Random elmélkedés ma estére, mert már a vizsgaidőszakos halmozott mentális kiégés engem is utolért.
FIGYELEM SPOiLER VESZÉLY, DE AKi NEM LÁTTA EDDiG A KnJ-T AZ MEG iS ÉRDEMLi!
Tehát a Kodomo no Jikan jutott eszembe ma este, miután láttam egy képet a tumblr lapozgatás közben. A történet loli részét már ezerszer átrágtuk itt is, de az anime története jóval mélyreszántóbb, mint azt elsőre gondoltam volna. Úgy ültem le, hogy azon kívül, hogy lolis történet lesz (a loli szó jelentését is nem olyan sokkal előtte néztem meg) semmit sem tudtam a sztoriról.
És aztán szépen kibontakozott minden. Érdekes, külsőre kedves színvilágú, vidám, könnyed ábrázolás és mégis a bántalmazás, a családon belüli teljes diszharmónia és csonka családmodell, elvesztett hozzátartozók, félresiklott életek, magányos emberek, szeretethiány stb. mind-mind nagyon is valós és egyben aktuális egyéni/társadalmi probléma. A karakterek szerintem remekül meg lettek formálva, Shirai-sensei viselkedése roppant életszerű, az elzárkózott, középkorú, magányos és emiatt teljesen megkeményedett személyiségű nő, aki csak a munkájának él, de Kuro-chan-al mégis megtudja mutatni egy másik arcát, amit az idő alatt rárakódott keserűség már teljesen elfedett/elfeledtetett.
Vagy ott van mindjárt Rin, akinek a korábbi tragédiák ellenére látszólagosan stabilizálódott élethelyzete, milyen törékeny és kiszámíthatatlan a lelki problémák és a felelősség súlya alatt fokozatosan összeroskadó Reiji-vel.
Ezek a szituációk nagyon reálisak és a karakterek előélete és személyisége könnyen befogadhatóva és hitelessé teszi őket. Látszik, hogy ők is csak emberek, próbálnak boldogulni az életben, ahogyan csak tudnak. Hoznak jó döntéseket és rosszakat egyaránt, vágyódnak, próbálnak a maguk módján kiteljesedni.
Egyelőre ennyi, de szerintem, amint vége ennek a mocskos vizsgaidőszaknak végignézem mégegyszer.