vagyunk. Aznap reggel megkérdezte hogy otthon leszek e. Épp nem volt dolgom tehát igent mondtam. Azt mondta majd később meg mondja miért kérdezte. Természetesen üziben értekeztünk mivel a telefonálás nem az erősségünk. Délelőtt jött a várva várt üzi. Elkirándulnék e a kicsivel hogy megöleljen engem. ÓÓÓ lehetett erre nemet mondani? Olyan régen vártuk már ezt a pillanatot. Nagyon izgatott lettem. Alig bírtam magammal. Tisztára olyan voltam mint egy kisgyerek aki tudja most kapja meg régen megálmodott játékát. Soha egyik randira sem készültem mert azt szerettem volna ha úgy lát és ismer meg amilyen valójában vagyok. Amikor éppen szálltunk le a villamosról akkor írta hogy ő már megérkezett. Egyre hevesebben dobogott a szívem. Mivel a gyermekem még kicsi volt ezért babakocsival mentünk. Ahogy közeledtem a megbeszélt helyre egyre jobban izgultam. És végre ott álltunk egymás előtt. Ő csak ennyit szólt: megölelhetlek? ÓÓÓ szóhoz sem jutottam csak odabújtam hozzá. Mindketten éreztük a szívek heves dobogását. Csodálatos volt. Csak öleltük egymást majd belecsókolt a hajamba. Csók nem volt. Ahhoz nagyon félénkek voltunk még. Sétáltunk a parkban. nem mertünk egymás szemébe nézni. Felváltva pillantottunk egymásra lopva. Megláttunk egy játszóteret és bementünk. Volt egy kis hinta-palinta mi meg közben ismerkedtünk. Beszélgettünk és nagyokat hallgattunk is. Zavarban voltunk. Leültünk egy padra. Közben gyermekem megéhezett és vágyott egy kis közelségre is. Majszolt és az ölembe bújt. Ott ültünk egymás mellett és borzongtunk. Majd átölelt és a hosszas nekifutásra megtörtént az első csók. Húúú azt a borzongást! Igazi szerelmes csók volt. Nagyon rég vártunk már erre. Persze utána lesütött szemekkel ültünk egymás mellett és zavartan babráltuk egymás kezét. Sajnos az idő elszaladt így visszakísértük az autóhoz. Kicsikém kezdte megunni a helyzetet és jelezve azt hogy már menne sírni kezdett. Ölbe vettem de ez sem segített. Méregetve tekintett ránk végig. A búcsú rövid volt mert a sírás kicsit megzavart minket. Azért egy nagyon szenvedélyes csókkal és öleléssel lezártuk ezt a randit. Erre a randira azóta is úgy tekintünk vissza hogy itt dölt el hogy mi együtt maradunk. Szükségünk van egymásra. Ezután a randi után volt még 2 ami gyorsan követte egymást. Ugyan azon a helyszínen. Maradjunk "parkban". A második randin már oldottabbak voltunk. De a csók itt is váratott magára. Sőőőt a mai napig perceknek kell eltelnie hogy megtörténjen. Igazán belülről jön nálunk. Szóval a második randin már nem volt sírás. Sőőőt kicsi játék is volt. Mindhárman játszottunk.
Mint egy család olyanok voltunk. Bár gyermekem még kicsit visszafogottabb volt. Megértem. De már megengedte hogy az ujjára puszit kapjon. Ez nála nagy szó mert nagyon tartózkodó másokkal szemben. Lassan közeledtek egymáshoz. Életem tudta hogy csak úgy lehet a bizalmába férkőzni a gyermekemnek ha lassan közeledik felé. Mindig tudta hogy mennyit léphet előre. Soha nem is tett több lépést. Mivel a kicsi beszélni még nem beszélt így csak játszottak. Ezután mindig magammal vittem mert jó volt nézni ahogy alakul a kapcsolat közöttük. Egyetlen olyan randi volt ami rosszul érintett eleinte. Végig sírt. És nem tudtam megnyugtatni. Lehet hogy az új helyszín miatt. Mert 2 szokott helyünk van. A park és a rét. A réten először voltunk amikor csak sírt. Mindent megpróbáltam de nem segített semmi. Életem nagyon megértő volt. Egy cseppett sem haragudott vagy nézte rossz szemmel. Mindig azt mondta ha sírt hogy ő még gyerek. És változni fog. Milyen igaza lett. Már régóta nincs sírás. Sőőőt örül hogy találkozhatnak.Kellemes napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Tegnap ott hagytam abba hogy a kapcsolatunk elején volt egy alkalom amikor kiderült...
Kereken 2 hónap után azt hittük hogy akkor vége. Nem folytathatjuk tovább. Kiderült a szerelmünk. Kaptam egy üzenetet amiben az állt hogy be kell fejeznünk. Akkor azt hittük mindketten hogy soha többé nem hallhatunk egymás felöl. Kaptam egy búcsúlevelet de a végén a levélben ott állt hogy szeretné ha továbbra is írnék az érzéseimről. Picit féltem ettől mert nem akartam hogy még nagyobb legyen a baj. Félve írtam le minden szót. Éreztem hogy vár rám és szüksége van arra hogy ő is kiadja azt ami benne van. A levelekben és üzikben visszafogtuk magunkat egy kicsit de belül őrölt minket hogy vissza kell folytanunk az érzéseinket. Nagyon nehéz helyzetben volt és próbáltam neki segíteni mindenben. Éreztetni akartam vele hogy én mellette állok bármi is legyen a döntése. Borzasztó időszak volt de nem tudtunk elszakadni. Beszélgetni nem tudtunk. Még a legelején kaptam tőle egy ajándékot. Postán adta fel mert találkozni nem tudtunk. Egy olyan tárgy ami mindig nála volt addig. Azt hiszem ez igazán bizonyítja hogy mennyire fontos vagyok neki. Teljesen meghatódtam. Ebben a nehéz időben sokszor elővettem és olvasgattam az a levelet amit az ajándékkal együtt adott fel. Minden sora csodálatos volt. Tudat alatt talán éreztük hogy nem szabad és nem is tudjuk lezárni ezt a szerelmet. Szép lassan arra döbbentünk rá hogy átvészeltük együtt ezt a keserves időszakot és újra kimondhatjuk nyíltan egymásnak hogy mit érzünk. Újabb 2 hónap után tudtunk beszélni. A sors segített nekünk ebben. De legfőképp NEKI köszönhettük ezt a beszélgetést mert minden erejével azon volt hogy létre jöjjön. Ez a beszélgetés indított el minket újra. De most teljesen más volt ez a szerelem. Sokkal érettebb lett. Megtanultuk kezelni. Sokkal óvatosabbak lettünk a külvilág felé. Ő is nagyon sokat változott. Máshogy áll az emberekhez. Itt arra gondolok hogy főleg a gyerekekhez és a nőkhöz. Figyel mindenkire. És próbálja nyugodtabban viselni a gondokat bármilyen téren. Érdekes mert nem akartam megváltoztatni mégis változott. Mindketten változunk folyamatosan. Csiszolódunk egymáshoz annak ellenére hogy szinte mindenben egyek vagyunk. Ő egy picit pimaszabb volt régebben de én így szerettem belé.
Most sokkal szelídebb lett. Talán ebből is adódik hogy miután volt ez a pici eltávolodás közöttünk utána sokkal mélyebb lett a kapcsolatunk. Csak ritkán tudtunk beszélni de akkor nagyon sokat segített nekünk az együtt lét. Nem engedtük el egymás kezét. Újra boldogok lettünk. Jöttek a titkos beszélgetések amikor mindketten szinte kiugró szívvel hallgattuk a másikat. Közben cseperedett a gyermekem is és Ő őszintén örült velem ha valami újdonságot meséltem róla. Sajnos itthon kezdett a nézeteltérések száma növekedni. Természetesen gyereknevelés ügyben. Párom szerint túlságosan anyás lett a gyerek és ez az én hibám. Párom családjában is vannak gyerekek és ők nagyon jól elvannak a nagyszülőkkel. A mi gyermekünk pedig nem szívesen van távol tőlünk. Ez a mai napig így van. Bevallom ez engem cseppet sem zavar. Az én gyermekem és nekem jó érzés hogy ennyire ragaszkodik hozzám. Ebből érzem hogy szüksége van rám. Nagyon szoros a kapcsolatunk és én ennek örülök. Ezt igazán egy anya tudja megérteni. Félreértés ne essék nem bántom ezért az apukákat. Csak rosszul esik amikor a szememre vetik hogy túl anyás.
Szóval kezdődtek a gondok ahogy nőtt a gyermek. Mégsem voltam kikészülve ettől mert tudtam hogy a másik oldalon megértenek engem. Ő mindenben támogatott és támogat a mai napig ami a gyerekkel kapcsolatos. Régebben írt egy levelet amiben megírta ha találkoznánk és ott lenne az én gyermekem akkor hogyan játszanának együtt. Akkor ezt még megmosolyogtuk mert mindketten tudtuk ő nem közeledik a gyerekekhez. Szereti őket de nehezen tudna feléjük közeledni. Ebben rengeteget változott. Nagyon jóban van a gyermekemmel. És mindketten élvezik egymás társaságát.
Persze ez nem volt mindig így....Kellemes napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Folytatnám...
Meglepődtem hogy milyen sokan néztek be ide hozzám. Tisztában vagyok vele hogy ez még nem jelent semmit. Akinek tetszett talán látogat később is. Gondolom akinek nem nyerte el a tetszését úgysem fogja tovább olvasni.
Picit még visszakanyarodnék a kapcsolatunk előtti időszakra amikor még csak beszélgettünk. Én szülés után 2 héttel nagyon megbetegedtem. Ő volt az első aki másnap reggel azonnal az állapotom felöl érdeklődött. Majd Ő volt az egyetlen aki minden reggel megkérdezte hogy vagyok?. Igazán jól esett és talán akkor döbbentem rá hogy alakul közöttünk valami. Még magunk sem tudtuk mi. Talán csak sejtettük de nem mertük felismerni. Mivel mindketten nagyon zavarban vagyunk telefonálásnál ezért üziben tartottuk a kapcsolatot. A gép elé nem nagyon tudtam ülni mert vagy időm nem volt rá a pici mellett vagy azért mert nem éreztem jól magam. Itt kezdődött el az üzenetváltás. Eleinte néha-néha egy üzi. Aztán volt egy találkozásunk is. Érdekes volt.
Nem kettesben voltunk. Én a családommal Ő pedig a párjával. Rettentő zavarban voltunk mindketten. Szinte nem is pillantottunk egymásra. Ha megemlékezünk erről a találkozásról a mai napig jókat derülünk rajta. Ő csak úgy emlegeti hogy akkor kapta élete leggyorsabb pusziját. Mi akkor találkoztunk először. Ő már képen látott engem de én nem láttam Őt soha. Persze a szívem őrülten kalapált amint megpillantottam. Végre láthattuk egymást még akkor is ha nem mertünk egymáshoz szólni. Innentől sokasodtak meg igazán az üzik száma. És itt kezdődtek igazán a nagyon mély beszélgetések...
Miután végre megvallotuk milyen érzelmek vannak bennünk nagyot fordult velünk a világ. Hirtelen újra tininek éreztük magunkat. Kivirultunk és semmi nem tudta lombozni a hangulatunkat. Hirtelen elkezdünk ábrándozni a közös jövőről. Én egy kicsit visszafogottab voltam. Túl gyors volt nekem minden. Mindketten nehezen tudtuk kezelni a külvilággal szemben ezt az érzést. Elkezdődött a szerelmes levelek időszaka is. Nem törődve semmivel és senkivel minél több időt akartunk egymással lenni. Persze csak így a távolból. Mi ugyanis messze lakunk egymástól. Minden nap beszéltünk és olyan hirtelen elszaladt az idő mintha csak perceket lettünk volna együtt. Néha virágnyelven kommunikáltunk hogy csak mi értsük miről is beszélünk. Az érzéseinkről. És hogy mennyire boldogok vagyunk együtt. Csodálatos érzés volt vele beszélni. Amint egymásra köszöntünk fáztam az izgatottságtól és hevesen vert a szívem (ez az érzés a mai napig tart ). Szeretem ŐT! És végre elmondhattam neki minden nap. És nem csak kimondhattuk de éreztethettük is egymással. Nincs is annál szebb érzés amikor érzed hogy fontos vagy valakinek és érzed mindent megtesz azért hogy veled lehessen. Biztos vagyok benne hogy sokan megkérdeznék ha ennyire őszinték és erősek az érzelmeink akkor miért nem élünk együtt?. Erre is van válasz. Mindketten nagyon családcentrikusak vagyunk. Családunk van és nem szeretnénk nekik fájdalmat okozni. Ők nem tehetnek aról hogy mi egymásba szerettünk. Nekünk ők is fontosak hiszen tizenéveket nem lehet csak úgy elfelejteni és félretenni. Maradunk titokban boldogok csak őket nem szeretnénk bántani. Természetesen tudjuk hogy ha egyszer kiderül akkor vállaljuk a következményeket.
Történt is már ilyen a kapcsolatunk elején...Kellemes napot mindenkinek!
-
álomvilág
csendes tag
Köszöntöm minden olvasóm!
Ezt a blogot azért nyitottam mert van az életemben egy olyan dolog amit nem oszthatok meg senkivel. Ez egy érzés ami maga az álomvilág. Már régóta szerettem volna kiadni magamból de nincs olyan ember a környezetemben akiben őszintén megbíznék. Egyenlőre...
Már ért bennem a gondolat hogy ide talán leírhatnám de nem volt még merszem hozzá. Vártam. Hogy mire? Talán a bátorításra amit meg is kaptam. Attól az embertől aki a legfontosabb az életemben. Tulajdonképpen rólunk szól ez a napló.
Magamról nem sokat írnék mert itt inkább az érzelmek azok amíről szívesen írok. Én egy családanya vagyok. Van egy gyönyörű gyermekem. TizenX éve élek párommal és abból a felét már házasságban. A szerelem elmúlt de nem élünk rosszban. Nincsenek vitáink csak néha-néha a gyereknevelés az amiben különbözik a véleményünk. Amikor még csak vártuk a gyermekünket úgy gondoltuk mi egy tökéletes család vagyunk. Egyetlen hangos szó nélkül éltük az életünket. A terhességem végén megismerkedtem valakivel. A neten. Beszélgettünk és jól éreztük magunkat. Ha azt mondom szerelem volt első szóra akkor most biztosan sokan kinevetnek. Több emberrel beszélgettem már msn-en de akkor amikor Ő rám köszönt a szívem óriási kalapálásba kezdett. Izgultam mint egy gyermek. Éreztem azonnal hogy Ő nem közömbös a számomra. De hisz nem is ismerem! Akkor mi ez az izgatottság? Az első beszélgetésünk olyan kis visszafogott volt. Amolyan ismerkedés. Aztán jött a többi. Napi szinten kezdtünk beszélgetni és egyre mélyebb dolgok kerültek elő. Néha kicsit tolakodó volt de olyan kis édesen pimasz ami nagyon tetszett nekem. Ha nem tudtunk beszélni hiányzott. Picit még szomorkodtam is. Persze ezt bevallani még magamnak sem mertem nemhogy neki. Ő is kereste a társaságom és éreztem hogy jól érzi magát velem. Ha nem volt velem akkor ingerültebb voltam mert nehezen viseltem a hiányát. Ha velem volt akkor izgatott voltam és hevesen vert a szívem. Néhány hét múlva azon kaptam magam hogy folyton RÁ gondolok. Próbáltam magam csitítani hogy ezt nem szabad. Itt a férjem és várjuk a gyermekünket. És NEKI is családja van. Egyikünk sem keresett kapcsolatot mégis az lett belőle. Hónapok teltek el úgy hogy nem mertük felvállalni egymás előtt az érzelmeinket. Napi szinten beszélgettünk. És rádöbbentünk hogy ha együtt vagyunk akkor mások vagyunk mint amilyennek a külvilág ismer minket. Végre magunkat adhattuk. Őszintén tudtunk mindenről beszélni. Olyan dolgokról is amikről még a párjainkkal sem. Úgy szerettünk egymásba hogy nem is láttuk egymást. Csak jóval később jöttek az első képek. Mi elsősorban egymás lelkébe szerttünk bele. Hamar kiderült mennyire egyek vagyunk szinte mindenben. Mivel mindkettőnknek családja van ezért a sűrűsödött beszélgetéseinket nem nézték jó szemmel. Ez érthető is volt. Viszont nem tudtuk már nélkülözni egymást így elkezdődtek a titkos beszélgetések. Hónapok óta már tapogatóztunk. Sokszor rákérdeztünk hogy mi az ami közöttünk lehet de bevallani nem mertük egymásnak. Aztán volt 2 apróbb összezörrenésünk. Inkább úgy mondanám hogy én durcás lettem. Ő érezte hogy lehet ez veszélyt jelentene ránk ezért lépett. Azonnal. Olyan módon kért elnézést hogy abból igazán éreztem hogy sokat jelentek neki. Másnap úgy adta a sors hogy megbeszélhettük. Túl mélyre sikerült a beszélgetés. Napok óta kavargott bennünk a vallomás de kimondani nem mertük. Én voltam az aki rákérdezett. Elhangzott a bűvös mondat ami azóta is meghatározza az életünket: szerelmes vagy? Néma csend. Jött egy válsz: lehetek az?
Ebbe beleőrölök!!! Ez nem válasz. Bátorságot vettem és kértem hogy mondja meg őszintén. Szívem őrülten dobogott és jött a válasz: igen
ÓÓÓ most én voltam az aki hallgatott. Meghatódva ültem a gép előtt mert elakadt a szavam. Összeszedtem magam és megírtam hogy én is így érzek. Kimondani egyikünk sem merte azt a szót amit éreztünk egymás iránt. Ez a mai napig nehezen jön belőlünk mert a szívünk legmélyén van. Éreztetni csodálatosabb érzés. És mi éreztetjünk minden pillanatban amikor együtt lehetünk.Így kezdődött a szerelmünk amiről nem is sejtettük mennyi csodával jár... Ennek pontosan ma 2,5 éve. 2006. március 20-án egy új világ nyílt meg előttünk. Egy álomvilág...
Örülök hogy elkezdhettem megírni a mi világunkat! Elsősorban NEKED köszönöm hogy erőt adtál!
Reménykedem benne hogy aki olvassa az megért engem és ami bennem zajlik nem pedig rossz szemmel tekint rám azért mert későn találtam rá az IGAZIRA.Szép hétvégét kívánok!
Majd jött a napi rutin. Gyermekorvos aki meghallgatja és megvizsgálja. Azt mondta hogy Boldinak van egy kis szívzöreje de ez egy néhány órás babáknál előfordulhat. Biztonság kedvéért csinálnak egy szívultrahangot. Nem aggódtam mert szinte minden szülésrmnél volt ilyen eset az adott szobában és végül senkinek nem volt problémája. Kicsit sokáig tartott a vizsgálat már kezdtem türelmetlen lenni. Jött a nővérke hogy menjek vele mert a doktornő beszélni szeretne velem. Na itt kezdtem pánikolni. A doktornő nagyon kedves de határozott volt. Nem kertelt. Boldinak egy ritka nagyon súlyos szívrendellenessége van. Elmondta érthetően de abban a pillanatban sokkot kaptam. Műtéttel korrigálható. Ezt kB. 3-4 hónaposan végzik. A diagnózis: Truncus arteriosus communis. Elmondott mindent. Meg is értettem de fél perc múlva nem emlékeztem semmire. Csak zokogtam és folyton azt kérdeztem hogy ugye életben marad e. Erre nem kaptam biztos választ. Évente kB. 4 ilyen eset van az országban. Leültettek és csak néztem milyen békésen szuszog. Gyönyörű volt. A kérdések zakatoltak bennem. Miért pont mi? Túl éli? Elvették tőlem. Szinte magamhoz sem ölelhettem még igazán. Intenzív és monitorozás. Ez várt rá. Én pedig 3 óránként láthattam max 1 óra hosszára. Etettem de nagyon lassan evett. Elfáradt hamar. Sajnos 2 nap múlva el kellett kezdeni a gyógyszerezését. Vérnyomás csökkentő. Romlott az állapota. Megpróbálom lejegyezni a betegségét érthetően. A normál szívnek 2 artériája van. Az egyik a friss vért, a másik az elhasznált vért szállítja. Boldinak 1 közös artériája van. Ugye mindkét artéria billentyűvel van ellátva. Boldinak így eleve eggyel kevesebb. Ráadásul társult hozzá egy tágabb jobb szívfél nagy nyomással. Szóval aggasztó volt a helyzet. Zokogva hívtam életemet. A mai napig nem tudom mit mondtam neki pontosan mert magamon kívül voltam. Itthon Sári nagyon nehezen viselte a hiányom. Még kicsi volt. Apukámék is haza mentek a 3. napon. Életem egyedül próbált megdolgozni az itthonléttel és a 3 lánnyal. Közben kiderült hogy a doktornő aki a kardiológusunk lett egy angyal. Nagyon segítőkész. Úgy rendezte hogy amikor engem kiraknak az osztályról akkor azonnal tudjunk Pestre menni Boldival az országos kardiológiai intézetbe. Későbbiekben goki... Megrendelte a mentőt. Szerencsére mehettem én is. A gokiból nem engedtek minket haza. Pedig a kórházban is vártak vissza minket hogy egy kis evés tanulás után a gyógyszerekkel ugyan de haza mehetünk. Sajnos nem. Súlyosabb volt a helyzet. Boldi pontosan 2 hetes volt amikor a sebészek kezébe adtam sírva kérve hogy vigyázzanak rá. Ezt a pillanatot nem kívánom senkinek. A műtét úgy zajlott hogy elaltatták és a vérkeringését átvezették egy motoros szívbe. Majd elvégezték a műtétet és próbálták megkeresni a magas nyomás okát is. A műtét után nem varrják vissza a mellkast ha úgy gondolják hogy 24 órán belül akadhat valami probléma. Életem telefonon keresztül tartotta bennem a lelket. Beültettek neki egy homograftot. Ez egy műartéria. Hosszú percek majd órák teltek el. 6,5óra elteltével végre nyílt az ajtó. Remegtem az aggódalomtól. Sikerült a műtét. De sajnos a nagy nyomás a jobb kamrában továbbra is fenn áll. Műtét után sajnos nem lehet látogatni. Csak másnap. Azt hozzá kell tennem hogy én minden nap este miután elaludt és a látogatás véget ért én hazamentem mert a családnak szüksége volt rám. Reggel hajnalban pedig indultam vissza hogy mihamarabb Boldival lehessek. Neki is szüksége volt rám. Egész úton reggel sírtam mert a kórházban nem lehetett. Nem láthatta és érezhette az aggódalmat. Csak erőt érezhetett mert neki arra volt szüksége. Éreznie kellett hogy érdemes küzdenie hiszen szeretetbe várjuk. Hazafelé végig telefonon beszéltünk a családdal hogy mire hazaérek lehiggadjak. Felkavaró egy helyzet. Sajnos volt olyan kisgyerek akit senki nem látogatott. És volt olyan ahol Telefonálni kellett a szülőnek hogy ugyan fáradjon már be a műtéti engedélyt aláírni mert meghalhat a gyerek. Szívszorító volt. Viszont rengeteg sorstárs szülővel hozott össze a sors. Velük a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Van akivel facebookon és van akikkel találkozunk is. De folytatom a műtét utáni nappal. Először léptem be a postoperatív intenzív osztályra. Steril ruha és sok fertőtlenítés után oda vezettek Boldihoz. Életem legnyomasztóbb helye volt. Mi életemmel csak úgy mondjuk mindig hogy a hely ahol érezni a "kaszás" jelenlétét. De ez komoly! Boldi ott feküdt nyitott mellkassal. Le volt takarva de tudtam. Rengeteg cső mindenfelé. Orrán, száján, karjában, nyakában, lábában... Több mint tíz óriási fecskendőből érkeztek a gyógyszerek. És a pittyegés. Egyszerűen leírhatatlan aggódás. Felpuffadt kisfiú pihegett előttem. Mintha nem is ő lett volna. Teltek a napok és nem akart javulni az állapota. Nem tudták levenni a lélegeztető gépről. Alacsony volt a szaturációja. Jártam hozzá és csak simogattam. Beszéltem hozzá. Fejtem neki a tejet mert tudtam az a legjobb neki. Mivel altatva volt az orrán keresztül adták neki a szondán. 10 nap után végre levették. Nem volt túl magas a szatja de végül levehető volt. 2 hét után levitték a sima intenzív osztályra. Végre magamhoz vehettem. Igaz csak óvatosan mert oxigént még adni kellett neki. Sajnos nem akart enni sokat mert elfáradt. Így a maradék tejet amit az üvegben hagyott azt szondán adták neki. Nagy nehezen lekerültünk arra az osztályra ahol egész nap vele lehettem. Csak éjszakára nem. Ilyenkor is mint mindig hazamentem. Sári nagyon nehezen viselte hogy nem vagyok otthon. Sokat sírt. Szegény életem nagyon igyekezett. Tudta hogy nincs más megoldás. Nekem Boldi mellett a helyem. Hétvégente jött velem a kórházba egy pár órát. Ha a gyerekek ott voltak akkor felváltva voltunk bent Boldinál. De volt olyan hogy apuéknál leraktuk őket mert a közelben laknak. Ilyenkor ketten együtt mehettünk be. Persze sírtunk. Ezt nem is lehet másképp. Egyszer megengednék hogy a kicsik megnézzék a folyosón. Katica úgy nyúlt hozzá Boldihoz mint egy igazi anya. Nagyon megható volt látni. Sári egyelőre nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Adri nem akart bejönni mert pánikolt. Nem tudta kezelni a helyzetet. Sajnos Boldi kamra nyomás nem akart javulni. Ezért csináltak egy szívkatéterezést. Ott sem találták meg a problémát. Csomó gyógyszerrel végül visszavitték Boldit a Fehérvári kórházba ahol született. Itt már nem mehettem a mentővel. Külön kellett Oda mennem. Meg kellett tanulnia enni. Az volt a baj hogy keveset és lassan evett. Bevallom volt hogy kiöntöttem a maradék tejet a cumisüvegből mert tudtam hogy otthon nem 3 óránként adok enni neki. Itt tartották. Amit nem evett meg azt belenyomták szondán. Azt meg persze kihányta. Otthon szépen akkor és annyit eszik amennyit akar. Hamar elfáradt és elaludt. Meg kellett tanulnom fecskendőből gyógyszert beadni. Sajnos volt mit... 
A pocakom is szépen kerekedett. Nem volt nagy de olyan kismamás volt. Két ünnep között elballagtunk az orvoshoz hogy megerősítést kapjunk és elkezdődjenek a vizsgálatok. Még korai terhességnek vélték és azt mondták valóban terhes vagyok a petezsák szépen növekszik de embrió sajnos nem látható. Pedig már 8 hetes terhes voltam. Egy hét múlva kontroll. Ugyan azt elmondta a doki. Kérdeztem mennyire normális ez hogy 9 hetesen még nem látható baba amikor már elvileg szívműködése is van. Mondta ez még belefér. Másnap Életem összefutott egy ismerősével akik szintén babapróbálkozáson vannak de már évek óta. A lánynak két olyan terhessége volt hoyg üres petezsák volt és a 12. héten abortuszt kellett végezni. Összetörtünk. Még volt 1 hét a kontrollig de összetörtünk. Én elkezdtem elhagyni tudat alatt a terhes jeleket. Nem tettem a kezem a pocakomra és az ülésem sem volt már az a kimondott kismamás. Egy hét múlva mentünk a kontrollra. 10 hetes voltam. Az embrió látszódott de a szívverés nem. És ráadásul a petezsák is húzódott össze. A doki közölte sajnos vetélést kell alkalmazni. Nagyon rendes volt mert látta összeomlottam teljesen. Átérzéssel beszélt és Ő maga utánajárt a műtét időpontjának. Másnap! Talán jobb is volt így hogy azonnal volt a műtét mert nem rágódtunk rajta sokat. Utólag is nagyon hálás vagyok a dokinak mert akikkel együtt feküdtem a kórházban nekik saját maguknak kellett a műtét időpontja után járkálni és heteket kaptak. Én meg azonnal. Amikor kijöttem a hírrel Életemhez léptem és kitört belőlem a sírás. Azonnal tudta mi van. Rohantunk vérvételre és hazajöttünk. Csak csendben bújtunk egymáshoz. Azt sem tudtam Adrinak hogyan fogom elmondani. Ő várta a legjobban. Amint megtudta hogy kistestvére lesz azonnal újságolta az oviban. Sokszor puszilgatta a pocakom és beszélt a kistestvérhez. Már azt is kitalálta milyen játékokat fog neki odaajándékozni. Jól viselte a rossz hírt. Picit nyűgös lett de megértette. Másnap reggel hamar bevittük az oviba és irány a kórház. Ott sokat kellett várni. A bosszantó az volt hogy éhgyomorra kellett menni a műtét miatt és ehhez képest nem kapkodtak. 7 re kellett ott lenni de a szobát csak fél 10 kor kaptuk meg. A műtét pedig fél 1 kor volt nekem. Nem voltam éhes mert abban az állapotban nem kívánja az ember inkább attól féltem rosszul leszek hiszen újabb vérvételen kellett átesnem. Érdekes volt mert a többi lány akik ugyan ezzel a problémával voltak bent ők nem emlékeztek semmire. Elvileg altattak minket de én végig fent voltam. Amolyan éber kóma lehetett mert a szemem nem tudtam kinyitni csak hallottam ahogy beszélgetnek körülöttem és éreztem ahogy műtenek. Szörnyű volt. Szerencsére fájdalom nélkül megúsztam. Lelkileg fájt nagyon. Aztán elaludtam és amikor felébredtem elmentem mosakodni majd közölték fél 5 körül hazamehetünk. Ez volt fél 3 kor. Kérdeztem de ha én jól vagyok nem lehet e előbb menni. Mondták ha jól vagyok persze. Hívtam is Életem aki elugrott Adriért az oviba és fél 4 körül már ott is voltak. Kicsit szédelegtem 2 napig de fájdalmaim nem voltak. Szerencsére a munkahelyemen is mindenki együtt érző volt és kiírtak 1 hétre. A műtét csütörtöki nap volt de hétfőn vissza kellett mennem. Komplikáció lépett fel és azonnal bent akartak fogni egy újabb műtétre. Kézzel lábbal tiltakoztam mert nem készültem úgy és a gyerek meg az oviban volt. Mondták menjek vissza másnap addig intézzem a vérvételt. Másnap újra kórház ahol kiderült még sem kell újabb műtét. Távozott belőlem minden olyan anyag ami miatt újabb műtét kellett volna. Azóta helyre álltunk lelkileg is és én testileg is. Érdekes volt látni és érezni hogy a műtét után pár nappal visszatértem a régi énembe. Életem nagy örömére újra kívántam Őt. 
![;]](http://img638.imageshack.us/i/sany0032.jpg/)
Biztos vagyok benne ha elolvassa azonnal át fog ölelni és szerelmesen megcsókol. 
Különösen az egyik kislány. Tegnap a szomszéd kisfiúért mentünk az oviba. A Balázsért. Pé manó most beteg így nem jár oviba tegnap óta. Mivel én dolgoztam a szomszédból a Vera vitte doktornénihez. És amikor mentünk a Balázsért az összes csajszi odarohant és köszönt pé manónak. Ő meg csak szégyenlősen mosolygott. Kérdezték mikor jön. Az óvónéni is azonnal ott volt és kérdezgette hogy van Adri. Nagyon jó érzés volt ezt mind látni. Látni hogy szeretik őt. Így teljes biztonságban tudom őt az oviban. Tudom hogy nem szomorkodik egyedül a sarokban hanem játszik a lányokkal.
Ezt azt hiszem már megszokhattuk... Együtt vagyunk és szeretjük egymást. A pénz nem befolyásol minket.
Na nem olyan buli volt. Semmi extra. Én kólát ittam a fiúk meg sört. Én szinte végig a gyerekekkel játszottam. Majd hazajöttünk Adrit lefektettem és összebújtunk Életemmel. Nagyon megható számomra ez az este mert Életem csupa gyönyörű dolgokat súgott a fülembe. Az év első fele olyan volt mint az elmúlt évek összessége. Semmi különös. Éltem a megszokott életem. A második fele az ami teljes fordulatot hozott az életemben. Nyár vége felé már erősen érezni lehetett hogy valami készülődik. Egyszer úgy éreztem hogy közel vagyunk már Életemmel ahhoz hogy együtt élhessünk néha meg azt éreztem hogy soha nem jön el a pillanat. Aztán a régi munkahelyemen jósolt az egyik kolléganőm. Azért megemlítem én nem hittem ezekben. És megijesztett. Megijesztett mert túl közelinek tűnt amit megjósolt. Megjósolta a jövőmet ami valóra vált. Szinte mindent elmondott ami megtörtént most az elmúlt 4 hónapban. És jött Életem hogy Ő most tiszta vizet önt a pohárba és leül megbeszélni a dolgot az akkori párjával. Viharos gyorsasággal történt a változás. Pár nap múlva már együtt is éltünk. Miközben a fellegekben kellett volna járnom én helyette padlóra kerültem lelkileg. Életem legnehezebb hetei következtek. Ré kellett döbbennem hogy a családom nem érdeklem és nem áll mellém. Azt gondoltam eltelik egy kis idő és rendeződnek a dolgok. Nem így lett. Félig rendbe jöttek de csak félig. Én már nem is hiszem hogy valaha megoldódik az ügy. Ezt nagyon sajnálom de mégis úgy érzem már túlléptem rajta. Hiányoznak de elfogadom a döntésüket. Én úgy érzem megtettem amit tehettem.
Mivel cuncika még csak 4 éves és körülöttem nem nagyin volt mostanában tini gyerkőc így nem készültem fel rá. A múltkor is már tapasztaltam hogy nem könnyű egy tinédzserrel de a mostani kifejezetten rosszul esett. Persze tartottam magam de néha legszívesebben elsírtam volna magam. Úgy éreztem egyszer-egyszer hogy én váltom ki belőle az ellenszenvet és az fájt. Hiszen úgy éreztem mindent megteszek hogy jól érezzék magukat. Tulajdonképpen a két gyerek közül a kislány volt akivel nehezebben jöttem ki. Nem is nehezebben jövök ki hanem nehezebben közeledek felé. Remélem hamar eltelik ez a dackorszak és akkor lehetünk majd igazán jóban is. Természetesen nem haragudtam rá inkább csalódott voltam hogy nem tudom kezelni magamban. Én is voltam tini én is éltem a dac korszakomban. De én csak a szüleim felé docoskodtam. Majd alakul... az biztos hogy elzárkózni nem fogok. Szeretettel várom őket amikor csak jönnek. 
Egyszer csak látom a síneken túl hogy ott megy Életem autója. Akkor szinte biztos voltam hogy nincs egyedül. Aztán nem sokkal később látom közeledik. Többen ülnek benne. Hűha... gyorsan elfordítottam a fejem mert rólunk nem tud más... Illetve aki tud az még nem látott engem és nem is akarjuk. Elhajtottak mögöttem majd néhány perc múlva jött Életem. Gyalog. Megbeszéltük elgurulunk egy másik helyre. Ott egyedül voltunk és azonnal egymásba habarodtunk. Húúúú de rég vágytam már RÁ!!! Olyan kényeztetésben volt részem amit régen kaphattam már meg. Mindig úgy alakult hogy nem lehet. De most!!! Úristen! Valami álom volt. Gyönyörű volt. Persze néha jött arra egy-egy autó de az csak fokozta az izgalmakat. 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
A mostani randin is velünk volt. Megint olyan egymásnak esős volt de ez így volt jó. Jó? Tökéletes! Két menet közt picit beszélgettünk. Na nem sokat. 
ÓÓÓ az már nagyon nagyon régen volt. Mostanában nagyon rossz alvó voltam. Tegnap óta úgy alszok mint a bunda. Az a baj velem ha hazajövök és lefekszem akkor nem tudok elaludni. Jár az agyam az aznapi munkámon. Vagy ha nem tudok azonnal lefeküdni és este odakerül a sor hogy akkor alvás mert már összezuhanok akkor sem tudok elaludni hamar. Túl fáradt vagyok hogy az agyam lebontson. Viszont tegnap reggel ahogy beszélgettünk kiadtam magamból a munkám során felgyülemlett morcosságot és ahogy letettem a fejem azonnal elaludtam. Este is. Beszéltünk. Elmeséltem Életemnek mik történnek mostanában itthon meg hasonlók és megnyugodtam. Vagyis belülről kiadtam amit másnak nem tudnék úgy elmondani és hihetetlenül jó érzést kaptam a bosszúságok helyére. Életemmel lenni maga a nyugalom. Tudom hogy ha együtt élnénk nem bosszankodnék ennyit mint most. Nem maradnának bennem rossz dolgok mert Vele mindent megtudok beszélni. Olyan jó Vele! Sajnos most a szemem miatt kevesebbet gépezek. Érzem hogy nem tesz jót neki. De így is megpróbálok minél többet Életemmel lenni. Szükségem van rá!
Álmosan de boldogan botorkáltam ki Életemhez. Sajnos sokat nem tudtunk beszélni mert csak később tudott belépni. De így is gyönyörűen indult Vele a nap. Megemlített egy lehetséges randit erre a hétre de minden nagyon bizonytalan. Neki is és nekem is. Meglátjuk mi lesz belőle. Remélem egy csodálatos együtt lét. 
Van élet az ágyon kívül is. Mi már csak tudjuk... Aktív témák
- Xiaomi Redmi Note 14 Pro 5g 8/256gb - Szép állapot, akár beszámítással
- LG 70UN74003LA Smart LED Televízió, 70" (177 cm) - 4K Ultra HD, HDR, webOS
- TP-Link RE650 AC2600 (RR650) WIFI hatótávbővítő
- BONTATLAN Új Iphone 16 és 16 Plus 128-512GB 1év APPLE garancia gyári független Deák AZONNAL Átvehető
- ÚJ Bontatlan iPad Air 6 - 7 gen 11 és 13 Minden szín 1 év Apple Garancia Azonnal Átvehető DEÁK Térné
- HP szerverek áron alul
- LG 45GR65DC-B - 45" Ívelt 1500R / 5120x1440 / 200Hz 1ms / Adaptive Sync / AMD FreeSync / HDR 600
- Bomba ár! Lenovo ThinkPad T470s - i5-6GEN I 8GB I 256GB SSD I 14" FHD I Cam I W10 I Garancia!
- Újszerű Apple Macbook Air 13 - M2 - 30 Ciklus - 100% Akkumulátor - 8GB/256GB SSD - MAGYAR - Éjfekete
- Bomba ár! Lenovo ThinkPad Yoga X390 - i5-8G I 8GB I 256SSD I 13,3" FHD Touch I Cam I W11 I Gari!
Állásajánlatok
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest