Lebetegedtem. 2 éjszaka is betegen dolgoztam. Érdekes mert ehhez képest nagyon jól bírtam a munkát. Lehet hogy a munka csodákra képes? Nem is tudom. Inkább a szerelem. Az mindenre gyógyír. Életem itt volt velem minden nap. Nem hagyott magamra. Aggódott értem de nem volt miért. Tegnap délután már elszégyeltem magam mert folyton csak arról tudattam milyen az állapotom. Igaz hogy ha nem említettem akkor kérdezte. De én nem akartam magam sajnáltatni. Nem szokásom. És nem akartam benne aggódalmat kelteni ezért este tudtam neki írni pár sort amiben meg sem említettem hogy vagyok. Ahhoz képest hogy egész éjjel nem aludtam nem vagyok álmos. Persze.... hogyis lennék amikor itt az alkalom hogy vele lehessek. Sajnos beszélni nem tudunk de legalább írhatok neki. Nem kell titokban nézegetnem körbe mikor lépnek be a szobába. Most jó ez a nyugi. Vágytam már rá. Ha minden jól alakul akkor a jövő héten hétköznap újra minden a régi lehet. Naponta többször elmondhatom neki hogy mennyire szeretem és hogy egyre jobban hiányzik. Az elmúlt 2 hétben sok randink volt. Na nem úgy sok csak magunkhoz képest. Rendesen elkényeztetett. És most eljutottam arra a pontra hogy én már most azonnal átakarom ölelni. Szeretnék hozzábújni és csak hallgatni amint kalapál a szíve. Néha lehajolna és a fejemre nyomna egy apró csókot. Óóóó nagy szükségem lenne rá.
Itthon mindenkit levert a betegség. A gyerek bírja. Fáradhatatlan. Jót tenne már neki egy kis közösség de amíg nem gyógyul meg addig esélytelen. Remélem hamarosan kilábalunk ebből a nyavajából. Sajnos ez mind az oviból van... Úgy látszik nem csak a gyerek immunrendszerének kell beszoknia hanem a miénknek is hozzá kell szokni. A legjobban azt utálom amikor egy belső láz kicsattan valahol rajtam. Naná hogy a számon. Illetve a számban. Nem elég hogy nem érzek se illatot se ízt annyira náthás vagyok de még a szám is fáj. Neee most nézem mennyit panaszkodom. Pedig nem is akartam.
Jó lenne ha a belső órám visszaállna a régi időre. Ébresztene reggelente amikor Életem vár rám. Hiányzik hogy beszélhessek hozzá és ő meghallgatna. Érezni innen a távolból is hogy érdekli amit mesélek. És imádom ŐT is hallgatni. Mert ŐT imádom! Amikor meglátom azonnal kalapál a szívem. Kell néhány perc mire visszatér a normál ütemre. Illetve megközelíti a normál ütemet. Ezt az érzést nem lehet szavakba önteni. Csodálatos érzés kerülget amikor VELE lehetek. Most nagyon nagyon hiányzik. Szomorú vagyok hogy nem tudom mikor tudunk legközelebb beszélni. Félő hogy átfogom aludni a lehetőséget. Szurkoljatok nekünk.

Mindenkinek kellemes pihenést a hétvégére!