Hát igen.
Tudod, mi még a durva ? Emlékszem, amikor gyerekkoromban a szülők leadtak minket (engem és hugom) nagyapámékhoz. Imádtunk ott aludni. Az öreg öltöztetett-vetkőztetett engem, mint kispöcs kisgyereket, előttem még a szoba, a tiszta ruhák illata, az öreg ahogy jön be mosolyogva és ébreszt reggel, felöltöztet, dúdol halkan közben.
Tegnapelőtt meg családi szülinapozás volt itthon, én mentem fel hozzá a szobájába, keltettem fel az ágyból (épp aludt), vetkőztettem le, adtam rá gatyát, atlétát, zoknit, stb. - és ezt abszolút nem érzi az ember kényszernek, vagy "jaaaj, nemááár"-nak, ha tudja, hogy ugyanez az ember ővele hogyan bánt anno 30 évvel ezelőtt. Ekkor esküdtem meg magamnak, hogy fiaimmal és unokáimmal nagyon jól kell bánni és lehetőleg nagyon keveset zsörtölődni.. megpróbálni vidám, bölcs, pozitív embernek maradni velük szemben, mert egyszer én is ugyanígy rá leszek utalva valakire családomból (jó esetben nem tesznek be egy öregek otthonába élve meghalni).
