Nem tudok nagyon mit kezdeni a ti megoldási javaslataitokkal, Isten munkáját ekéző kritikáitokkal. Egyrészt olyan általánosításokkal tűzdelt akciókról-reakciókról írtok, máskor pedig olyan élet idegen megoldásokat írtok, amiket max elolvasni tudok, de reagálni rá nem igazán. Nem fogok logikai bukfenceket keresni benne, nem fogom a hibás logikai vezetést támadni, mert feleslegesnek tartom ezt a szálát a vitának. Időnként azért bele-belegabalyodom elhatározásom ellenére, de talán már a korom miatt is, egyre erősebben tart vissza ettől az az elhatározás, hogy nem megyek bele felesleges vitákba.
De feleslegesnek érzem azt is, hogy Isten helyett magyarázzam Isten bizonyítványát, hogy mindaz jó, amit tett, és egyetlen működő megoldás a Mindenhatótól Jézusban van.
El tudom mondani, hogy az örök élet ajándék. Nem kell megküzdeni érte, nem kell szinteket teljesíteni, semmiféle emberi produktumra nincs szükség, csak elfogadására. Amennyiben az elfogadás helyett elutasítás van, akkor nincs eredménye ennek az ajándékozásnak. És ez nem az ajándékozó hibája.

Nem tartom gonosz dolognak, hogy Isten minket a vele való kapcsolatra teremtett. Vsz így tudjuk jól képviselni őt a Földön. Megint csak hasonlat jut az eszembe, hogy elég hülye helyzetet teremtene, ha a magyar nagykövet megszakítja a kapcsolatot az anyaországgal és azon ágálna, hogy milyen szemét dolog, hogy "fogyatékos" a nagykövetség működése az anyaország nélkül....

Nem fogom Isten védeni, mert nem vagyok isten, nem tudom felfogni igazából a motivációit, nem tudom átlátni a tervét a teremtett világgal teljes mértékben. Csak annyit tudok, amit megosztott velünk. Vsz a teljességet a véges létem nem tudná befogadni, ezért "tükör által, homályosan látok" még, töredékesen. És ez a látás nekem abból a szempontból elég, hogy megértettem, ha lett volna más megoldás a megváltásra, megtette volna Isten.
Ezzel én ezt a vitát lezártnak tekintem a részemről.

www.refujvaros.hu