Akkor csináljuk így.

1. kategória: Minimális mozgás – Statikus vagy lassan mozgó környezetek
Főbb példák: virtuális művészeti galériák, 360 fokos videók, közösségi VR-platformok, például a VRChat (ha elsősorban helyhez kötött)
Becsült tolerancia: Az összes VR-felhasználó ~95%-a gond nélkül kezeli ezt a szintet.

2. kategória: Mérsékelt mozgás – sínen vagy irányított mozgás
Főbb példák: Hullámvasút-szimulátorok, vezetett túrák, Google Earth VR
Becsült tolerancia: Az összes VR-felhasználó ~80%-a képes kezelni ezt a szintet, de nehézségekbe ütközhet a magasabb szintű tartalommal.

3. kategória: Közepes mozgás – Irányított mozgás bizonyos sebességgel
Főbb példák: Versenyjátékok, repülőszimulátorok, egyszerű first person élmények
Becsült tolerancia: Az összes VR-felhasználó ~65%-a képes kezelni ezt a szintet, de nehézségekbe ütközhet a magasabb szintű tartalommal.

4. kategória: Nagymértékű mozgás – teljes mozgás és gyors változások
Főbb példák: Első személyű lövöldözős játékok, mint a „Half-Life: Alyx”, „Beat Saber” expert szinten, „Superhot VR”
Becsült tolerancia: Az összes VR-felhasználó ~40%-a képes kezelni ezt a szintet hosszútávon, de nehézségekbe ütközhet a magasabb szintű tartalommal.

5. kategória: Extrém mozgás – Rendkívül dinamikus és kiszámíthatatlan környezetek
Főbb példák: űrcsaták, akrobatikus vagy parkour-alapú élmények, gyorsan változó platformok
Becsült tolerancia: Az összes VR-felhasználó ~20%-a képes kezelni ezt a szintet.

[ Szerkesztve ]