Szerintem sokkal inkább azt akarja mondani, hogy az eszközödet ne a feladat szempontjából irreleváns tulajdonságai alapján válaszd meg. Szerintem ő nagyon jól érezte, hogy a fotóiparban is lezajlik az az átalakulás a hatvanas-hetvenes évektől, mint a szórakoztatóelektronikában vagy az autóiparban, ahol már nem (csak) funkciót akarnak eladni, hanem életérzést is, ez pedig nagyon csúnyán átveri a vásárlót.

A Fujifilm X-rendszer ezt pont így csinálja. Persze technikai oldalról ezek a gépek kiválóak, de az egész lényük és a nagyon jól átgondolt üzletpolitika által sokkal előbb kelt birtoklási vágyat, mintsem átolvasnád előbb az adatlapjának eldugott paramétereit. Leica-szindróma. Csak ez sokkal szélesebb tömegekhez szól, mert elérhetőbb árban van... főleg az új X-M1.

A másik fontos gondolat pedig az, hogy túl sokat gondolkozunk manapság a technikán. Nem... nem azon a technikán, hogy miként tudod kreatívan megörökíteni az adott témát, hanem a vason, a gépen. Szomorú látni, hogy manapság már az emberek szemében a gép jelenti a legnagyobb értéket, nem a fotó amit létrehoz vele. Ezt az internet még jobban felerősíti, ahol az emberek az e-péniszüket méregetve magyaráznak, hogy "nézd nekem ISO 12890273424 mellett is alig van zaj a jobb alsó sarokban lévő kuka árnyékos oldalán". Na igen. És ki a francot érdekel?

Nézz be egy fotós topikba mondjuk az Index fórumon vagy nézd meg az értékeléseket a Fotózz-on. Valaki feltölt egy jól sikerült utcafotót és erre előáll egy vadbarom azzal, hogy "Nézd ott a hátulról a negyedik sorban a tömegjelenet közepén a csajnak kiégett az orra hegyén megcsillanó izzadságcsepp" (fiktív példa volt). Az ilyenek magabiztosan mutatják meg, hogy igazából fingjuk sincs a fotóművészethez, mert csak ilyen technikai baromságokon találnak fogást. Hány bemozdult, életlen, kiégett, bebukott, zajos sajtófotó van, melyek ikonikus darabjai lettek a fotó egyetemes történelmének?

Ismerd a technikát, az eszközt amit használsz. Válaszd meg a feladatodnak és pénztárcádnak megfelelő gépet, vedd meg és zárd le a témát. Menj fotózni vele és ne azt lesd állandóan, hogy mi a következő amire lecserélheted pár hónap múlva. Na meg persze nem árt, ha nem a gyártók marketingjére hallgatsz és itt visszatérhetünk oda, hogy ismerd a technikát, hogy el tudd dönteni mire van valóban szükséged. Mindegy, hogy egy 50 ezres vagy egy 5 milliós felszerelést akarsz, ha nem tudod eldönteni, hogy mire van szükséged, akkor a gyártók hálójába ragadtál.

Én így értelmezem Henri szavait, már csak azért is, mert elképesztően produktív és pozitív alakja volt a fotótörténelemnek és nekem is ez a véleményem.

Én a nyomába sem érek ennek a zseninek, biztosan még sok élettapasztalat áll előttem, hogy elhagyjam a felesleges sallangokat és értékelhető fotókat készítsek. Két kezemen meg egy lábamon meg tudom számolni azt, hogy az utóbbi 2 évben hányszor fotóztam magamnak, ami nem munka, ami nem robotmunka. Éreztem, hogy le kell tennem a vasat és inkább azon töprengenem, hogy mit csinálok rosszul. Hát nem azt, hogy nem költöttem eleget felszerelésre...