Mint ahogy azt említettem tegnap, ma lehetőség adódott egy randira. Természetesen mint mindig az utolsó pillanatig bizonytalan volt minden. Reggel sikerült elaludnom és amikor felébredtem mindenki felkelt. Nem is értem miért kukorékolt ma a család ennyire korán. Ez picit bosszantott mert kellett volna beszélnünk. Szerencsére az eső végül elállt ami nagyon bolygatta a randi esélyét. Nyugodtan eltudtam itthon készülni. Irány az ovi utána be az autóba. Sütött a nap aminek nagyon örültem. Persze a városban dugó mint mindig. De már előre bekalkulálom mert kiszámíthatatlan a városi forgalom. Elképesztő hogy hétköznap és hétvége között 1 órás különbséggel teszem meg az utat. Útközben eleredt az eső és attól rettegtem jön a telefon hogy fordulhatok is vissza. Már a célvárosban jártam amikor megnyugodtam. Innen már nem fogok visszafordulni. Ha kell egy ölelést mindenképpen kicsikarok! Leparkoltam és megírtam hogy én már a helyszínen szeretem. Nem telt bele 2 perc és már láttam is Életem közeledni. Megpróbáltam visszatartani a szívem igencsak heves dobogását de nem sikerült. Kiugrottam a kocsiból és már öleltük egymást. Én zavaromban valamit kérdeztem. Talán azt hogy nem lesz a e problámája abból hogy esik az eső. Nem volt. Jött a mindent elsöprő csók is. Másfél hét telt el az utolsó randi óta de egy örökkévalóságnak tűnt mindkettőnknek. El is indultunk a helyünkre. Természetesen voltak ott. De mi nem zavartattuk magunkat. Megálltam és összeborultunk. Úgy csókolóztunk mint egy igazi szerelmes pár. Mert hát azok is vagyunk. Olyan igazi lágy de mégis szenvedélyes csókok voltak. Közben beleheltük a kocsit így nem lehetett se ki-se be látni. Újabb csók következtében Életem keze már el is kalandozott. 
Na itt vesztettük el a fejünket. Aztán a nagy lendületben kifáradtunk és megpihentünk egy kicsit. Beszélgettünk. Imádok hozzá beszélni. És imádom ahogy figyel rám. Néha pimaszul közbevágott de élveztem minden vele töltött pillanatot. Nem is emlékszem rá mennyi időt voltunk ott. Talán másfél órát. Sokat beszélgettünk amire mindkettőnknek nagy szüksége volt már. Nagyon megnyugtató érzés hallani a hangját. Bezsebeltem tőle egy kis emléktárgyat is. Kicsit hevesek voltunk és leszakadt egy gombja. 
Eltettem emlékbe. Megy a féltve őrzött kincsek közé. Készült közös kép is. Sajnos úgy néz ki most egy jó darabig nem tudunk találkozni. Erre már készítem is magam egy ideje. De nem szomorkodom nagyon hiszen tudom hogy annál édesebb lesz a következő randi. Hiányozni fog nagyon de nem fogjuk nélkülözni egymást teljesen. Hiszen itt lesznek a reggelek. Mondom én aki mostanában mindig elalszik. 
Ma megállapítottuk hogy elalvásban is egyformák vagyunk. Amikor munka után lefekszem szükségem van időre hogy kikapcsoljam nem csak a testem de az agyam is. Életem ugyan ilyen. Elmondta hogy neki mi az ami segít. Lehet megfogadom a tanácsát. Felborult az életem de igyekszem rendszerré alakítani. Remélem hamar belejövök mert nagyon rossz így nélküle. Sokkal vidámabb és nyugodtabb a napom ha reggel Vele ébredhetek. Annyira hiányzik! Mert annyira szeretem ŐT! Ezt a napomat is igazi álommá varázsolta. Neki köszönhetem hogy ma együtt voltunk. Rengeteget tett a mai randiért amiért nagyon hálás vagyok neki. Remélem éreztetni is tudtam vele hogy mennyire sokat jelent nekem. Hihetetlen hogy mennyire elszakadunk a külvilágtól ilyenkor. Ma például arra lettem figyelmes ahogy pihegtünk egymás karjában hogy elmegy mellettünk valaki és nézelődik. És amikor hátranéztem akkor láttam hogy megállt mögöttünk egy kisteher szinte közvetlen a kocsi fenekénél. Semmit nem észleltünk belőle. Annyira elmerültünk egymásban. Ilyenkor csak MI vagyunk. Nem létezik a világ. Egyetlen világ létezik csak. Ahol ketten vagyunk. Ma már biztos hogy egész nap úszom a mámorban. Édes lesz az álmom is mert itt lesz mellettem. Ma még érezni fogom azt ahogy megérintett. Ahogy megcsókolt és ahogy a fülembe suttogta hogy imádlak életem. ÓÓÓ nem tudok elszakadni még a randitól.
További szép napot kívánok mindenkinek!
