Szinte mindig Európán belül utazom, ilyen rövid távon nekem bárhol elmegy. Nem mondom, hogy egyes esetekben repesek az ülés kényelmétől, de két órákat még kibírok. Hosszú távra viszont vagy bizniszen megyek, vagy sehogy. Szó szerint. Legutóbb az Isztambul-Bangkok volt hosszabb, ráadásul éjszaka. A Turkish Airlines bizniszén akkora a hely, hogy még egy magamfajta 190-es pasas is kényelmesen, teljesen vízszintesen alhat (végig is aludtam az utat). A turistaosztályon érkezéskor szinte mindenki úgy nézett ki, mint a mosott sz.r... Embertelen, komolyan. Érdemes rákeresnie annak, akit érdekel: economy class syndrome.

(#71582) Byk01

Ez durva... Én mondjuk jól bírom füldugóval és általában véve is nagyon jó a stressztűrésem, úgyhogy nekem nem lett volna problémás, de megértem azokat is, akik ettől kiakadtak. A fizikai fenyítésben néhány ritka kivételt leszámítva nem hiszek. Sem nőt, sem gyereket, sem kőkemény természetű őrző-védő kutyákat nem bántottam még soha, leszámítva, amikor a kutyák verekedésének kellett kemény kézzel (és lábbal) véget vetni. Fizikai fenyítésnél is maximum olyasmit tudok elfogadni, hogy ha késtél az edzésről, mindenkitől kapsz egy combost, vagy lenyomsz 50 fekvőt. Egyénként a szép szónak és a következetességnek elégnek kell lennie. Persze lehet, hogy valaki pszichésen olyan zavart, vagy részeg, hogy le kell fogni, vagy valami hasonló.