Ma először síeltem a lányommal. Mármint úgy igazán, nem ekézve, botladozva. Hanem úgy, hogy ő is igazán élvezte, és ment a lejtőn, vísitott a szűzhavon, és kacagott tele szájjal. Majd a pálya alján ez a kis hóember megkérdezte, hogy ez tarthat-e örökké. Ilyenkor úgy érzem, van értelme kidolgozni a belemet.
"Uram, Ön részeg." "Hölgyem, Ön pedig csúnya. De én holnapra józan leszek."
