Jaja, bódogot!

Na urak, ma végre - ? - én vezettem a céges autót. Eddig próbáltam kibújni alóla, de már a főnökség is nagyon mondta, meg én is meguntam, hogy mindig kuncsorogni kell a sofőröknek, hogy vigyenek el valahova. Ma amúgy is nagy kör volt, fél Somogyot bejártuk, meglátogattuk az összes lakás- és gyermekotthont. 160 km-t mentem. Mindjárt az elején volt egy kis gond egy kézifékes indulásnál, 3. próbálkozásra lett egy fittipaldis indulás, aztán ilyenből volt még egy, de amúgy le sem fulladtam, minden faszán ment. Aztán Kaposváron a négysávoson egy indulásnál lefulladtam. Jött az idegesség, és 3 zöldön át ott ragadtam. Egyszerűen leblokkoltam. Aztán végül csak sikerült elindulni, de utána szinte menetrendszerűen lefulladtam. Majd egy nyugis helyen ezt még le kell gyűrnöm magamban. Ezt leszámítva jól ment tényleg. Felvettem a ritmust, nem totyorogtam, de nem is állatkodtam. Azt nem mondom, hogy megszerettem a vezetést, de lehetne rosszabb is. Na jó, talán egy kicsit élveztem is. Amikor már mozgásban voltam.

A fontolva haladó. - 30 felett minden nap ajándék.