Jézus az út, az igazság, és az élet. Nagyjából erről van szó.

Egyébként meg nehéz kérdést feszegetsz, mert ha jobban belemegyünk, akkor láthatjuk, hogy Isten minden embert egyformán szeret, és a keresztényeket nem szereti jobban. A bűnösöket sem szereti kevésbé, mint a bűntelenebbeket. Az meg, hogy ki üdvözül, egyedül Istenen múlik, gondoljunk is akármit erről.

Nyilván a személy szempontjából mégsem lehetnek egyenlők az utak, mert ez azt sugallná, hogy teljesen mindegy, milyen vallású vagyok, igazából buddhista is lehetnék. Buddhistaként pedig érezhetném azt ezzel a gondolatmenettel, hogy semmivel sem célravezetőbb az utam, mint egy zsidóé.

Tovább menve, nem más vallásokkal szemben kell meghatározni az utat, hanem megnézni, és ha azt látom, hogy ez a jó út, akkor menni rajta. Nyilván következik ebből, hogy ha ez a jó és a helyes út, hogy a többi útról ezt nem mondhatom el. Legalább azért nem, mert azokon nem jártam végig.

Én nem tudom, hogy Isten számára a buddhisták útja mennyire jó, vagy nem jó, főleg akkor ,ha a keresztény értékek szerint élnek, és úgymond Krisztus követően élnek.

Jézus azt is mondta, hogy aki hisz őbenne, az üdvözül. Ez a hit nem az a hit ,hogy elhiszem, hogy ő létezik, sokkal inkább egy bizalom, és a bizalom által az ő útjának követését jelenti. A buddhistákról nem mondott semmit, miért is mondott volna.

Kicsit azért nehéz ezt megfogalmazni, mert nem emberi logika szerint működik, nincs olyan jellegű osztályozás, hogy jók, és rosszak, a szeretetből egyformán részesülünk, ugyanúgy, mint Jézus megváltásából. Minden ember egyforma mértékben. Ugyanakkor vannak igehelyek, amik a jutalmazásbeli különbségeket emeli ki.

Továbbá, ha elfogadom, hogy ugyanolyan jó választ ad a kérdésekre a buddhizmus, és a kereszténység, akkor a kapott és elfogadott válaszokkal leszek bajban, mert nem csengenek egybe. A lélekvándorlás, és annak mikéntje nem illeszthető a kereszténység mellé. Tehát dönteni és választani kell, vagy ez, vagy az. Nem mondhatom azt, hogy mindkettő egyformán igaz. Én, földi halandó nem mondhatom ezt. Számomra, és a logikám számára ez feloldhatatlan ellentéteket szül.

Persze Isten ezeken nyilvánvalóan úrrá lesz, mert ő azt is integrálni tudja, amit mi képtelenek vagyunk. Isten az a "hely" ahol a paradoxonok feloldódnak.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''