Akasha krónika, avagy az emlékek birodalma!
Igen sok szó esik az akasha krónikáról sokan tudni vélik olvasni, mintha egy könyv lenne, sokan el sem tudják képzelni mi az, és valami elérhetetlen hihetetlen misztériumnak gondolják.
De amit ezzel a szóval: Akasha, fejezünk ki az nem más, mint a világ információinak gyűjteménye, vagyis maga a világemlékezet vagy az emlékek világa, netán világai.
Ahogy én most gondolom, az emlék-szférák rétegződése, mely rétegeket, egymásba átúszó finom árnyalatok kötnek össze, s attól függően, hogy az ember mennyire fejlett úgymond spirituálisan, jut be ezekbe az emlék-világokba, és nyerhet onnan információt. A mód ahogyan bejut az ember ebbe a felfoghatatlan és átláthatatlan világba, nem más, mint az emlékezés képessége. Amikor tehát azt mondjuk, hogy „megcsapoljuk” az akasha krónikát, nem teszünk egyebet, mint pusztán emlékezünk.
Az emlékezés tehát az Akasha krónikában való jelenlét, akár tudatáthelyezés vagy tudatállapot váltás (transz) útján. Ezt nevezik sok helyen „utaztatásnak” mely előző életek emlékeit hivatottak kutatni..
Az emlékezés többnyire spontán „beugrik” valami, de egy érdekes jelenségre lettem figyelmes az előbb fürdés közben: Akár karmikus jelenségről, akár a kereszténységben, vagy akár a gnosztikusoknál megfogalmazódott bűn-büntetés, hádeszi rabság relációjában nézzük a dolgot.
Szükséges, hogy a földi konfliktusainkat, kötődéseinket (büneink láncait), még itt földi életünkben felszámoljuk valamiképpen.
Ehhez nélkülözhetetlen az emlékezés. Annál is fontosabb, mert a köteléket kétirányúnak gondolom, egyrészről tehát köt valakihez, vagy valamihez a saját érzelemvilágom, másrészt köti Őt az Ő érzelemvilága hozzám harag és miegyebek által pl.
Nem is nagyon elegendő tehát csak magunkban felszámolni ezeket a kötelékeket. Itt lép be a bocsánatkérés rituáléja, aminek a célja a másik által fenntartott kötelék feloldása, mindkettőnk érdekében, ha a másik képes elhordozni ennek az emléknek a terheit. Tehát kényes téma, maradjunk most saját kötelékeink feloldásánál.
Az emlékezés tehát elengedhetetlen eszköze a kötelékek felszámolásának folyamatában.
Amint ezen elmélkedtem, feltettem magamban a kérdést, hogy milyen kötelékekkel kell leszámolnom? Érdekes módon, egy furcsa jelenségre lettem figyelmes:
… Képek jöttek elő és láttam amint egy utcán sétálok, majd felszálltam egy villamosra és egy pillanat múlva elhaladtam egy épület előtt amely valamiért vonzott. Be kellett mennem, pontosan láttam a házat kívülről, a kaput, lehet, hogy ha nagyok kellene még a kapukódra is emlékeznék, de nem lényeges, nem töltök vele időt… Bemegyek az udvarba, végig nem túl élesen, de azért részletesen látom magam előtt, hogy elfordulok jobbra, megyek fel az első emeletre, ránézek a falra ami egy ocsmány rücskös barna omladozó lélekromboló valami volt. Soha nem szerettem bemeni abba a házba, még is hetekig oda kellett járnom, egy lakásfelújítás kapcsán.
Majd megállok a lakás bejáratiajtaja előtt, körülnézek, látom az ajtón a javítandó hibákat… Egy pillanat múlva bent vagyok az egyik szobában, és beszélgetek valakivel, vagyis látom azt az eseményt amikor beszélgettem azzal a valakivel, és egy rossz érzés éled bennem lágyan: Én azt az ember megsértettem akkor valamivel, és mintha hátulról egy másik emlék-szférából jönne a gondolat, ami éles emléket idéz bennem, emlékszem a szavakra amiket mondtam, és érzem, hogy megbántottam azt az embert: Az Ő megbántottságát élem meg…
Ebből persze óriási emlékáradat indul meg, megyek máshová, találkozok másokkal emlékszem az épületek részleteire… egyik emlék hozza a másikat, ha nem nyitnám ki a szemem, talán teljesen „át is mennék” abba a világba, ami számomra itt a múlt, de teljesen jelenként éltem újra, bár nem ennyire éles képanyaggal, mint jelenlegi valóságom.
A lényeg, hogy most feltámadt bennem egy enyhe vágy, hogy találkozzak ezzel az emberrel és bocsánatot kérhessek tőle, hogy lerendezhessem ezt a dolgot, hogy megtisztuljak ezektől a (láncoktól)…
Ezt a történetet persze száz irányba lehetne továbbvinni, de nekem most még is az emlékek áradata jelent élményt. Az az életszerűség, mozgóképek, utazás járműveken, vonzások ahová oda kell mennem a találkozások és az érzések, amik teljesen valóságosként hatnak rám, így teljesen tiszta reális tudattal.
Próbáltam gyerekkoromba visszamenni, néhány kép elő is bukkant, de az sokkal nehezebb volt.
Lehet, hogy úgy tudunk visszamenni, hogy a közelitől távolodunk, és a teljes emlékanyagunkat így feltudnánk dolgozni? A nagyon távoli eseményeket meg kell, hogy előzzék tehát a jelenhez közelebbi emlékek, a bármikor bárhová eljutás feltétele pedig a ”spirituális érettség” olyan foka, amelyben az emlékeket, jelen állapotomban képes vagyok elhordozni (feldolgozni?) illetve ha az emlék-találkozásokban jártasság alakul ki…
Teremtsd meg az okokat, az eredmények pedig majd természetes módon következnek! http://hajdufighting.blogspot.com/
D
