Az eredendő bűn több féle képpen értelmezhető. És ha azt mondom, hogy hajlam a bűnre, vagy még jobb; szabad akarat, ami képes arra, hogy bűnt kövessen el, akkor talán nem is tűnik olyan elfogadhatatlannak ez az eredendő bűn dolog (itt most szembe kerültem más állásponton lévő hívőkkel). Hiszen szabad akaratod van, ezt te sem tagadod. Tudnál bűnt elkövetni, ha akarnál. Ezt sem hiszem, hogy tagadod. A fenti definició alapján ha e két állítást elfogadod, az eredendő bűn rád is érvényes.

Nézzük kicsit más megvilágításból az általad leírtakat. A keresztények nem rád akarnak sütni egy billogot, hogy márpedig te bűnt követtél el és vétkeztél, ami után ujjal mutogathatunk rád.

Aki bűnt követett el, az Istennel, az áldozattal, és magával szemben tartozik azzal, hogy helyreállítsa a bűn előtti állapotot. Ha csalsz a játékban, akkor a győzelem sem olyan édes, és ha van benned legalább egy kis gerincesség, akkor bevallod és bocsánatot kérsz. Előbb-utóbb meg lesz bocsátva a csalásod, és feldolgozásra kerül ez a kisiklás. Egyéb esetben benned maradhat, ami a személyiség fejlődésére is negatív hatással lehet.

A gyónást is kicsit helyre kell tenni. Istennek gyónsz. Hogy mégis mi értelme van annak ,hogy a pap is ott van? Ha valóban megbántad a bűneidet, és ezt egy másik embernek is el tudod mondani hangos szóval, az már valóban azt jelenti, hogy foglalkoztál vele, és meg akarsz szabadulni. Egy embernek nehezebb elmondani a bűnöket, mint Istennek egy imában. Ez arra jó, hogy magadban jobban feldolgozod a történeteket, elmélyülsz, és tényleg érzed is, hogy megtisztulsz.

Az ,hogy utána a pap mond valami feladatot, az ezt az elmélyülést segíti, azt, hogy egy kicsit Istennel is foglalkozz, együtt legyél.

A bűnt nem a pap bocsátja meg. És a bűnbocsánathoz nem a gyónás utáni imák elmondása szükséges. A bűnbocsánat Istentől jön, talán már előbb, mint ahogy mi azt kérjük. Isten részéről ez a dolog aránylag gyorsan elrendeződik, viszont mi emberek nem vagyunk ilyen 'egyszerűek'. És egy gyónás, hogy elmondhatom egy embernek, hogy tényleg végigveszem, min akarok változtatni az életemben, hogy meglegyen a szándék, és az elhatározás.

Az ember számára szükségesek a formalitások, a valós cselekvések. Tehát ha én oda megyek, beülök, imádkozom, akkor jobban érzem az egésznek a súlyát. Valamint egy jó pap jó tanácsokkal is szolgálhat, segít rendbe tenni az életemet.

Amíg nem voltak pszichológusok, addig a pap volt a pszichológus. És ma is egy papnak egy kicsit pszichológusnak is kell lennie. Sajnos az tényleg probléma, hogy nem minden pap jó pszichológusnak, és ilyen esetben jön a 2 miatyánk elmorzsolása, mint penitencia.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''