Ismét szépen indult a mai nap. Ha rajtam múlt volna valószínű megint elalszom. De picinyami negyed 6 kor ébresztett hogy szomjas. Gyorsan visszaaludt én pedig kiosontam. Reménykedtem benne hogy lesz néhány lopott percünk. Lett is. Közel 1 órát tudtunk beszélni. Annyira jól esett mindkettőnknek. A vége felé érdekes téma került szóba. A féltékenység. Szerencsére teljesen bízunk egymás érzelmeiben így nem vagyuk féltékenyek. Isemrjük egymást egészen ahhoz hogy tudjuk nincs mitől vagy kitől tartanunk. Egyszer volt bennem egy kis félsz. Ezt akkor is és most is megemlítettem. Akkor Életem nagyon messzire ment volna dolgozni és nem biztos hogy tudtunk volna érintkezni naponta. Ez annyira befordított engem hogy elkezdtem félni. Nagyon. De a sors megszánt és úgy alakult mégsem kell elmennie. Életem tett azért hogy a közelemben maradjon és ezért nagyon hálás voltam neki. Úgy gondolom hogy amíg ennyire erősnek érezzük a másik szerelmét addig nincs okunk a féltlkenységre. Már pedig mi egyre erősebbnek érezzük. Nagyon hosszú idő óta meg sem fordult a fejemben mi lenne ha mégis megtörténne. Számomra ez elképzelhetetlen a jelen helyzetünkben.
Igazán szép beszélgetés volt a ma reggeli is. Annyira gyönyörű vele az élet. Erre nem is találok szavakat!
Sajnos ma vetődött egy kis árnyék is a szerelem mellé. Aggódtam egy nagyon közeli családtagomért. Egy komoly beavatkozást kellett végrehajtani rajta és benne volt az is hogy bekövetkezik a legrosszabb... De szerencsére minden rendben volt. Épp most telefonált nekem. Nagyon örülök hogy jól van.
Próbáltam lefoglalni magam hogy ne gondoljak mindig rá de nagyon nehéz volt. Picinyami is érezte hogy most mire lenne szükségem és ölelget meg puszilgat engem. Annyira édes. Életem vezette rá hogy mennyire fontos ez a szoros kapocs. Az ölelés. Minden randi után sokat ölelget a gyermekem és ez nekem végtelen boldogságot okoz. Főleg úgy hogy tudom ezt az érzést Életemnek köszönhetem. Csodálatos ember! Határtalan szerelmet érzek iránta.
Remélem holnapra már jobban lesz. Ma még beteg de javulgat. Innen küldök neki sok-sok gyógyölelést.
Most hogy nyugodt vagyok újra csak boldogság lakik a szívemben. Életem most olyan helyen dolgozik ahonnan nem nagyon tud üzit írni. Ezért különösen nagyra értékelem minden egyes titkos üzijét. Annyira örülök amint meghallom hogy írt. Ilyenkor a szívem nagy dobbanásokkal jelzi hogy még mindig izgatottá tesz hogy gondol rám.

Most meg kell etetnem egy éhes méhecskét...
Mindenkinek kellemes napot kívánok még akkor is ha az időjárás igen csak szomorú!