Egyszer voltam bíróságon tanúként. Nem volt komoly ügy, illetve az érintetteknek komoly polgári peres ügy volt, de valóságban nem volt súlya. A pert egy fiatal, rokonszenves bírónő vezette.
Amikor sorra kerültem, bementem a bírónő elé, kérdezgetni kezdett, én válaszoltam, ő jegyzetelt. Én előrébb léptem, hogy megnézzem, mit jegyzetel, erre keményen rám szólt, rendreutasított, és visszaküldött egy lépéssel hátrébb.
Ezt azért hoztam csak fel, mert hajlamosak vagyunk arról elfeledkezni, hogy a kapcsolati viszonyainkban nem mi vagyunk a meghatározóak, esetenként alárendelt szerepbe kerülünk. Már a pedagógia is igyekszik elkenni ezeket a határokat, de ez a bíróságnál még él. Ahol én nem egy fiatal nővel állok szemben, hanem a magyar állammal, annak igazságszolgáltatásával. Nem beszélhetek úgy, mint a baráti körben, nem viselkedhetek úgy, mint a családtagjaimmal stb...
Istennel is ez a helyzet. Most tegyük fel, hogy létezik. Tegyük fel, hogy Ő a világmindenség teremtője, Ő a törvények alkotója, a világ ura.
Amennyiben ezek így állnak, nem hinném, hogy azok a kritikák, amelyek arra utalnak, hogy valamit elrontott Isten, és magyarázattal tartozik nekünk, hogy mit, miért tett, és bizonyítsa be, hogy az elgondolása az egyetlen jó, mert én három jobbat is tudok... és nem hiszek benne, mert nem illik az én logikámba, értékrendembe, elképzelésembe... nos ezek nagyon nevetségesnek hangoznak.
Ez olyan, mikor az átlag hatéves gyerek kritizálja Einsteint, Heisenberget a relativitás elmélet miatt, mert nem érti, vagy azt mondaná az időtől független schrödinger egyenletre, hogy hülyeség, mert ez nem magyaráz semmit.
És ha belegondolunk, hogy a világ összes eddig tudása eltörpül egy olyan személy ismerete mögött, aki az egész világot teremtette... Nos tényleg nevetséges.
És Isten nagyobb, mint a bíró a tárgyaláson. Nem egy kicsi tízmilliós állam képviselője. Ha a bíró előtt muszáj másképp viselkednem, szólnom, másképp (hozzá)állnom, Isten előtt még inkább. Isten előtt nem mi kérdezünk, nem mi kérünk számon, nem fogunk értelmezéseket, magyarázkodást kicsikarni belőle. Előtte le fogunk borulni így vagy úgy....
A hívő ember ebből a perspektívából lát. Időnként bolond módjára belemegy, hogy megvédje Istent, de az én emberi képességeim sehol sincsenek a Teremtő képességeihez képest. Nem érek fel bölcsességben még csak a zsámolyához sem.
És azt is tudom, hogy a nem hívő vitapartnernek más a perspektívája. Szerinte nincs Isten és a számára logikátlan dolgok is ebben erősítik meg. És nem nagyon érti, hogy a hívő ember hogy lehet ennyire vak, hogy nem látja... Látja, csak más szemszögből.
És ezért nem lehetséges ezeknek a vitáknak nyugvópontja. Nincs sem meggyőzés, nincs sem konszenzus. Az alapfelvetésben eldőlt ez már. Van Isten, vagy nincs Isten. 
www.refujvaros.hu
