Nagyon jól eldiskuráltok, de szerintem nem pont ez volt a kérdés, legalábbis ami az 1-est illeti. Élénken él az emlékezetemben a módszer, amivel gépelemek 2-n általános fogazat tervezését oldottuk meg. Csomó feltételnek kellett megfelelni, ami közül legfontosabbak voltak a szabványos tengelytáv betartása, valamint a relatív prím fogszámviszony. Éppen ezért hajtómű tervezésekor el kellett kerülni az egész számú áttételt. Tekintettel arra, hogy többfokozatű hajtóművet kellett tervezni, bizonyos szabadsággal rendelkeztünk az egyes fokozatok áttételének megválasztásakor, hogy a fogszámviszony hengeres keréknél relatív prím legyen a kopásviszonyok kiegyenlítése érdekében. A szabványos tengelytávot ugye profileltolással valósítottuk meg, a szumma profileltolást vagy valamilyen előre megadott szabály szerint, vagy relatív csúszásra való kiegyenlítés szerint (iteráló algoritmussal) osztottuk fel, így kaptunk egy általános fogazatot. Amit mondtatok persze az alap, hogy pár % eltérés az előírt áttételtől megengedett volt. (nálunk konkrétan 3)
Ez volt a tervezés.
De ha a kolléga gyors vizsgapéldáról beszél akkor mindjárt más a helyzet, mert ott nem kell ennyit szöszölni. Ponthogy az a problémája, hogy az egész számú az áttétel.
A vizsgapéldák sokszor előre gyártott adatokkal vannak megadva, hogy "kerek" számok jöjjenek ki. Szóval te tudod, hogy nem kéne egész áttétel, de ha az van megadva a feladatban akkor azt valósítjuk meg. A papír sokmindent elbír.
Ha meg a precíz vagy, akkor amit a kollégák már leírtak, módosítod az egyik fogszámot (lehetőleg a nagyobbat, hogy kisebb legyen az eltérés).
).
