A mai Szigetelők sátrait meg hálózsákját elnézve már most is nagy a kényelem. Fogja a muki, eldobja a fűbe aztán szétugrik a sátor és csak bele kell feküdni. Olyan, hogy vázat összeilleszteni meg naponta zsinórokon húzni, lekalapálni már nem is nagyon ismerős.
Nem tudom kinek ismerős a Mecsekben Tripammer fa. No én diákként ott táboroztam az erdő közepén, lavorban fürödtünk, pottyantósba @#&#-tunk, irtottuk a darazsakat. No de ott számháborúztunk is (valaki már nem is tudja mi az ).
Igaz ott beton alapon voltak fémvázas katonai sátrak, vasággyal, poros öreg matraccal meg szakadt pokróccal. Este őrizni kellett a tüzet meg váltásban őrködni a vadak miatt.
Itt a képen az építmények mögött voltak sorban a sátrak anno:
Most meg a szúnyoginvázióban sátrazzon a fene.
Majd ha már elavult program leszel, rájössz, milyen jó, amikor este a svédasztalos kínálatból egy üveg rendelt bor mellett jól belaksz, aztán elnyúlsz a jakuzziban, esetleg szaunázol kicsit, ejtőzöl, pihensz, kapsz egy jó masszázst....milyen jól esik.
Úgy ezeket még nem lehet érzékelni, amikor az ember még nem gürizik évekig napi 8-10 (vagy mégtöbb) órát melóhelyen.
„Az, ami törvényes, az ugye nem lehet etikátlan. Ez etikátlan, ezért lehetne törvénytelen, de ami nem törvénytelen, az nem is helytelen. Ha helytelen lenne, törvénytelen is lenne.”