Na hát én most borultam ki...
Kedves Ismerősöm látogatott meg...

-Nagy baj van! Videókártya kellene.
-Mi történt?
-Takarítottam a videókártya hűtőjét és mikor kipattintottam, végigkarcoltam a fogóval...
-Pfffff... Grat.

Be is hozta meg is mutatta, de azért nézzük már meg nálam is rossz-e. OK. Berakom, csíkos, elszineződött, hiányos kép. Élt 5 évet. OK. Felvetette még azt az elvont ötletét, hogy esetleg forrasszam meg... Hát persze. Egyébként a videókari egy pöpec kis GF3 TI 200. Volt. Nyugodjon békében.

Néztünk neki egy "valamire való" 10k-s videókarit. Ok, majd jön érte jövőhéten, addig adjak már neki kölcsön valamit. Otthon volt még elfekvőben egy gf2, majd odaadom munka után, hívjon.

Telefonált is. Persze hamarabb. Közben elmesélte, hogy azért még megpróbálta megjavítani. Megforrasztotta. CSATORNA FORRASZTÓ PÁKÁVAL... Na ekkor kaptam a szívemhez, én ezt nem bírom tovább... DE folytatta: - Raktam rá a cinből ilyen jó nagy gömböt!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Ekkor már sikítottam a röhögéstől. Fényes nappal bent a boltban.
- Beraktam a gépbe, el is kezdett tölteni a vindóz, de egyszer csak nagy pukkanás. Füst.

Itt már nem bírtam tovább. Kiszaladtam hátra, és olyan éktelen röhögésbe kezdtem, hogy az egész utca hallotta. Gratuláltam neki remek teljesítményéhez, és elköszöntünk egymástól.