Csak halkan jegyzem meg, hogy hívőbbek vagytok, mint gondoljátok..
A rossz ugyanis csak Istennel jelent ekkora "gondot". Nélküle értelmetlen erről beszélni, hiszen teljesen természetes lenne. A rosszról csak akkor van értelme beszélni, ha van jó. Ateista szempontból (értsd: Isten nélkül) a rossz könnyen magyarázható. Érdemes lenne elolvasni/újraolvasni Jób történetét, aki hívőként beszél hasonlóképp Istenről, mint most ti.
Az sem véletlen, hogy a személyes Isten helyébe teszik a vak végzetet, mert az Isten vagy nem jó, vagy nem Mindenható. (Ugye pontosan ez a ti gondotok is.) És ez egy rendkívül komoly érv, (talán a legkomolyabb) az istenhit ellen.
DE
Jézus Krisztusban olyan Istenünk van, akit "érzékenyen érint" a rossz problémája. Olyannyira, hogy a súlyát magára vállalja, és győzedelmeskedik felette.
"Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor
