Na, borozunk, borozunk?
J.bravo: nem ismerem a német borászatokat, ellenben Ausztriában vakon merem venni a fehéreket (jobbára Zöltveltelinit), és nem szokott vele gond lenni. Amúgy nem vagyok borértő, szimplán alkesz vagyok.
Régen keményen cimkeivó voltam, és én is játszottam az eszem, de szerenécsre gyorsan rájöttem, hogy ez kissé szánalmas... Persze lehet, hogy valaki érzi a különbséget, de szerintem bizonyos szint felett ehhez már nagyon szofisztikáltnak kell lenni, ami a borfogyasztók 99%-áról nem mondható el. Szóval részemről nyáron rozéfröccs, vagy fehérfröccs, télen fehérbor, vagy rozébor - a vörösöket nem igazán szeretem, savas lesz tőlük a gyomrom, a pofánb.szó tanninoktól pedig rosszul vagyok, így hát az úgymond "nagy" vörösöket nem szeretem...
Gere Kopart pedig semmiképpen nem vennék, az a pofátlan lehúzás csúcsa. Régen az ugyebár kopár volt, mivel a szőlőt hozzá a villányi Kopár-dűlőből szüretelték, amely az egyik legjobb villányű dűlő. Aztán annyira felkapta a hype ezt a bort, hogy Gere lényegében bármennyit el tudott belőle adni, ezért elkezdte nagy mennyiségben (és nyílván alacsonyabb minőségben) gyártani. Viszont így már a bor elenyésző része készüt a Kopár dűlőből származó szőlőből, tehát nem lehetett Kopár néven forgalmazni. Erre Gere a ki tudja honnan vásárolt szőlőből pancsolt borát átkeresztelte, és egy ékezet elhagyásából lett Kopar, ami ráadásul alig észrevehető, mert ugye a cimkén a név csicsás gót betűkkel van írva, és az "a" meg az "á" között alig van különbség. De a piac ezt is zabálja. Nyilván jó bor, mert azért nem vackot önt a palackba, de szerintem a hazai vörösök között a legrosszabb ár/érték aránnyal "büszkélkedhet". De ez csak egy vélemény.
"Uram, Ön részeg." "Hölgyem, Ön pedig csúnya. De én holnapra józan leszek."