még az is tényleg meglehet, hogy amit én eddig szeretetnek gondoltam, az nem is az Érzem az élét a mondatodnak, de te is tudod, hogy a szavaink címkék, amivel a dolgokat elnevezzük. Meg vagyok győződve arról, hogy minden emberben megtalálható még ha töredékesen is ez a fajta szeretet.. bennem, benned, gyerekeinkben... csak épp nem erre fókuszálunk, mert ha másik kettő egyszerűbb, kevesebb energiát igényel a szerető fél részéről. Igazából csak a harmadik félében aktív a szerető fél, a másik kettőnél inkább passzívan vár valamit vagy épp elvár.
isten emberektől való elfordulásáról, ha azok nem hallgatnak rá A két dolog nem ugyanaz.
Tudok konkrét történeteket mondani, hogy az apa, a család csak akkor fogadta vissza a "tékozló fiút", ha megváltozik. Isten ilyet nem vár. A tékozló fiú bibliai története valóság. Isten nem köti feltételhez a vele való kapcsolatot.
Az emberek nem azért kárhoznak el, mert a vagon szabályt vagy törvényt nem tartanak be, hanem azért, mert nincsenek kapcsolatban Istennel. Így rosszul látod, mikor feltételt keresel. Egy hajótörött megmentésének egyik feltétele, hogy ússzon a mentőcsónak felé és kapaszkodjon a kidobott mentőövbe. Amennyiben ezt eldobja magától, ne a mentőhajót hibáztassa haláláért. Nincs feltétele a mentésnek, de szükséges, hogy kapcsolat legyen. Ha elutasítod a kapcsolatot, elutasítod a mentőcsónakot, mentőövet... Nem törvényeket kérdez tőled Jézus, nem kell bemagolni szabályrendszereket, de tudni kell kimondani, hogy Istennel élő kapcsolatban akarok élni.
Ne Istent hibáztasd, ha erre túl büszke vagy.
(és ha azt mondod, hogy szted nem, akkor sztem hazudsz
nekem is, magadnak is) Szerintem nem és nem hazudok. Mert a párkapcsolat jóval több, mint a test látványa. Nem elhanyagolható szempont, de van ennél jóval több. Egy egészséges párkapcsolat ennél jóval gazdagabb. A párod az, aki elhordoz, mikor nehéz helyzetbe kerülsz, aki előtt nem kell álarcot viselned, akivel együtt tudsz döntéseket hozni a saját és családod életéről, akiben megbízol, aki meg tud vigasztalni, akivel együtt tudsz sírni, ha épp az a helyzet, akinél elég csak egy kis mozdulat, hogy tudja, hogy min gondolkozol, és nem bánod, nem szégyelled. És még az is jó, hogy együtt öregedünk 
Én nem cserélném le soha, senkiért a feleségem. Olyan kincset találtam benne, amin napról napra elámulok. 18 éve ismerem, 13 éve a feleségem, nem bántam meg egyszer sem, hogy őt választottam. És nem jellemző rám, hogy másoknak és magamnak is hazudnék.
és ez így véletlenül nem szintén önmagad szeretetéről szól...?
Egyáltalán nem. Ez az ő szeretetéről beszél. Az én szeretetem arról szól, hogy ő is lehet az, aki. És amikor a másikat elfogadod szőröstől-bőröstől, akkor ez nem az önmagadról szól.
és biztos, hogy ez szeretet volt a gyerekek részéről?
Egyik-másik történet elég személyesen érintett... biztos, hogy szeretet volt.
legalábbis amíg nagy szeretetében a pokolra nem...engedi jutni őket
Erről már írtam. Isten ezt nem akarja, Ő most is sok mindent megtesz, hogy elgondolkozz a döntéseiden. De alapvetően nem rajta, hanem a te döntéseden múlik, hogy mi lesz veled. Vállalod-e a vele való kapcsolatot, vagy továbbra is elutasítod.
akarunk akkor mi magunk, azaz az aktív részvételünk (mondhatjuk, hogy mint "feltétel"?) által visszakerüljünk az istennel való eredeti, közvetlen kapcsolat állapotába
Ez logikátlan. Nem tudsz beszélgetni, levelezni, csetelni olyannal, aki nem akar veled. Egy kapcsolathoz két fél kell. Isten nyitott, kopogtat, rajtad áll, hogy nyitsz-e felé. A kapcsolat szó jelentése pont erről szól. Nem beszélhetünk kapcsolatról, ha az egyik fél szakadást tart fenn a kommunikációs csatornában.
mert a mindenható isten ezexerint ezzel nem lett volna tisztában...?
A fiam megütötte a lányom. A fiam bocsánatot kért és a lányom durcásan (jogosan, vagy jogtalanul, de ez más történet) nem bocsát meg. Erre én az apa azt mondom: Fiam! A lányom megbocsátott neked. Ezzel meg van oldva szerinted?
Vagy inkább az a megoldás, hogy én büntetném a fiam a tettéért, de odajön a lányom, és azt mondja: Apa, ne haragudj rá, én sem haragszom már rá!
Az tud megbocsátani, aki ellen vétkeztünk.
De továbbmegyek Jézus szavai nem csupán simán kérés Isten felé, hanem jól kifejezi Jézus indulatát felénk, hogy Ő megbocsátott nekünk, és mivel aki Őt látja, látja az Atyát, az Atya indulatát láthatjuk. Hogy egy apa számára elképzelhetetlen fájdalmat felvesz a Fia halálában, hogy mi megmeneküljünk, és bocsánatot találjunk a kereszthalál által.
nem lehet, hogy nektek hívőknek is egytől-egyig vmi hasonló, rázós helyzetben "muttata meg" magát?
vagy van köztetek olyan, aki az élete 1 olyan időszakában vált hívővé, amikor éppen minden oké volt?
Nincs forgatókönyv. Több olyan ismerősöm is van, aki nem élt át nagy traumákat, nem emlékeznek rázós történetekre, de az én életemben is és a gyülekezetünk tagjainál sok esetben igaz a "rázós" helyzet történet.
Ennek vsz. az az oka, hogy én pld nagyon ragaszkodtam ahhoz, hogy én majd megoldom jól egyedül az életem. El kellett jutnom oda, hogy ez naivitás. A tanítványok is megélték időnként, hogy eljutottak a határokig... pld viharba kerültek a galileai tengeren, mikor minden tudományuk sikertelennek bizonyult, akkor fordultak a hajón alvó Jézushoz. Vagy a 12 éve vérző asszony mindent kipróbált, minden orvost megjárt, minden pénzét elköltötte a gyógyítókra, mire vsz. kiégetten, fásultan rátalált Jézusra... (mondjuk ezek a történetek ennél többről szólnak)
www.refujvaros.hu
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
)
