2022. október 2., vasárnap

Gyorskeresés

A dézsa

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Más kor (2. folytatás)

Mátyás ismét itt hagyott. Nem gondoltam komolyan, hogy a lányokat visszaküldi, mégis ezt tette. A lányok nem jöttek üres kézzel. Hoztak egy nagy réztálat tele cseresznyével. Korábbi megjelenésük nagyot változott csupán attól, hogy főkötő nélkül érkeztek. Mindkettőnek közel derékig érő a haja, de a hasonlóság a haj hosszában ki is merült. Nem is tudom, miért láttam őket egyformának. Aki korábban szólt is hozzám, világos barna hajzuhatagot viselt, a másik göndör vöröset. Utóbbinak érzékibb az ajka, magas járomcsontja fölött a szemei kissé fölfelé íveltek. Izgatóbb látvány, de ő nem is jön hozzám közel. A cseresznyét is a barna hajú hozza. Leteszi mellém az asztalra, majd ujjheggyel alig érintve végigsimítja a mellemet.
- A sáfár úr azt parancsolta, hogy szórakoztassunk, amíg ő vissza nem jön.
- Miféle szórakozásra gondolt? Énekeltek nekem, vagy táncoltok?
- Szpjavacs jamu? - szólt a vörösnek, aki ezen jót nevetett.
- Mit nevet? - kérdeztem a barna lánytól – Mi az a pamacsjamu? Nem érti mit beszélek?
- Ludmilla rutén. Galíciából került ide.
- Nem nem! - tiltakozott Ludmilla – Nem rutén, belarusz. Sáfár úr kap ajándék.
- Mi van?
- Lembergben vette a sáfár úr egy kazár kalmártól.
- Ez nekem bonyolult. Belarusz lányt vett Lembergben kazár kalmártól? Lemberg milyen ország most?
- Lengyelország....azt hiszem. Na, de ne erre legyen most gondja az úrnak! Kár, hogy nem engedte a fürdetést. Sokkal élvezetesebb lett volna... - kerül mögém, s a kebleit tarkómhoz nyomva két karomon lassan lefelé haladva simogatni kezd. A csapásirány egyértelműen az ágyékom.
Ludmilla is közelebb bátorkodik, szájába vesz egy szem cseresznyét, s elém hajol csücsörítve. Mivel én ülök a széken, ő kénytelen mélyen hajolni, hogy a számhoz közelítsen. Keblei szinte kiugranak a ruhából. Mi tagadás, szokatlanul zavarba ejtő egy helyzet. Soha nem fordult még elő velem, hogy két nő – vagy akár egy is - erőszakot vegyen rajtam. Már pedig most ennek a veszélye áll fenn. Mit is tehetek? Megadom magam a sorsnak. Azt hiszem nem lesz nehéz dolguk velem, mert máris érzem, hogy szorít a nadrágom.
Ez a vörös szláv bige azt se kérdi, hogy szeretem-e a cseresznyét, s máris betolja nyelvével a számba, smár is. Arcomat közben két tenyerébe fogja, mégis úgy érzem, mintha meglazult volna a nadrágom. Ezek összedolgoznak. Már nem szorít a nadrág, helyette gyengéd simogatást érzek alant. Ugyancsak megfeszültem az izgalomtól. Mit mondjak, le is blokkoltam. A lányokat ez nem zavarja különösen, ők teszik a dolgukat, teljesítik a sáfár parancsát. Nem igazán kényelmes a szék, jó lenne jobban hátradőlni a barna lány ölébe! Az ám! Már nincs mögöttem. Befurakodott Ludmilla s én közém. Érzem is, hogy ez már nem a keze. Most már felkészülten várom, hogy derékig emelje valamelyikük a ruháját, s oda üljön, ahová én szeretném ezek után. Azon izgulok, nehogy hamar túl legyek rajta. Ha már ketten vannak rám küldve, akkor legyen is úgy! Mögöttem van a medvebőr a padlón, ott jó lesz azt hiszem.

Aztán kivágódik az ajtó, s ez alaposan kizökkent a kábulatból. Főleg, hogy ettől a lányok is szétrebbennek. Egy katonaféle középkorú ember terpeszkedik a bejáratban. Bal kezét a szablyája markolatán tartja. Nem markolja, csak megtámasztja, ne lifegjen az oldalán. Körbehordozza tekintetét, mintha keresne valamit, vagy valakit.
- Hát kend meg kiféle? - förmed rám – Hunnajd gyött? Netán a Lónyaiék fürkésze?
- Jó ember! Azt se tudom ki az a Lónyai.
- Jó ember? Strázsamester uram talán! Nem-e?
- Soha nem láttam még kelmedet, honnét tudnám hogyan szólítsam? Egyáltalán honnét tud az itt létemről?
A két lány kissé zavartan összenéz, tehát ők fecsegték ki, hogy vendég van a sáfárnál.
- Ne szájaljon kend! Majd a káplán úr kikérdezi. Vigyétek! - int a mögötte várakozó két lándzsás hajdúnak.
Azok elkapják a karomat, épp csak a nadrágomat engedik összegombolnom. A barna lány kérésére még megengedik, hogy a sarumat felhúzzam. A zokni már eszembe se volt, de azzal úgyse hagyták volna, hogy húzzam az időt. Azt ugyan nem értem mi olyan sürgős nekik.

Szorosan tartva átvezetnek az udvaron egy másik épületszárnyba, betuszkolnak egy szűk ajtón. Odabenn egy kopott csuhás ember vár rám. Kicsi fakereszt lóg a nyakában, tehát ő a vár káplánja. Karba font kezét a csuha ujja takarja. Csak fejével int egy kecskelábú szék felé.
- Az Úr hozott gyermekem, ülj le szerény hajlékomban! – szólt nyájas hangon.
Gyermekem? Talán fele idős lehet mint én. Szerény hajlékomban? Mintha valami kalyibába tértem volna be, holott Munkács fellegvárának egyik szárnya ad helyet...noha maga a helyiség valóban nélkülöz minden fényűzést. Még kandalló sincs benne. Feszület a falon, alatta egy imádkozó zsámoly, valami írószekrényre hasonlító bútorral, aminek talán csak annyi a rendeltetése, hogy arra könyököljön imádkozás közben. Ezen kívül a szék, amire szíves invitálására leülök. Ja, még egy nagy méretű faláda, de azt már tényleg nem tudom mire szolgál. Talán valami ruha lehet benne, hisz ekkoriban nem voltak még divatban a szekreterek. Ládában tartották a ruháikat. El tudom képzelni milyen gyűröttek lehettek. ...

Hozzászólások

(#1) Tutu7030


Tutu7030
veterán

Így lesz az álomból rémálom. 😃

LG Optimus G E975 v20 -> LG G4 H815 V29a-EUR-XX -> Huawei Mate 9(MHA-L29) -> Huawei P30 Pro

(#2) Vakegérke


Vakegérke
veterán

Az elején szerettem volna ott lenni, a végén már nem. :)

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#3) potyautas válasza Vakegérke (#2) üzenetére


potyautas
csendes tag

:D

(#4) UnA


UnA
Korrektor

"Ládában tartották a ruháikat. El tudom képzelni milyen gyűröttek lehettek."

Nagyszüleimnek még volt ilyen ládája, abban minden ruha precízen hajtogatva és elrendezve várta, hogy egyszer majd sorra kerüljön ;)

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.