A pokol egy roppant tág téma...

A földi lét a "próbatétel" ideje, mely alapján megítéltetünk, és ez az ítélet végérvényes, és visszavonhatatlan. Azu első ítélet rögtön halálunkpr következik be: ez az ún. különítélet. 3 helyre juthatunk a különítélet után: üdvösség-tisztítóhely-pokol. Akik életükben nem Istent választották, szeretetlenül éltek, ártottak embertársaiknak, stb. azok az örök életben is Isten nélkül élnek. És ez az igazi büntetésük: ti.:Az Isten nélküliség. Az ember nem is tudja felfogni, hogy ez milyen fájdalommal jár, látva, hogy mit szalasztott el. Az ember itt a földön nem tud Isten nélkül élni. A kárhozat ítélete tehát tulajdonképp egy önmagadra kimondott ítélet. Az Isten egyszerre irgalmas és igazságos, emberileg felfoghatatlan, hogy ezt miként viszi végbe. Ugyanakkor, ha inverz fogalmazunk: nem mondhatjuk, hogy igazságtalan, vagy irgalmatlan lenne.

megbüntetése nem inkább a megbocsájtásra képtelen ember vágyának tűnik, mint a biblia istenének
Talán helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy igazságosság, jogosság...

Ha észreveszel ilyet az emberben, akkor nem azt kell kérdezni, hogy nem az ember találta-e ki ezt az egészet, hanem azt, hogy honnan van ez az igazságérzet...?

És egy újabb kitérő: Krisztusban már rég nem arányos jutalom és a "jócselekedet", illetve a bűn és a büntetés...

"Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor