Öreg barátommal csupán annyi a hasonlóság, hogy mindkettőnk fehér szakállt visel. Nem lehetek benne biztos, de azt hiszem, az ő "bűne" szállt rám. Nem igazán érez rokonszenvet az erős rasszjegyekkel rendelkező ifjúság iránt. Bizonyára ellenséges hangot ütött meg akkor is, amikor ágakat törtek le a fájáról. Én csak ott kapcsolódtam be az események sodrába, amikor a kapu fölött kinézve láttam, amint két gyerek tépked valami apró gyömölcsöt egy méretes faágról, amit maguk után húztak. A harmadik gyerek talán 7-8 éves lehetett (éppen most hányja a csikófogát) Az út közepén hagyott ágról tépkedett néhány apró gallyat. Én hülye megkérdeztem, hogy "ugye nem akarod otthagyni az út közepén?" A kérdést talán nem is értette, csupán arra volt elég a megszólalásom, hogy meglátott. Erre emelt hangon - mit ne mondjak, kiabálva - mondta a többieknek, hogy "ő zavart el" Próbáltam rávezetni a tévedésére, többek közt azzal indokolva, hogy életemben nem láttam még őt ezelőtt. Próbáltam vele beszélgetni, de az volt az érzésem, hogy nem is hallja amit mondok. Ha kicsit gondolkodik, talán rájön, hogy aki néhány perce elzavarta, nem kerülhetett ilyen gyorsan elé, egy zárt udvarra. Hasztalan próbáltam meggyőzni, hogy meghallgassa amit mondani akartam. Az apró gyümölcsökkel dobálni kezdett, s közben ordított olyanokat, hogy "húzzá má el!" "Kommunikációnknak akkor lett vége, amikor sikerült eltalálnia. Kiléptem a kapun, ő pedig elszaladt. Azt hiszem, nagyobb esélyem lenne egy idegen kutyát odahívni magam mellé, mint ez a vad kölyköt.