Hirdetés
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- Elektromos rásegítésű kerékpárok
- hcl: GPT diszk kisebbre klónozása
- N€T0X|N: Talaria tuning: meg kéne tudni állni!
- Magga: PLEX: multimédia az egész lakásban
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- gban: Ingyen kellene, de tegnapra
- Brogyi: CTEK akkumulátor töltő és másolatai
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- ubyegon2: Airfryer XL XXL forrólevegős sütő gyakorlati tanácsok, ötletek, receptek
Új hozzászólás Aktív témák
-
madgie
titán
válasz
FEDman
#25503
üzenetére
Egy hülye és nyakatekert filozófiát vallva azt gondolom, hogy nagy általánosságban akkor lövök jobb képeket, mikor kevesebb objektív van nálam. Három négy "optikánál", nagy átfogásnál elveszik az ember a technikában, azon pörög az agya, vajon amazzal milyen volna. Előfordult velem is számtalanszor, hogy kimentem csillagozni a teljes cuccal. Csere ide, csere oda, otthon kuka az összes kép. Volt olyan is persze, hogy nem akartam az adott látószöggel látni, hazamentem mondjuk a húszasért... na akkor is kuka lett a vége. Ahelyett, hogy felvettem volna az adott eszközök ritmusát és mondjuk a 14/2.5-tel gondolkodtam volna ,folyamatosan azon kattogtam ,hogy mit lehetne mással csinálni. Talán ez a legnagyobb kerékkötője annak, hogy (relatív) jó képet szülessenek. A múltkori esküvős sorozatnál direkt csak két objektív volt nálam, direkt csak a 45/1.8-cal gondolkodtam nagyrészt, és mit adj isten, ha kellett a 14/2.5, pont időben le tudtam cserélne. Ezzel szemben életemben nem lőttem olyan pocsék sorozatot, mint amikor három váz volt nálam három objektívvel és azzal voltam elfoglalva, mikor melyikkel hová álljak, mit csináljak, nem lenne-e jobb mégis XY összeállításban lőni, miért épp ZW objektívet raktam az Oly-ra, stb.
Röviden, mert sok lett a rizsa: öreg vagyok én már a technózáshoz

Új hozzászólás Aktív témák
Állásajánlatok
Cég: Laptopműhely Bt.
Város: Budapest

