„Soha de soha nem fogom megérteni miért kell disznóvágáshoz reggel fél ötkor kelni. Biztos valami ősi szokás ez, hogy még sötétben kell egy kurva nagy késsel hadonászni 3 négyzetméteren, fél részegen és összezárva egy teljesen meghülyült kocával.
Kipattan a szemed, semmit sem találsz. Felveszed amit mégis, és egy fél vadász, fél horgász, csipetnyi cserkész beütéssel felvértezett, teljesen hülye állatkerti gondozó szerelésében elindulsz a tetthelyre. Ott egy pesszimista pálinkás üveg és egy optimista csapat vár, mindegyikük félig teli.
Próbálsz illeszkedni a csapatba és deci számra döntöd a féldecit.Kísérőt nem kapsz a nyíl méreg italhoz,, ha megemlíted, hogy jól esne, ők megemlítik, miért nem hoztad anyádat ha kísérő kell még...
Osontok az ólhoz, tíz métert kell megtenni, de közben összekoccan a vérnek fenntartott edény a késsel. Valaki elsóhajt egy közepesen hangos baszdmeget ,szolidan lecsittegik... paraszt ordít így az ökrével mielőtt orrba vágja ..10 szomszéddal odébb felsír egy kisgyerek és ez abszolút hatékony Viking horda száz kilós emberekből, botladozva közelít a mit sem sejtő állathoz aki tudatlanságában is mászik fel a falra...
Megsejtett valamit, mondja ki a vének tanácsa.Erre inni kell.
Pista szól savanyú a bor, mi meg nem szólunk, hogy az a bélmosó ecet. Úgy csinálunk mint amikor esik az eső, hagyjuk hadd essen..Ő meg igya ha tetszik.Tíz perc és öt feles után, új próba, ennyi idő bőven elég megnyugodni valakinek akit 20 centis késsel kergettek.
Most megbökjük a kurva anyját...Mi be, disznó ki...Puska kellett volna, dühöng valaki...Táj idegen, csendélet következik néma mozgóképen az alföldi betyárok síkfutásban üldöznek egy távolba vesző állatot..
Olyanok vagyunk mint a törpök, rövid távon hatékonyak... fél úton megállunk, mérlegeljük a lehetőségeket, egyhangú a döntés...Az ital közelebb van...Szórjunk ki kukoricát..Majd visszajön, addig igyunk.Ez a része jól megy nekünk, előkerül egy Balázs Pali Cd.
Mi énekelünk, a nők a biztonság kedvéért fújják a belet, lassan páncéllá szárad a disznószar a gumicsizmán de az ember érzi, nagyszerű dolgok sora vár ma még rá.
Újra készülődünk. Bár már világosodik mi szűrt holdfényként osonunk a mezőn. Az olykor véletlen gödörbe lépő szó nélkül felpattan még ha lába törik se nyikkan mivel félő, hogy állapotunk folytán bármit feldolgozunk amit le bírunk fogni.
Kicsit csüggedt a nép, de látó távolban vígan legelészik a malac...
Először úgy teszünk mintha kukoricák lennénk..Nehéz álca de mi nem félünk, mindegyikünk aludt már biciklivel takarózva árokparton, a kukorica se csinál sokkal többet, csendben iszogatunk amíg a nagyothalló Józsi szerinte csendes szellentése fel nem veri a környék varjait. A többiek szerint ilyen ágyúval indítják a lavinát, nem tudom kinek van igaza, hiszen az alföldön kevés az egy főre jutó tapasztalt hegyivadász...
Ugrunk de a disznó jobb kondiban van, simán lefut minket, hallani vélem ahogy hangos kacajjal kiröhög bennünket ..
Fáradtak vagyunk, lassan mindenki belenyugszik, hogy nem fogunk aba levet inni a töpörtyűre...
Afterben még beszélünk róla, hogy valakit csak meg kéne bökni, furcsán méregetjük egymást de aztán összepakolunk eljárva az üsttáncot, Mindenkinek kennek egy lekváros kenyeret mert disznóölésről éhesen senki sem mehet haza...Ilyen itt egy átlagos hét, a disznóvágás havában.”
~~~~~~ Privatban NINCS szakmai tanacs! ~~~~~~
