Jó pár évvel ezelőtt Ungvárra mentünk egy bérmunkás cégünkhöz betanítani. A hotel, amelyben szállást foglaltak nekünk elég érdekesen nézett ki, elöl üvegpalota, hátul meg romos falak szobánkénti split klímával.
A hall elég szép volt, mindenhol márvány, hatalmas recepció, hátfala órákkal díszítve. 2 féle szobatípus volt. A nagyon olcsó a másodikon és a drágább a negyediken. Az olcsóról már kaptunk infót, hogy csótányok mászkáltak a szobában és full lepusztult volt, így céges pénzen inkább a drágábbat kértük.
Lépcsőn nem lehetett menni, mert éppen akkor készült szintén márványból, így maradt a lift.
Kb mintha egy bányába mentünk volna, kicsi 3 személyes lift volt, ahol az ajtó ha nem vigyázol elég erősen odacsuk. Sarokban egy kis lámpa, mint amilyeneket a pincékbe szoktak felszerelni.
Megállt a lift a negyediken, kinyílt az ajtó.
Vörös bársony mindenhol, elindulva a folyosón mozgásérzékelős spotok világították be az utunk, mögöttünk pedig automatán kapcsolódtak le. A szoba kártyás rendszerrel működött, beraktad helyére és egyből világítás, klíma, tv stb...
Reggelinél egy hófehér étteremben szmokingban klimpírozott a fickó egy páncéltőkés fehér zongoránál. A svédasztal hatalmas, díszítve szép antik darabokkal, tálalókkal, szamovárral... Nagyon pozitív élmény volt.

[ Szerkesztve ]

„Az, ami törvényes, az ugye nem lehet etikátlan. Ez etikátlan, ezért lehetne törvénytelen, de ami nem törvénytelen, az nem is helytelen. Ha helytelen lenne, törvénytelen is lenne.”