Ennek az átkozott betegségnek köszönhetően fogytam 1,5 kilót. Tudom most sokat gondoljátok hogy na és? Ez nem sok. Na igen. Csak hogy én azon küzdök hogy magamra szedjek nem pedig hogy fogyjak. Életemnek kb. 2 éve megígértem felküzdöm a súlyom 48 ra. Ez még nem jött össze. Most kb. 1 hónapja végre elértem a 47 kilót. Ma ráálltam a mérlegre és 45,5 kilót mutatott. Igazából a súlyom drasztikusan visszaesett miután Életemmel szerelmet vallottunk. Akkor nem sokkal szülés után 52 voltam és egyik pillanatról a másikra 46 lettem. Azóta próbálkozom hízással. Pedig édesszájú vagyok. Imádom az édességet. Főleg a fincsi sütiket és csokis dolgokat. Magát a csokit annyira nem de a csokis finomságok levesznek a lábamról. És a legédesebb csemegét mindig Életemtől kapom. 
Sajnos most nem érzem az ízeket ezért lehet hogy kevesebbet eszem. Úgy vagyok vele hogy kár belém... nem is kívánom az ételt hiszen nem is érzem.
Tegnap beszéltünk mégis!!! Miután a blogot megírtam utána írtam még neki egy kis locsi-fecsi levelet. Imádja olvasni én meg imádok neki írni. Aztán visszafeküdtem az ágyikóba. Sinte abban a pillanatban jött az üzije hogy vár a hálóban. Kiugrottam és már itt izgultam. Egy végtelenségnek tűnt az az idő amíg bejött a rendszer. Hihetetlen állapotba kerültem pillanatok alatt. Olyan izgatott voltam mint az első beszélgetésünk alatt. Remegtem a boldogságtól. Ha itt lett volna és átölel biztosan könny szökött volna a szemembe. Örömkönnyek lettek volna annyira boldoggá tett. Nem sokat beszéltünk de ez most a MINDENT jelentette nekem. Mert Ő maga számomra a minden! Csodálatos volt VELE!!! Még most is boldog vagyok. Teljesen bezsongtam. Voltak pillanatok amikor elolvadtam annyira megható volt vele. és volt hogy csak nevettem mert éppen annyira pimasz volt. Imádom ŐT! Imádok vele lenni!
Sajnos ma reggel több oka is volt annak hogy nem beszélhettünk. Pedig Ő várt rám. Én elaludtam és ha felébredek sem tudtam volna kijönni. Holnap reggel ha törik ha szakad én jövök hozzá. Valahogy be kellene állítanom a belsőmet mert most kicsit össze vagyok zavarodva. Szükségem van RÁ!
Ma 1 hete találkoztunk utoljára de olyan mintha hetek-hónapok teltek volna el. Nagyon hiányzik nekem. Rettenetesen vágyom arra hogy újra átöleljen. Elképesztő nyugalom vesz körül ha vele lehetek. Akkor érzem azt igazán hogy VELE minden perc egy igazi csoda. Egy álom. Ezt az érzést nem is lehet leírni. A leggyönyörűbb érzés ami csak létezik a világon. És egyenlőre nem tudom mikor érezhetem ŐT legközelebb. Picit vígasztal az hogy a jövő héten végre nyugodtan írhatok neki. Erre nekem is nagy szükségem van. Az elmúlt napokban írtam neki leveleket de valahogy nem éreztem egyikban sem hogy áttudtam adni a valódi érzelmeimet iránta. És tegnap az a pár perc beszélgetés segített ebben. Szinte szóhoz sem jutott. Végre megtudtam nyílni neki. És átadni azt ami valóban bennem volt. Az őszinte és egyre mélyebb szerelmem. Fontos hogy éreztetni tudjam VELE hogy mennyire szeretem ŐT!
További kellemes hétvégét mindenkinek!
ÓÓÓ jut eszembe nagyon nagy örömmel tölt el hogy átléptük az 1000. lekérést. Nagyon kiváncsi lennék vajon ki lehetett az 1000. olvasónk. Szeretném megkösszönni hogy ellátogattok hozzánk! Igazán boldog vagyok hogy érdekel embereket a mi szerelmünk története.
