Én csak húst nem eszek a böjti napokon. Illetve próbálok csak 3x enni aznap. Én a bűneim miatt böjtölök és nem a testem miatt. 10 év edzőterem után megkapja a testem ami jár neki....

Eladó Samsung Watch Active 2. https://hardverapro.hu/apro/elado_mukodokepes_samsung_watch_active_2_40mm_okos/friss.html

A bűneid miatt? Tehát úgy érzed hogy a lelked megtisztul ilyenkor? Ha így van, akkor ez nagyon szép eszme.

Az edzés miatt ilyenkor mesterséges fehérjét viszel a szervezetedbe?

Vendégek vagyunk a Földön .S ha vendégségbe jöttünk, legyen ajándék az életünk.:-) / Gil /

A bűneim miatt persze. A megtisztulás pedig nem rajtam múlik. Ez olyan mint a gyónás. Nem szeretek járni de utána sokkal jobban érzem magam. Fél évente szoktam menni kb.

Eladó Samsung Watch Active 2. https://hardverapro.hu/apro/elado_mukodokepes_samsung_watch_active_2_40mm_okos/friss.html

És érezni szoktad hogy megtisztulsz lelkileg, vagy csak reméled azt ?

Vendégek vagyunk a Földön .S ha vendégségbe jöttünk, legyen ajándék az életünk.:-) / Gil /

Gyónás után érezni is szoktam. Könnyebb vagyok.

Eladó Samsung Watch Active 2. https://hardverapro.hu/apro/elado_mukodokepes_samsung_watch_active_2_40mm_okos/friss.html

Örülök hogy a kigyúrt tested alatt egy érző lélek van..

Vendégek vagyunk a Földön .S ha vendégségbe jöttünk, legyen ajándék az életünk.:-) / Gil /

Köszönöm szépen! Az az igazság hogy ez az első olyan haláleset, ami egy igazán közeli szerettemmel történt. és hát nagyon nem vagyok "hozzászokva" ehhez, és valóban meg kell edződnöm, szép a szám, már meghallgattam..

''Az amit a Világon szeretetnek hívunk, csupán önközpontú vágy arra, hogy élvezzük a szeretett tárgyat.Tehát hogy valakit szeretünk vagy nem, pusztán attól függ: Kielégíti-e az adott igényeinket vagy sem?''

Nem tüzet akarok szítani, inkább csak utat keresek. Sokszor nem tudom, hogy az utat csak magamnak keresem, vagy mindenki másnak.

Olvastam egyik hozzászólásban, hogy aki mesterségesen jön a világra (például császármetszés), az hajlamos várni a sült galambot, mert nem tanul meg már az elején harcolni.
Én is mesterséges vagyok, de aki olvasgatta a blogom és/vagy ismer az úgyis tudja, hogy nem túl jó a lapjárásom, sokszor direkt tovább nehezítem a saját dolgom. Mert megérdemlem, mert ha a sors/végzet létező valami, akkor nekem a jelek szerint nem a könnyű út jutott. Ha pedig a sorsnak fityiszt mutathatok, én megteszem és tovább nehezítem az életem.
Fáj, ez nem kétség (és aki fogorvost mer említeni azt itt lövöm le), de emberileg rengeteget fejlődök közben.
Adott a kérdés, megéri?

Nem az elmúlást akarom tudni, hanem hogy mi lesz utána. Keresem a lelki békém és nagyon nem találom, főleg a bizonytalanság miatt.

Lélek? Létezik (még ha sokaknak látszólag nincs is), látszólag életünk során azt fejlesztjük. Ez lenne az élet célja? Emberileg fejlődni? Vagy egész életünkben egy rossz ösvényt taposunk? Talán ez az igazi ok, amiért a legtöbb ember fél az elmúlástól.

Az univerzum logikusan épül fel és az ember is, mindent megtapasztalhat (azért a fájdalomból, szenvedésből ennyi már elég lesz lassan), talán azért hogy tanuljon. Vagy azért, hogy bűnhődjön? Talán főldi létünk csak egy börtönállapot, hús-vér testbe zárva?
Vagy csak egy hosszú iskola, ahol mi vagyunk a diákok, a tanárokat pedig nekünk kell megkeresnünk?

Nem vagyok vallásos jó ideje, nem gyakorlom mert nem tudok már senkiben hinni. De hinni kell, mert anélkül nem a test fog meghalni, hanem a lélek.
Talán az enyém már a halálán is van? Talán a szokásos adóbevallásom készítésekor nem véletlenül jutott most eszembe, hogy a második 1%-ot hasznossá tegyem? Amolyan meggyőződéssel, hogy igen, ez a helyes, noha éveken át azt mondtam, hohó, fényűzés nektek, nekem meg csak az ima?

Nem tudom, nem értem és zavaros az egész vallás dolog, annyi könyv átolvasása után is.
És a hangok a fejben, menj templomba, gyónj és találj végre békét.
Fogok? Egy próbát megér.
Hogy megtalálom-e azt, amit keresek?
Marad a hit.

Jézus Krisztus. több, mint vallás, több, mint hit. És nem is egyik napról a másikra fog menni. Bár ha Ő akarja, akkor ez is megtörténhet. Nekem most néhány év alatt sikerült eljutnom az utamon egy elég jó állapotba. Erről nehéz szavakkal beszélni, főleg pár sorban. A lényeg, hogy Jézus ott van minden pillanatában az életemnek. Többé-kevésbé tudatosan érzékelem is a jelenlétét. Innentől pedig nem vallás, nem hit, nem csak tapasztalat, hanem maga az életem Krisztus követése. És ez a legnagyobb szabadság.

bocsánat, hogy nem sikerült -egyelőre- érthetőbben kifejezni magam.

A gyászhoz meg annyit, hogy nagyon fontos a gyászolás. Fájnia kell, hogy feldolgozd. Ha nem vennél róla tudomást, feldolgozatlan maradna. Ez egy párkapcsolat végére a szakításra is igaz. És megvannak a fázisai. Ezeken keresztül kell menni, ami nehéz és fáj, de ez segít abban, hogy ne sérülj tőle.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

Szia.
Szerintem nagyon is érthető, amit leírtál és nagyon szépen fogalmaztad meg. Teljes mértékben egyetértek veled. A hitet nem lehet tanulni, a hit egy hatalmas ajándék, amit Istentől kapunk, ki előbb - ki utóbb, de mindannyian megkapjuk. Viszont vannak sokan sajnos, akik ezt tudatosan visszautasítják. Kételkedések és okoskodások mögé bújnak és onnan próbálgatják tompítani a lelkiismeretük hangját, mely a jóra hívja őket nap mint nap. Lehet, hogy félelem az oka, talán félelem az ismeretlentől...? Nem tudom, de hagyniuk kellene, hogy kibontakozzon a lelkükben az az ajándék, amit Krisztus adni szeretne.
Én gyermekkorom óta vallásos vagyok, és nem eröltettek soha sem a szüleim, sem a nagyszüleim arra, hogy járjak templomba. Ez magától alakult ki bennem, valóban napról napra fogalmazódott meg bennem, hogy mit is jelent Krisztus. AJÁNDÉK.

Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki bármilyen célt, csak egyet ne. Magát a boldogságot.

sztem a gyászban a fájdalom enyhülése mindig akkor megy végbe amikor a feledés erősödik.
Hála égnek, ezt nekem még kevésszer kellett feldolgoznom, talán amit a legjobban megviselt régen az az egyik macskám halála volt. De sok embernek látom az életét, és sztem az a legfájdalommentesebb út ha lezárja magában az ember minél hamarabb és tovább lép. Ha rá gondol csak felbojgatja az emlékeket és depresszióba zuhan.

Wisdom is the principal thing; therefore get wisdom: and with all thy getting get understanding.

Szerintem is a gyászolás, az elbúcsúzás nagyon fontos, de a feledéssel nem értek egyet.
Én a mai napig örömmel és büszkeséggel emlékezek a Nagyapámra és soha nem szeretném őt elfelejteni, sőt beszélni szeretnék róla az unokáimnak is. Tudom hogy átlépett a halálba (a test halálába) és a feltámadáskor ugyan azon Bíró előtt fogunk megállni.

Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.

a feledést nem úgy értettem hogy kitörlöd a memóriádból.
hanem hogy nem gondolsz rá a nap 24 órájában, mint ahogy az a kezdeti gyász időszakban mindenkinél van. Inkább úgy értettem hogy minél hamarabb megpróbálsz visszatérni a normális kerékvágásba. Asszem a népi szokásoknál is bevált időszak van erre hogy mittomén két hét a gyász ha valaki meghal.

Wisdom is the principal thing; therefore get wisdom: and with all thy getting get understanding.

6 hét

''Az amit a Világon szeretetnek hívunk, csupán önközpontú vágy arra, hogy élvezzük a szeretett tárgyat.Tehát hogy valakit szeretünk vagy nem, pusztán attól függ: Kielégíti-e az adott igényeinket vagy sem?''

Oké, akkor egyre gondolunk.

Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.

Van a gyásznak egy folyamata, lépései. Egyiket sem szabad kihagyni, mert valahol a későbbiekben visszaüthet. Viszont benne maradni sem szabad a gyászban, és ha erre gondoltál, igazad van, el kell jönnie annak az időnek, amikor az ember tovább lép. Mert a gyász a még élő embert is elemészti, ha túl sokáig van jelen.

De a gyász szükséges is, nem véletlenül létezik. Még ha látszólag csak értelmetlen szenvedést okoz is.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

Sír

N
e
f
J ó é j t
l
j
a
z
e
l
a
l
vástól, mert amire sokszor
oly elborzadva gondolsz, nem más,
mint álmaid elcsöndesült örökkévalósága
és új sejtszövetbe épülése tested egykor volt molekuláinak.

nicht kompot

Szerintem meg az is lényeges, hogy az akaraterőt és a kitartást edzi meg, ha már valakinek ez kevés.

[ Szerkesztve ]

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

Teljesen egyetértek .

Vendégek vagyunk a Földön .S ha vendégségbe jöttünk, legyen ajándék az életünk.:-) / Gil /

ha nem ismerem el az egyházat, de hiszek az Istenben, Jézusban. attól még lehet keresztény, római katolikus?
nem járok rendszeresen templomban, mert képmutatásnak tartom mind a két oldalról.

kb. 12 éves koromban kezdtem hittanra járni, nagyszüleim győztek meg arról, hogy járnom kell... majd később kialakult bennem a valódi Istenhit. később nem muszájból jártam, szerettem templomba járni, a közöséggel lenni . (Don Bosco Szaléziakhoz jártam, eleinte mint ifjú segítettek, pátyolgattak - később pedig én voltam a gyerekek animátora.) amit tőlük kaptam sosem felejtem el, de amit náluk láttam azt sem. Volt, hogy a családomnál fontosabb volt a közöségem, az atyák, a barátok, a programok... de ezt feledtette az a sok ellenségeskedés amit tapasztaltam. egy családban sincs annyi veszekedés mint az egyházi személyek közt, egy karrierhajhász sem tud annyira undorító lenni mint azok akik "Istennek" szentelték életüket. képmutatás.

másfél - két év kihagyás után ismét vallásos közegbe keveredtem (egyetem), bekerültem egy katolikus szakkollégiumba. "lelkigyakorlatok", kötelező programok voltak/vannak. Egy "lelkigyakorlat" lement gond nélkül, de a mai kiverte a biztosítékot.

- azért említem idézőjelben, mert évente kettőt megéltem, míg a szaléziaknál voltam, azok nem ilyenek voltak. akkor egy másik településre mentünk (akkor nem is volt lakosa, most már van öregek otthona is azon a helyen) és a három napban (péntek, szombat, vasárnap) volt 4 előadás 4-5 csoportokra osztott beszélgetés, napi 1-2 mise, szentségimádás. a téma és az előadás is a fiatalokhoz közeli, közvetlen szokott lenni. nem volt olyan, amit nem értettünk meg. 13-16 évesen -

most, az egyházmegyés püspök - vagy mi a neve - gömbölyű fejű segédje akart tartani nekünk elgondolkodtató előadásokkal, szentségimádással, misével egy lelkigyakorlatot...
hát nem sikerült.
demagóg, fellengzős szöveggel, felsőbbrendűként éreztetve magát szövegelt, néha megkérdeztem volna, hogy "Te ezt komolyan ÍGY gondolod? Ezt Te elhiszed? Ezt te hiszed?"

Valahogyan kezdem az utolsó reményt is elveszteni, hogy amikor legjobban esett volna egy lelki feltöltődés, egy nagy szellemi impulzus: azt kapom, hogy nincs értelme az egyháznak, a mai értelemben vett "vallásnak"... a 2000 éve íródott és azóta milliószor deformálódott (idővel és fordítással) dokumentum alapján éljek? egy fenét! hordozom a keresztemet, amíg bírom... van egy saját képem az Istenről, vallásról... de erre az egyház azt mondja, hogy hamis Isten, meg eretnekség stb...

már nem is értem mi vigyen tovább az életben, a fontos embereken kívül...

(megyek Guga írásokat olvasni, azoktól többet kapok mint ha elolvasnám a bibliát, vagy elmennék egy misére...)

Szánalmasnak tartom az egyházat.
"Isten feltétel nélkül szeret mindenkit!"

- te miért vagy részeg? ittál?
- dehogy! két szín alatt áldoztam.... tízszer...

[ Szerkesztve ]

</end.?>

Érdekes amit írtál. Csalódni lehet mindenben, és tényleg nagyobb pofon, ha pont az egyházi vezetők a képmutatók. De az egyház nem csak a papságból áll, hanem jóval inkább a hívő/vallásos emberekből. Tehát itt talán különbséget kellene tenni az egyház általános fogalma, és a Katolikus egyház, mint világi szervezet között. Mert van különbség.

És mivel emberek működtetik, nyilván nem lehet tökéletes. Sok pap is alkalmatlan a hivatását betölteni.

Lelkigyakorlatból meg van ilyen is, meg olyan is. Voltak jó és rossz élményeid is. Távol is tarthatod magad az egésztől, nem jársz templomba, vallásos közösségbe, megteheted. Talán így a rossz élményeket is elkerülöd. Meg a jókat is.

Ha eljutottál Jézus Krisztusig, akkor nem fog nehezedre esni a misére járás, nem fog zavarni egy rossz prédikáció, és nem fogsz kiábrándulni, ha kétszínű papokat és híveket látsz. Most te is tartasz valahol az úton, és minden ember is tart valahol. Egy vallásos közösség olyan, mint ha az iskolában 1-8. osztályig vegyítenénk a tanulókat. Mindenki más tudásszinttel rendelkezik, más hitfázisban van, és ez alól a pap sem kivétel.

Jézus Jézus marad, a közösségben megélt hit pedig jó és fontos, ugyanúgy, mint az egyénileg megélt hit. De ez belülről kell, hogy fakadjon.

Az egyházi szervezetet nem kell szeretned, annak nem is vagy tagja (ha nem vagy pap). Most elég végletesnek tűnik a véleményed, de hát biztos sok negatív élmény ért téged. Így nem is lenne értelme annak, hogy győzködjelek bármiről is.

Mindenkinek van egy istenképe. Ezek az idő folyamán változhatnak is. Vannak olyan istenképek, amiktől célszerűbb megszabadulni, mert hamisak. Vannak olyanok, amikről egyértelműen felismerhető, hogy hamis istenképek. Ezek bármennyire is "jók", nem érdemes ragaszkodni hozzájuk.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

Szia.
Sajnos nagyon át tudom érezni, hogy min mentél és mész keresztül. Az én esetem is hasonló a tiédhez.
Fiatalabb koromban rendszeresen és lelkesen jártam templomba, a kórusban énekeltem, fiatalok miséjén gitároztam és nagyon jól éreztem magamat ott. Aztán gondoltam egyet és elkezdtem tanulni teológiát, mert nagyon érdekelt a vallás azon felül is ami a "hétköznapi" valláson túl van. El is végeztem az öt éves teológiát, de mire befejeztem valahogy megváltozott a véleményem az egészről, és főleg az ott tapasztaltak "segítettek" abban, hogy teljesen más színben kezdjem látni az igazi arcát a mai egyháznak és főleg a papságnak. Teljesen elvették a kedvemet attól, amiben bíztam, amit olyan lelkesen csináltam, és a végén abba is hagytam az egészet. A hitem az megmaradt Istenben és Krisztusban, azt soha senki el nem veheti tőlem, de ez a mai papság teljes mértékben lehangoló és kiábrándító. Részletesen nem szeretném leírni a történteket, de szerintem ebből is kitűnik az, hogy mennyire nevelő hatású a mai papság. Vannak persze kivételek is, hála Istennek, de sajnos nagyon-nagyon kevés.
A közösség amibe jártam, ugyancsak csalódást okozott nekem. Így évek múltával találkozom sokakkal közzülük és megdöbbenve tapasztalom, hogy olyan életvitelük van, ami nemcsak hogy nem keresztényi, de egyenesen gyalázatos.
Én akkor is és most is komolyan vettem a hitet, és nem akarok másképpen élni(nem is tudnék), mint ahogy egy kereszténynek élnie kell.
Elég lehangoló voltam azt hiszem az írásommal, elnézést is kell kérnem mindenkitől, akit ez bánt, de sajnos ezek a személyes tapasztalataim.

Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki bármilyen célt, csak egyet ne. Magát a boldogságot.

Azt jó hallani, hogy valamennyire felül tudtál emelkedni a téged ért sérelmeken, csalódásokon.

Tényleg eléggé változó a papok "minősége", és sok helyen, ahol nem lehet másik közösséget keresni, mert 1 van, ott elég nehéz a helyzet. Szerencsére én több olyan helyet is tudok, ahova öröm misére menni, mert igazi töltekezést jelent, igazi közösséggel.

Az emberek is más-más szinteken vannak, mást-mást jelent nekik a hitük, vallásuk. Kereszténynek mondják magukat, és valamilyen szinten törekszenek is rá, hogy azok legyenek, de sok esetben kompromisszumot kötnek önmagukkal. Én is hallottam pap szájából, hogy ő utálja a négereket és a zsidókat. Én akkor ott úgy éreztem, minél tovább maradok ott abban a társaságban, annál inkább válok részesévé ennek a bűnnek, szinte fojtogatott, éreztem, hogy nem bírok tovább ülve maradni, és eljöttem onnan azonnal. Persze mondott még más kemény dolgokat is. De akinek pont a szeretetről és amegbocsátásról kéne a legtöbbet tudnia és ezt átadnia, hogy gondolkodhat így?

Itt én is kiábrándulhattam volna a papságból, de kaptam rengeteg pozitív élményt is, ami még élteti benne ma reményt. A hitemet pedig ne mmegingatja, hanem megerősíti egy-egy ilyen kudarc élmény.

Egy paptól többet is várunk el, mert ő kapott valamilyen hatalmat, sok emberre van hatással. Talán a pap neveléssel is gondok vannak, meg azzal, hogy ki milyen indítékból akar pap lenni. Sokakat le kéne beszélni ezen szándékukról. Jobb helyeken és egyes szerzetes közösségekben ez így is megy, ha látják, hogy nem teljesen oké az indoka, vagy valami lelki zavar van a háttérben, akkor nem engedik, hogy belépjen. Ezt helyesen teszik. Máshol létszám gondok miatt nem válogatnak, aminek olyan eredménye lesz, mint amit te is leírtál.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

Nagyon izgalmas témát feszegetsz. Én pont az ellenkezőjét élem meg annak, amit te végkövetkeztetésnek írsz le, pedig én is látom sok esetben azokat a jelenségeket, amiről te is beszélsz...
Nincs tökéletes vallási közösség, nincs tökéletes gyülekezet. Ahol ember közösségvezetői pozícióba kerül, ott elszabadulhatnak a rejtett nyomorúságok.
Lehet kétségbe esni, lés lehet tudomásul venni, hogy az ember még ha hívő is, bármikor elfordulhat Istenétől (szíve joga), és akkor.....
Ez anno sem volt másképpen. Most éppen Pál első korintusi levelét olvasom, és ugyanezt a problémát veti fel Pál... Már akkor is? Azok között az emberek között is, akik alig pár évvel Jézus feltámadása után lettek gyülekezeti tagok?
Azért elég nagy gáz, hogy még ha Istennek szentelem az életemet, akkor is ki tud bújni a szög a zsákból, akkor is történnek szégyenletes dolgok általam...
És most személyessé teszem a dolgokat. A gyülekezet sokban hasonlít a családhoz. Feleségem és én is keresztény vagyok, mindketten szeretjük a gyerekeinket. Tegnap volt valami a levegőben... jó erre fogni a dolgokat... de én is, és a feleségem is annyira kiakadtunk a gyerekeinkre, hogy én még az önkontrollomat is elvesztettem részlegesen...
Este ebből a lányunk azt szűrte le, hogy nem is szeretjük, és felesleges számunkra...
ami persze nem igaz.....
De a gyermekemben, akiért mindent megtennék... egy kontrollját vesztett este után ilyen dolgok csapódtak le...

Attól, hogy megtértem, nem váltam tökéletessé. Nem lett hibátlan az életem. De kaptam egy társat, aki elvisel így is, és kaptam vele egy tükröt, amiben valóságosan látom magam... és kaptam továbbá egy lehetőséget arra, hogy lépésről lépésre legyűrhessem a tükörben látott visszásságokat.

Kegyelemből élek, nem pedig a tökéletességemből. Nem azért szeret az Isten, mert neki szántam az életem, hanem önmagáért....

Bár a katolikus egyház szokásaiban nem vagyok különösebben jártas, és amit látok, azzal sok esetben nem tudok azonosulni, de én is egy keresztény gyülekezet tagjaként látom, hogy mindannyian rá vagyunk szorulva Isten irgalmára még akkor is, ha gyülekezeti munkások vagyunk,gyülekezeti vezetők vagy egyszerű mezei gyülekezeti tagok. Vannak problémák, de Istennek mégis úgy tetszett, hogy az egyházban van jelen. Amikor Pál Krisztus testéről beszél, az egyházról beszél... és annak tagjai együttműködéséről. A szemek és a kezek fontosságáról.
Fontos látni, hogy bár a másik embernél könnyen meglátom, hogy miért szorul Isten kegyelmére, ez rám is igaz.
Egy asszony egyszer odament Spurgeonhoz, Anglia prédikátor géniuszához, és megkérdezte, hogy mutassa meg, hol talál tökéletes gyülekezetet, ahova ő elmehetne... Spurgeon azt mondta? asszonyom, ha létezne tökéletes gyülekezet, akkor én is szivesen odamennék, de azzal, hogy ott vagyok, már nem lenne tökéletes...
Balgaság azt gondolni, hogy azzal, hogy nem járok közösségbe tökéletesebb Isten-ember kapcsolat alakulhat ki, mert én magam hordozom magamban a tökéletlenséget, én magam is kegyelemre szorulok...

Van a közösségünkben egy kékkereszt csoport. Csomó szabadult alkoholista tagja van. Bekerül oda egy új ember, aki küzd az alkohollal. Az új tag persze általában azt mondja, hogy én nem vagyok alkoholista, csak a családtagjaim dimenzionálják túl a dolgokat... ti azok voltatok, de én nem.... majd rádöbben napok, hetek múlva, hogy ő sem más..
A betoppanót fogadhatná a közösség, hogy ő még iszik, mi pedig tiszták, tökéletesek vagyunk... szabadultak... de ez sem igaz... én sem vagyok más...
És amikor ez a két döbbenés összeér, akkor tud megtörténni Isten csodája: az addig alkohol rabja szabaddá lehet, Isten szabadítását tudja megélni a közösségben...
Nem én vagyok a legfontosabb, nem is a gyülekezetem egyes tagjai, hanem Jézus maga....

Egyébként a 12 tanítvány is elég sokat versengett, vitázott egymással, mondtak és tettek ökörséget bőven, ez leplezetlenül benne van a Bibliában, és mégis egy közösség maradtak... csakis Jézus miatt...

Imádkozom, hogy megéld ezt a felszabadító közösségi élményt Isten gyülekezetében...

És bár én nagyon tisztelem Guga testvért, mégis inkább a Biblia olvasására buzdítalak...

www.refujvaros.hu

Van a családunkban egy pap, aki sajnos nem a mi városunkban él, de amikor el szoktunk utazni hozzá már türelmetlenül várom, hogy mehessek a miséjére. Legutóbb tavaly nyáron voltam nála misén és őszintén meg kell hogy modjam, egy újjászületés volt számomra az egész szertartás. Annyira jólesett, annyira feltöltődtem lélekben és fizikailag is, hogy elmondani nem tudom. Nagyon szépen és értelmesen beszél, fölkészül becsületesen a miséire és roppant értelmes ember, egy igazi szívből - lélekből pap. Ritkaság. Öröm ott lenni a miséin.
Én nagyon szeretek templomba járni most is, de amikor az ember oda jut, hogy azon veszi észre magát, hogy unja a misét, vagy olyan érdektelen dolgokról beszél a pap a homília alatt, hogy legszívesebben inkább aludna egyet közben, akkor elmegy a kedvem mindentől és inkább otthon olvasok a Szentírásból. A Zeffirelli Názáreti Jétus című filmje, például annyira feltölt, pedig csak film, de bármennyiszer is meg tudom nézni és mindíg olyan csodálatos érzéssel telitődöm fel utána.
Hát ilyen ez a világ.

Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki bármilyen célt, csak egyet ne. Magát a boldogságot.

Értem miről beszélsz. Bár a misének csak egyik része a prédikáció. A leglényegesebb dolgok utána történnek, ami az áldozásnál csúcsosodik ki. Én azt élvezem legjobban, mikor kimegyek áldozni és megkapom a borba mártott ostyát. Még akkor is, ha nagyon szuper volt a prédikáció. Mert ott kint átélhetem azt, amit a tanítványok Jézus asztalánál, sőt ennél többet is.

Persze az meg kevésbé tetszik, hogy mikor a szöveg szerint is zengeni kéne valami dicsőítést, meg örülni, hogy Jézus feltámadt, gyászos hangon elsírogatunk valami éneket, de azt is csak szép halkan, nehogy meghallja valaki. Szerencsére ez sem mindenhol van így :-)

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

Így igaz, ahogy leírtad. Régebben, jártam fiatalok miséjére. Sokat gitároztam a miséken és el kell hogy mondjam, teljesen más a hangulata egy ilyen misének. A fiatalok szinte eggyé válva énekeltek hangosan dallamosan. Más énekeket is énekeltünk, nem csak a megszokottakat, hanem direkt fiataloknak íródott énekeket. Olyan hangulatos, olyan felemelő érzés volt, hogy sokszor éreztem hogy libabőrös vagyok. Egyszerűen össze sem lehet hasonlítani a hétköznapi misék hangulatával. Aztán az történt, hogy az idősebb emberek is kezdtek felfigyelni erre a csodálatos szertartásra és egyre többen jöttek át a fiatalok miséjére. A végén már alig maradtak a hagyományos misén, amikor az öreg apát megmérgelődött és letiltotta az egészet. Ott is hagytam azt a templomot és átmentem egy másikba, ahol egy kórust hoztunk össze a barátaimmal, hangszerekkel-zenével. Nagyon jó volt ott is. Aztán oda is elért az apát úr keze és.....
Szomorú.

Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki bármilyen célt, csak egyet ne. Magát a boldogságot.

Ahelyett, hogy felismerné: másképp is lehet, és mégis ugyanaz marad. A mostani misék is érvényesek, pedig mennyiben eltérnek a 2. vatikáni zsinat előtti miserendtől! A gregorián a maga korában modern volt. Az idős nénikéknek pedig lehet, hogy megfelelnek a nyöszörgő énekek, és ahol sok a néni, legyenek ilyenek a misék. De az ő fiatal korukban ez számított modernnek. A hangszóró sem az ödögtől való. Sajnos attól, hogy valaki apát, még lehet nagyon távol az Istentől. És ezt a legrosszabb látni, mikor épp neki kéne példát mutatnia, mennyire is nem megy neki.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

Régóta terveztem, hogy a fórumon megszólaló zeitgeist rajongó számra írok egy kritikát arról a részről, ami a kereszténységet mutatja be. Régóta halogatom is főleg az időhiányom miatt. De nemrég kezembe került egy nagyszerűen elkészített kritika, így most a munkám nagy részét meg tudom spórolni, és felhasználom a
forrásomat főleg ízelítőül. Akit érdekelnek a részletek, azt a hozzászólásom végén található linkre kattintva nyugodtan csemegézhet belőlük.

Rögtön felütésként:
A film szerint a kereszténység a hatalom eszköze, hogy vak engedelmességre késztessen általa. Rögtön az elején kiemelem azt a bibliai igét, ami meghatározza a viszonyunkat a különböző hatalmasságokhoz, meghatározta a keresztény egyház születésekor is, amikor is még ha börtön, kínvallatás és halál járt érte, és meghatározza ma is: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek” (ApCsel 5:29)

A kritika tovább viszi a többi állítást is, és sorra cáfolja. Érdekes vád az az állítás, hogy a kereszténység el akarja szakítani az embereket egymástól. Én a saját életemen látom, hogy amióta keresztény vagyok azóta vannak komoly baráti kapcsolataim, komoly kötődésem, elkötelezettségem egy nagyobb közösség felé. Korábban a mának éltem és alapvetően magamnak... és kb erre buzdít a film is... igaz, hogy ekkor sorvadtak a családi kapcsolataim, nem voltak, csak felszínes barátságaim, és alapvetően az "én" érdek határozott meg... Ehhez képest sok mindent megváltoztatott Jézus... és nem a film állításainak megfelelően...

Nem részletezem, hogy a film érvrendszere kiragadott bibliai igéken, enm rekonstruálható, forrásmegjelölés nélküli állításokon és számos számos csúsztatáson, tudatos ferdítéseken alapul, akit ennek részletei is érdekelnek, kattintson a linkre...

Csak két dolgot emelnék ki ebből
1. Hórusz és Jézus összehasonlítása
2. Egy bibliai prófécia magyarázata

Ad 1.
- A film állítása Hóruszról: „Egyiptom napistene, kb. 3000 évvel időszámításunk előtt.”
Az egyiptomiak Nap istene Ré/Rá volt http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9 Hórusz az ég istene...(bár néhol nevezik napistennek, de ezt Ré töltötte be a valóságban)
- Más állítás: „Reggelente Hórusz nyeri meg kettejük küzdelmét, este pedig Seth győzedelmeskedik, száműzve Hóruszt az alvilágba.” Ezzel szemben Hórusz sosem járt az alvilágban... A wikipédián nyoma sincs annak, amit a film narrátora összehord.
- Következő állítások: „Hórusz története nagy vonalakban az alábbi: December 25-én születik...”
Ez a megállapítás téves. A perzsa/római Mitrás született ezen a napon, nem pedig Hórusz. Születésének idejét az egyiptomi koiak hónapra teszik (amely novembernek felel meg). A következőkben elmondja, hogy Hórusz egy szűztől született: „December 25-én születik Ízisz-Meri, a szűz gyermekeként.” Az anyja nem volt szűz, hiszen szexuális kapcsolata volt, és Ozirisztől esett teherbe./Szó szerinti idézet a kritikából/
- A film állítása szerint csillag jelezte Hórusz születését, de ennek nincs nyoma... aki talál, linkelje be...
- a film szerint Hórusz 12 évesen tanító volt és ezt párhuzamba állította Jézussal. Se Hórusz, se Jézus nem volt 12 évesen tanító... ebben áll a párhuzam, ellenben a film valótlanságot állít.
- A film állításával szemben nincs adat arról, hogy megkeresztelték volna, és azt sem említi egyetlen forrás sem, hogy 12 tanítvány lett volna.
-Arra sincs bizonyíték, hogy Hóruszt olyan nevekkel illették volna, mint pl.: Igaz, Fény, Jó Juhász, Isten Báránya. Typhon, aki a film szerint elárulta őt, nem más, mint Seth. Hóruszt – ismételten a filmmel ellentétben – nem feszítették keresztre, nem temették el három napra, és nem is támadt fel. A Seth-tel folytatott harcáról szóló leírások némelyikében az egyik szeme megsérült, de nem halt meg. Az apja, Ozirisz volt az, akit megöltek, feldaraboltak, és akit életrekeltett mágikus erejű anyja, Ízisz./szó szerinti idézet/
Hóruszról ennyit. A film szinte összes állítása valótlanságok halmaza vagy féligazságokat tartalmazó, forrásmegjelölést nélkülöző, ugyanakkor a tudományosság képébe bújtatott csúsztatás.

Ad 2.
A film három eont, korszakot határoz meg, ami a Bibliában is megtalálható. A bika, a halak és a vízöntő korszakát. A vízöntő megjelenésének film általi bibliai igazolását emelném ki most. Az állítja a film, hogy a vízöntő tetten érhető egy olyan jézusi próféciában, ahol újboli eljöveteléről beszél. Ebben a próféciában a helyet onnan tudják meg, hogy egy korsót viselő férfi mutatja meg. Nos ő a vízöntő a film szerint.
A valóság pedig az, hogy a bibliai történet arról szól, hogy Jézus leküldi ma városba a tanítványait, és egy korsót fején viselő ember meg fogja mutatni azt a helyet, ahol el fogják tölteni a páskavacsorát. Nem a visszajövetelekor, hanem pár órával később. És ez meg is történt már jó régen, ezt hívják másképpen utolsó vacsorának. Ezt a filmbeli állítást már nem is tudom szimpla csúsztatásnak tekinteni.

A film állításának valóságtartalma kb arányban áll a kiragadott két minta vizsgálatának eredményével. Kb ennyire érdemes komolyan venni a többi állítását is.

A link:
Tóth Károly: ZEITGEIST A film kritikai vizsgálata
http://www.halado.hu/zeitgeist.pdf

www.refujvaros.hu

Bennem nem okoz semmilyen problémát. Miért is kéne? Volt egyszer egy fórumtárs, Isten néven. Nem hiszem, hogy ez az ő hitét vagy vallásosságát bármilyen módon is jellemezte volna.

Ez egy név. A dalai láma -az igazi- pedig egy nagyon bölcs ember, példakép lehet sokak számára.

És nem hiszem, hogy Isten megharagszik rám ezért a névért És ha őt nem zavarja, akkor mást sem kell zavarnia ;)

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

Neked lehet.

"Lám a Dalai Láma kapcsán nem Jézus követésére, hanem a bölcsességre hivatkozol! Tetszik Krisztus bölcsessége, jó lenne olyannak lenni, de nem éred el azt, ezért magadra öltöd a bölcsesség szimbólumát, és elhiteted magaddal, hogy az vagy, akire az általad felvett szimbólum mutat!"

Ez eléggé belemagyarázás szerintem, nem is világos, hogy ezzel mit akarsz mondani. Talán még a dalai láma bölcsességét sem fogom elérni. Az meg elég vad, amit írtál, hogy bármit is elhitetek magammal. Nem vagy véletlenül valami önjelölt pszichológus? Nagyjából 8 éve választottam ezt a nicket, mert az előzőt elfelejtettem. És megszűnt a guestént való fórumba hozzászólás lehetősége is. Akkor, a névválasztáskor nem mérlegeltem vallási és egyéb kérdéseket, kerestem egy szabad nevet, ami szimpatikus számomra. Így lett Dalai Láma. Körülbelül 3 perc volt, mire eldöntöttem. És lehet, hogy közben Jézus még csak eszembe sem jutott.

Bennem nincs disszonancia, és csak ez számít, a többivel pedig azt hiszem ,neked kell megbirkóznod. Remélem felül tudsz te is emelkedni ezen.

Például a valóságban a keresztnevem héber eredetű, mégsem vagyok zsidó, és sosem éreztem semmilyen disszonanciát.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

valahogy így.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

Szerintem a zeitgeist annyira egy undorító mocsok, hogy még kritikát sem érdemel, csak felháborodást. Amikor egy bizonyos hazugsági szintet valami túllép akkor azt már nem kell nekiállni és sorra megcáfolni el kell küldeni a bánatos francba, akik pedig hisznek benne azokat le kell sajnálni és közölni velük, hogy reméljük észhez térnek egyszer.

Wisdom is the principal thing; therefore get wisdom: and with all thy getting get understanding.

Mire akarsz alternatívát?

Az igazság az ami a világ objektív nézőpontja szerint megfelel a valóságnak. Vannak ahol nincsenek igazságok, de a történelmi események között egyértelműen csak azok vannak, legfeljebb nem ismerjük őket mind.

[ Szerkesztve ]

Wisdom is the principal thing; therefore get wisdom: and with all thy getting get understanding.

A hazugság alapvetően akkor is hazugság, ha nincs alternatívája... és szvsz van alternatívája...

www.refujvaros.hu

Semmivel se mocsadékabb a világ most, mint akkor. Egyszerűen csak más. Mások a problémák, de sokszor nem is a problémák gyökere különbözik, mert az emberi mivoltunkból adódóan minden korban ugyanaz. Hanem a megjelenési formák.

Jézus akkor is tudott és most is tudna ugyanolyan igaz maradni. Az emberek pedig akkor is és most is csak emberek, ugyanazokkal a belső késztetésekkel. Azóta persze volt fejlődés sok olyan hozománnyal, amik tagadhatatlanul érdemei. Sok mutató alátámasztja azt is, hogy ez a világ jobb. Életszínvonal, életkörülmények, várható élettartam, az emberiség létszáma, keresztények száma a világban, stb. És igen, van sok rossz dolog most is, vannak új dolgok, amik rosszak, de mindez ugyanabból az emberi természetből fakad, ami akkor is és most is ugyanolyan.

Zeitgeist-et nem láttam egyet sem, tehát ahhoz nem tudok mit hozzászólni. A hazugság elhatározás és döntés kérdése. Vállalod-e annak a következményeit, hogyha nem hazudsz? Vállalod-e, hogy ezzel mást megbántasz esetleg? De te ennél valami komplexebb dologra gondolhatsz, de akkor sem hiszem, hogy a mai világ oly mértékben eltér az akkoritól, hogy a hazugság akárhol is elkerülhetetlen legyen.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

Nem igazán értelek... A hazugság attól még hazugság, hogy lelepleződik, de nem kapod kézhez a helyes megoldást.
Attól a hamistanút elítélik, hogyha kiderül a hazugsága annak ellenére, hogy a valódi tettes léte esetleg nem derül ki.
Példákat/cáfolatokat írtam a hazugságaira és csúsztatásaira... nem hinném, hogy ennél több szükséges lenne a zeitgeist minősítésére...
Jézus Krisztusról szóló örömhírt annál többre tartom, mint hogy a zeitgeisttel állítsam szembe...

www.refujvaros.hu

Persze, hogy nem érkezett válasz, mert vannak emberek, akik dolgoznak, és családosak
Türelem...
Nem gondolom, hogy az ókori római közel-keleti provincia tisztább lett volna, mint a mai világunk...
Akkoriban a vámszedők annyi vámot szedtek, amennyit nem szégyelltek... csak a parázna nőt kövezték halálra, a férfiakat, bár a törvény másképp határozott, békénhagyták...
Akkoriban bárki bármilyen indokkal törvényesen elhagyhatta a feleségét, és ennek pedig az lett a következménye, hogy az asszony hajléktalan lett sok esetben, és pénzt sem kereshetett semmivel... sőt más férje sem lehetett, mivel nem volt özvegy... ergo éhenhalt, vagy prostituált lett...
A hivatalnokok korruptak voltak, a hatalom érdekében a mai magyar politikai ármánykodás erényes tettnek volt tekinthető...
Ha Jézus forradarmárként jelenik meg, akkor elítélik lázadóként, ha kompromisszumkésznek, akkor elutasítja a nép...
És Jézus tudott tiszta és bűntelen maradni... és ez most sincs másképp...
Rajta kívül ez nem sikerülhetett volna senkinek sem... ezért nem is illik ide, hogy "emberi módon" kifejezés....bár tökéletesen ember volt...

[ Szerkesztve ]

www.refujvaros.hu