Kellemes napot mindenkinek!
Nekem az volt. 
De ne szaladjunk ennyire előre.
Itt volt a hétvége. Iszonyatosan hosszú volt. Szombaton reggel beszéltünk Életemmel. Hiányzott már nagyon. Még tudtunk a csütörtöki randiról beszélni és ez csodálatos volt. Még égett bennünk az emlék. A napom elég unalmas volt. Csak ritkán tudtam jönni hozzá levelet írni és akkor is csak 1-1 mondatot. Aztán tegnap reggel is tudtunk beszélni de csak icipicit. Gyermekem keresztül húzta a számításainkat. Nem haragudtam rá egyáltalán. Életemmel még az előző randin beszélgettünk hogy mostanában nagyon nehéz lesz találkoznunk. Sőőt lehet nem is fogunk tudni hetekig. Elfogadtam és úgy gondoltam ebbe bele is nyugodtam. Felkészítettem a szívemet és kivárom a soromat. Addig úgyis itt vannak a reggelek és levelet is tudok írni neki. Meg az üzik is maradnak. De egy randi az mégis csak randi. Nem tudom miért de tegnap délelőtt egyik pillanatról a másikra magamba roskadtam. Talán eljutott az agyamig hogy most egy darabig nélkülöznöm kell ŐT. Hihetetlen mennyire lehangolódtam. Először nem is értettem magamat. Tulajdonképpen még most sem igazán tudom az okát ennek. Néha letudtam ülni a gép elé lopva és tudtam volna írni egy keveset de nem ment. Csak a fájdalom dőlt belőlem. Nem akartam kiadni magamból mert nem akartam hogy Életem azt gondolja hogy hisztizek. Pár szóban elmondtam neki ami bennem volt de bővebben nem írtam az érzéseimről. Érezte hogy hiányzik nekem és hogy picit bánt valami. Életem ellátott mindenféle fincsi levélkékkel. Imádom amikor olyan kis őrült és pimasz. Egyszerűen oda vagyok érte! De sajnos a levelei sem segítettek igazán.
Ma reggel sikeresen elaludtam. Még pár perc volt életem indulásáig így ágyban maradtam. Megvártam azt az időpontot amikor indulni szokott mert olyankor kapok egy üzit hogy onnantól nyugodtan írhatok. Ránéztem a telefonra és láttam hogy 2 üzi is vár. Megnéztem és láttam hogy az elsőben vár rám a hálóban. A második pedig 1 perce érkezett hogy elindult. Megírta hogy vár engem egy meglepi. Nekem sem kellett több. Óvatosan kiosontam a géphez és kerestem a meglepit. De nem találtam. Minden lehetséges helyen néztem de sehol nem találtam meglepire utaló jelet. Meg is írtam neki hogy nem találom. Akkor utalt rá hogy másfelől kell keresgélnem. Nekem elsőre egy randi lehetősége villant fel de mivel beszéltük hogy erre nem sok esély van így félve említettem neki a gondolatomat. Jött a válasz hogy jó helyen keresgélek. ÓÓÓ egy randi!!! Azonnal készülődni kezdtem. Nagyon izgatott lettem pillanatok alatt. Szerencsére a gyerek is elég korán kelt így nyugodtan készülődhettem. Ovi után irány a randi. Picit közelebb volt most a randi és ráadásul a város is szépen járható volt így hamarabb ölelhettem meg Életemet. Amint átölelt átfutott rajtam hogy igen! Ő hiányzott ahhoz hogy helyre billenjek. Éreznem kellett ŐT ennyire közelről. Picit hosszúra sikeredett az ölelés amire nekem óriási szükségem volt. Csak öleltem, öleltem és öleltem. Jött a csók. Forró és szerelmes mint mindig. Beültünk az autóba és beszélgettünk. Vidámak voltunk. Én újra rengeteget beszéltem. Főleg picinyaminkról. Sok sok érintéssel egybekötött beszélgetés volt. Sokszor bújtam hozzá. Persze egészen közelről is öszebújtunk. 
Ismét valóra vált a most már közös álmunk. Elmondani nem lehet hogy mennyire boldoggá tesz minket ez az érzés. Hihetetlen összhangban vagyunk egymással. Én csak ültem az ölében és ráborultam. Apró csókokkal kényeztetett. Imádom. Felszabadultunk teljesen. És nagyon természetesen tudtunk beszélni bizonyos dolgokról. Ezek többnyire itthoni dolgok. Nagyon jól esett Vele megbeszélni a családi dolgokat is. Majd újra picit magamba zuhantam. Igazából nem is szomorú lettem hanem van egy vágy bennem ami egyre erősebb az idő haladtával. És ezt meséltem el neki. Azt hogy mennyire hiányzik az hogy nap mint nap hozzá bújhassak. Az hogy egy pillantásból, egy mosolyból vagy akár egyetlen szóból is megértenénk a másikat. Most is így történt. Volt egy elengedett mosoly amiből ő tudta mire gondolok. Ezekre nincsenek szavak! Szükségem van RÁ! Vele mindent meg lehet beszélni. Megért és mellettem van. Én szintúgy. Nem kell elhallgatni semmit egymás előtt. És természetesen szóba került a közös gyermek is. Hogy mennyire akarom már. És mennyire fáj hogy még nem lehet velünk. Nem is az a fontos hogy már a kezemben tarthassam hanem az hogy tudjam már velünk van és növekszik. Csak telik az idő és egyre erősebb bennem a vágy. Nagyon régóta próbálkozunk és nagyon irigykedem a terhes ismerőseimre. Én érzem hogy megkapjuk csak még várnunk kell rá. De meddig?
Miközben én csak lesütött szemmel meséltem a fájdalmaimról Életem finom simogatásokkal és apró bújásokkal jelezte hogy semmi baj nincs. Ő mindig itt van mellettem. Többször is nagyon meghatódtam a mai randi alatt. Az egyik ilyen akkor volt amikor kérte hogy bújjak oda hozzá. és volt amikor kérte hogy csókoljam meg. De a hangja ahogy kérte... Elérzékenyültem. És amikor azt mondta nekem hogy szeretlek édes. Na ott majdnem könnyekig hatódtam. És akkor is amikor már búcsúztunk és azt mondta szeretlek. Ezt nem is lehet leírni. Gyönyörű pillanatok ezek. Biztos sokan gondolják miért hatódom meg ennyire ha azt mondja nekem hogy szeret. Azért mert Életem ezt ritkán mondja. Többnyire azt mondja hogy imádlak. A szeretlek túl mélyen van benne és akkor jön ki amikor nagyon mélyre kerülünk érzelmileg. Ezzel én is így vagyok. Talán jó ha 2× kimondtam neki ezt a legszebb szót. De nincs is rá szükségünk. Érezzük hogy mit jelentünk a másiknak. És ez minden szónál fontosabb.
A búcsú is nagyon megható volt. Percekig tartott mir eelengedtük egymást. Soha véget nem érő ölelésekkel búcsúztunk. És mindig volt egy utolsó csók. 
A rengeteg beszélgetés alatt szóba kerültek intimebb dolgok is. Jó volt róla beszélni. Fontos is hogy megbeszéljük ezeket is. Talán egyszer majd írok erről is ide. De most még nem menne. Nagyon megváltoztatott engem a szex iránti nézetemben. És jó irányba mozdított. Egy álom Vele az életem! Most újra a felhők közt szárnyalok annyira csodálatos volt vele ez a nap. Nagyon hálás vagyok neki a mai randiért és mindenért amit Tőle kapok! De lehet hogy a sorsnak kell a nagyobb köszönetet mondanom amiért összehozott minket. Köszönöm!
További kellemes napot!
