Korfuról hazafele mikor szálltunk fel Wizzair gépére le akartunk ülni barátaink mögé, erre szólt a légikísérő csaj, hogy oda a következő két sorba ne üljünk, mert azok fenntartott helyek, várjuk meg, míg mindenki felszáll, és ha nem ül oda senki, akkor visszaülhetünk a barátaink mögé.
Erre átültünk 2 sorral hátrébb a fenntartott helyek után.
Alig hogy leültünk, jött ismét a csaj, hogy itt egy 4 tagú család akiket szeretne egymás mellé ültetni, átülnénk e a fenntartott sorokba a szemközti oldalra.
Átültünk oda, így le tudott a magyar család ülni. Persze a ~10 éves lányuk hisztizett, mert ablak mellé akart ülni.
Lassan lecsitultak, erre szól ismét a légikísérő csaj, hogy már oda ülhetünk a barátaink mögé, mert nem lesz több felszálló.... Szóval sakkozva, de bekerültünk a barátaink mögé, persze már mindenki a csajon röhögött.
Elindult lassan a gép, már bekötöttük magunkat, mikor ismét jött a csaj és megkért, hogy üljek egyel hátrébb a felszállás és leszállás idejére, merthogy mindegyik sorban az ablak mellett kell valakinek ülni...

Arról nem beszélve, hogy sok agyas magyarral utaztunk együtt, akik persze mind oda, mind visszafele rohantak a gépre, hogy helyet szerezzenek maguknak, útközben meg ácsorogtak középen meg vándoroltak oda-vissza a gépen. Korábban EasyJet, AirBerlin és SwissAir gépeken én ilyen csürhét még nem láttam.
És persze leszállás után veszettül tapsolnak, mintha az első Holdra szállást ejtettük volna meg...

„Az, ami törvényes, az ugye nem lehet etikátlan. Ez etikátlan, ezért lehetne törvénytelen, de ami nem törvénytelen, az nem is helytelen. Ha helytelen lenne, törvénytelen is lenne.”