Teljesen egyetértek. Ez a dolgoknak az egyik oldala. Isten szeret minden embert.
De. Aki teljesen átadta magát az alkoholnak......satöbbi, ő nem Isten gyermeke.

Én is küzdök nap, mint nap, és onnan is jön támadás, ahonnan nem is várom, és az elme szintjén komoly háború dúl, de nem vagyok a harcban egyedül, mert Isten velem van, és a fegyvereket is felöltözöm minden nap.

Ha nem ismerném Istent, akkor sem tudnék olyan mélyre süppedni, hogy hajléktalan legyek. Erre elég nagy esély volt, de meghúztam a vonalat mindig, hogy mire mennyit költhetek, és a nehéz időket sikeresen túléltem.

Én is szeretem az alkoholt, és harcolok ellene, de nem adnék ki érte semmilyen összeget, amíg másra kell. Akkor is csak minimálisan, ünnepeken fogyasztok.

Ismerem magam, ha hagynám le tudnék részegedni. De nem teszem, mert nem akarok olyan lenni. A legtöbb hajléktalan saját hibájából, és akaratából van ott, ahol.

Ismertem hajléktalant, akinek főnököm munkát ajánlott. Aztán mesélt nekem.

Mindig kap az utcán emberektől pénzt. Van hol lefürödni, van mit enni, és jó lógni, lófrálni.
Két hét után megszökött, vissza az utcára, pedig albérletet, munkát kapott, és mindenki segített neki.

Erről ennyit.

Nem hiszem, hogy Isten előtt egyenrangú lennék azzal, aki hagyta magát becsapni az ördög által.
Isten előtt a legkedvesebbek az övéi. Nincs két egyenrangú ember Isten előtt, mert mindenki kisebb, vagy nagyobb!

És jóllehet nem tetszik ilyet kimondani, de különbséget kell tenni Isten fiai, és a disznók között.

Az nem szeretet, ha magunkat egyenrangúnak tartjuk egy részeg hajléktalannal, bármennyire is sajnáljuk! Nem! Az ebek, és disznók ......és ilyenek nem fogják örökölni az Isten országát. Mi velük nem egy csoporba tartozunk!

2007-05-06 óta itt!