Szerintem Magyarországra is érvényes az, hogy a felső pár százalék tulajdonolja a megtakarítások nagy részét (tényleg, megtakarításból nem készül valami olyan statisztika, ami megmutatná a mediánt? Mert az átlagtól a lakosság nagy része nagyon messze van).
Egyelőre úgy tűnik, hogy szüneteltetjük a költözés gondolatát. Amelyik felújítandó sorházra végül tettünk ajánlatot, azt eladták egy olyan vevőnek, aki többet ajánlott, és jobb ütemezéssel tud fizetni (gondolom neki nem kell másik ingatlant értékesíteni a vételhez, biztos van elég likvid tőkéje).
Viszont megnéztünk rengeteg hirdetést, és élőben is egy 8-10 sorházat/házat, és az alábbi következtetéseket vontam le:
45 millió körül lett volna a keretünk (persze ez a nagyon maximum), a saját lakásunk értékesítésével, hitellel és megtakarításokkal együtt. Ez a pénz Dunakeszin csak arra elég, hogy egy rakás kompromisszumot kössön az ember.
A jó elhelyezkedésű ingatlanok (a vasútállomás közelében) nagy része borzasztó, vagy nem költöttek rá kb. semmit az elmúlt 20-40 évben, így lehet egy teljes felújítással kezdeni, vagy egész elképesztő a belső elrendezése (ami leginkább taszított, hiába volt igényesen kivitelezve, az úgy nézett ki, hogy 3 szintes volt, egy félszuterén szinten volt a konyha, étkező, fürdő, és egy szoba - a következő emeleten 2 szoba egy fürdő és egy terasz, de a teraszról pl. már nem volt lépcső a kertbe, a tetőtérben pedig szintén 2 szoba és egy fürdő - ennyi lépcsőn biztos nem cipelném a gyereket minden nap, a következő pár évben meg a fenének lenne kedve az alsó szinten lakni ), vagy egyszerűen kicsi volt (300 nm körül telken egy 80 nm-es ház).
Amiknél kevésbé volt jó a lokáció, ott egyértelmű hátrány, hogy a gyerek és az anyja vagy egy jó háromnegyed órát sétálnak, ha bárhova mennének, vagy kell 2 autó. Láttam hirdetésen olyan sorházat is, ahol az amerikai konyhás nappalival együtt volt 3 szoba - ez pl. egy gyerekkel még elmegy, de könnyen lehet, hogy a következő 10 évben lesz még egy, így máris szűk lenne (vagy a szülők aludhatnának az amerikai konyhás nappaliban), meg eleve, ha már 2 szintben gondolkoznak, ki épít 3 szobás sorházat? Ki ennek a célközönsége? Leginkább egy idős, gyerek nélküli párnak tudnám elképzelni, de ők meg gondolom nem akarnak lépcsőzni, ha nem muszáj. Átmeneti megoldásnak nem mondom, hogy rossz lenne, de ha mondjuk a következő pár évben esnek az árak és esetleg a kínálat is nő, akkor sokkal kevésbé lesz piacképes, nagyon nehéz lesz onnan továbbköltözni.
Illetve voltak még új építésű ingatlanok, amiknél a hozzáértő munkaerő hiányát elég nagy kockázatnak érzem (ráadásul ezek is mindentől messze vannak, szóval itt is 2 autó kell, később pedig ha önjáró már a gyerek(ek), akkor nekik még nagyobb szívás), simán lehet, hogy a kőműves tegnap még pék volt (kis túlzással persze), nagy eséllyel a kivitelező cég átadás után pár héttel sehol nem lesz, stb.
Amit nagyon hiányoltam, azok a normális elrendezésű, 4-5 szobás, 100-120 nm körüli ingatlanok, ilyet ezen az árszinten nem láttam - szerintem hosszú távon valami hasonló méret lenne az ideális, ez 2-3 gyerekkel is élhetőnek tűnik, viszont ha a gyerekek elköltöznek, akkor sem lesz még feleslegesen nagy - az ilyen 6-7 szobás, 200+ nm-es házakat nem is tudom nagyon értelmezni, feleslegesen nagynak tűnnek.
Illetve az még nagyon zavaró volt, hogy a jó helyen lévő elbontott házak helyére mindenhol ikerház épül, olyanban pedig nem szívesen laknék (megmagyarázni nem tudom, hogy miért, pl. a sorházat simán elfogadhatónak találom, de az ikerház valamiért nagyon taszít).
Szóval röviden összefoglalva arra jutottam, hogy folyamatosan figyeljük a hirdetéseket és mellette ráfekszünk a megtakarítások növelésére, és várjuk, hogy hátha előbb-utóbb összeomlik a piac , ahhoz túl drága minden, hogy átmeneti, pár éves megoldásokban gondolkozzunk, ami pedig igazán hosszú távon élhető megoldást jelentene (méretben, lokációban), azt pedig nem tudjuk megfizetni.