Nagyon nehéz éjszakán vagyok túl. Én kis naív azt hittem ha már lázam nincs akkor végre kifelé lábalok a náthából. Na persze... Szinte semmit nem tudtam aludni. Tegnap még dolgoztam. Igazából ott még nem is volt gond. Bár éreztem hogy még bennem van a nátha. De amikor lefeküdtem akkor jött elő egészen. Szinte szétrobbant a fejem az orrfújástól de akkor sem tudtam elérni hogy levegőt kapjak az orromon. A gyerek úgy néz ki rendbe jött többé-kevésbé. Ennek nagyon örülök.
Sajnos a mai beszélgetés reggel elmaradt. Átaludtam a lehetőséget. Köszönhető a bennem lappangó nyavajának. Ma még dolgozom aztán 2 nap pihi. Remélem visszarázódom a kerékvégásba mert fel fog őrölni ha Életemet nélkülöznöm kell. Nem tudok létezni nélküle. Szükségem van RÁ! Este egy csodálatos levéllel lepett meg. Úgy adódott hogy csak ma reggel tudtam elolvasni. Ő mindig nehezebben tud írni ezért külön meglepetés volt hogy most egy hosszabb levelet kaptam tőle. Erősen dobogott a szívem ahogy olvastam minden szavát. Érezni lehette rajta hogy Ő is mennyire örült a leveleimnek. Imádom ŐT boldoggá tenni. Ez közös öröm. Hiányzom neki én is. Tegnap szerettem volna képet küldeni neki de közbeszóltak. Érezni lehetett rajta hogy csalódott volt. Ma ezt mindenképpen pótolom. Szeretném ha örülne mert akkor én is nagyon boldog vagyok. VELE! Vannak pillanatok amikor egy-egy szó olyan mély hatással van rám. Valahogy mindig megérezzük hogy mikor van a legnagyobb súlya annak a szónak vagy mondatnak ami bennünk van egymás iránt és a megfelelő pillanatban kiadjuk magunkból. Ilyenkor nagyon meghatódunk. Voltak randik is amikor olyan szavak hangzottak el amiket kimondani még nem mertünk csak leírni. Kimondva élőben teljesen más hatása van az érzelmeknek. Amikor ott állunk és nem merünk egymás szemébe nézni de érezzük valami most történni fog. Érezzük hogy most történnie is kell. Nagyon megható pillanatok ezek. Emlékszem amikor először a fülembe súgta ezt a mondatot: szerelmes vagyok beléd! ÓÓÓ én szólni sem tudtam. Odabújtam hozzá és szorosan öleltük egymást. Nekem szinte könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól. Mivel szünni nem akaró ölelésbe merültem halkan megkérdezte minden rendben van e. Én csak bólintani tudtam. Éreztem ha megszólalok akkor elerednek a könnyeim. Tudom hogy nem kellett volna szégyelnem a könnyeimet de valahogy mégis úgy érzem így jobab volt. Szebb volt. A tökéletes pillanatban mondta ki. Számtalan ilyen elérzékenyült pillanatunk volt már. És biztos vagyok benne hogy lesz is. Mindig van! És itt nem csak szavakról van szó. Egy kép, egy mozdulat... bármi ami még szebbé teszi ezt a gyönyörű szerelmet. A mi szerelmünk tényleg egy álom.

Mindenkinek legyen kellemes napja!

ÓÓÓ újra érzek ízeket. Éppen a kedvenc forró italomat szürcsölöm és újra érzem a selymes ízét. Hmmm nagyon fincsi. Ezek szerint mégis gyógyulgatok. Hurrá!