Összefügg.

Minél vastagabb egy azonos fajta húr azonos hangolásnál, annál jobb a hangkitartás és nagyobb jelszint jön ki a hangszedőkből. Viszont kényelmetlenebb...
Aztán ott vannak a különböző anyagok és bevonatok. A nagyobb gyártók általában jelölik, melyik fajta húr milyen stílusokhoz való. Egymáshoz közeliek között nem lesz ordító különbség, de pl. egy krómos és egy tiszta acél között már igen nagy a különbség (főleg harmonikus tartalomban és a harmonikusok összetételében).

Teljesen alapnak a nikkel bevonatú, 10-46-os készlet tekinthető. (Ettől függetlenül nagyon sok gitárt 9-42-essel szerelnek gyárilag). "Általános" használatra ez jó, ettől eltérni csak spec. műfaj igények szerint kell.
Jelentősebb eltérésnél (akár vastagságban, akár anyagában) szükség lehet a nyakpálca-húrmagasság-intonáció beállításra.

Az egyik kedvencem a Kobaltos EB (2721), a másik a D'Addario ProSteel (EPS-510). Sok harmonikust termelő, nagyon fényes hangú, hangszedőket jól meghajtó húrok, de gyorsan korrodálnak, nem hosszú életűek. Néha csak az egyik gitáron van ilyen "spécibb", ekkor a másikon a teljesen "standard" D'Addario EXL-110 (ebből mindig van 2-3 készlet betárazva - a 3 sima húrja azonos az EPS-510 készletével).