Teljesen helytállóak az ószövetségi idézetek is, tekintve, hogy a Biblia az egy egységet képez, s az Ó-, és az Újszövetség között folytonosság van.
Az "...az akkori felfogás szerint..." rossz érv, mivel a Biblia isteni ihletettségű, tehát a megírásához nem volt szükség az akkori kor ismeretére. Erre egy példa az, hogy Ezékiel próféta és János, aki a Jelenések könyvét írta, szinte teljesen ugyanazt írja le az élőlényekkel és Jézus megjelenésével kapcsolatban.

Az istentelenség, s az Isten nélküliséggel kapcsolatban értem amit írsz, s abban igazad van, hogy Isten hű marad hozzánk, akkor is, ha mi hűtlenek vagyunk, viszont további szavak helyett álljon itt is egy idézet:
"Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor "távol" voltatok, "közel" kerültetek a Krisztus vére által." (Ef 2,11-13)

A továbbiakról annyit, hogy valóban nem tudjuk elképzelni a pokol borzalmait, ahol az Isten haragja vár ránk, mivel most mi a kegyelem időszakában élünk. Tehát Isten annyiban van távol a pokolban lévőktől, hogy ott már nincs kegyelem. Most még van, de ott már nem lesz, sem a szeretete nem lesz ott, mert a pokol "Isten haragja". Ha nem lenne Isten haragja a tűz tava, ahová az engedetleneket vetik, akkor még egyfajta lazaság lenne a pokolbeli lét, hiszen ott nincs semmi, nyugalom van. Ellenben azt olvassuk, hogy:
"A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szikláiban, és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: "Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?" (Jel 6,15-17)
Továbbá:
"Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (Jn 3,36)

Az utolsó bekezdésed sajnos teljes eretnekség.
1,- Isten gyűlöli a bűnt, s mivel mi bűnösök vagyunk, ezért Isten igazságos ítéletét vontuk magunkra, ugyanis a bűn zsoldja a halál. Isten haragszik ránk a bűneinkért, mivel Ő igaz. vö.: "Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot." (Róm 1,18)
"Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait." (Ef 5,6)
Ettől függetlenül tudjuk, hogy: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)

2,- Bűneink miatt tehát méltóak vagyunk a gyehenna tüzére, s ez elől csak úgy menekülhetünk meg, ha "kiengeszteljük Istent". Azt pedig tudjuk, hogy mivel mi magunk bűnösök vagyunk nem engesztelhetjük ki Istent, képtelenek vagyunk erre. Egyedül Jézus Krisztus az, aki ki tudja engesztelni Istent, s Ő ezt meg is tette halálával és feltámadásával. Úgy tehát, aki hisz a Krisztusban, annak Ő az igazsága, s így békessége* lett Istennel.
vö.: "Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa." (Róm 3,22-25)
"...ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért..." (1Jn 2,1-2)
"Ez a szeretet (tudniillik az, hogy Krisztus meghalt értünk, bűnösökért), és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért." (1Jn 4,10)

*- "Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által." (Róm 5,10)

[ Szerkesztve ]

"Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság!" (Préd 12,8)