Csuhajja, akkor megint zárhatunk egy topikot!
Figyelj, csak:
ha hatalmadban állna létrehozni valamit, élőlényekkel együtt, te melyiket választanád:
- ülni a babérokon, és csodálni a semmit (esetleg önmagadat)
- létrehozni egy világot, ahol tudatlan és boldog lila tintapacákként úszkálhatunk a kémcsőben/akváriumban, stb., (kinek mi tetszik)
- létrehozni egy világot, ami számodra átlátható, de a lényeidnek még mindig maga a totális végtelenség, ahol ugyanakkor kapcsolatba is akarsz lépni a teremtményeiddel
Tegyük fel, h szép az akvárium és aranyosak a halak, de az etetésen kívűl nem sok lövésük van arról kiféle/miféle, aki összehozta az egészet. De te szereted őket. Hogyan lehet teljes a szeretet? - Nem úgy, hogy van visszajelzés? (Csókolóztál már úgy, hogy nem csókoltak vissza? - jó volt? Volt már plátói szerelmed?)
Nem elfogadható-e és érthető-e az, hogy szerette volna, ha közvetlen kapcsolatban lehet az elővilággal, amit alkotott? Különben minek az egész?
--> Így már mingyárt érthetőbb, hogy egy "entitás", melyben szeretet lakozik, és tudja, milyen jó az, szeretné ennek a tudatával és éléményével megajándékozni mindazokat, akiket kréált. ÉS, szeretene maga is közösségben lenni velük. És szerinted mekkora lehet ez a szeretet, mikor annak tudatában hozta létre az egészet, hogy lesz egy valaki, aki ellene fordul, és miatta maguk a teremtmények fellázadnak. És ezt csak a "saját fiú" elküldésével lehet majd feloldani... De mégis: még a sok nem hívő is, saját életében megtapasztalhatja a szeretet adok-kapok ízét! Nem éri-e e meg már ezért az egész?
▏▎▍▋▊▉ "I would never go bungee jumping. A broken rubber brought me into this world, it sure as hell isn't gonna take me out."(DanielDFizzle) // LOAD "*",8,1