Két általánosításra hívnám fel a figyelmed.
Az egyik kapcsolatban áll azzal, hogy mi normális. Olyan, hogy tudományos világkép egzakt módon nem létezik.
Van nekem, neked stb világképed, amit valahogyan nevezel. Te ezt felcímkézed tudományosak, Tegyed. De ettől nem válik a te (szubjektum) világképe ellentmondás mentessé, max ha sokáig hangoztatod, akkor pökhendinek tűnsz.
A normális kifejezést is nem a véráldozat miatt bíráltam, hanem azért, mert te eldöntöd, hogy mi a normális, azzal még nem mondasz semmit, még akkor sem, ha sokan gondolják ezt. Mert a csoportnyomás érdekes eredményekhez vezet. És azzal, hogy kijelented, hogy valami nem normális, te is kijelented a tutit. Érdekes, mert ezt a vallásokra mondtad...
Nekem olyan "kivéve a gyevi bíró effektus" érzésem van.
A másik állításod a vallásokra vonatkozik. Elhiszem, hogy egyszerűbb egységesen kezelni a dolgokat, mert akkor nem kell túl sokat gondolkodni, és meg is lehet könnyen mondani a tutit (pld hogy nem normális).
Ha olvasod az ószövetségi rendelkezéseket, ott is látható, de a prófétáknál egyértelműen meg van fogalmazva, hogy a bűn sokkal nagyobb dolog, mintsem meg lehet fizetni bakok és bikák vérével.
Ha pedig túl magas az ár, és te mégis keveset, nagyon keveset fizetsz valamiért, erre mondják, hogy jelképes összeg: jelkép.
Sajnálom, ha ezek után sem érted. A jelkép értelmezés pont ezek miatt válik megkerülhetetlenné (Isten tulajdona az áldozati állat, évente meg kellett ismételni, jóval nagyobb a bűnért való fizetség, min egy bika, kos élete stb).

Nem fogok részletekbe belemenni, mert nincs időm. De Isten törvénye, hogy a bűnnek következménye van. Valakinek el kell vinni a balhét. Ha én viszem el a fiam helyett, akkor a "megbocsátok" szó azt jelenti, hogy a fiam tettének a következményeit viselem. Hát itt is ez történik. Isten viseli a megbocsátással járó következményeket.
A megbocsátás nem pusztán szó, sosem csak kimondott szó, hanem tett, ami meg fogja határozni az elkövetkező életemet.
Ha megcsal a feleségem, és megbocsátok... ezután mikor együtt vagyunk esetleg átvillan rajtam, hogy őt vajon hogyan ölelte, neki mit súgott a fülébe, vajon kinevettek-e engem közben, vagy egyáltalán most is nem rá gondol épp... Akkor nem fogom felróni neki, nem fogom feszegetni...mert megbocsátottam... de ettől engem szétfeszít a dolog. Én fizetem meg az ő "botlását", mert megbocsátottam.

Nem tudom, hogy ez miért Jézus áldozatában teljesedett ki. Nem azt írom, hogy kifürkészhetetlen az Isten útja . Azt írom, hogy nem tudom. De azt tudom hogy ha lett volna más módja, akkor megtette volna Isten másképp. Olvasom a Bibliában, hogy Isten csodákat tett, hogy a népét kiragadja a bűn állapotából (bűn a Biblia szerint nem cselekvés, hanem állapot, Istentől elszakított állapot). Ma azt gondolják a sokan, hogy ha látná Isten csodáit, akkor hinne. Hát Izrael nem egy nagy csodát élt meg... mégsem fordult igazán Istene felé. Isten prófétákat küldött, tanítani kezdte népét. A prófétákon keresztül példát mutatott, követendő példát, életmintát. Ez sem volt elégséges. Izrael a prófétáit börtönbe zárta, kútba dobta, megölte. Isten testté lett, hogy személyesen beszéljen a népe lelkére. Csodákat tett, tanított, példát mutatott... és erre a nép halálra ítélte és megölette.
Az egész Biblia másról sem szól, mint a négysornyi elbukás utáni 66 bibliai könyvnyi "útkeresés" az kiinduló állapot eléréséhez.
Nyilván most is előjön, hogy Isten mindenható, akkor miért próbálkozik?
Miért nem a tutival kezd?
Nem azért, hogy Ő rájöjjön a megoldásra, hanem azért, hogy az ember rájöjjön arra, hogy milyen utak nem adnak megoldást.
Nem lehet tanulással kereszténnyé lenni, mert a kereszténység nem pusztán tudásra épül, hanem alkalmazott tudásra. Nem elég tudni, hogy Isten gondoskodó... valamivé akkor válik, ha beleállok ebbe és elhiszem hogy gondoskodó. ekkor tapasztalom meg a gondoskodását.
Nem elég a csoda ahhoz, hogy higgyek, mert nekem azt kell Ismernem, és abban kell bíznom, aki a csodát tette. De ezt a csodával nem érem el. A csoda egyre jó: felhívja a figyelmet, de hitet, bizalmat nem ad.
És lehet folytatni a sort.
Ha lehetett volna másképp, tudom, hogy Isten megtette volna. A bűnnek következménye van, ez olyan törvény, mint a fizika törvénye. A következményét vagy én viselem vagy hagyom, hogy Isten hordozza el. A bűn következménye pedig a halál. A halál jelképe volt a véráldozat. És Isten népe azért gyakorolta ezt a kultuszt, hogy el ne felejtse, a bűn állapota pusztulást eredményez, és ez a legfontosabb tanítás, ezt mindig szem előtt kell tartani. És egyetlen megoldás, ha az Istent hagyjuk, hogy megoldja. Isten adta a bikát, a bakot az áldozathoz, Isten fizeti ki a bűn következményét... és ez előképe Jézus áldozatának.

www.refujvaros.hu