Szerintem a hely Agostinoék esetében másodlagos. Itt élnek, gondolom, ezért lezavarják gyorsba a polgárit Budapesten. A bulis, templomos, fehérruhás hepaj Pécsett lesz, ahova, feltételezem van kötődés.
Ha az ifjú pár szeretne templomi szertartást is, én mindig javasolom, hogy a polgári más napra áttevésén gondolkodjanak el. Ha nincs is meleg, akkor is dupla macera, kétszer kell végigülni az uncsi szertartást a vendégeknek, többnyire bűnronda házasságkötő termekben. Nekünk is így volt, csütörtök kora délután megvolt a kötelező, voltunk nyolcan, utána ebéd, majd - érdekes egybeesés - én is vittem mosatni a kocsit. A Nagy Napon találka a templomban, szertartás, utána buli. Sokkal pihentetőbb, célszerűbb, praktikusabb.
Apropó polgári: mindig figyelem, hogy milyen zenéket tolnak a szertartáson az anyakövesek. Azt soha nem értettem, hogy miért ment nagyon a Rómeó és Júliából a Szívből szeretni, valahogy nem érzem esküvőre valónak azt a számot, amely olyan darabban hangzik el, amely végén a szerelmesek csúnyán meghalnak. A legkeményebb eddig az volt, amikor aláíráskor a Volt egyszer egy vadnyugatból a Játszd nekem a halál dalát ment. De két hete mindent vittek: gyűrűhúzáskor Eric Clapton Tears in Heaven-je szólt. Igen, az a dal, amit a négy évesen balesetben elhunyt kisfiának írt (kiesett a lakás erkélyén, az ötvenvalahanyadik emeletről).
"Uram, Ön részeg." "Hölgyem, Ön pedig csúnya. De én holnapra józan leszek."