Ehh... Én pont azt írtam, hogy az ÉN elvárásom írja fölül az ÖVÉT velem szemben; Szived joga így dönteni, Isten nem kényszerít a benne való hitre...
Viszont ha semmilyen elvárásom nincs, akkor sem történik semmi. Érted már.
Ezt nem értem, mert maga az az állítás nem igaz, ha nincs elvárás, nem történik semmi...
A családi életed egy olyan dolog, amihez tényleg semmi közöm, de he már felhoztad, akkor megkérdezném:
Van akár csak egy az egymillióhoz az esélye, hogy a lányod mégsem a tiéd?? Amennyiben szoroan köthető az álláspontom megértéséhez, semmi akadálya, de ha csak kiváncsiskodsz, akkor magánügy... bár a válaszom úgy is tudod....
Én pedig éppen azért nem hiszek benne, mert a legkisebb jelét sem mutatja a "kapcsolat keresésének", sőt a Természetben nem látok semmi olyat, aminek a "magyarázatához"
szükség lenne rá. Így én semmilyen módot nem látok rá, hogy hogyan különböztessem meg Istent az összes többi nem létező dologtól. 
Erre nem tudok mást felelni, csak azt, hogy hasonló helyzetben voltam 24 éves koromig...
Viszont, az előző hsz-eimben felvetett sarkalatos kérdéseimre azóta sem kaptam választ. Remélem, azért fogok... 
Ugye itt most arra gondolsz, hogy "miért érnek hívő embereket is tragédiák"? Részben megválaszoltam már több hsz-ban, de természetesen írhatok konkrétan erről is, de nem most, mert dolgozom... Ha több kérdésed is lenne, ismételd meg légyszives, mert az már a feledés homlyába veszett nálam....
www.refujvaros.hu
