"eltorzítja az íveket"
Nem teljesen értem ezt. Van perspektivikus torzítás, ez a leképezés velejárója, emiatt tartanak össze a sínpárok, emiatt dőlnek lentről felfelé nézve a felhőkarcolók. Sokan a fényképezőgépek "szemére" vetik ezt, pedig ez egyszerű mértan, leképezés.
Van az objektívet alkotó lencsék torzítása még, a párna- és hordótorzítás, amelyek ellen további optikai elemekkel küzdenek (különösen a zoomobjektíveknél trükkös kivédeni ezt, fixnél azért egyszerűbb). Nem szükségszerű, hol kisebb, hol nagyobb ez a fajta torzítás. (Mégegy zárójel: manapság megtehető a jelen számítási teljesítmény mellett az, hogy nem kell annyi korrekciós tag az objektívbe, amennyi korábban, én nem tartom a gépbe épített vagy a RAW-feldolgozója által használt geometriai korrekciót főbenjáró bűnnek - optikai elemekkel a szimpla, könnyen korrigálható hordó vagy párna helyett egy sokkal nehezebben korrigálható, oldalán több hullámmal "kiegyenesített" képet kapunk, míg a szoftveres módszer kihúzza egy menetben egyenesre, és kész).
De nem szabad a fényképezőgép "szemére" vetni azt sem, hogy csak egy van neki. Mi két szemmel nézünk, az illető alany arcát kissé balról is, kissé jobbról is, és az agy generál ebből egy 3D modellt, amely nem teljesen az a kép, amit abból a távolságból egy pontban leképezhetünk perspektivikusan. Emiatt szükség van arra, hogy távolabbról fényképezzük az alanyt, nekünk úgy tűnik természetesnek az arc a fényképen.

[ Szerkesztve ]

Quoth the Raven "Nevermore."