Sok változós a dolog. De nagyrészt kijelenthető, hogy általában vezérlő hiba miatt döglenek az SSD-k. Azt meg leggyakrabban a firmware terület elfáradása okozza, ami miatt boot loop-ba kerül a meghajtó firmware-e és onnantól nem ismeri fel a BIOS. A firmware terület pedig a NAND chip-en van, méghozzá egy fixen címzett területen, ami kívül esik a wear leveling hatáskörén. Ezen a területen van az [ssd-nek megfelelő partíciós tábla, mint HDD-nél, csak nem tudom SSD-nél ezt hogy hívják], ami frissítésre kerül minden egyes fájlírás alkalmával, hogy fizikailag hol található az adat a NAND chip-ben. Könnyen belátható ezek után, hogy a sok apró írás hamar firmware hibát okozhat, jóval hamarabb, mint amit wear leveling védelme alatti várható élettartama a celláknak sejtetni enged. Legalábbis a konzumer piacra szánt meghajtók így működnek. Szerver SSD-knél nem tudom mennyiben más a meghajtó strukturális műküdése, amiket kifejezetten intenzív használatra szán a gyártó, mint mondjuk egy adatbázis futtatása.
Szóval így lehetséges az, hogy alig pár százalékos HD Sentinel szerinti fáradás után is bármikor bekrepálhat a meghajtód. Egyszer csak eltűnik az eszközkezelőből, vagy csak simán nem boot-ol a gép ha ott van az OS.
A sok apró írást pedig főleg rendszerlemezként való használatra kell érteni, amikor egyrészt állandó swap-olás zajlik (ugye, Apple M1 8 GB?), másrészt állandó cache-elés minden szoftver részéről. A Chromium alapú böngészőkben pl a mai napig nem lehet kiiktatni a videó cache írását amikor megnézel egy videó stream-et mondjuk Youtube-on. Ha te napi pár órát Youtube-ozol, akkor figyeld majd meg hogyan nő az összes írás a meghajtódon! 
A torrent az OS-hez képest kismiska. Én a terabájtos SSD-n is alig egy-két év alatt ilyen 6-8 TB írást tapasztaltam Win10 alatt, ahol az OS partíció csupán 128 gigára volt partícionálva. A maradék meg videós scratch meghajtóként üzemelt, de ha teleraktam talán kétszer, akkor lehet sokat mondok. (Amióta hardveres dekóderrel üzemel a DR, azóta igazából scratch meghajtóra sincs szükségem, nem generálok bazi nagy proxi fájlokat.)
Szóval a torrentezés ennek fényében egy kifejezetten lájtos felhasználás. A Steam könyvtár is az. A folyamatos apró swap és cache az, ami számít egy konzumer SSD-nél. És akkor a cellánkénti bitek számáról még nem is beszéltünk. A fájlírás módjától függ, hogy mennyire lesz tartós. A random írás nagyságrendileg gyorsabban végez a meghajtóval, mint a szekvenciális írás. Ha napi felhasználásban nagyrészt random írás zajlik és sok-sok újraírás, akkor hiába számítanál a wear leveling miatt arra, hogy kb egyenletesen fárad a NAND chip és így elvileg rendelkezésedre állna a kb hatszázszori teleírás (4 bites cellával a ~600 írás az általános), ami terás meghajtónál ~600 TB össz írásra engedne következtetni, ha közben a firmware terület meg piszok gyorsan eléri a ~600 újraírást, mert az a terület fixen kapja az ívet minden egyes írási műveletnél.
[ Szerkesztve ]
Ez van, amikor váratlanul egyedül maradok egy ilyen projektre. Három kamera, négy mikrofon, világítás, berendezés, cuccolás, majd vágás, és utómunka még aznap éjjel. 
Laptopban használom. A proci meg a hűtőborda sincs olyan nagyon messze tőle, dehát egy laptopban minden egymás hegyén-hátán van.
De azzal egyetértek, hogy a tartalom viszi a hátán az egészet. Sokkal érdektelenebb lesz tartalom nélkül penge képminőséggel és egy raklapnyi felszereléssel, mint fordítva. 
