Látom jó témát dobtam fel

Freddy, tényleg be kéne b@szni szkájpon. Vagy itt a PH!-n Testületileg leül mindenki a gépe előtt, tol 3-4 sört, bort, töményet, aztán milyen posztok születnének!

Amit már régebben is leírtam, ettől a pocaklakózástól meg az automatikus többesszámozástól agyfaszt kapok. Mi is vártunk gyereket (sőt várunk most is, de pssszt... ), meg ugye ebből következően tologattunk is kisgyereket babakocsiban (meg fogunk is nemsokára, de pssszt ), de ez a "mennyit híztatok, hány fogatok van" stb ez b+....

Lassú víz, hát igen, nem egyszerű ez sosem... Mi is "kivártunk", de azt mondom, a biológiai alkalmasság csökkenése mellett az ember türelme, állóképessége, terhelhetősége is eléggé csökken az idő előrehaladtával. Én úgy gondolom, így 37 évesen most a második még belefér, de harmadik már biztosan nem lesz. A szülői segítség is nehéz dolog. Anyu 24 évesen szült engem, nagyi ötvenpár évesen jött nyugdíjba. Móni 33 volt amikor Ábel született, anyu 60 évesen jött nyugdíjba, tehát ha nálunk 4-5 évvel nagyobb most a gyerek, nem igen lett volna kire hagyni... Dédi már nem győzte volna egyedül, anyunak meg anyóséknak meg ugyanúgy szabira kellett volna jönni... Persze fizikálisan nyilván jobban teljesít egy 50-55 éves nagyi mint egy 60-65 éves, ez egyértelmű!
És is azt látom/tudom, hogy sosem egyszerű. De az is igaz, hogy sosincs itt az "ideális" pillanat. Ha azt várjuk, sosem lesz gyerek sehol. Naki kell vágni, feladni pr évre a karriert, stb, nincs mese. Elég sok - bár más típusú - örömöt, pozitívumot, sikert hoz az ember életébe egy kis szaros, és ezek a munkahelyi sikerekkel ellentétben nehezebben reprodukálhatók

Holnap majd jól beletépünk...