Eltelt a szenteste és lassan eltelik a karácsony első napja.
Még kedd este elkészültek a bejglik. Ebben természetesen picinyami is segített.
Tegnap már csak az ebéd és némi sütemény maradt. Amíg én főztem addig a család a fát díszítette nagy izgalommal. Néha én is besegítettem de igazáól az nélkülem zajlott. Szép lett a fa. Gyermekem tátott szájjal nézte sokszor a sötétben ahogy szépen világítanak az izzók a karácsonyfán. Most van abban a korban hogy tudja mi is az a karácsony. A délutáni alvás hamar le lett zavarva. Tudtam hogy akkoriban jön majd a Jézuska. Nagyon szeretett volna vele találkozni de a Jézuskának még sok gyerekhez kellett menni ezért nem tudta őt megvárni. Picit csalódott volt de amint meglátta a sok ajándékot már nem is érdekelt hogy nem várta meg őt. Lelkesen bontogatta a számára értékes ajándékokat. Nagyon jó érzés volt látni az őszinte örömöt és csodálkozást az arcán. Ekkor döbbentem rá igazán hogy IGEN! A karácsony az a gyerekekről szól igazán. Az ő örömüket és csodálatukat elnézve én is boldog vagyok. Nekem ez a legszebb ajándék. Persze hazudnék ha azt mondanám Életem eszembe sem jutott. Minden pillanatban azt kívántam bárcsak Ő is láthatná ahogy együtt örülünk. Szerettem volna ha velünk együtt örül. Ő is boldog volt a másik oldalon. De azért más ha együtt örömködünk. Számtalan levéllel lepett meg tegnap és ma és ezt nem tudtam egészen meghálálni neki. Sajnos nekem nagyon nehéz gép elé kerülnöm és akkor is csak pár szóra. Néha tudtam jelezni felé az érzelmeiemet de az édes kevés. Ma megadatott hogy bővebben írjak neki és ez most megnyugtató számomra. Csodálatos ember mert érezni lehet hogy nem hagy magamra. Mindig velem van! Köszönöm Életem!
Ma vendégségben vagyunk holnap pedig jönnek hozzánk. Ezzel még koránt sincs vége a vendégeskedésnek. Vannak vidéki rokonok is akikhez le kell utazni mivel ők autó nélkül nehez mozognak. Nekünk pedig nem nagy fáradság. Ha minden igaz szombat reggel beszélhetünk Életemmel. Húúú már annyira várom! Hiányzik. Nagyon hiányzik.

További szép ünnepeket kívánok!